2016. október 1., szombat

2/12. Fejezet. Ma minden kiderül??

Sziasztok!! Elhoztam az új részt. Remélem tetszik. :). Várom a véleményeket. :). 

Másnap reggel ajtó kopogásra ébredtem, majd miután felfogtam hol vagyok köntöst húztam és kinyitottam az ajtót. Stephan mosolygó arcát láttam majd se szó se beszéd betódult a szobámba egy másik fiú kíséretében, akiben Marco Verrarttit ismertem fel. Kicsit meglepett a jelenléte, hiszen tegnap nem láttam a pályán, sőt még a kispad közelében sem.
- Szia te vagy Lili? – Kérdezte és válaszomat meg sem várva a ezt mondta:
- Az én nevem Marco Verratti.
- Tudom… a barátom csapattársa vagy. – Mosolyogtam rá és mikor kék szemei kérdőn néztek rám így folytattam: - Zlatan a csapattársad nem?
- De… persze Ibra. Igen jóba vagyok vele.
- Ennek örülök. Tegnap nem láttalak játszani.
- Mert le vagyok sérülve, de hát nem tudok én meglenni ezek nélkül az idióták nélkül akik a legjobb barátaim és most klub szinten sincs semmi.
- Mindjárt itt az E.B. szóval mindenki a válogatottjával van.– Szólt közbe Stephan. – Amúgy akkor mit döntöttél? Velünk tartasz?
- Nem tudom… én… oda mehetnek olyanok is akik nem fociznak?
- Persze, hiszen én is itt vagyok. – Válaszolt Marco. – Gyere, el nem harapunk.
- De nem ám, mellesleg ha már itt tartunk mindjárt reggeli.
- Rendben, csak elkészülök, és majd átkopogok.
- Oké akkor várom. – Mosolygott Stephan és miután a két fiú kisétált a szobámból a fürdő felé vettem az irányt. Egy lenge piros pántos ruhát vettem fel hajamat pedig csak lazán összefogtam. Enyhe sminket tettem fel majd átkopogtam Stephanhoz aki sötétkék farmert és világoskék pólót vett fel. A hotelban négyes asztalok voltak és mi Graziano Pellé és egy szőke lány mellett foglaltunk helyet. Úgy gondoltam, hogy a csapat tagja ő is. Esetleg orvosi stábhoz vagy valami másik brigádhoz tartozik. Stephan bemutatott minket egymásnak és mikor a nevét mondta meglepődtem:
- Varga Viktória. – Nyújtotta felém a kezét.
- Kovács Lilien. – Mosolyogtam rá majd csak úgy kíváncsisából megkérdeztem tőle:
- Magyar vagy?
- Igen, és gondolom te is. Győrben születtem.
- Én meg Budapesten. –Mondtam és mindketten meglepődtünk viszont a két fiú arcát is látni kellett volna, ők is ugyanúgy meglepődtek, mint mi. Egész reggeli közben trécseltünk a saját anyanyelvünkön és olyan jóérzés volt egy ilyen kedves lánnyal beszélgetni arról, amit én is szeretek: a fotózásokról. Persze ő a kamera túl oldalán van, de mesélte, hogy ő is kacérkodik már a gondolattal, hogy miután befejezi a modellkedést fotósnak állna Bár ez nem mostanában lesz, mert szerencsére nagyon jól fut a szekér és sok profi megbízása van. Örültem a Magyar szónak és, hogy használhatom az anyanyelvemet. Reggeli után mindenki visszavonult a szobájába és miután gyorsan összepakoltam küldtem Zlatannak egy sms-t, hogy minden jót a mai ruha promózásra. Nem vártam el, hogy visszaírjon, de jól esett volna egy köszönöm. Ahogy e méláztam Stephan szólt, hogy mehetünk majd felpakoltam a kisbőröndömet és követtem a fiúkat. Verőfényes napsütésben léptünk ki a szálloda ajtaján, és a buszról máris a privát repülőre szálltunk, ami Milánó felé vette az irányt. Már mindenkinek megvolt a helye, de Stephan utas társa kedvesen átadta nekem a helyét, hiszen még volt pár üres. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de Stephan megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj. Annyi ismert és nagynevű játékos volt körülöttem, hogy csak kapkodtam a fejem. Jó volt a hangulat és már az enyhe idegességem is elmúlt. Főleg mikor Stephan végre csak rám figyelt.
- Félsz? – Nézett rám mikor már a levegőben voltunk.
- Nem, már nem. – Mosolyogtam rá.
- Semmi baj nem lesz. – Fogta meg a kezem. - Tudtad, hogy Zlatannak ma interjúja van? Meg ma jön ki a ruha márkájával.
     - Igen.. tudom, majd nézem élesbe.
-          Nem kérdeztél tőle? – Érdeklődött.
-          Nem… arra ami engem érdekel sosem válaszol, szóval…. nem tudom mi lesz bár talán azt is ma jelenti be, hogy hova igazol, de már nem tudok hinni neki. – Néztem rá bánatosan.
-          Gondolod, hogy elvált volna, ha nem akarna a közeledbe maradni?
-          Nem tudom… nem látok a fejébe és ez nagyon rossz.
-          Lili, ha úgy gondolod én…. szóval én reggel beszéltem vele.
-          Igazán? – Csodálkoztam. – De… ugye nem mondtál neki semmit rólunk? Vagyis a múltkori estéről? - Néztem rá, de Stephan csak hallgatott.
-          Kérlek, válaszolj már! 
-          Nem, csak annyit mondtam, hogy velem vagy most, mert összefutottunk a meccsen, de te munka miatt voltál ott… meg, hogy egy szállodába lakunk.
-          Ó basszus Stephan. – Mérgelődtem.
-          De ebben semmi nincs…..
-          Mi van, ha elkezd kombinálni?
-          Lili el van foglalva a mai chat interjújával és… azzal, hogy most otthon ő a sztár.
-          Már megint féltékeny vagy. – Vágtam rá.
-          Igen, mert mindig az jut eszembe, hogy én nem vagyok elég jó.
-          Basszus válogatott tag vagy és a klub csapatodba is fantasztikus idényed volt. Mi a fenét akarsz?
-          Azt, hogy ha az Olasz válogatottra gondol valaki, akkor egyből beugorjon neki az én nevem is, mert most ha akárkit megkérdezel, hogy a Svéd válogatottról akkor kijut eszedbe? Zlatan.
-          Stephan még csak 23 éves vagy Zlatan pedig 34. Előtted van egy egész karrier és rengeteg Európa és Világbajnokság, neki pedig lehet, hogy ez lesz az utolsó és mivel csak ő a csapat valakije nem hiszem, hogy meg fogják nyerni ezt a tornát. Egy fecske nem csinál nyarat. – Vázoltam fel a helyzetet de Stephan csak magába puffogott. Próbáltam valami más témát feldobni, de úgy láttam nem tud leakadni az ügyről, majd egy idő után csak úgy ott hagyott és átült az egyik csapattársa mellé. Kicsit haragudtam rá, de aztán meglepetésemre Viktória huppant mellém.
-          Látom egyedül vagy. Ide ülhetek? – Érdeklődött és miután enyhén bólintottam lehuppant a mellettem lévő ülésre.
-          Te most Stephannal jársz? – Érdeklődött és hosszú haját babrálta.
-          Nem, mi csak barátok vagyunk, tudod nekem van barátom…vagyis igazából most fogalmam sincs, hogy vagyunk. – Hajtottam le a fejem.
-          Lili a Svéd válogatott kapitányával kavar. – Szólt a másik ülésről Verratti.
-          Nem mondod??!! – Hüledezett Viki. – Te Zlatan..
-          Igen és nem. Nézd a mi kapcsolatunk eléggé zavaros és jelenleg is szünetelünk.
-          Nem lehet vele egyszerű, gondolom eléggé én központú.
-          Ez nem teljesen igaz. – Védtem meg szerelmemet és már csak az, hogy beszéltünk róla rádöbbentett mennyire hiányzik és, hogy mennyire szeretem.
-          Az igaz, hogy hamar durran és néha ok nélkül felkapja a vizet, de tud kedves és figyelmes is lenni és mellette sosem unatkozok.
-          Akkor Stephannal csak barátok vagytok?
-          Igen. – Vágtam rá.
-          Na és Stephan is így gondolja? Mert Graziano azt mondta még mindig te vagy neki az igazi. Pedig már nem kevés jelöltet mutattunk be neki.
-          Mutattunk?? – Csodálkoztam? -  Te is?
-          Igen, még jó múltkor küldtem neki egy fotót az egyik barátnőmről, de Stephan nem akart vele találkozni. Még mindig kötődik hozzád, bár ezt csak a vak nem veszi észre, milyen ha rád néz és milyen amikor veled beszélget. A hangja kedvesebben szól hozzád.
-          Szeretem őt és nem tudnám, nélküle elképzeli az életem, de csak barátság van köztünk Viki.
-          Nem is vonz? Megsúgom szerintem roppant vonzó férfi. – Mosolygott rám huncutul.
-          Néha igen, és hazudnék is ha nemet mondanék, de nekem más kell.
-          A Svéd kapitány. – Nevetett fel és sajnos vissza kellett ülni a helyére, mert készültünk a leszálláshoz. Stephan is mellém telepedett és hálát adtam az égnek, hogy már nem haragszik rám. Landolás után Viktóriával telefonszámot cseréltünk és reméltem még látjuk egymást máskor is.
-          Mi lenne, ha ma este nálam aludnál? Akár itt is megnézheted az interjút.– Ajánlotta fel Stephan mikor már a taxiba ültünk. – Vagyis Manuel lakásán, de ha azt vesszük, akkor nálam.
-          Kedves vagy igazán, de holnap mindenképpen be kell mennem a szerkesztőségbe és még át kell néznem pár munkámat. – Mondtam, de mikor az órára pillantottam láttam, hogy már mindjárt fél öt. Zlatan interjúja Európai idő szerint öt órakor kezdődött. Elhatároztam, hogy felhívom Helénát, hogy vannak- e már előkészületek.
-          Szia Lili. – Köszönt cseppet sem barátságosan, amit furcsálltam.
-          Szia mizu? Hogy állnak az előkészületek?
-          Jól, de én nem vagyok Párizsba.
-          Hogy hol? – Kérdeztem vissza meglepetten.
-          Párizsba van Zlatan. Azt hittem tudod, és… hogy őszinte legyek azt gondoltam te is ott leszel.
-          Nem mondta és én abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz.
-          Mondd mikor beszéltél vele utoljára?
-          Vasárnap még a meccs előtt, de egy szóval sem mondta nekem, hogy Párizsba megy, mert ha tudtam volna, akkor…. Akkor…
-          Lili jól vagy? – Kérdezte Heléna.
-          Igen… csak… annyira hülye vagyok… én…
-          Nyugodj, meg majd csak találkoztok még a héten, de most mennem kell. Szia.
-          Szia. – Köszöntem el és leraktam a készüléket.
-          Na mik a hírek? – Érdeklődött Stephan mikor látta, hogy elszomorodtam.
-          Semmi csak… te tudtad, hogy Zlatan Párizsba lesz?
-          Igen…én… tudtam…
-          Te tudtad és mégsem mondtad el??!!!! – Csattantam fel.
-          Lili mégis mit kellet volna mondanom. Azt gondoltam tudsz róla.
-          Nem… én nem tudok semmit. – Mérgelődtem – Akkor elmentem volna Párizsba és…
-          Nem velem töltöd a napot? Persze… én csak erre vagyok jó nem?
-          Tessék? Mire akarsz kilyukadni?
-          Hogy csak akkor kellek neked ha Zlatan éppen nincs a közeledbe.
-          Te jó ég Stephan te hívtál el magaddal.
-          Igen, de senki nem mondta, hogy kötelező eljönni velem és senki nem mondta, hogy pár nappal ezelőtt lefeküdj velem.
-          Ez most csak egy vicc ugye? – Értetlenkedtem és kezdtem méregbe gurulni. – Csak egy botlás volt és te is azt mondtad, hogy nem fontos.
-          Jó fejezzük be!! Nem akarok veled veszekedni Lili, mert ahhoz túlságosan is fontos vagy a számomra. – Mondta és szemei szomorúan csillogtak. A taxi először az én lakásom előtt állt meg, majd miután Stephan segített kipakolni egymással szemben álltunk az ajtóba. Eléggé kínos volt, de úgy gondoltam egy búcsúzós ölelésbe nincs semmi rossz. Magamhoz szorítottam és beszívtam kellemes illatát. Eszembe jutott Viktória kérdése: „ Nem is vonz?” De igen, de nem játszhatok, vele mikor csak a testét kívánom és az őrülten jó sexet vele. Ezt nem tehetem meg. Kikászálódtam az öleléséből és a szemébe néztem.
-          Akkor megyek. Örülök, hogy találkoztunk, és vigyázz magadra.
-          Te is, és Lili. – Szólt utánam mikor már majdnem beléptem az ajtón.
-          Igen? – Fordultam vissza.
-          Bocsáss meg nekem! Nem akarom, hogy haraggal váljunk el.
-          Nem válunk el így, hiszen barátok vagyok.
-          Oké, akkor minden jót. – Köszönt el még egyszer majd beszállt a sárga autóba és elhajtott. Eszembe jutott, hogy mindjárt öt óra így amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a lépcsőn, ledobtam a táskámat. Izgultam, hogy mi lesz Zlatannal. Gyorsan bekapcsoltam a laptopom megkerestem a live linket és csatlakoztam az oldalhoz. Pontban öt órakor megkezdődött az adás és a show. Volt egy kis műsor majd megjelent Ő. Azt hittem kiugrik a szívem annyira helyes volt. Vártam és vártam, de csak nem derült fény a jövőbeli csapatáról. Csak az A-Z márkáról beszélt és mindenféle kerülő úton tért ki a téma előle. Online és a helyszínen is lehetett tőle kérdezni ahol minden elő került csak az nem amire vártam. Volt egy emlékezetes jelenet amikor egy lány megkérdezte, hogy van- e alsó nadrág is a termékek között meg, hogy hordja-e a saját márkáját erre csak úgy felállt és megmutatta az alsóját. Nagyon édes volt, azzal a széles mosolyával tuti, hogy tudta, hogy a csajok padlót fogtak. Nem tudtam mennyi ideig fog tartani, de már egyre jobban izgultam és mikor a nő, aki feltette a kérdéseket azt mondta, hogy az utolsó kérdés jön majd felrobbantam a méregtől. Mekkora egy idióta!! Mégis mi fene volt ez? Csak a márka és mikor egy kérdező feltett egy kérdést, hogy mi lesz a jövő újra csak hablatyolt és azt vettem észre, hogy ennyi. Vége az interjúnak és szinte semmit sem tudtam meg. Csak ültem a gép előtt és csak néztem magam elé. Elsötétült a képernyő én pedig hiába nyomogattam az indító gombot nem történt semmi. Megnéztem a kommenteket ahol az egyikben az állt, hogy egy igazi üzletember és, egy számító, aki átverte a rajongóit. Nem tudom mennyi idő volt mikor a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Heléna nevét láttam a kijelzőn.
-          Szia, láttad? – Kérdezte feldobott hangulatba.
-          Igen és… meg sem tudok szólalni. Mi a fene volt ez?
-          A márka bemutatója…
-          De azt mondta, hogy bejeleni, hogy hova igazol.
-          Azt gondoltam ismered már annyira, hogy rájössz, hogy ez egy kamu.
-          Heléna én…. tényleg hittem neki, mert… én bíztam benne erre meg átvágott. Neki nem rossz ez?
-          Ő ilyen… ezt te is tudod, csak azért csinálta ezt a nagy felhajtást, hogy mindenki megismerje a márkáját. Szerinted ki a fenét érdekelné a ruha kollekciója, ha nem lenne előtte ilyen…
-          Ő Zlatan. Igenis az embereket érdekelte volna a ruha, mint ahogy a parfüm és az autó is.
-          Lili ne már. Nézd, holnap hazamegyek és átbeszélünk mindent jó?
-          Oké, de… én Csütörtökön már megyek Párizsba és nem tudom, mikor jövök vissza. Az anyagokat csak elektronikusan fogom átküldeni a szerkesztőségbe. Lehet, egész hónapban ott leszek.
-          Zlatannal?
-          Igen… lehet, de nem tudom. Baromira kiakasztott most!! – Mérgelődtem.

      - Jó. Hívd fel és beszéljétek meg – Tanácsolta Heléna majd lerakta a telefont. Annyira mérges voltam Zlatanra, hogy nem hívtam fel, hiszen még mindig nem tudtam, hogy hova igazol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése