2/11. B.L. Finálé és egy kihagyhatatlan lehetőség!!

Sziasztok!!! Végre megírtam az új részt!! Remélem tetszik nektek!! 

Üdv: Andrea :). 

-         Mi volt ez? – Csodálkozott barátnőm.

-         Csak este megyek a döntőre.

-         Hurrá!  - Kiáltott tettetett örömmel a hangjába.

-         Mi a baj? – Néztem rá. – Ez csak egy meccs… és… vagy talán te is szerettél volna jönni?

-         Nem… nem azzal van a baj, hogy elmész, hiszen valamilyen szinten munka is neked, de….

-         Szuper ötlet lehet, elviszem a gépem is, bár nem tudom Stephannak hol van jegye, de hátha remek képeket tudok csinálni.

-         Hallgass már meg! – Állított le. – Nem érted a lényeget. Te a volt pasiddal akarsz vacsorázni és meccsre menni. Na meg ahogy Stephant ismerem hajnalig tartó bulizásra. Ez egy randi.

-         Nem randi, és nem is lenne, ennek értelme hiszem, valamilyen szinten van pasim.

-         Zlatannal szüneteltek és…

-         Azt hiszed, hogy megcsalnám?

-         Nem tudom, de eléggé labilis vagy és én nem akarom, hogy csak azért találkozz vele, mert most egyedül vagy… és ismerlek, és őt is. Hamar el fogsz csábulni, és akkor…

-         Basszus Heléna fejed be. Most pedig mennem kell készülődni. – Hagytam ott és egyedül indultam haza.

-         Szia, Lili. Nagyon csinos vagy. – Mosolygott rám mikor találkoztunk majd beültünk vacsorázni egy eldugottabb helyre.

-         Ugyan ez csak egy egyszerű nyári ruha. Hogyhogy itt vagy?

-         Már tegnap ide jöttem, csak… úgy volt, hogy nem egyedül leszek, hanem Viktóriával. De a dolgok nem úgy alakulnak mostanában, ahogy elterveztem, aztán pár haverommal dumáltam és mindenki ott lesz a meccsen és akkor eszembe jutottál te és gondoltam…

-         Elhívsz? – Fejeztem be helyette a mondatot.

-         Igen. Persze remélem nem baj.

-         Dehogyis örültem a hívásodnak.

-         Akkor jó ez most jól esett. – Ismerte be. Vacsora után elindultunk a stadionba ahol Stephan haverjai is csatlakoztak hozzánk. Eszembe jutott mennyit jártunk ide még mikor Stephannal egy pár voltunk és Helénával drukkoltuk végig a mérkőzéseket. Nagyon izgalmas volt az egész és mivel a rendes játékidőben a csapatok nem bírtak egymással eljött a 11-es párbaj ahol már mindenki nagyon izgult hiszen a Real Madridnak drukkolt. Stephan barátai nagyon kedvesek és viccesek voltak és sokat húzták Stephant, hogy velem van. Kicsit kínosan éreztem magam, hiszen csak barátok vagyunk, de minél jobban tagadtuk ők annál hevesebben magyaráztak. A párbajt végül a  Real Madrid nyerte ugyanis Juanfran kihagyta Ronaldo pedig berúgta a büntetőt, és levette a felsőjét, amitől kicsit szerelmes lettem. Miért fosszák meg a csajokat az ilyen gólörömtől??? A meccs után elmentünk egy közeli szórakozó helyre. Annyira boldog voltam és nem is érdekelt már Zlatan. Csak az számított, hogy mi van Stephan és Viktória között.

-         Nem megyünk ki? – Érdeklődött. Mivel barátok vagyunk nem éreztem rossznak, ha kettesbe maradok vele sötét helyen. Kiültünk egy padra és sörrel a kezünkben beszélgetni kezdtünk.

-         Mi van veletek, Viktóriával? – Kérdeztem. – Mi ez, hogy nem ő jött el.

-         Mert szakítottunk. Felbontottam az eljegyzést, mert nem szerettem igazán. Soha nem voltam belé szerelmes. Szerelem nélkül pedig nincs házasság.

-         Az igaz, sem kapcsolat.

-         Igen és… ó várj csörög a telefonom. – Mondta és egy kicsit odébb ment. Én úgy gondoltam, hogy addig megnézem Zlatan rakott e fel valami képet vagy bejegyzést, valamelyik közösségi oldalára. Mikor azonban megnyitottam a Twittert nem is rajta  akadt meg a szemem, hanem egy bejegyzésen. Egy fiatal szőke hajú lány rakott fel egy olyan képet ahol igen közel állnak egymáshoz sőt Zlatan még át is öleli a lányt. Azonnal felment bennem a pumpa. Ki a fene ez a lány… na és…. mi ez a kép aláírás. „ Köszönöm a remek estét?” Eldobom az agyam. A fájdalom szinte késként ért a szívemhez főleg miután sokkal több képet láttam róluk és mindegyik nagyon közeli helyzetben voltak.

-         Valami gond van? – Jött vissza Stephan és gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-         Nem. Minden a legnagyobb rendben. Nem megyünk vissza bulizni?

-         Dehogynem. – Mosolygott és kézen fogva bementünk az épületbe. Nem tudom pontosan hány óra lehetett mikor hazaindultunk. Az alkoholtól tisztára feldobódott hangulatba kerültem. Stephan kocsiba ültetett és össze-vissza autóztunk a városba. Remek volt a kedvem és ő is olyan jóképű és kedves volt, rengeteget nevettünk és végre teljesen elfelejtettem azt az idióta parasztot.

-         Tankolnom kell. – Mondta és beálltunk egy benzinkútra.

-         Kiszállok én is.  – Nyitottam ki az ajtót. – Egy kicsit éhes vagyok, veszek valamit.

-         Rendben, de vigyázz… egy picit sok volt az a koktél nem? – Érdeklődött mosolyogva.

-         Ugyan már. – Néztem rá széles vigyorral a képemen, majd bementem a shopba. Volt bent egy televízió ahol autókkal kapcsolatos reklámokat adtak. Felnéztem egy pillanatra és megláttam Zlatan új Volvo reklámját. Csak álltam megkövülten a bolt kellős közepén tekintetemet a tv-re irányítva és olyan szomorú lettem hirtelen. Annyira utáltam, hogy a hatalmas boldogságomból ilyen hirtelen letargiába esek és mindez MIATTA!

-         Valamit szeretne? – Jött oda egy kedves eladó lány.

-         Nem én… én csak egy zacskó ropit és kólát veszek. A barátom kint tankol, de ezt külön fizetem.

-         Rendben van. – Szólt és visszament a pult mögé. A reklámnak vége lett én pedig az autóhoz siettem. Kibontottam a kólát és egy húzásra felhajtottam.

-         Jól vagy? – Ült be Stephan a kocsiba.

-         Nem… láttam Zlatant egy másik lánnyal egy képen. Vagyis több fotón és annyira intim pillanatban voltak, és én… nem velem van.

-         Azt hittem, hogy együtt vagytok.

-         Igen, de éppen szünetelünk, tudod mi… nagyon összevesztünk és én… én hoztam fel ezt a hülye ötletet és nem kellett volna, mert…

-         Lili ne legyél szomorú – Állt le és ölelt át. – Nem szeretem, ha ilyen vagy, mert egy ilyen szép lányhoz nem ez való.

-         Olyan idiótának érzem magam. Tudod neki nem is jelentek semmit sem.

-         Ez nem igaz és ezt te is tudod! Zlatan szeret téged csak…

-         Te sosem bántottál meg engem én meg szakítottam veled. – Ekkor megcsókoltam ő pedig nem tiltakozott. Beértünk a lakására és csak dobáltuk le egymásról a ruhákat. Még mindig tökéletes teste volt és fantasztikus illata. Tetszett, hogy ennyire fiatalos és vad. Stephan mindig tudta mi az ami nekem jól esik és mire vágyom. Az agyam kikapcsolt és csak élveztem az érintéseit és a csókjait. Reggel azonban hatalmas bűntudattal ébredtem. Stephan nem volt mellettem így kikászálódtam az ágyból.

-         Jó reggelt édesem. – Köszönt mikor meglátott és adott egy puszit. – Hogy aludtál? Nemsokára kész lesz a reggeli és főztem kávét is.

-         Igazán aranyos vagy, de azt hiszem, beszélnünk kell. Mellesleg kié ez a lakás?

-         A tesómé és nem akarta, hogy szállodába aludjak mondta, hogy nyugodtan használjam, amíg ő üzleti úton van.

-         Szuper… de akkor beszélnünk kell a tegnap estéről. Egy hiba volt. Sajnálom, hogy ezt tettem veled, mert nem akartalak kihasználni.

-         Lili nem használtál ki, hiszen én is akartam, hiszen simán eltolhattalak volna magamtól, de nem tettem. Mondhatni én a gyengeségedet használtam ki.

-         Miért vagyok ennyire hülye…. Olyan vagyok mint egy kurva vagy egy olyan méhecske aki virágról virágra száll… csak én… most kettőtök között szálldosok.

-         Figyelj, mutasd meg az a képet jó? Bár szerintem csak felfújod a dolgokat és lehet, hogy csak egy rajongóról van szó.

-         Gondolod? – Kérdeztem miközben kikerestem a fotót. – Ez az. – Mutattam meg neki mire ő felnevetett.

-         Ne már Lili ez a csaj totál rá van csavarodva Zlatanra de ő nem. Látod? Ez tuti, hogy csak egy rajongó.

-         De akkor mért engedi?

-         Figyelj rám Lili a rajongóknál néha nincs korlát és van egy pár lány, aki nem tudja hol a határ. Sokan elvesztik a fejüket a tökéletes testünktől. – Mosolygott és nekem is nevetnem kellett.

-         Te nem vagy semmi, de akkor szerinted is csak erről van szó?

-         Igen, hidd el, ismerem őt és eléggé szerelemes beléd ahhoz, hogy ilyeneket csináljon.

-         Basszus Heléna meg fog ölni. – Temettem a fejem a kezembe.

-         Mért mondod ezt?

-         Ugyan, már ha megtudja, hogy megcsaltam Zlatant…

-         Héééé miről beszélsz? Hiszen nem történt semmi. – Kacsintott majd kitálalta a reggelit. Jóval ebéd után vitt haza.

-         Szia. Jó sokáig voltál. – Nézett rám szigorúan. – Mi a fene tartott eddig? Azt hittem, hogy csak egy meccs és ennyi.

-         Egy kicsit elhúzódott a buli… és ott aludtam nála.

-         Igazán? – Csodálkozott. – Szóval együtt aludtatok?

-         Igen… de…

-         Mi történt?  - Kapta fel a fejét én pedig csak zavartan ezt válaszoltam:

-         Semmi…csak… ott aludtam. – Vágtam rá gyorsan gyáván. Nem mertem elmondani, mert tudtam elmondja Zlatannak és akkor vége.

-         Igazán? Jól van. – Vonta meg a vállát. – Én pakolok, mert este megyek Svédországba. Akkor nem jössz biztos?

-         Áááá nem… tudod meló.

-         Igen persze. – Mondta majd bevonult a szobába. Hétfőn megnéztem a Svéd válogatott meccsét, de Zlatanra hiába vártam, mert egy másodpercet sem lépett pályára, ami az eredményen is meglátszott. Eközben kijött a parfümje is és sok helyen ki volt plakátozva. Pénteken megcsináltam az interjút Sergio Ramossal és elterveztem, hogy hétvégén ezen az anyagon fogok dolgozni. Nagyon élveztem a munkámat és olyan jó volt más játékosokkal is beszélgetnem és megismerni őket és azt az embert, aki ilyen remek döntőig vezette a csapatát. Annyira furcsa volt, hogy egyedül vagyok a lakásba, de cseppet sem bántam. Heléna nagyon jó barátnő, de kénytelen lettem volna a szemébe nézni a tettem után. Nagyon hiányzott Zlatan és rosszul esett az, hogy nem vette fel mikor hívtam. Délután vásárolni mentem és meglepetésemre Stephan tesójával futottam össze.

-         Manuel. – Köszöntem rá. – Hogy vagy?

-         Jól.. tegnap értem haza. Milyen jól nézel ki. – Bókolt kedvesen.

-         Köszi, te is. Milyen volt az üzleti út?

-         Szuper… persze azért szórakoztam is, de Egyiptom tényleg jó hely. Szuper üzletet kötöttem és meglátogattam az ott élő rokonaimat is.

-         Remek… beszéltél Stephannal? – Érdeklődtem. Tudnom kellett mennyit tud.

-         Igen, mesélte, hogy ott aludtál nálunk Szombaton… mellesleg ő is itt van valahol. Éppen valami új ruhát néz.

-         Ó tényleg… hát nekem mennem kell… - Hadartam gyorsan. Nem akartam összetalálkozni Stephannal.

-         Lili ne már… nem kell elmenekülnöd előle.

-         Én nem menekülök… csak… Manuel tudod mi… én mással járok és csak egy véletlen volt, hogy mi… akkor…

-         Véletlenek nincsenek.

-         Lili. – Hallottam a hátam mögül Stephant és már nem menekülhettem. Megfordultam és láttam mennyire helyes. Haja tökéletesen beállítva szemei csak úgy csillogtak..

-         Szia Stephan. – Öleltem át. – Éppen csak erre jártam és összefutottam Manuellel.

-         Örülök, hogy találkozunk. Amúgy is hívni akartalak, mert van egy újságom.

-         Igazán és mi lenne az?

-         Beválogattak a 23-as keretbe. UTAZOK PÁRIZSBA!!

-         Ez fantasztikus… gratulálok!!! – Mondtam boldogan. Annyira örültem, hogy sikerült neki. Decemberbe még nem gondoltam volna, hogy beválogatják, mert nagyon rosszul focizott, de a Romába kivirágzott.

-         Köszönöm. Szinte el sem hittem mikor megtudtam, de…. húú… Hétfőn még lesz, egy felkészüli meccsünk Finnország ellen és utána utazás!!

-         Az én testvérem… nagyon büszke vagyok rá.

-         Az is lehetsz.

-         Mit szólnál hozzá, ha ünnepelnénk? – Vetette fel Stephan.

-         Nézd… én nekem sok a dolgom és…

-         Lili ne már. – Fogta meg a kezem. – Nem kell rosszul érezned magad.

-         Te is tudod, hogy nem erről van szó… csak… - Néztem rá, de ekkor megcsörrent a telefonom és Zlatan hívott. Nagyon boldog voltam és köszönés nélkül otthagytam a fiúkat.

-         Szia, már azt hittem sosem fogsz hívni.

-         Ne haragudj, de nagyon elfoglalt voltam. Az edzések és…

-         Meg a rajongók.

-         Igen, eléggé sok van itt belőle…tudod, itthon vagyok. Mellesleg te mit csinálsz egyedül?

-         Sokat melózok. Alig jut időm valamire is.

-         Akkor biztos nem fogsz eljönni hozzám. – Hallottam a hangját. – Tudod holnap is játszunk és…. akkor már a pályán vagyok.

-         Ez jó… a múltkorit hiába néztem végig.

-         Igen, de most ha jössz, akkor… játszok.

-         Nézd, jó lenne, de sajnos Hétfőn dolgoznom kell és ha Vasárnap elmegyek akkor nem szeretnék annyit repülőzni.

-         Megértem…. Amúgy nagyon hiányzol.

-         Te is nekem, de  próbálom megóvni magam ezektől a pletykáktól így nem sokat olvasok sport híreket.

-         Lili nézd… Kedden lehet, hogy kiderül.

-         Komolyan? – Kérdeztem reménykedve. – Jó lenne, ha az EB előtt tudnám.

-         Biztos nem volna kedved elrepülni ide?

-         Zlatan szünetelünk.

-         Igen ..de… talán én nem hiányzom?

-         Dehogy nem. Miért mondasz ilyet?

-         Akkor mi a baj? Talán történt valami, amiről tudnom kéne?

-         Nem semmi, és te is nagyon hiányzol nekem Zlatan.

-         Van egy ötletem. Mit szólnál hozzá ha… Ó bocsi, de mennem kell kicsim. Majd még hívlak ígérem. – Mondta gyorsan így sajnos nem tudtam meg mi a terve.

-         Rendben van. Szia. Szeretlek. – Majd leraktam a telefonom bánatosan. Sehogy sem tudtam a melóra koncentrálni. Mi a fenét tegyek? Annyira jó lenne vele lenni, de mikor szünetelünk akkor nem… na és mérges is vagyok rá, hogy ilyen közel engedi magához a csinos lányokat. Ezt nem teheti velem. Vasárnap megnéztem Zlatan válogatottjának utolsó meccsét az Európa Bajnokság előtt. Szuper volt, de ő nem szerzett gólt. Bár legalább nyertek 3-0-ra. Hétfőn megmutattam a félkész anyagot Paolonak és szerencsére elégedett volt vele. Már éppen kimentem volna az irodájából mikor utánam szólt.

-         Lili kérdezhetek valamit?

-         Persze. Mi lenne az?

-         Ugye Pénteken kezdődik az Európa Bajnokság és arra gondoltam, hogy egy pár embert az újságtól kiküldenék rá.

-         Tessék? – Néztem rá csodálkozva.

-         Persze nem kell ott lenned egy hónapon át, ha nem szeretnéd… de.. igazán örülnék egy- egy interjúnak és… fotónak. Vannak jegyek is, amiket kaptunk… persze nem sok, de a nagyobb meccsekre és a döntőre is.

-         Ez szuper. – Örömködtem. – Mikor kéne indulnom?

-         Csütörtökön, hogy Pénteken már a megnyitóról küldhess adatokat.

-         Paolo ez… hatalmas megtiszteltetés. Mennyien mennénk?

-         Négyen… és te Kamillával mennél… ő is Magyar így biztos megértitek egymást és a Magyar válogatott felemelkedéséről is írhatnátok. Tiétek lenne a sport részleg. Kamilla interjúzna, te pedig fotóznál vagy fordítva. A másik két kollégátok pedig a divatról és a pletykákról fognak írni. Az Olasz tévésekkel is dolgozhattok együtt… ha interjúzni kell, mert ők is kiküldenek pár embert.

-         Jó ez…. én nem találok szavakat. Köszönöm Paolo.

-         Természetesen mindent az újság áll… a szállodát és… a jegyeket. Itt vannak a sajtós dolgok. A névjegykártyák, meg ami kell.

-         Semmit nem tudok mondani csak annyit, hogy köszönöm.

-         Csak a legjobbaknak adok ilyen lehetőséget Lili. – Mosolygott rám majd örömittasan kiléptem az irodából. Felhívtam Helénát, hogy elmeséljem neki a híreket.

-         Gratulálok ez fantasztikus.

-         Igen…az, nagyon örülök, mert Zlatan közelében érezhetem magam.

-         Jaja… és milyen meccsekre mentek majd?

-         Még nem tudom, de nem az összesre és nem biztos, hogy Zlatan meccsei is benne lesznek. Mellesleg jól van?

-         Igen eléggé feldobja a haza környezet.

-         Képzelem… jó is otthon lenni. – Mondtam és eltöprengtem én is milyen régen voltam már otthon Magyarországon, de sajnos semmi, nincs, amiért vissza akarnék menni. Felhívtam Stephant is a nagy hírrel.

-         Ez jó… mi lenne ha eljönnél Nápolyba ma este? Ott lesz az utolsó meccsünk és utána beülhetnénk valahova.

-         Gondolod, hogy jó ötlet?

-         Lili barátok vagyunk. – Mondta és úgy döntöttem beleegyezek. Maximum csinálok egy pár képet is. Gyorsan foglaltam egy jegyet a vonatra és elindultam Stephan felé. Útközben Zlatant is értesíteni akartam a hírről, de nem vette fel a mobilját. Még sosem voltam ebbe a stadionba, de nem volt akkora, mint a Milané vagy az Olimpico. Otthonos és barátságos volt a légkör. A fiúk jól játszottak és Stephan is a kezdőben volt. Nagyon sokat focizott és örültem volna, ha gólt szerez, de sajnos nem így lett, sőt a második félidőben még fel is rúgták. Pont azt a lábát, amit műteni kellett. Nagyon aggódtam, de nem lett komolyabb baja, főleg, hogy aztán Conte gyorsan lecserélte. 2-0- lett a végeredmény és Stephannal a meccs után beültünk a szálloda bárjába ahol mindkettőnk szobája volt. A csapat tagjai elmentek egy kicsit lazulni, de Stephan úgy döntött inkább velem marad. Elmeséltem neki mindent és mondtam, hogy eléggé félek ettől a feladattól amit kaptam és nem tudom, hogy fogok teljesíteni hiszen még sosem voltam kiküldetésben ilyen nagy tornán.

-         Ez hatalmas lehetőség nekem, de félek, hogy mi van, ha nem jól teszem a dolgom. - Pillantottam fel rá miközben a koktélos poharam szívószálával játszadoztam.

-         Ugyan már Lili ilyenekről csak ne is agyalj rendben van? Mellesleg megnézed a szobám? Remek a kilátás.

-         Na jó… úgyis egy szinten van az enyémmel.

-         Remek. Gyere. – Stephan szobájából csodálatos volt a kilátás a városra. Hozott egy nagy üveg pezsgőt és elkezdtünk iszogatni, ami egy kicsit talán a fejembe szállt. Jóval éjfél után eszméltem rá, hogy mennyire elment az idő.

-         Nekem mennem kell…

-         Ugyan maradj még…. hiszen még olyan korán van, és holnap nem kell korán kelni, mert csapat gép csak dél körül indul.

-         Kedves vagy, de… nem gondolnám, hogy jó ötlet.

-         Gyere velem,  és a csapattal. Együtt repülhetnél velünk.

-         De hát… nem vagyok csapat tag és…mégis hogy néznek majd rám a csapattársaid… mit fognak gondolni rólam??

-         - Ne foglalkozz vele. – Jött közelebb, de mielőtt valami olyan történt volna, amit nem akarnék eltoltam magamtól.

-         - Meglátom még… jó éjt Stephan. – Majd egy puszi után jobbnak láttam, ha elvonulok a saját szobámba.