2/3. fejezet. Válasz utak!!

Hello. Biztos veletek is megesett már, hogy nem tudtátok, hogyan kéne folytatni a történetet, hogy jó legyen. Most én is ebbe a "bajba" kerültem. Nem tudom mi legyen Lili megfelelő válasza ezért felvázoltam két lehetséges opciót. Szerintetek melyik a jobb?? 

Ha Lili nemmel felel:

Csak néztem erre a csodaszép gyűrűre és nem tudtam mit kéne válaszolnom. Stephan tekintete reménykedően csillogott rám.

- Szóval? – Kérdezte. „ fenébe tudnom kellett volna, hogy erre készül!! Mért nem vettem észre?? TE JÓ ÉG??? Én meg… mit feleljek?”

- Step…. Nekem… bocsánat, de ki kell mennem a levegőre. – Majd otthagytam szegényt. Pár perc múlva azonban ő is követett.

- Lili… szóval akkor nem a válasz? – Hallottam szomorúságtól teli hangját.

- Stephan ez nekem annyira hirtelen… és….

- Hirtelen?? Három éve együtt vagyunk. Mi ebbe olyan hirtelen???

- De tudod, hogy házasság ellenes vagyok? Miért nem lehetne csak egyszerűen együtt lenni… gyűrű nélkül.

- Mert akkor mi értelme a sok álomnak, amit együtt terveztünk el? A gyerekek meg az összeköltözés??

- Stephan kérlek… én még csak 27 éves vagyok… és…

- Igazából ez most eléggé rosszul esik, mert lehet én vagyok a naiv, de úgy gondoltam, hogy majd a meghatottságtól könnyekbe törsz ki és a nyakamba borulva igennel felelsz.

- Nem tudok igennel felelni Stephan, mert….

- Talán van valaki más?

- Step…. – Néztem rá és tudtam itt kell színt vallani. – Igen van.

- Értem…. És… ki az? Vagy… nem ismerem?

- De… igen. Zlatan az és tegnap amikor azt mondtam, hogy egy kolléganőmmel találkozom igazából vele voltam egy… hotelba.

- Ezt nem tudom elhinni Lili.

- Sajnálom Stephan, de őt szeretem… én mindig is őt szerettem. Bocsáss meg.

- Bocsáss meg,? ENNYIT TUDSZ MONDANI???  Fizetek és menjünk. – Szólt hűvösen, majd miután rendezte a dolgokat hazafelé indultunk. Az autóba semmit nem szólt hozzám, és én annyira rosszul éreztem magam amiért megbántottam.

- Stephan kérlek… lehetnénk még… barátok.

- BARÁTOK?? Mégis hogy lehetnék én veled barát azok után, amit tettél?? – Majd miután kiszálltunk a kocsiból mérgesen a ház felé vette az irányt.

- Stephan mit akarsz csinálni? – Álltam elé, de ő eltolt magától. Tekintete szinte villámokat szórt mikor belépett a lakásba. Az előszobába megtalálta Zlatant majd egy hatalmas ütést mért rá, aki a váratlan ütéstől, egy kicsit megtántorodott, de nem esett hanyatt.

- Stephan kérlek!!

- HOGY TEHETTÉTEK EZT?? – Kiabálta. Még sosem láttam ilyennek és nagyon megrémisztett ez a látvány. Próbáltam nyugtatni miközben Zlatan vérző orrán markolászta.

- Stephan mi  történt és… miért?? Ó te jó ég drágám!! – Hallottam Alexandra hangját. – Mi történt? Hozzak jeget?

- Hogy mi történt?? Ez a szemét LEFEKÜDT A BARÁTNŐMMEL!!!

- Tessék? – Kérdezte Alexandra és ekkor Heléna is csatlakozott hozzánk, kezébe egy nagy fagyasztott borsóval.

- Ezt rakd rá. – Adta testvérének, majd csak úgy fejbe kólintotta.

- Ezt meg tőled miért kaptam? – Kapott oda az ütés helyére Zlatan.

- Szerinted??? Mégis mit csináltatok??

- Szeretjük egymást talán baj? – Mondta Zlatan és mellém lépett.

- Mégis mióta tart ez a viszony? – Érdeklődött Stephan.

- Nem volt viszony… csak… mikor ideértünk akkor rájöttünk, hogy még mindig érzünk dolgokat a másik iránt és… tegnap pedig már biztossá vált, hogy… nem bírjuk ki egymás nélkül. – Mondtam csendesen. – Sajnálom Stephan nem akarunk megbántani.

- Te tudtad, hogy mit tervezek mára… és… még csak nem is szóltál? – Ült le a kanapéra és a fejét a kezébe temette. A haragja elmúlt és csak mérhetetlen fájdalmat láttam a szemébe.

- Akkor te megcsaltál engem? – Kérdezte Alexandra is.

- Igen… de hiszen már te is tudod, hogy ez nem kapcsolat Alexandra.

- Én próbáltam helyre hozni, de…

- Nem kell helyre hozni egy olyat ami sosem működött igazán. Szeretem Lilit és ő is engem. Vettem egy lakást itt Párizsba és én oda költözök…. És… jobb lesz ha elválunk.

- Mi lesz Maxival? – Kérdezte Heléna aki Stephant vigasztalta.

- Erről majd később…remélem tudunk kultúrátlan viselkedni Alexandra.

- Nem hagyom, hogy elvedd tőlem a fiam. Mellesleg te meg… - nézett rám. – mégis hogy képzeled ezt, hogy egy olyan férfival bújsz ágyba akinek családja van??? HOGY KÉPZELTED?

- Szeretem Zlatant… és sajnálom Stephan.

- Nem kell… én elmegyek. – Állt fel, majd bement a szobába.

- Nagyon kérlek beszéljük meg. – Mentem utána.

- Mit Lili? Te nem is tudod mennyire fáj ez az egész? Én… tényleg elhittem, hogy szeretsz és… voltak terveim veled, és te két perc alatt szétromboltad. Tönkre tetted az álmaimat… most meg férfi létemre mégis bőgök mint valami idióta. – Szipogott ahogy a ruháit pakolta.

- Sajnálom… én… nem akartalak megbántani.

- Pedig baromira sikerült… és nem csak az fáj, hogy megcsaltál… és… kikosaraztál hanem, hogy Zlatan végig tudta mi a tervem és nem állított le hanem hagyta, hogy teljesen hülyét csináljak magamból… és… a legjobb barátomat is elvesztettem ezzel az egésszel Lili.

- Mégis hova akarsz menni? Ilyenkor már semmi nem száll fel! – Álltam elé az ajtóba.

- Elmegyek egy hotelba. Kérlek ne hívj fel és… ne is beszéljünk többet. Most… kell egy kicsi… magány. – Került ki majd az ajtóba még visszaszólt. – Mellesleg boldog Karácsonyt.

Ha Lili igent mond:

- Stephan egy csodaszép. – Hatódtam meg. – Igen, igen. – Öleltem át és megcsókoltam. – Természetesen hozzád megyek.

- Annyira örülök, hogy ezt a választ kaptam tőled. Rohadtul ideges voltam.

- Komolyan?

- Igen, várj rendelek pezsgőt. – Mosolygott majd intett a pincérnek aki pár perc múlva már hozta is az italt. Stephan kitöltötte majd felemelte a poharát. – Igyunk a világ legcsodálatosabb nőjére, aki mostantól a menyasszonyom.

- Stephan ugyan már. – Jöttem zavarba. – Inkább kettőnkre és arra, hogy mindig együtt leszünk.

- Rendben. - Szólt majd az est további részében már az esküvőről beszélgettünk. Jóval éjfél után értünk haza, de meglepetésemre csak Maxi aludt. Heléna, Alexandra és Zlatan is az előszobába ültek és valami karácsonyi filmet néztek.

- Sziasztok. – Léptünk be jókedvűen.

- Na mi volt? – Kérdezte Heléna és tekintetéből izgalom csillogott.

- Megkérték a kezem!! – Mutattam ujjongva a gyűrűmet a lányoknak, akik velem együtt örültek.

- Ez csodaszép!! – Mondta Alexandra. – Gratulálok neked is Stephan.

- Köszi. Zlatan bent van?

- Persze.. édes nem jössz ki?

- De… de igen. – Jött ki és mikor meglátta a gyűrűm tudtam, hogy levágja, hogy nem mondtam Stephannak semmit kettőnkről.

- Köszönöm haver a biztatás. Ha te nem lettél volna, sosem kérem meg Lili kezét.

- Örülök neki és… gratulálok. – Mondta, de láttam rajta, hogy cseppet sem örül a válaszomnak. A lányok gyorsan hoztak öt poharat és hiába tiltakoztunk Stephannal addig nem engedtek minket lefeküdni, amíg nem koccintunk a nagy eseményre. Hajnaltájban kimentem a mosdóba és láttam, hogy a konyhába ég a villany. Félve léptem be és láttam, hogy Zlatan ül az asztalnál előtte egy pohár sörrel.

- Szia. Nem bírsz aludni? – Kérdeztem tőle halkan.

- Nem…. és… semmi kedvem Alexandra mellé feküdni. – Nézett rám és szemei nagyon pirosak voltak.

- Jól vagy? – Ültem le mellé és mikor megpróbáltam megfogni a kezét elhúzta tőlem.

- Nem… nem vagyok jól Lili…. És tudod miért, mert nem ezt beszéltük meg… és… én azt gondoltam a tegnap este után, hogy… hogy akkor mi most együtt leszünk. Tudom, hogy Stephan valószínűleg kiakadt volna, de… én akkor is veled terveztem el a jövőmet. VELED!! Nem mással… és már vettem is egy kisebb lakást és mivel tudom, hogy szereted a csöndesebb helyeket ez egy nyugodtabb környék. Veled akartam oda költözni érted? Még egy pár haverommal is beszéltem, akik különböző magazinokba fotóznak, hogy legyen melód és az egyiknek küldtem egy párat a képeidből…és… Januártól már kezdhetnél is. De ha gondolod még írhatnál is, mert... van olyan végzettséged is beleegyeztek ebbe a lehetőségbe is.

- Te munkát szereztél nekem? – Kérdeztem meglepetten és nagyon meghatott a nagylelkűsége.

- Igen, mert úgy gondoltam, ha nemmel felelsz Stephannak akkor azonnal ideköltözhetnél hozzám és együtt lennénk. Fél éves lenne ez a meló, mert utána máshova igazolok és akkor már semmi értelme, hogy Párizsba dolgozz. Mindent megteszek érted, amit csak akarsz Lili.

-  De… Zlatan én már nem változtathatom meg a véleményemet.

- Miért nem??

- Ugyan már hogy nézne az ki? Először igent mondok aztán meg nemet?? – Álltam fel és töltöttem magamnak egy pohár vizet.

- Bármi lesz én… akkor is elköltözök Alexandrától, mert ez nem bírom… ezt a látszatot. Te csinálhatod, de én nem fogom. – Szolt és lehúzta a sörét.

- Jó döntést hoztam Zlatan!! Neked feleséged van és… gyereked, nekem pedig jó lesz Stephan mellett, mert szeret és én is szeretem. Egy idő után amúgy is elmúlna a szerelem és csak barátság maradna.

- Mondd akkor az a szerelem mikor fog elmúlni, amit irántad érzek? Ez már több éves… és…

- Idővel minden megváltozik, és ha nem találkozunk, akkor… nem fog ez az egész… akadályt jelenteni.

- Akadályt? Neked ez akadály? Tegnap nem ezt mondtad… sőt… a tested sem ezt mondatta mikor csókoltalak és kényeztettelek. Mindkettőnkben ott van az egymás iránti vágy és be kell, valljam, nem volt elég belőled ennyi. Többet akarok még belőled, és tudom, hogy te is így érzel. Neked sem volt elég ennyi - Jött a hátam mögé és ajkai a nyakamat érintették. Hitelen villámcsapásként ért ez a mozdulat. A borzongás végigfutott a gerincemen és megállt az ágyékom tájékán. –  Mert most is mást mond a tested, mint amit te akarsz nekem bemesélni Lili. - Suttogta tovább.

- Vissza kell mennem. – Léptem előre, de megfogta a kezem és maga felé fordított.

- Mondd a szemembe, hogy már nem érzel semmit és akkor elhiszem.

- Kérlek, ne kényszeríts erre. – Suttogtam és nem mertem belenézni mogyoró szemeibe, csak idegesen néztem ide- oda.

- Semmi baj… élj akkor ebbe a látszat kapcsolatba. – Nézett rám szigorúan majd ott hagyott egyedül a tehetetlenség érzését maga után hagyva a szívembe, mégis tudtam csakis az esküvő az egyedüli helyes választás.