Mikor beléptem az jutott eszembe, hogy ez csodaszép. A lakásba 2 fürdőszoba egy nagy konyha és 2 nagyobb szoba volt. A nappali közepén pedig egy csodaszép hófehér kandalló állt.
- Nem annyira szoktam begyújtani, de ilyen melegbe azt gondolom nem is kell. Inni valamit? – ment a konyha felé.
- Ez… - a látványtól még a lélegzetem is elakadt. - Nagyon szép. - nyögtem ki. - Egy pohár vizet elfogadok.
- Nézz szét nyugodtan. Van egy tök üres szoba, ahol régebben az egyik volt csapattársam lakott, oda költözhetnél te. Mivel két fürdőszoba van, ezen nem fogunk veszekedni, kioszthatjuk, hogy melyik legyen a tiéd, és melyik az enyém.
- Melyiket szoktad használni? – kérdeztem, mialatt Stephan szobájába nyitottam be, a falakon mezek lógtak, középen pedig egy hatalmas francia ágy töltötte be a teret.
- Wifit is használhatsz, mert az ingyenes. Gyere be! – lépett a hátam mögé, kezében a pohár vízzel.
- Nem akarok a személyes dolgaid között…
- Akkor nézd meg a kilátást - vágott közbe. - Ilyenkor nagyon szép.
- Oké – egyeztem bele, majd a terasz felé vettük az irányt, a város fényei csodaszépek voltak.
- Mit lépsz rá? – állt mellém két pohárral. – Tessék a víz – majd átnyújtotta nekem az egyik poharat.
- Köszi. Gondolkoztam, és csodaszép a lakásod, és közelebb is van a munkámhoz mint a mostani, de….
- Mi lenne ha próbaidőt tartanánk? Maximum akkor két hónap, ha neked ez megfelel, és hogyha nem tetszik akkor nem sértődöm meg ha bejelented, hogy nem akarsz már velem lakni, csak próbáljuk meg – nézett rám, majd édesen rám mosolygott. – A gép ára.
- Mennyi ideig gondolkodhatok az ajánlaton? – érdeklődtem.
- Bármeddig, még nincs más lakó a láthatáron, borzasztóan utálok egyedül lakni.
- Én is – ismertem be. – Hazavinnél? Holnap korán kelek és még a fotókat is átkell néznem.
- Rendben van, hozom a kocsi kulcsot - szólt és én követtem.
Még egyszer végignézem a lakáson és máris kedvem lett volna beköltözni. Hazaérve megköszöntem a szép estét és elbúcsúztunk.
- Akkor még jelentkezem – szólt ki az ablakon Stephan.
- Rendben van. Ígérem, hogy a hónap végére megadom a választ – mosolyogtam rá, aztán beléptem az ajtómon.
Rákövetkező hónapban elég sokat gondolkoztam Stephan ajánlatán, és rajta is, nagyon megfogott a stílusa és a kisugárzása. Sokszor azon kaptam magam, mikor dolgoztam, hogy mennyire jó lenne lefotózni őt is. Remek modell lenne, nem csak azért mert helyes hanem mert a munkája miatt sok fotót készítettek már vele, sajnos azonban nem sokat tudtunk találkozni, mert mindkettőnket lekötött a saját élete. Egy szerdai napon épp munka közben csörgött a telefonom, a lakásom tulaja volt az, kicsit félve vettem fel a telefont és mint kiderült van is rá okom.
- Szia Lili. Találtál már új helyet magadnak? – tudakolta és hangjából reménykedést véltem kihallani.
- Én…. nem tudom, mert keresgéltem és van egy pár jó hely, viszont még nem vagyok benne biztos melyik lenne a megfelelő.
- Az annyira nem jó.
- De miért? Hiszen még van időm – mondtam tárgyilagosan.
- Az a baj, hogy már nem sok. Tudom, hogy szeptembert mondtam, de jobb lenne ha már augusztusban bebírna költözni a rokonom. Ne haragudj!
- Addig már csak két hét van – válaszoltam riadtan. – Mégis honnan találok ilyen hamar….
- Úgy gondolom, hogy volt rá elég időd – reagált nyersen. – Sajnálom, de ez van. Sok sikert a további életedhez. Majd a részletekért újra felhívlak. Szia – Mmjd csak a telefon üres pityegését hallottam.
Azonnal elfogott a tehetetlenség, annyira tanácstalan voltam és szomorú, eszembe jutott Stephan, de kicsit féltem őt felhívni. Mikor befejeztem a fotózást erőt vettem magamon és tárcsáztam Stephan számát, egy álmos hang szólt bele a telefonba:
- Hallo. Ki az?
- Szia. Lili vagyok… ő… én remélem nem most keltettelek fel.
- De igen, viszont semmi baj. Már amúgy is kelnem kellene. Tegnap kicsit elvoltunk a haverokkal. Miért hívtál? Jól vagy?
- Jól…. Vagyis… nem annyira… - Hebegtem össze- vissza a kagylóba.
- Mi a baj?
- Az, hogy előbbre hozták a kiköltözésem időpontját és, ha esetleg még megvolna az a plusz szoba…akkor én…
- Ez csak természetes. Már holnap költözhetsz, ha szeretnéd segítek dobozolni, vagy ilyesmi.
- Nem, ezt elintézem egyedül is… csak.. remélem tényleg nem zavarok majd.
- Ugyan… sőt annyira örülök neki – Hangjából őszinteséget hallottam ami nagyon jól esett. – Mikor pakolsz? Én tényleg nagyon szívesen segítek neked.
- Na jó. A munkával olyan… három körül végzek, és utána felhívlak.
- Szuper, pont ráérek ma. Akkor, majd hívj!
- Rendben, szia – aztán leraktam a mobilom.
Alig vártam már, hogy vége legyen a fotózásnak, egy plázába készítettük el a képeket, amit szeretek, mert a fények jók és egy helyen mégis több stílusú képet tudok csinálni.
Négykor hazaértem és feltárcsáztam Stephan számát, majd ő fél óra múlva egy nagy költöztető kocsival ott termett.
- Nincs is ennyi cuccom – Nevettem el magam mikor láttam a kocsit.
- Nem baj, akkor nem kell annyit fordulni – motyogta és napszemüvege megcsillant a napsütésbe.
Mivel szinte csak ruháim voltak ezért már este nyolckor az új szekrénybe pakoltam be, a szobám csodaszép volt. Egy hatalmas francia ágy foglalta el középen a szobát, lila bútorokkal körülvéve, és az ablak alatt egy dolgozó asztal, amire rápakolhattam a laptopom, a falon pedig egy nagy plazma tévé volt amit az ágyból kényelmesen tudtam nézni. Vacsora után, már borzasztó fáradt voltam és csak arra vártam, hogy bebújjak az ágyba, mikor Stephan egy ötlettel állt elő.
- Mi lenne ha tartanánk egy beköltözési bulit? Áthívom pár haverom és te is megismerkedhetnél velük.
- Mondd te mindig bulizol? – néztem rá.
- Nem, csak ha alkalom van. Viszont nagyon szeretek.
- Szerintem inkább holnap jó? Tényleg fáradt vagyok, és eléggé korán keltem.
- Rendben. Akkor én bemegyek a fürdőbe és holnap beszélünk.
- Oké. Jó éjt.
- Jó éjt, és örülök, hogy itt vagy – köszönt el, és én is elvonultam az én fürdőmbe.
Nagyon kényelmes volt az ágy és, ha nem állítottam volna be az órám biztos elkések az iskolámból. Stephant nem találtam otthon, gondoltam biztos elment edzésre vagy ilyesmi. Nagyon jól éreztem magam az új lakásban és Stephannal is nagyon jól kezdtünk összecsiszolódni.
Egy pénteki estén egy meghívóval állt elém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése