⚽ Megismerni és megszeretni 21.⚽

Chiara:  Illedelmesen engedélyt kértem a lányoktól, és az első emberhez indultam, aki ilyen helyzetben segíteni tud. Felszaladtam a kőlépcsőn, és rátenyereltem a csengőre, ami hangos visításba kezdett. Szememet marták a sós könnyek, és egy pillanat alatt megváltozott az életem. A csengő hangja még mindig belehasított az éjszakába, és arra eszméltem, hogy Manuel dühös fejjel állt előttem fehér pólóba és kockás pizsama nadrágba. 

⚽ Zlatan 500+1 ⚽

Sziasztok!! 

Tegnap írtam egy születésnapi bejegyzést ahol egy kisebb történetet olvashattok. Ha érdekel, kattintsatok ide:  ⚽ Szülinapi külön rész! ⚽

Emellett múlt héten Eszter a Because Im a dreamer  blog írója egy elég érzelmes és komoly témáról írt, ahol feltett nekem pár kérdést, amit örömmel válaszoltam meg. Hogyha szeretnétek elolvasni, kattintsatok ide #156 ~ Amikor a kérdés felesleges - Babatervezőknek

Őszintén reméltem, hogy a szülinapos hetem olyan jól fog végződni, mint ahogy kezdődött, és ez így is lett ugyanis csak a klubcsapatokban szerzett gólokat számolva Zlatan átlépte az 500 gólos határt.

Már ideje volt, hiszen ahogy közeledett ez a határ (csakúgy, mint anno Los Angelesben) kezdett befeszülni, és úgy láttam minél jobban akarja nem sikerül.
Tegnap úgy voltam vele, hogy reménykedtem persze, de nem vártam csodát. Szerencsére a fiúk egy remek teljesítményt produkáltak és az eredmény hazai pályán 4-0 lett a Crotone ellen. 

Zlatan újra csak bebizonyította, hogy ennyi idősen is magas szinten teljesít, és továbbra is egy igazi példakép maradt számomra is, és talán másnak is. Ami a munkamorált és az akarást illeti, én pedig nagyon büszke és boldog vagyok. 

A győzelem után kikerült egy cuki videó ahol Ibra táncolt, és felszabadultan örült.  Itt a videó
Nagyon szeretem, mikor ezt az arcát mutatja, mert teljesen más, mint amit a pályán látunk tőle. Számomra sokkal emberibb, és közvetlenebb, és mindig rájövök mennyire kedvelem még így ismeretlenül is. 

Nekem mindig egy remek ember marad. 

Remélem élveztétek ezt az agymenésemet is! 
Köszönöm, hogy elolvastad.
Hamarosan jelentkezek! 

Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea! 

 

⚽ Szülinapi külön rész! ⚽

 Sziasztok!!

A héten volt a születésnapom, és úgy gondoltam egy olyan posztot írok amibe örömömet lelem, és remélem Nektek is tetszeni fog majd.
Ehhez természetesen kedvenc karaktereimet hoztam el.

Lili: Lassan egy éve élünk Milánóba, ahol egész jól berendezkedtünk. A régi lakásomból szuper műtermet alakítottam ki, és bár Paolonak is szállítok néha cikkeket, de a fő állásom jelenleg olyan beteg, vagy sérült nők és gyerekek fotózása akiknek ez minden vágya, de a családjuk szűkösebb anyagi kerettel rendelkeznek.  Elég nehézkesen indult be a dolog, hiszen az emberek nem nagyon szeretik felvállalni a problémáikat, viszont örömet szerezni annál jobban. Így a szűk nyolc hónap alatt a fotóstúdiónk már egész szép hírnévnek örvend a városba. Sőt már egy sminkes és stylist is dolgozik a csapatomban, de a jövőben egy pszichológussal is terezem bővíteni a kört.  Az alapkoncepció mindig is a fejembe volt, viszont a hátrányos emberek fotózása egy parkban jutott eszembe, mikor Alexanderrel sétálgattunk ahol egy édesanya tolta kerekesszékes kislányát. Az arca nagyon megfogott, hiszen nagyon szép volt, de szemeibe mégis látni lehetett az a sok- sok odaadást és fáradozást amivel a lányát gondozza minden nap. Leszólítottam és beszédbe elegyedtünk, majd megkértem, hogy álljon modellt nekem, amit szívesen elfogadott.  A kész képeket mutatva örömkönnyekben tört ki, én pedig eldöntöttem, hogy ez lesz az én utam.  A hely már alapból adott volt, de mellé még beszereztem pár dolgot, és feltöltöttem a fotókat a nyilvános Instagram oldalamra. Műveim nagyon sok pozitív kritikát kaptak követőimtől. Zlatan akkor reklámozta a parfüm termékei új illatát, így közösen kitaláltunk egy nyereményjátékot ahol fotózást, és Zlatan dolgait lehetett megnyerni. A feladat adott volt: ha volt hátrányos helyzetű vagy bármilyen problémával küzdő a családba, azt megjelölték a felhívás alatt. Egy kedves huszonéves lányra esett a választás aki sokáig étkezési zavarokkal küszködött, és az édesanyja nevezte be. Tiszta szívből örültem, hogy egy olyan lány győzött aki csupa szív, és nagy küzdelmen van túl. Az arca és az alakja is tökéletes volt a képek pedig fantasztikusan sikerültek. Egy kisebb visszhangot is kapott a munkám, de igazán akkor robbantottam nagyot mikor az újságtól, és szerelmem csapatából is a lencsém elé álltak páran. Kicsit rosszul esett, hogy Zlatan azonban nem akart szerepelni, mert szerinte a munkát és a magánéletet nem kell összekeverni, és bármennyire is  győzködtem ez idáig nemleges választ kaptam. Mindenki mondott pár dolgot az életéről, és, hogy miért fontos az elfogadás. Azóta pedig heti szinten nagyon sok a munkám, és már alig győzőm a felkéréseket, hiszen senkit sem akarok elutasítani, vagy megbántani.
Alexanderrel éppen a szobájába játszottunk, közben pedig az ovis élményeket mesélte, ahova fájó szívvel adtam be év elején, de tudtam szüksége van arra, hogy saját korosztálya között legyen, és barátokat szerezzen. Ez kicsit megkavart minket, hiszen több nyelvű család lévén néha észre sem vesszük hogy szólunk éppen egymáshoz. Ám az óvónő tanácsára eldöntöttük innentől a hivatalos nyelvünk az angol lesz, és közösségben használhatjuk az olaszt, ahogy Alex óvodájában is. Persze azért néha- néha belecsempészek egy-egy magyar szót a játékba, míg mikor az apjával játszik ugyanez a helyzet a svéd nyelvvel. De a világért sem akarom összezavarni, így mindenben betartom a szakemberek és az óvónők utasítását. Alex nagyon szeret óvodába járni, és viszonylag jól nevelt kisfiú, aki csak akkor akad ki, ha éppen aludni kéne, vagy ha megjön Maja, akivel mindenféle kreatív játékot kitalálnak. Mivel ismert gyerek igyekszek játékosan, de mégis szigorúan nevelni, mert a világért sem akarom szégyenbe hozni az apját. Nem mondanám csendes gyereknek, de ha építőjátékról van szó, órákig eltud üldögélni. Szeret a szabadba is játszani, ahol Zlatannal rugdossák a labdát. Maja egy héten kétszer  jár hozzánk, vagy ha sürgős munkánk van. Esetleg randi est van, amit sajnos a vírus miatt már inkább hármasba töltünk. Zlatan újra sokat edz, és újra fantasztikus teljesítményt nyújt a pályán, a kapcsolatunk pedig tökéletes. Szeretjük és támogatjuk egymást a munkába. Nagyon büszke vagyok rá, és az egész csapatra, hogy vezetik a bajnokságot. Néha hiányzik a San Siro hangulata, de bízom benne, hogy minden nap közelebb kerülünk a normális élethez való visszatéréshez. Az építőkockák nagy zajjal dőltek le az éppen aktuális toronyról, amit kisfiam kicsit morcosan fogadott el.
- Aj már megint ledőlt, gyere segítek, de mi lenne ha most csak a kék és zöld kockákból raknánk ki. Tudod melyikek azok?
- Persze, ezek. – vette el a kupacból a színes játékokat. – nézd anya megtaláltam őket.
- Nagyon ügyes vagy kicsim. – simogattam meg fejecskéjét. – szerintem rakjunk le az alapját több kockából, és akkor könnyebb lesz a tornyot is felépíteni rá.
- Jó, és ide meg építhetünk másikat mellé. - ötletelt édes kis hangján.
- Ahogy csak szeretnéd. – mosolyogtam rá, mikor lentről a kapucsengő dallamos hangja törte meg a csendet.
- Megjött apa!! – kiáltott fel, és már szalad is a lépcső felé.
- Ez biztos nem apa, de ne szaladj Alexander, mert még elbotlasz a lépcsőn.
- NEM!! – kiáltott vissza, mire én csak a fejemet ingatva siettem utána. – Nem apa jött. – vette tudomásul szomorúan és ahogy az órára néztem tudtam, hogy arra még legalább egy órát kell várni. Az ajtó felé azonban hatalmas meglepetés fogadott, így kapkodva nyitottam ki.
- Jó ég te meg mit keresel itt?! – öleltem magamhoz szorosan rég nem látott barátomat, szemem pedig azonnal könnybe lábadt. – Istenem Stephan!! Te tényleg itt vagy?!! Úr Isten!!
- Úgy  gondoltam meglepem a szülinapost. – mosolygott rám Stephan. – bejöhetek vagy itt kell állnom a hidegbe végig?
- Persze, hogy be, de mégis hogy, és…- kérdezgettem, és még mindig alig tértem magamhoz a meglepetésből. – Nem láttalak már nyár óta. – mértem végig a férfit aki fekete farmerba, és egy sötétkék pulóverbe állt előttem. – Ülj le! Kérsz valamit?
- Köszönöm, de max csak egy pohár vizet. Hello Alexander emlékszem rám? – guggolt le kisfiamhoz, és felé nyújtotta a két csomag közül az egyiket. Alexander először furcsán nézett rá, de utána felismerte és boldogan örült a legújabb plüss kutyusának. – ezt pedig a születésnapos kapja. – lépett hozzám, és nekem is adott egy csomagot, amibe egy angyalszárnyas karkötő lapult. – boldog szülinapot Lili.
- Köszönöm, de már az nagy meglepetés, hogy itt vagy. – tettem elé a vizet, és míg kisfiam a nappali szőnyegén ismerkedett legújabb játékával mi a kanapén foglaltunk helyet.
- Talán elkerülte a figyelmedet, hogy újra visszaigazoltam? – érdeklődött vicces hangon.
- Dehogy is, csak annyi minden történik most, hogy alig volt időm a híreket böngészni. De ha már visszajöttél lehet csinálok veled egy interjút, és pár képet. – mosolyogtam. – már ha Paolo is benne van, és te is.
- Felőlem mehet. Merre van Zlatan?
- Edzésen, a héten szinte minden nap a központban van. Nekem úgy alakult, hogy pár napig a legújabb cikkemmel foglalkozok, ami abból jó, hogy nem kell elrángatni Maját és Alexanderrel is többet tudok együtt lenni.
- Nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. – fordult felé, és elgondolkodva nézte.
- Igen, már nyáron négy éves lesz. Jót tesz neki az óvoda és a sok gyerek akivel kezd összebarátkozni.
- Azt hittem úgy volt, hogy nem akarjátok oviba küldeni.
- Igen, én szerettem volna, de a fotóstúdióm nagyon bejött, és nem bízhatom mindig Majára. Emellett az ottani fejlesztő foglalkozások jó hatással vannak rá, és mivel ez egy magán óvoda a kis létszám miatt több idő jut rá. De ha tudom akkor magammal viszem mindenhova. – magyaráztam.
- Jó újra látni titeket. Hiányoztál Lili.
- Te is nekem! – ültem közelebb. – meddig maradsz a városba?
- Még nem tudom. Lehet beugrok megnézni a másik unokaöcsémet, és már este visszamegyek Rómába. Holnap lesz az első közös edzésem a csapattal. Furcsa, hogy izgatott vagyok, pedig már ismerem az ottani járást, és a legtöbb sráccal már játszottam együtt, még Kína előtt. Amúgy Heléna hogy van?
- Már jobban, de azért a tesód eléggé elbánt vele. Már ha érted mire gondolok. – váltottam komolyabb hangnemre.
- Ha ez megnyugtat már nincs együtt azzal a nővel, és a munkára koncentrál.
- Jól teszi, de szerinte már teljesen mindegy, mert a sógornőm beadta a válókeresetet.
- Hallottam, és megértem. A tesóm egy szemét volt, de túl sokat voltak külön.
- Igen, tudom ez milyen, de én nem is akarok ítélkezni már. Nekem Heléna továbbra is a legjobb barátnőm, és sokszor találkozunk. Segítjük egymást, de azt ne várjátok, hogy Zlatan már olyan jól elbeszélget majd a bátyáddal a családi összejöveteleken.
- Megértem, ez nyilván való.
- De beszéljünk valami vidámabb témáról. Kittivel minden rendben?
- Igen, és sokkal jobb a kapcsolatunk mióta tudja, hogy hazajövök. Szerencsére nekünk jól működött a távkapcsolat.
- Igen, ennek örülök, és annak is, hogy jól megy a cukrászdája. Néha ha jön hoz pár süteményt amik isteni finomak. Alexanderrel is jól kijön, és gyakorolja a babázást.
- Bízom benne, hogy összejön nekünk is a kicsi.
- Tuti, hogy így lesz elvégre most már több időt lesztek együtt, mint eddig.
- Nem jött be ez a Kínai túra. - hajtotta le búsan fejét.
- Nem akarom azt mondani, hogy megmondtam, de megmondtam.
- Igazad volt. – nevetett fel, és ekkor autó hangot hallottunk kintről.
- Megjött Zlatan! – pattantam fel. – nyugi rád nem haragszik. Elvégre nem te bántottad meg a testvérét.  Kimegyek elé.
- Én meg eljátszok ezzel a nagyfiúval. – ült Alexander mellé a szőnyegre.
Gyorsan leszaladtam a garázsba, és nagyot dobbant a szívem mikor megláttam Zlatant akinek egy nagyobb doboz volt a kezébe. Még ennyi év után is színtiszta szerelmet érzek iránta.
- Lili te meg?  Ki van Alexanderrel?– kérdezte és üdvözlésként egy apró csókot lehelt ajkamra.
- Vendégünk van! – mosolyogtam izgatottan.
- Kicsoda, a tesóm, vagy a szülei?
- Neeemm..sokkal jobb. Mi az a doboz?
- Ezt majd csak este kapod meg, és még van valami amit nem láthatnál szóval menj fel kérlek.
- De még nem is tudod ki a vendég.
- Egy perc és felmegyek, csak még van egy kis dolgom hátul.
- Mi dolgod van hátul? Hiszen nincs fűtve a hátsó rész. – húztam vissza magamhoz. hogy a szemébe nézzek.
- Kicsim, mindent megoldok, de ne tarts fent, mert azt szeretném ha minden úgy lenne ahogy szeretném.
- Nagyon titokzatos vagy, de bejön.
- Akkor felmész? – sürgetett.
- Persze menj csak, de siess fel, mert nem tudom meddig marad még Stephan.
- Stephan?! El Shaarawy?  - döbbent meg.
- Igen. Meglepett szülinapom alkalmából, és most ő van Alexanderrel. Ugye nem fogsz kiakadni, és…
- Lili, Stephan nem tehet róla, hogy a testvére egy utolsó szemét disznó. Meg hát ő a barátod, akivel rég találkoztál, és én is, szóval ne engedd el amíg nem találkoztam én is vele.
- Köszönöm, hogy nem akadsz ki. – adtam egy puszit arcára, és visszasiettem barátomhoz, aki éppen kisfiammal játszott hason fekve a szőnyegen.
Zlatan úgy fél óra múlva jött fel. Hálás voltam neki amiért igyekezett nem érinteni Manuel és húga gallyra ment kapcsolatát, és Stephannal is jókedvűen elbeszélgetett. Az olasz fiú rengeteg érdekes dolgot mesélt Kínáról, de míg engem a kultúra és az emberek Zlatant természetesen a foci színvonala érdekelte. Közben felívtak a szüleim, Kitti, Heléna és pár munkatársam is, hogy átadják jókívánságaikat.  Hét óra felé már Maja is csatlakozott hozzánk, ám mikor a vacsorával jöttem elő Stephan jobbnak látta ha inkább Helénáékhoz megy.
- Akkor mikor találkozunk a pályán? – tudakolta Zlatan mikor már az ajtóban köszöntünk el az olasz fiútól.
- A hónap végén, huszonnyolcadikán, Rómába. Nagyon szeretnék akkor már pályára lépni.
- Én meg szeretnék tiszta szívemből a helyszínen szurkolni.
- Megoldható szerintem, ha mint újságíró bejössz. Majd meglátom mi tehetek az érdekedbe.
- Nem akarok szabályt szegni.
- Kicsim, ha lehet miért ne? Te újságíró vagy, ráadásul a feleségem, és én is ott leszek. Szóval ha segítenél Stephan az jó lenne. Majd vigyázunk nagyon az előírások betartására.
- Oké, megpróbálok mindent megtenni, és bízom benne, hogy győzelmet ünnepelhetek.
- Azért ahhoz nekünk is lesz pár szavunk. – kontrázott Zlatan.
- Szerintem meg a lényeg, hogy újra Olaszországba vagy Stephan, és tiszta szívből kívánom, hogy hasznos tagja legyél a csapatnak, és focizz kiemelkedően. – öleltem át búcsúzásképpen.
- Köszi Lili. Akkor a hamarabb nem a hónap végén látjuk egymást. Sziasztok.
- Vigyázz magadra- szóltam még utána és becsuktam az ajtót. Felsiettem az emeletre ahol Maja már kisfiamat vetkőztette az esti fürdéshez. Szerettem volna magam csinálni, de nem engedte és mielőtt ellenkeztem volna megcsörrent a telefonom amin Zlatan hívott.
- Miért hív Ibra? – néztem zavartan Majára. – tudja, hogy itt vagyok fent.
- Fogalmam sincs, de vedd fel! Lehet valami baj van.
- Gondolod? – vettem a fülemhez a készüléket de Maja furcsán mosolygó arca teljesen mást tükrözött.
- Lili kérlek gyere hátra, van egy kis baj. – szólt bele Zlatan.
- Mi a baj?
- Áll a víz mindenhol. Valami elromolhatott, a jakuzzival, és nem tudom... - hallottam focistám kétségbe esett hangját.
- Hogy érted ezt?
- Áll a víz mindenhol! Nem is tudom, hogy megyek ki innen, mert folyamatosan ömlik, és nem tudom elzárni és…
- Megyek! – csaptam le, és már siettem is hátra, miközben azon törtem az agyam mi a jó eget rontott el rajta, és egyáltalán miért kellett megvenni mikor alapból ott van a medence. Felesleges rongyrázásnak tartottam, még akkor is ha anyagilag jól állunk. Én továbbra is szerettem fogni a pénzt. Félve mentem az ajtó felé, és reméltem nem fog a nyakamba zúdulni a tömérdek víz mint valami idióta filmben, de a meglepetés még annál is nagyobb volt, mint hittem. Bent sötét volt, és csak pár hangulat fény világított szerelmem pedig a Jakuzziba ült aminek vize éppen világoskék színben játszott. Mellette egy nagy doboz.
- Boldog szülinapot kicsim! – Kiáltott mikor meglátott. – csak nem hogy megijedtél. – nevetett fel zavart arcom látva, én pedig nem tudtam örüljek vagy mérgelődjek, így inkább az előbbi mellett döntöttem. – Gyere be egész jó a víz, és van pezsgő is, sőt még valami. – szállt ki, és széles mosollyal egy nagy csokrot hozott elő nekem.
- Zlatan de hát miért mondtál ilyen hülyeségeket a telefonba?
- Mert nem volt más ötletem amivel idecsaltalak volna. Boldog szülinapot kicsim. Imádlak.
- Köszönöm. Nagyon szép ez a virág, én pedig szeretlek, még akkor is ha rám hozod a frászt.
- Van itt még valami, ami igazából Alexanderhez köthető, de remélem örömet szerez ez is. – lépett a dobozhoz, amit miután kinyitottam egy hatalmas játékvár tárult a szemem elé, amiben apró figurák sorakoztak. – Ezt Alexandernek szánom, és neked azért, mert ha elvinnéd a stúdióba ne kelljen mindig minden játékot magaddal vinni. Emellett a te régi szobádba kialakítottam egy játszó sarkot, ahol még sok minden van. Nézd. – mutatta a szobáról készült képeket mobilján. – remélem tetszik.
- Imádom ahogy téged is! Köszönöm. Ennyi év után is megtudsz lepni.  – öleltem át, és forrón megcsókoltam.
- Bejössz velem a jakuzziba, és megiszol velem egy pezsgőt?
- Persze, hogy bemegyek, de még nem öltöztem át.
- Nem is kell, nézd. – dobta ki alsóját és a gondolattól arcom vörösbe váltott. – gyere be ruha nélkül.
- Mi van ha Maja benyit, vagy mi van ha Alexanderrel lesz valami? Nem is ma van Maja napja.
- Tudom, de ma van a születésnapod. Ne kéresd már magad!
- Oké, legyen. – sóhajtottam és én is meztelen szálltam be mellé ami egyszerre volt furcsa de izgató is. Zlatan megtöltött két poharat és az egyiket nekem adta.
- Boldog szülinapot kicsim. Szeretlek.
- Én is szeretlek. – csókoltam meg, és mire az üveg kifogyott a hangulat is egyre forróbb lett köztünk, és már nem is zavart hogy nincs rajtam a fürdő ruhám.

⚽ Helyzetjelentés: Stephan is back ⚽

 

Sziasztok!! 

Az előző posztban, elhoztam Nektek a Megismerni és megszeretni Stephanhoz kapcsolódó történetem 20. fejezetét amit Itt nézhettek meg. 

Szerintem múlt évben éreztem ilyet egy bejegyzés megírásánál mikor Zlatan végre visszatért az Ac Milanhoz.

Mikor úgy majdnem két évvel ezelőtt Stephan Kínába igazolt nagyon csalódott és döbbent voltam egyszerre. Nem is hittem el, hogy ő valaha is játszatna Európán kívül, úgy, hogy mindene a válogatottban való szereplés, és célja, hogy alapkezdővé váljon a nemzetközi tornákon.

Stephan 2019 Június 8.-án írt alá a Sanghai Senhua csapatába ahol mindössze csak négyszer tudott betalálni a hálóba. Az odaérkezése után sokáig nem volt keretbe, és amikor beállt a jó teljesítmény ellenére sem volt eredményes. Első gólját a Kínai Szuperligába Augusztus 15.- én szerezte. Utána többször került padra, sérüléssel bajlódott, vagy nem játszott végig teljes mérkőzéseket. Ezt mondjuk sosem értettem miért, hiszen a köztes válogatott mérkőzéseken kiválóan teljesített.
Majd miután kitört a vírus többször nem nevezték még a keretbe sem. Stephan sokat járt közben Olaszországba és inkább a családjával és a barátaival találkozgatott. Úgy vélem mikor aláírt nem gondolta át igazán a dolgokat, és – ez természetesen a saját véleményem – csak a pénz lebegett a szeme előtt. Hiszen Kínába nem tudott úgy fejlődni, ahogy egy focistához méltó lenne. Főleg nem egy olyanhoz, mint ő. Tudom bőven elfogult vagyok miatta, de én remek játékosnak tartom, akibe még nagyon sok van, és én látok benne még arra potenciált, hogy egy nagynevű labdarúgónak nője ki magát, és még ennél is elismertebb legyen. Az egész téli szünetet Dubaiba töltötte, ahol December 13.-óta komoly edzésmunkát végzett, és biztos vagyok benne, hogy ő akkor már nem akart visszatérni Kínába, és már akkor az As Roma volt a cél.
Annyi biztos, hogy a Kínaiak nem akarták elengedni Stephant, hiszen még mindig volt a szerződéséből valamennyi, de szerencsére a testvére tárgyalásainak meglett az eredménye, ő pedig múlt héten már visszatérhetett Rómába, ahol természetesen a 92-es mezt választotta.
Kicsit persze fáj a szívem, hogy nem szeretett csapatomba igazolt vissza, de mivel nem vagyok telhetetlen, én ennek az igazolásnak is borzasztóan örülök, és büszke vagyok rá, hogy végre észhez tért, és rájött, neki Olaszország az otthon. Én pedig újra láthatom játszani, ami számomra mindennél többet ér. Néha ugyan nyomon követtem a Kínai meccseket is, de nem kötött le annyira, és a külföldi kommentátor az én fülemnek egyenesen borzalmas volt.
Pár kommentelő azt írta, hogy hízott, de én inkább izmosabbnak látom, ami a sok edzésnek tudható be, és ahogy az Instagrammját nézegettem az jutott eszembe, hogy már nem az a kisfiús arc néz vissza a képek keresztül rám, hanem egy igazi férfié.

Az As Roma következő mérkőzése a Juventus ellen lesz, szombaton hat órakor, és reménykedek benne, hogy ha nem is lesz végig a pályán, azért kap valamennyi lehetőséget.

A legjobban az Ac Milan elleni találkozót várom (Február 28. szombat este 20:45.), és bízom benne, hogy lesz egy olyan fotó ahol Zlatannal együtt láthatóak majd.
Az eredményről inkább nem jósolok, mert tudom, hogy akkor kicsit kettészakadok majd.

Mindent egybe vetve: Örülök Stephan, hogy itt vagy! 

⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽

 

Sziasztok! 

 Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel! 

- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb, mint jelen pillanatban én. 
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője. Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem magam. 
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját. 
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba merültem. 
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem, majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra. 
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!! 
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. - gyertek ide, még van egy kis idő. 
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam. Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát. 
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról. 
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába. 
- Elég  szarul nézel ki! Nem kéne pihenned? 
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést. 
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk, és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton. 
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. - néztem az órára. 
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit? 
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok. 
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre itthon vagy. 
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem neki Kínáról. 
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy dolgozni. 
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak nemlegesen megráztam fejem. 
- Majd elmúlik.  Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze? 
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz? Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és ...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem kellett volna elengedni. 
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben hazahozta. 
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot csináljon magának. 
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel, amit itt beszéltek meg. 
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem? 
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj rá. 
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami légből kapott történetet kreáljon kettőnkről? 
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant?  A lányod odáig van Zanioloért, Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn ahova én is követtem. 
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába, amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy is én vagyok az anyja. 
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy? 
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be. 
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a dokihoz! 
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent mondtam Nellanak. 
- Lehet terhes vagy. - mosolygott. 
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett. 
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem mutatott. 
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a legdrágábbat. 
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból. 
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel. 
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem, és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem. 
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára, ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani. Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét. 
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem tágított. 
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad. 
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom. 
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok, és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv. Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk. 
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam. Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány,  Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába díszelegtek. 
- Még nem is voltam itt. -  tűnődött el Michelle. 
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény  őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak, amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent. 
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett támolyogtam vissza az asztalhoz.