2024. április 22., hétfő

Lili és Ibra csak úgy 2024.

 A tükör előtt ültem mikor kisfiam rohant be, és egy újságot lobogtatott a kezébe. - Anya ez igaz? - nyomta az orrom alá. - ugye igen, és akkor most újra együtt lesztek?

- Alexander nem látom miről beszélsz ha ilyen közel tartod hozzám. - mosolyogtam és kivettem a lapot a kezéből. Az újságban egy kisebb cikkben hozták le, hogy Zlatan és éppen aktuális hódítása szakított. Nem volt egy nagy kapcsolat, de a szívem mélyén kicsit örültem, hogy vége lett, és végre nem azt a szőke ribancot utaztatja össze- vissza, és nem vele van mindenhol.
- Alex figyelj, nem tudom mi igaz ebből, de ma megkérdezheted, mert úgyis apánál leszel a hétvégén, és remélem mindent bepakoltál, mert hamarosan indulunk.
- Te is bejössz majd hozzá?
- Igen, persze, de most tényleg menj. Csak csinálok egy gyors sminket és már indulhatunk is.
- Nem is kéne sminkelned, mert te vagy a legszebb a világon. - Ölelt át, és kifutott a szobából. „Kár, hogy apád nem így gondolta mikor félrekúrt azzal a fekete kurvával” - méláztam magamba, és úgy döntöttem első kézből próbálok infót szerezni a történtekről.
- Hali! Hogy vagy? - hallottam barátnőm csilingelő hangját.
- Köszi jól, este indulok Rómába, szóval éppen készülődök Zlatanhoz. Alex ott lesz nála a hétvégén. - Te nem?
- Nem, én megyek Rómába Stephanhoz, és ha gondolod átugorhatnál a tesódhoz.

- Oké átviszem Vincentet is, és ha jól tudom Maxi már ott van. Ellesz a három fiú. Zlatan majd vigyáz rájuk. Mikor jössz haza?
- Fogalmam sincs, de talán vasárnap este.
- Szuper, ha gondolod kimegyek majd érted a repülőtérre.
- Köszönöm szavadon foglak. - hálálkodtam, és csak úgy minden nélkül a témára tértem. - Ibra tényleg szakított Dilettával?
- Igen és nem.
- Vagyis?
- Nem szakítottak, mert nem voltak együtt, csak a sajtó és a te fejedbe létezett olyan, hogy ők, csakúgy mint Nadia és Zlatan.
- Helena vele igenis félrelépett. Azért is költöztem el. Az volt az utolsó csepp a pohárba. Engem nem fog hülyének nézni, és nem fog megalázni mindenki előtt.
- Sosem tenne ilyet! Mellesleg hallottam, hogy megkaptad a válási papírokat.
- Igen, itt vannak. Ma fogom odaadni neki. Bízom benne, hogy aláírja.
- Komolyan ezt akarod? - hallottam szomorú hangját a vonal végéről.
- Nem, de nem tudok mit tenni. Ez már nem működök. Ő is tovább lépett.
- Ő biztos nem! - nevetett fel, és mivel hallotta mennyire értetlen vagyok folytatta. - tegnap volt a buli nálunk amire egyesek nem jöttek el, pedig meghívtam őket.
- Te is tudod, hogy nem akartam látni.
- Mindegy a lényeg, hogy picit többet ivott, pedig sosem szokott, és folyamatosan azt magyarázta Manuelnek, hogy mindent megtenne érted, és mindent visszafordítani csak, hogy újra együtt legyetek. Szeret téged és te vagy számára a nagy ő. Ezt pedig tényleg tiszta szívből őszintén mondta.
- Helena én nem tudok hinni neki.
- De semmi nem volt senkivel, és a te baromságodat is megbocsájtotta amit Girouddal műveltél.
- Semmit nem csináltunk!! - csattantam fel, mert akkor kezdődtek a problémák mikor a francia focista rám mozdult és mindenféle üzenetekkel bombázott.
- Mondtam már neked, hogy ez pont olyan. Te nem csináltál semmit és a tesóm se. Beszélj vele őszintén, és gondold át ezt a válás dolgot.
- Jó, meglátom mit tehetek, de sajnos már nem fog működni.
- Hallgass a szívedre, és ígérd meg, hogy nem fogsz ellenállni a kísértésnek.
- Helena!
- Csak ígérd meg.
- Rendben. - nevettem el magam, és leraktuk a készüléket. Gyorsan kisminkeltem magam, és még egyszer megnéztem magam a tükörbe. Meleg júniusi nap volt, így egy mélyen kivágott piros pántos ruhát vettem fel, amit apró fehér pöttyök díszítettek. Nagyon szerettem, mert vidám volt, és lenge. Lábamra pedig hozzá passzoló szandált vettem. Még egyszer ellenőriztem a bőröndöm állapotát, hiszen miután leadtam kisfiamat azonnal utazok Rómába, hogy végre testvéremékkel is tölthessek egy kis időt, és végre Stephan barátaival is lógjak egy kicsit. Kisfiam izgatottan pattant az autóba amit úgy terveztem Zlatannal hagyok a hétvégére, és Helena esetleg ezzel jöhetne majd értem. Odafelé elég sok minden kavargott a fejembe, és kicsit tartottam is az újbóli találkozástól. Lassan már fél éve nem volt köztünk kapcsolat, és már három hónapja élünk külön. Múlt hónapi utolsó találkozásunkkor pedig elég csúnyán köszöntünk el egymástól. Ez idő alatt nagyon sok minden megfordult a fejembe. Főleg mióta Zlatan másik nő mellett találta meg a boldogságot, amit nehéz és fájdalmas volt elviselnem, viszont örültem, hogy Alexander mindig velem lesz, és ez talán valamennyire örökké összeköt majd minket.
A kapu előtt álltam, és a távirányítóval bajlódtam ami sehogyan sem akarta kinyitni a biztonsági nagykaput.
- Talán erősebben kellene nyomni? - tűnődött Alexander mire olyan erősen nyomtam ahogy csak bírtam, de a kapu továbbra sem mozdult. -Hívjuk fel apát, hogy engedjen be.
- Lehet igazad van. - kutattam készülékem után, majd mérgesen szóltam bele. - Mégis mi a francért nem nyílik ez a szar kapu?
- Ó bocsánat, máris jövök. - hallottam, majd egy kattanás után végre megnyílt előttem Zlatan háza amit anno még közösen választottunk ki.
- Apa!! - ugrott ki Alex a kocsiból nekem pedig kapkodni kellett a levegőt mikor megláttam őt. Fekete pólója és szürke rövidnadrágja tökéletesen állt rajta.
- Szia Lili! De csinos vagy! - mosolygott rám pimaszul jóképűen, de én próbáltam hűvös maradni, és jobbnak láttam, ha nem ölelem meg.
- Szia. Miért nem nyílt a kapu?!!
- Mert elromlott tegnap és ma csinálták meg. Kaptam új kulcsot is. Neked is adok egyet, ha bejössz. - Nem igazán érek rá, mert a gépem hamarosan indul. - Füllentettem, és annyira szerettem volna megölelni,
- Hova mész?
- Rómába, Stephanhoz és persze Kittihez. Mellesleg hoztam pár papírt amit alá-kéne írnod. Még a mai nap! - nyomatékosítottam és a kezébe nyomtam az iratokat. Zlatan éppen csak rápillantott, majd Alexhez fordult.
- Kicsim nem akarsz bemenni? Maxi már kint van a medencénél.
- Szuper! Anya behozod a cuccom?
- Apád majd beviszi. Gyere egy ölelésre. - guggoltam le hozzá. - Érezd jól magad a hétvégén, és kérlek viselkedj ha elmentek valahova. Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek! - Ölelt meg szorosan és befutott az ajtón.
- Szóval akkor aláírnád? - türelmetlenkedtem és idegesen az órámra pillantottam. A gépemig még volt legalább öt óra, de előtte szerettem volna a stúdióba is benézni. - Fontos lenne, mert hétfőn elvinném az ügyvédhez és…
- Mi lenne, ha ezt nem most beszélnénk meg? Kérsz egy italt? - fordított hátat és beindult a lakásba.


Fél órával ezelőtt:
Zlatan:
Maxival ültem kint a medencénél mikor a telefonom csörgését hallottam. Gyorsan kiugrottam és csak úgy vizesen felkaptam. A vonal másik végén húgom hangját hallottam.
- Szia. Mi a helyzet? - érdeklődtem, de ő azonnal a témára tért.
- Lili nemsokára odaér hozzád, és viszi a válás papírokat is.
- Mi van? - képedtem el. - Mit hoz?
- Jól hallottad!! Nem akar tovább várni, és még a mai nap folyamán elviszi neked, hogy írd alá. Mit fogsz rá lépni?
- Azt, hogy bassza meg. Nem akarok elválni! - mérgelődtem aztán valamivel lágyabb hangon hozzátettem: - szeretem. Úgy látszik akkor ő már nem.
- Szerintem még ő is szeret.
- Akkor miért csinálja ezt?
- Mert hülye, és mert megbántottad, de szerintem vissza tudnád még hódítani.
- Gondolod? Eléggé makacs, és ha eddig nem értem el semmit a fél év alatt akkor már…
- Mert nem is voltatok együtt. Szerintem próbáld meg.
- Azt sem tudom mit kéne csinálnom. Én még sosem tepertem egy nőért… vagyis hát Lilin kívül.
- Elakar menni Rómába, de próbáld meg, hogy ne engedd el. Maradjon veled, kettesbe… és érted?
- Helena ha Lili menni akar akkor menni is fog. Másik pedig meg, hogy itt vannak a gyerekek is.
- Szívesen elhozom őket, akár ma estére is. Úgyis olyan régen voltak már itt, és majd kitalálok valamit, amiért nekik kell ide jönni és nem fordítva. - Ajánlotta fel tesóm, de én még mindig tanácstalan voltam. Annyira nem illett hozzám ez a stílus. Persze hiányzott Lili, de ez a hír eléggé fejbe vágott. Ő akar elválni tőlem, és ő mondd le a házasságunkról. Vagyis már nem számítok neki eléggé. Nem szeret eléggé. - Itt vagy? Mit gondolsz az ötletemről?
- Itt igen, de ez szarul esett. Nem számítottam rá. - vallottam be..
- Elhiszem, bár ahogy a helyzet állt. Lehet azt gondolta minek maradjatok együtt. Főleg a Diletta dolog óta…
- SEMMIHELYEN DOLOG NINCS! - csattantam fel. - semmi sem volt.
- Jó én tudom, de ő nem. Bizonyítsd be neki, hogy neked ő kell. Próbáld megfektetni.
- Helena!
- Mi az amit szeret benned?
- Fogalmam sincs… talán azt, ha kedves vagyok vele, és …. azt hiszem ha mosolygok rá, és ha dicsérem.
- Akkor bókolj neki folyamatosan és vigyorogj mint a tejbe tök! Hamarosan megyek a gyerekekért. Addig ne engedd el! Én mindent megteszek, hogy te végre boldog légy, és, hogy a legjobb barátnőm a családba maradjon. Annyira szeretlek titeket, de csak együtt. Kérlek Zlatan ne bazd el!
- Megpróbálom. - válaszoltam, és őszintén hálás voltam azért, hogy így érez. Gyorsan elköszöntem tőle, és jobbnak láttam készülődni.


Lili:
- Nézd én nem kérek semmit csak, hogy aláírd azt a szart. Tényleg fontos lenne. - sürgettem.
- Te aláírtad már? - pillantott rám mire nagyon zavarba jöttem.
- Nem…. Én nem… én.. előbb írd alá te!
- Kérsz egy kávét? Az út előtt biztos jól jön, ha nem leszel álmos.
- Mondd te figyelsz rám?! - mentem közelebb hozzá, és mélyen a szemébe néztem. A pillanat még kapcsolódott a tekintetünk megint olyan érzéseket váltott ki belőlem amikre nem voltam felkészülve és amit mindenképpen elakartam nyomni magamba. Nem inoghattam meg akármennyire is szerettem volna azonnal az emeletre menni. - Kérlek írd alá!
- Miért nem olvashatom át előtte?
- Semmi olyan nincs benne amit tudnod kéne. Nyugi nem forgatlak ki a vagyonodból, és a gyerekedet is akkor láthatod amikor csak akarod. Nincsenek kiskapuk, és nem teszek olyat amivel sérteném a hírneved, vagy a személyedet. Tisztességesen szeretném csinálni.
- Nem lehetne, hogy esetleg átbeszéljük? -próbálkozott, és én imádtam érte.
- Mit beszéljünk át rajta?
- Talán azt, hogy miért hoztad meg ezt a döntést?
- Mert nem tudok más megoldást, és nem akarom, hogy úgy hozz ide más nőket, hogy házas vagy.
- Nem hozok ide senkit.
- Zlatan kérlek ne hazudj nekem.
- Nem hazudok Lili. Nem volt senkim utánad. Senkim, és csak a sajtó hozott minket össze. Barátok vagyunk, Dilettával is, és Nadjaval is. A mai napig kedvelem őket, de egyiket sem szeretem, és nem is szerettem soha. Én csak téged szeretlek. Még most is.
- Akkor miért feküdtél le velük?
- Nem feküdtem le velük! Értsd már meg, és higgy nekem kérlek! Nem tudom bizonyítani semmivel az igaz, de tényleg hinned kell nekem. Bulizni járkáltunk együtt Nadjaval, Dilettával pedig néha-néha kajálni a három hónap alatt, amióta elköltöztél. De te rám sem bagóztál, és az sms-eimre sem válaszoltál. Az pedig, hogy Alexot is szó nélkül leküldted hozzám, vagy a húgommal utaztattad hozzám, rosszul esett. Nem tettem semmi olyat amiért ezt érdemlem. - lobogtatta meg a papírokat, majd ledobta az asztalra. Legbelül éreztem, hogy igaza van, hiszen nem volt szép dolog, hogy ennyire igyekeztem elzárkózni tőle. - Légy szíves gondold át, és beszéljük meg.
- Én…
- Legalább csak egy kávét igyál. - erősködött, majd egy nagy sóhaj kíséretében beadtam a derekam. Imádtam ezt a házat és minden emléket ami idekötött. Közben Maxi és Alex is bejöttek, és mindketten egy-egy adag tejszínhabos fagyit követeltek. Zlatan felszaladt az új távirányíóért, így én szolgáltam ki a fiúkat. Ám a tejszínhab sehogy sem akart kijönni így elkezdtem rázni. Az egésznek az lett a vége, hogy az egész tejszínhab rám, és a ruhámra spriccelődött, betemetve a közeli bútorokat is. A gyerekek persze hangos nevetésbe törtek ki, de én egyáltalán nem találtam viccesnek.
- Nem gondoltam, hogy lehetsz még annál is szexibb, mint ahogy ideérkeztél. - nyújtott felém egy papírtörlőt Ibra, és hozzátette. - azért tudnék veled mi kezdeni így beborítva is.
- Kérlek ezt fejezd be, és ne a gyerekek előtt. - pirultam el, de nekem is eszembe jutott az a forró éjszaka mikor a tejszínhabos tubus is előkerült, és csak még édesebbé tette a dolgokat. - teljesen összekentem a ruhámat. - pillantottam le magamra. - Be kell hoznom a bőröndöm.
- Azt hiszem van még itt cuccod a hálóba. Egy dobozban fent a szekrény tetején.
- Megnézném akkor ha nem baj.
- Dehogyis. Azért mondtam, hogy ne kelljen kipakolnod a bőröndöt. Addig feltakarítom a kuplerájt.
- Köszönöm Zlatan. - kaptam le szandálom és felszaladtam a lépcsőn. A folyosón még mindig a közös képeink lógtak a falon, ahogy a háló szobánkba is. Jó érzés volt belépni és gondolatban újra átélni a szép pillanatokat. A hálóból nyíló fürdőhőbe mentem és úgy gondoltam egy gyors programra beteszem a ruhám. Hátha lejár míg itt vagyok. Egy szál fehérneműbe álltam a tükör előtt, és a kezembe vettem Zlatan elől hagyott parfümjét. Imádtam az illatát, és mindent ami hozzá kötött. Jól esett, hogy nem írta alá azonnal a papírokat, de biztos voltam benne, hogy ezt nem húzhatjuk a végtelenségig. Egy ideig álmodoztam, majd úgy gondoltam ideje lesz felöltözni, és megnézni mit rejt a doboz. A szekrény elé álltam, ám mikor kinyitottam tanácstalanul álltam előtte. Sajnos nekem túlságosan magas polcon volt és bár Zlatan nyilván elérte volna, de jobbnak láttam, ha az ágy melletti székre állok. Már a szekrény elé állítottam, mikor egy apró kopogás után Ibra jelent meg az ajtóba, és miután végigmért kajánul elmosolyodott. Biztos voltam benne, hogy valami piszkos dolgot forgat a fejébe.
- Zlatan menj ki!

- Csak tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e. Minek kell a szék?
- Kicsit magasan van nekem, és…
- Szólhattál volna.
- Nem szerettem volna, hogy így láss. Nincsen rajtam ruha.
- Hála istennek. - suttogta, és óvatosan a szekrénynek nyomott.
- Mit csinálsz? - pillantottam fel rá, de agyamba csak az zakatolt, hogy mikor csókol már meg végre.
- Szeretném ha velem maradnál a mai nap. Légy szíves ne repülj el Rómába. Őszintén szeretném megbeszélni veled ezt a válás dolgot.
- De mennem kell. Megígértem.
- Akkor mondd le, és maradj velem, és adjunk még egy utolsó esélyt a dolognak.
- Szerinted jó ötlet? - bújtam közelebb hozzá.
- A legjobb. - válaszolt és végre megcsókolt, nekem pedig az összes akaraterőm elhagyta a testem. Zlatan ajkai egyre lejjebb haladtak a nyakamon, én pedig levettem róla a pólóját. Sürgetően az ágyra huppantunk, ám ajkunk nem vált el egymástól. Nem érdekelt, hogy jó ötlet -e amit teszek, hiszen olyan rég éreztem már ezt a vágyat és Zlatant is olyan rég éreztem magamban.
- Annyira kívánlak. - suttogta, és keze egyre lentebb vándorolt a fehérneműm alá. Csak pihegni tudtam, és csukott szemmel élveztem minden mozdulatát. - Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem, én még… nagyon szeretlek. - ismertem be, de álomvilágunk hirtelen összetört, ahogy Maxi robogott be az ajtón.
- Apa Helena… jó isten! - csapta be azonnal az ajtót mi pedig idegesen rebbentünk szét.
- Basszus nem volt bezárva az ajtó!!! - löktem le azonnal magamról.
- Nem terveztem, hogy az ágyon kötünk ki! - mérgelődött ő is zavart hangon.
- Még sosem nyitott ránk a saját gyerekünk se, nemhogy a tiéd. Úr isten de égő. Mit gondolhat, és….
- Azt, hogy az apja végre újra nyeregbe van. - nevetett fel, de én forrtam a dühtől és a szégyentől.
- Ez nem vicces!!! Vedd le az a rohadt dobozt, és húzz ki hozzá. Ezt megkel magyarázni.
- A fiam tizenhét éves. Tudja, hogy nem méhektől és a gólyától lesz a gyerek.
- Na még csak az kéne. - vetettem oda. - vedd már le azt a hülye dobozt.
- Jól van na. De ezt még folytatni fogjuk ma. Ugyanis nem mész el… csak velem.
- Igenis elrepülök, és ezt vegyük úgy mintha nem is történt volna semmi.
- Azt mondtad nagyon szeretlek. - Adta kezembe végre a dobozt.
- Csak a pillanat heve volt.
- Nekem viszont nem. Nagyon szeretlek, és…
- Felöltöztetek már? Itt van Helena. - Idegeskedett Maxi, mire Zlatan egy gyors puszi után végre elindult testvére elé. Hálát adtam az égnek, hogy a ruháim jó állapotban voltak, és örültem, mert sok olyan darabot találtam amelyekről teljesen megfeledkeztem. Anno én raktam el ezeket a ruhákat, mert ezeket mind Ibra vette nekem. A stílusuk is őt tükrözi, ugyanis eléggé sokat mutató darabok, de úgy voltam vele, hogy mivel nyár van nem fog zavarni, és ide is egy mélyen dekoltáltba jöttem. Kis keresgélés után kivettem egy citromsárga spagetti pántos ruhát, és én is lesiettem a lépcsőn.
- Lili!!
- Szia Heléna. - Öleltem át. - Bocsi, csak átöltöztem, mert….
- Ne is próbálkozz megmagyarázni. - Nevetett fel, de nekem inkább kellemetlen volt, mint vicces. Átöleltem szőke, mosolygós barátnőmet, aki hófehér lenge ruhájában olyan volt, mint egy nyári angyalka.
- Amúgy a fiúkért jöttem. Szeretném estére elvinni őket hozzánk. Vincent lába eléggé fáj, de szeretne találkozni Alexanderrel, és arra gondoltam ott aludhatna ma este.
- De ma az apjával alszik. Zlatan vigyáz rá.
- Igen, de esetleg ha itt maradnál, akkor…
- NEM! - tiltakoztam. - Hamarosan megyek.
- Lili ha Maxi nem nyit rátok még mindig az ágyban lennétek.
- Hiba volt, és hülye voltam. Hol van Zlatan?
- Alex ruháit pakolja.
- Helena nem.
- Csak beszéljétek meg.
- Nincs mit megbeszélni. Attól még, hogy vágyunk egymásra testileg, még nem tudunk együtt élni.
- Viszont a fél éves feszültséget kiadhatjátok végre. - kacsintott.
- Beszélnem kell Maxival. Iszonyatosan gáz, hogy ránk nyitott.
- Szerintem nem lesznek álmatlan éjszakái.
- Helena! Hagyjuk. - állítottam le,és kisétáltam a medence szélén ülő gyerekhez. Maxi éppen a telefonját nyomkodta, miközben mosolygott. Bíztam benne nem valamelyik haverjának üzeni meg éppen mit látott. Számomra hihetetlen volt, hogy már ennyi idős, hiszen még meg sem született mikor az édesapjával szerelembe estünk. Alkata tökéletesen megegyezett Zlatanéval, hiszen ő is ugyanolyan nyúlánk, magas és csinos volt. Mosolyától pedig biztos voltam, hogy már most elolvadnak a lányok. Egyedül a szemei kéksége emlékeztetett édesanyjára.
- Maxi szia, beszélhetnénk? - szóltam neki félénken, és éreztem, hogy arcom vörösbe vált át.
- Igen?
- Én sajnálom amit az előbb láttál. Nem lett volna szabad, és…. .. sajnálom tényleg. Hidd el, nekem sokkal gázabb, mint neked.
- Lili én sajnálom. Kopoghattam volna.
- Nem tudtad, hogy mi…
- Apám egész héten csak rólad beszélt, szóval valamennyire képben lehettem volna, hogy azonnal rád mozdul ha alkalma van rá.
- Komolyan? - csodálkoztam, miközben leültünk az egyik kinti asztalkához.
- Igen. Mindig meséli, a dolgokat amik régen voltak, meg ilyesmi. Elakart vinni vacsorázni még a hét elején, de meggondolta magát.
- Ezt nem is tudtam.
- Azt mutatja, hogy nagyon hidegen hagyja ez a dolog, de nem gondolnám. Kicsit megvan zuhanva. Sokkal többet nézi a képeidet, mint régen, és este is szinte bármiről eszébe jutsz, és mondd valami történetet. - mondta és én teljesen le voltam taglózva. - Figyelj, mikor az előbb kint voltunk Alex megkérdezte, hogyha ti elváltok akkor nem fogunk találkozni?
- Tessék? Ő meg honnan tudja ezt?
- Talán mert már nem annyira kisgyerek és nem is süket. Tudja, hogy miről van szó. Alexander nem buta. Sokszor hallgat, és figyeli amiket te mondassz másnak apáról. Rosszul esik neki, hogy apa nem olvas neki este mesét, és nem együtt nézik a meccseket, meg ilyesmi. Amiket vele csinált mindig. Szerintem hiányzik neki az, hogy újra együtt legyetek.
- Maxi ez most nekem sem könnyű. - kezdtem bele, de ő a szavamba vágott.
- Tudod neki van családja. Ti szeretitek egymást. Apa imád téged, és biztos te is szereted még, és jó eléggé régen volt, mikor anyámék is váltak, de még emlékszem mennyire reménykedtem abban, hogy újra együtt lesznek. Minden álmom az volt, hogy így legyen, de aztán apám veled jött össze, anyám pedig mással. Eleinte iszonyatosan utáltalak, de fokozatosan láttam, hogy mennyire más vagy. Azt hiszem most már pedig szeretlek, és elfogadlak a pót anyukámnak is.
- Jaj Maxi! Ez nagyon kedves volt. - öleltem át.
- Anyáméknál is elfogadom, hogy ott van Ben, de sokkal több időt töltök Alexanderrel, mint az ottani tesómmal. Jobban szeretem Milánót, mint Párizst. Itt több haverom van, és itt van a foci is. De a lényeg, hogy Alexnek van családja még akik egybe vannak, és kérlek ne váljatok el! Lili apa tényleg szeret, és senki nem aludt itt mióta te nem laksz itt. Senki. Csak vacsorázni jött Diletta is. Légy szíves ne csináljátok ezt a testvéremmel!
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. - öleltem meg. - én is nagyon szeretlek, még ha eleinte én sem kedveltelek igazán.. - osztottam meg vele, mire mindketten nevettünk csak. - Viszont ami a hálóba történt…
- Lili lépj már túl rajta! Inkább apával beszélj, és tépd össze azt a szart. Én lépek, mert vár az egyik haverom. Valószínű nem alszok itthon. - vigyorgott és ettől annyira az apjára emlékeztetett.
- Nem kell semmire gondolni! Inkább vigyázz magadra, és kéredzkedj el az apádtól.
- Már tud róla. - magyarázta és mire beértünk Alexander is indulásra készen állt Helena mellett. Maxi felszaladt a szobájába, hogy ő is összepakolja a dolgait.
- Anya ott alszok Vincentéknél. - újságolta. - ugye mehetek? Apa már elengedett. Kérlek.
- Jó kicsim, de vigyázz magadra és fogadj szót.
- Ha Kittiéknél vagy felhívsz majd?
- Még nem biztos, hogy elmegyek. - guggoltam le hozzá. - van pár dolog amit meg kell beszélnem apával. De te ezen ne gondolkodj, és csak érezd jól magad. Nagyon szeretünk mindketten. - öleltem meg.
- Én is nagyon!
- Akkor ha holnap hozom jó lesz úgy?
- Talán az is lehet, hogy elmegyünk mi érte. - lépett oda Ibra. - Maxiért is elmegyünk és egyszerre hozzuk el a két gyereket.
- Felőlem. Bár nem akartalak titeket zavarni kora reggel.
- Helena inkább menjetek! - állottam le és végre csak kettesben maradtunk a házban. Kicsit ijesztő volt a dolog, hiszen nem akartam, hogy azt higgye azonnal ágyba ugrok vele. Tényleg beszélni akartam vele.
- Akkor mi legyen? - kérdezte és tudtam neki is az szobában lévő dolog jár a fejében.
- Szerintem komolyan beszélhetnénk. Mi lenne ha a…
- Nem akarsz úszni? A medencébe is lehet beszélgetni. Jó a víz is, és lehetsz ruha nélkül.
- Van fürdőruhám. Csak kipakolok a bőröndből.
- Szívesen behozom.
- A lenti szobába rakd kérlek! - Utasítottam, közben megnéztem a hűtő tartalmát, hátha egy könnyedebb ebédet összetudok rakni. Ám a hűtő tartalma eléggé elkeserítő volt. Csak pár tojás, hal, és pár zöldség -féle volt bent.
- Nem rakom be a lenti szobába, mert az a vendégeké, te meg a feleségem vagy.
- Zlatan kérlek!
- Nem! Nem kell lefeküdni velem, de ha már itt vagy akkor aludjunk egy szobába.
- Én nem akarok veled egy szobába aludni!
- Miért? Talán félsz, hogy nem bírod ki? - kérdezte és utáltam, hogy sarokba szorít az érzelmeimmel.
- Nem erről van szó.
- Úgyis nekem van igazam, és ha fogadnánk, hogy ma együtt leszünk én nyernénk.
- Csak szeretnéd! - vetettem oda. - nem vagy akkora szám, mint amit gondolsz magadról.
- De igen. Legalábbis neked! - nevetett fel, és felcipelte a bőröndöm az emeletre. Közben jobbnak láttam, ha összedobok valamit. Míg Ibra pakolt találtam tésztát, és némi szószt, így egy gyors halas, tengergyümölcsei tésztát próbáltam elővarázsolni.
- Nem kértem, hogy főzz.
- Nem kell kérned! Éhes vagyok, és ha már itt fogtál hasznosan töltöm az időt.

- Rendelhettünk volna valamit, vagy elmehettünk volna valahova.
- Inkább majd vacsorázni menjünk el. - léptem közelebb hozzá és átkaroltam a derekát.
- Este már más terveim lettek volna.
- Inkább menjünk vacsorázni. Emberek között könnyebb beszélgetni.
- Még mindig félsz, hogy nem bírsz nekem ellenállni?
- Miért gondolod, hogy egyáltalán akarok? - húztam közel és forrón megcsókoltam. Jólesett a tudat, hogy senki nem zavarhat meg minket, ám próbáltam észnél lenni, és megszakítottam a csókot.
- Még inkább ne!
- Rendben, nem erőszakoskodok, viszont tudnod kell, hogy nem fogom aláírni a papírt. Soha, és ha nem is ma, de elérem, hogy újra együtt legyünk, és szeress, és, hogy újra itt lakj, és együtt legyünk, mint egy család. Most pedig kicsit úszom. Ha meggondoltad magad gyere ki.
- Nemsokára kész az ennivaló.
- Desszert van a hűtőbe, csak vigyázz a tejszínhabra. - Tanácsolta, és kilépett. Az étel tényleg hamar kész lett, így tányérokat raktam, és kivettem az evőeszközöket is. Semleges témákról beszélgettünk és elég sokat nevettünk. Minden olyan volt, mint régen, és annyira könnyű volt itt lenni vele kettesben. Az egésznek rettentő meghitt hangulata volt. Délután együtt úsztunk a medencébe. Sokat csókolóztunk, és ölelkeztünk, de tovább nem engedtem menni a dolgokat. Még ha éreztem is, hogy Zlatan akció készen várja a dolgokat. Felhívtam testvéremet, és elmagyaráztam miért nem megyek el Rómába. Természetesen megértette, és remélte jóra fordultnak a dolgok köztünk. A medencézés után a kanapéra heveredtünk, és egy régebbi filmet kezdtünk nézni amit mindketten kedveltünk. Zlatan ekkor már nem nagyon bírt magával, és egyre követelőzőbben simogatott és csókolt. Sokkal nehezebb volt ellenállnom, mint gondoltam.
- Mi lenne ha felmennénk végre? - suttogta. - fél éve erre várok, és egyre nehezebb megállnom. Majdnem szétdurran a gatyám.
- Ugye nem gondolod, hogy elhiszem, hogy nem döntöttél meg senkit fél év alatt?
- Mégis hogy csináltam volna ilyet mikor házas vagyok?
- Mert imádod a szexet. - néztem a szemébe. - egy hetet sem bírsz ki, hogy ne legyen valami akció nemhogy fél évet.
- Ha éppen tudni szeretnéd tényleg nem voltam nővel. Senkivel sem, pedig lehetett volna, és nem is egy, de mivel házas vagyok, és szerelmes a feleségembe sosem tennék ilyet. Veled akartam lenni már minél hamarabb. - magyarázott majd komoly képpel a szemembe nézett: - te talán voltál valakivel amíg mi külön voltunk?
- Nem, dehogy. - tiltakoztam. - nem feküdtem le mással. Bár nem is lett volna alkalom.
- De ha lett volna akkor igen? - kapott a szavaimon.
- Akkor sem! Miért gondolod ezt?
- Csak mert te is imádod a jó szexet, és szerettél velem lenni. Sokkal jobban, mint én. Főleg a legelején. Bár hiába túlságosan jók az adottságaim, és a teljesítményem.
- Jaj fogd be!!! Inkább vigyél el vacsorázni. - álltam fel, de ő visszahúzott.
- Mikor adjuk meg egymásnak amire igazán szükségünk lenne?
- A vacsora után… talán. De csakis akkor, ha eldöntjük mi lesz velünk. Ha nem akkor még van egy éjfél körüli járat Rómába. Azzal elmegyek, és végeztünk.
- Mégis mi lenne velünk? Te visszaköltözöl és ennyi. Élünk tovább szerelembe és rengeteget fogunk szexelni. Akár még egy kislányt is összehozhatunk.
- Nézd attól még, hogy jól működünk az ágyban nem biztos, hogy jól működünk az élet további területein. Ezeket átkel gondolni. Én nem akarok olyan házasságot ahol nincs idő a másikra, és egy olyan csapat az első ahol már nem is focizol. Nem akarom, hogy hetekre elrepülj, és ott legyél minden mérkőzésen, mint mikor fociztál. De egyelőre ezt te nem tudod megadni.
- Igyekezni fogok. Megígérem. - simogatta meg arcom. - viszont most annyira fontos a munkám. Ez a csapat az életem, mint neked a fotózás. Te sem tudod feladni.
- De én sokkal kevesebbet vállalok, mint régebben. Főleg így, hogy Maja sem volt mellettem és mindent nekem kellett Maxival megoldanom.
- Sosem szóltál.
- Mert nem akartam, hogy azt érezd nem tudok megbíródni a feladattal.
- Nem gondoltam volna ezt. Lili én nem tudok változtatni egyelőre az életemen, viszont megígérem, hogy hétköznap nem járok el edzésekre Milanelloba. Maximum csak egyre- egyre.
- Zlatan! - forgattam meg szemem.
- Akkor maximum csak ha komoly mérkőzés előtt állnak a fiúk. Lili annyira szeretlek, de imádom a csapatot, és az, hogy ilyen poszttal bíztak meg megtisztelő, és felelősség teljes. Imádlak titeket Alexanderrel, és ha most alá kell írnom azokat a papírokat akkor én…….
- Megnehezíted a dolgom.
- Miért? - csodálkozott. - te is velem jöhetnél egy-egy meccsre néhanapján. Olyan jó lenne ketten nézni, és szurkolni. Régebben szinte minden mérkőzésen kint voltál.
- Nem akarok szerepelni egy újságba sem. Nem akarom, hogy a kapcsolatunk legyen a téma, vagy, hogy milyen ruhába voltam aznap. Hála istennek az utóbbi időben lekoptak rólam a fotósok.
- Adjunk magunknak még egy esélyt Lili. - fogta meg kezem és mélyen a szemembe nézett. Imádtam belemélyedni a mogyoróbarna szemeibe.
- Tényleg nem csaltál meg senkivel?
- Nem, esküszöm. Pedig elhiheted Diletta nem kicsit akart összejönni velem, de sosem engedtem, és örülök, hogy megtalálta ezt a német pasit.
- Én is. Boldog voltam mikor megtudtam, de most sokkal boldogabb vagyok itt veled. Kettesbe.
- Akárcsak én. – húzott megint közelebb, de már gyorsabb voltam és kitértem előle. Felpattantam és a lépcső felé vettem az irányt.
- Akkor elviszel vacsorázni?
- Na jó legyen. - sóhajtott. - Mikorra leszel kész? Hova szeretnél menni?
- Talán mehetnénk a közös éttermünkbe.
- Benne vagyok, gyorsan foglalok egy asztalt.
- Annyira nem kell sietni. Nekem idő mire elkészülök.
- Csak felkapsz egy rövid és kivágott ruhát és indulhatunk is. -kacsintott.
- Ugye tudod, hogy nem a kuplerájba készülök? - húztam fel magam.
- Ne már Lili csak vicceltem. Mikor lettél ilyen komoly?
- Talán mikor újra csak magamra maradtam, és egyedül kellett nevelnem a fiamat. - hagytam ott és felsiettem a lépcsőn. Magamhoz vettem a kiválasztott ruhadarabot, és míg Ibra telefonált a vendégszoba felé vettem az irányt. Nem akartam úgy öltözni, hogy ő is ott van. Lentről hallottam, hogy még mindig telefonál, de nem akartam foglalkozni vele. Magamra csuktam az ajtót, és beálltam a zuhany alá. Elgondolkoztam, hogy még sosem használtam a vendég szobát, és nem is nagyon jártam be. Hálát adtam magamnak, hogy elpakoltam a mini hajszárítómat, így legalább a hajam is tökéletes lesz a ruhámhoz. Az idő még mindig nyárias volt, így egy hosszabb kék vastag pántos ruhát vettem fel, aminek a derekánál egy csavart öv van. Az oldala fel sliccelt volt, de mégsem mutatott annyit, hogy szégyenérzetem legyen. Hajamat kivasaltam és magasan a fejem tetejére kötöttem. Nem akartam erős sminket használni, de szemeimet imádtam kiemelni. Elvégre ezt szeretem magamon a legjobban. Kíváncsi voltam Zlatan miben lesz, de reménykedtem, hogy nem felejtette el mennyire imádom mikor ingben van, és elegáns nadrágban. Nem szerettem volna kimenni míg nem hallok mozgást, és eldöntöttem akármi is lesz ma nem fogom köz elengedni magamhoz. Nem akartam teret engedni a szexuális vonzódásomnak, hiszen ez elvihet olyan irányba amit nem akarok. Elvégre most a házasságom jövője a tét amit nem lehet feláldozni pár óra édes és fergeteges szexért.
- Lili elkészültél? - hallottam Zlatan kopogását.
- Igen, már jövök. Te kész vagy már?
- Természetesen. - hallottam az ajtón túlról, és magamban reménykedtem olyan elegáns lesz, mint én.
- Már kész is vagyok. - nyitottam ki az ajtót és a szavam is elakadt, pedig csak egy hófehér ing és egy fekete nadrág volt rajta, mégis úgy éreztem elolvadok tőle.
- Hű, de szexi vagy. - mért végig, de én még mindig nem tértem magamhoz. Annyira imádtam, és annyi mocskos kép jött elő a fejembe, hogy még én is belepirultam. - Remélem én is megfelelek neked.
- Igen. Köszönöm, hogy nem vettél fel valami igénytelen pólót és maci nacit.
- Étterembe megyünk, és tudod, hogy ez a gyengéd. - vigyorgott. - Akkor mehetünk?
- Már alig várom.
- Én is… főleg a desszertet. - húzott magához majd az ajtóba a falnak nyomott. - mi lenne ha itt maradnánk? Rendelnénk kaját, és csak egymással foglalkoznánk? Olyan dögös vagy.
- Zlatan már megbeszéltük. Ma nem lesz semmi, és kérlek ne legyél ilyen. Azt mondtad nem leszel erőszakos.
- Az erőszak az, ha a másikat akaratán kívül kényszerítik valamibe, de te is megőrülsz értem. Ismerlek már, és látom szemedbe, hogy elolvadsz tőlem.
- Talán igazad van, de hideg fejjel kell döntenünk. Ma éjszaka lent alszok, vagy ha nem tetszik már repülök is Kittihez.
- Ugye tudod, hogy most mennyire mérges vagyok rád. - túrt hajába, de én nem foglalkoztam vele.
- Zlatan én is meg akarom menteni, de nem így. Nem söpörhetjük a problémákat a szőnyeg alá pár menettel. Inkább menjünk vacsorázni. Kint vár a taxi.


A vacsorán igazán jól éreztük magunkat. Tényleg sokat beszélgettünk és teljesen egymásra hangolódtunk. Szerencsére mindenki ismert minket így olyan asztalt kaptunk ahol távol vagyunk a kíváncsiskodó szemektől. Az étel is fenséges volt, és rég ereztem magam ennyire felszabadultnak és ennyire szerelmesnek. Zlatan mindent megtett, hogy csodálatos legyen az este. Végig figyelt rám, és az sem zavarta, hogy vacsora után kisétáltunk a Dómhoz. Imádtam esti fényében a várost, ami most sokkal jobban tetszett, ahogy kézen fogva vágtunk át a téren, ahol nyár lévén még mindig rengeteg ember ténfergett. Az idő továbbra is kellemes meleg volt.
- Végig gyalog megyünk haza? - érdeklődött, és hangjából kihallottam, hogy semmi kedve tovább téblábolni.
- Mehetünk metróval is. - vágtam rá, mire elnevette magát.
- Az aztán hír értékű lenne.
- Teli lenne vele a sajtó. Zlatan a metrón. - nevettem fel én is, és elképzeltem mit szólnának az utasok ha egy ilyen ember leülne melléjük.
- Inkább hívok egy taxit. - vette elő telefonját. - Már szeretnék otthon lenni az én egyetlen feleségemmel. - csókolt meg forrón, és tárcsázta a taxit ami nem sokkal később hazavitt minket.
- Olyan jó újra ebbe a házba hazajönni. Hétfőn segíthetnél azért visszapakolni. - kezdtem bele mellékesen.
- Hogy mi van? - ütközött meg és láttam szemeibe mennyire nem érti mire akarok kilyukadni.
- Úgy értem felejtsük el a válást, és adjunk magunknak még egy esélyt.
- Lili ez… csodálatos. - kapott fel, és még mielőtt akármit is reagáltam volna a kanapéra rakott.
- Zlatan ettől még nem kell ma… ez még nem azt jelenti, hogy… te jó isten! - akadt belém a szó, mikor csak úgy lekapta ingét. A szívem azonnal gyorsabban kezdett verni ettől a látványtól.
- Ez a legszexibb reakció amit arra kaptam, hogy levettem az ingem.
- Jobb lesz ha most… - kezdtem volna de kemény férfiassága látványától megremegett a hangom.
- Ha most én is segítek levenni a te ruhád. - hajolt felém, és a nyakamba csókolt. Forró leheletétől megborzongtam, csukott szemem pillái megremegtek. Annyira akartam, hogy testem minden porcikája folytatást akart. Zlatan végigsimított belső combomon egyre fentebb míg végül nedves ölemig ért. Keze végiül a fehérneműm alá siklott, miközben egy pillanatra sem váltunk el heves csókunkból. Ujjai végül utat törtek érzékeny pontomba, amitől a csillagok között éreztem magam.
- Baszki imádom mikor ilyen nedves vagy. - suttogta.
- Csak miattad. - lihegtem kéjesen és egyre hevesebben vettem a levegőt. - kérlek ne hagyd abba, mert én…. Én…
- Élvezd csak Lili! - lökött egyre mélyebbre a gyönyörbe, nekem pedig már csak pár pillanat hiányzott volna a beteljesüléshez mikor telefonom csörgését hallottam a táskám felől.
- Nem kell felvenned. - csókolta gyengéden nyakam szerelmem és egyre lentebb halad melleim irányába. Ám a telefon nem hagyta abba, nekem pedig Alexander jutott eszembe.
- Zlatan mi van ha Helena hív?
- Ilyenkor nem hív. Már mindenki alszik. Inkább élvezd, és…
- Francba így nem megy!! - ültem fel, és a kielégületlenségtől mérgesen a táskámhoz csoszogtam. Csakugyan Helena volt a vonal másik végén, én pedig sokkal hevesebb hangon szóltam bele, mint szerettem volna.
- Bocsánat én nem akartam zavarni…
- Pedig sikerült!
- Lili gondoltam, hogy már éppen … szóval..
- Akkor minek telefonálsz?- morogtam, miközben Zlatan mellé telepedtem vissza a kanapéra.
- Alexander kicsit aggódott, mert nem hívtad fel és nem tudjuk, hogy most Rómába vagy vagy hol. Bár ebből a hangnemből úgy gondolom már a tesóm alól húztalak ki. - kuncogott, és beláttam elég gyerekesen viselkedtem.
- Helena! - váltottam lágyabb hangra. - bocsánat, én nem akartam rád ripakodni.
- Semmi baj, de akkor adom Alexet. Vigyázzatok magatokra.
- Anya! - Hallottam drága kisfiam hangját. Annyira aranyos, és ijedt volt. - Azt ígérted telefonálsz.
- Igen, és ne haragudj. Teljesen elfelejtettem, de az a helyzet, hogy nem mentem sehova. Itt maradtam apával.
- De jó!! - örömködött én pedig kihangosítottam a telefont, hogy Zlatan is hallja a dolgokat. - Akkor most már nem is lesztek külön? Akkor most már együtt leszünk hárman?
- Igen drágám. Már együtt maradunk. - nyugtattam meg, és az én szemem is kicsit könnyes lett. A szívem mélyén tudtam, hogy ez a helyes döntés, és bíztam benne, hogy nem fogok újra csalódni Zlatanba. - Jövőhetén már vissza is költözünk ha szeretnéd te pedig a régi nagy szobádban alhatsz.
- Maxi is ott lesz?
- Igen, itt. - szólt Zlatan is. - Ő is itt lesz. Viszont most már késő van fiam. Jobb lesz, ha alszol. Holnap megyünk majd érted. Nagyon szeretünk anyával.
- Én is. - csengett hangja, majd lerakta a telefont. Boldog voltam, hogy megnyugtattuk, és nem okoztunk neki több fájdalmat.
- Akkor tényleg visszajöttök? - nézett rám Zlatan miután leraktuk a készüléket. Félmeztelenül, kiengedett hajjal úgy nézett ki, mint egy félisten. Ahogy végigmértem a legszerencsésebb nőnek éreztem magam.
- Igen, nagyon szeretlek. - öleltem át, és újra megéreztem azt a vágyat amit csak ő tud kiváltani belőlem. - Sosem akartam igazán válni, csak úgy éreztem nincs más megoldásom. Nem akartalak elhagyni, és tudom, hogy a világbajnokságon ment el minden. Én nem akartam semmit Girouddal, és…
- Kérlek ne kérj bocsánatot. Rémesen viselkedtem a múlt évben. - hajtotta le fejét, és mellém huppant a kanapéra. - sosem foglak ellökni magamtól újra.
- Szörnyen fájt múlt nyár. - sírtam el magam, mert úgy éreztem végre ki kell mondanom az érzéseimet. - ott voltunk azon a nagy hajón, te pedig rám sem néztél. Közben meg mindenhol az jött le, hogy a miénk a legtökéletesebb házasság. Egy szó sem volt belőle igaz.
- De már igaz lehet. - simogatott meg. - sosem teszek ilyet esküszöm. Lili annyira szerettelek, de annyira megbántottál. Nem tudtam magamban elrendezni, csak így.
- Rám sem bírtál nézni. - állapítottam meg, de ő nem szólt egy szót se. Tudtam igazam van. - Jobb lesz ha elmegyek aludni.
- Kérlek aludj velem. - suttogta. - csak hozzuk vissza azt a tüzet ami a telefon előtt volt.
- Inkább legyünk ma külön még. - mondtam és egy jóét puszi után a vendég szoba felé vettem az irányt. - Először lelkileg kapcsolódjunk megint egymáshoz, és később testileg.
- Lili kérlek! Sosem akartalak megbántani. Az életemet is odaadnám értetek, és én is megbántam. Bocsánatot kértem már ezerszer, és tudom te is, de én azt nem hallgattam meg.
- Pedig olyan sokszor kértem, hogy ne haragudj. Hiszen nem volt miért, mert nem én akartam azt a csókot, és nem én próbáltam megfektetni Olit. Jóba voltunk, de nem akartam, hogy ez legyen, de te sosem hittél nekem.
- Pár hete beszéltem vele az esetről. Először, és baromi nehéz volt végighallgatni, de ő is elmondta, hogy a döntő után szomorú volt, te pedig ott voltál.
- Csak úgy, mint a többiekkel. Én voltam a fotós, és én voltam a fő sajtós. Nem hittem volna, hogy a szobámba köt ki miután én aludni tértem. Olyan hirtelen történt.
- Elhiszem. Bocsánatot kért ő is. - hallottam szomorú hangját, és tudtam, nehéz volt neki erről beszélni csapattársával.
- Akkor lehetne, hogy lezárjuk ezt az egész múlt évet, és tiszta lapról indulnánk? - fúrtam bele tekintetemet csodálatos barna szemeibe.
- Igen, legyen akkor tiszta lap. Szeretlek.
- Én is szeretlek, de most jó éjt. Holnap esetleg úszhatnánk meztelenül a medencébe, vagy együtt csinálhatnánk valami szexit. Talán azzal a maradék tejszínhabbal.
- Istenem, de imádlak. - csókolt meg, de még időben eltudtam tolni magamtól.
- Jó éjt, drága férjem – csuktam be az ajtót, és végre azt éreztem boldog vagyok. Gyorsan átöltöztem egy sötétkék csipkés kombinéba, majd felhívtam újra Helenát, hogy kisfiamról érdeklődjek, aki csalódottan vette tudomásul, hogy nem történt köztünk szex. Lilivel is telefonáltam aki kedves volt és megértő, hogy helyre akartam hozni a házasságomat. Már éppen elhelyezkedtem, és bekapcsoltam a kedvenc sorozatom mikor eszembe jutott, hogy még délelőtt beraktam egy ruhát a mosógépbe. Egy kicsit tűnődtem mi legyen, hiszen mi van ha Zlatan már alszik. Az órára néztem ami tíz óra körül járt. Biztos voltam benne, hogy Zlatan még nem alszik, de nem szerettem volna, ha a ruhám furi szagot árasztana holnap, ezért felsiettem a lépcsőn és óvatosan benyitottam a szobába. Zlatan nem volt sehol és egy kicsit megkönnyebbültem, ám ahogy a fürdőbe léptem a szavam is elakadt. Zlatan a zuhany alatt állt, én pedig akármennyire akartam nem tudomást venni róla nem sikerült. Szinte kővé dermedve néztem tökéletes testét, ami még negyven felett is izmos volt és arányos. Éreztem, hogy a szám kiszáradt, és a szívem vadul kalapált. Tekintetemet pedig nem tudtam elszakítani férfiasságától.
- Lili te meg… hú baszki, de szexi vagy. - vett észre, és széthúzta a kabin ajtót amiből kiáradt a forró gőz.
- Én csak… én …. én… csak a ruhám miatt jöttem a mosógépből. - habogtam, ő pedig megint rám villantotta azt a bugyilehúzó mosolyát amit imádok.
- Nem kell sietned. - mondta és láttam teste reagált látványomra ami véremet tovább tüzelte.
- Jobb ha megyek. - kapcsoltam ki a gépet, és kihúztam belőle a ruhám.
- Tusoltál már?
- Én…. Nem én…. Vagyis de… én igen. Még a vacsora előtt. - magyarázkodtam.

- Rendben, de szívesen látlak magam mellett. - lépett hátrébb így a vízsugár újra végigfolyt izmos mellkasán, nekem pedig bennakadt a levegőm is. Éreztem, hogy egyre jobban elhagy a józan eszem, és éreztem mennem kéne, de lábam szinte a fürdőszoba padlójába gyökerezett, és csak csodálta a zuhanyzó férfit. Olyan rég láttam már meztelenül és olyan rég szerettem volna kemény férfiasságát magamba érezni.
- Lili valami baj van? - szólt ki, én pedig egy pillanat alatt döntöttem. Beszállok a zuhanyzóba.


- Akkor állj arrébb. - utasítottam ő pedig meglepően nézett rám, de tette amire megkértem.
- Csak nem meggondoltad magad?
- De igen, de csak zuhanyozni fogunk, és semmi…. - kezdtem volna, de egy csókkal belém folytotta a szót, én pedig már nem tudtam ellenállni. Bár nem is akartam. Hátam a kabinnak döntöttem és élveztem szerelmem csókjait amik egyre több helyen beborították testem. - Zlatan úgy volt, hogy lelkileg kapcsolódunk és nem testileg.
- Majd lesz az is. -suttogta nekem pedig egy halk sikkantás szaladt ki számon, mikor kezével a legérzékenyebb pontomra tévedt. - megőrülök érted, és most már nem szabadulsz.
- Nem is akarok. - túrtam bele vizes hajába. - Azt szeretném ha itt szeretkeznénk a tusolóba, utána pedig akárhol.
- Mindenhol! - és egyre tüzesebb lett tekintete. Melleim kényeztetése után egyre lentebb haladt és óvatosan a vállára rakta egyik lábamat, hogy ajkaival közelebb kerülhessen legérzékenyebb pontomhoz. - Annyira finom vagy Lili.
- Nem is tudom, hogy bírtam ki ennyi időt nélküled. - sóhajtottam és csukott szemmel élveztem, hogy nyelve birtokba veszi nőiességemet. - Zlatan ha így haladsz én… én nem tudok sokáig állni a lábamon. Olyan régen voltam már nélküled, hogy én…. Én…
- Akár többször is lehet jó. - vigyorgott és újra szemmagasságban került velem. - Csak a miénk az éjszaka, és már én sem bírok magammal sokáig. Annyira gyönyörű vagy.
- Te pedig semmit nem változtál. - húztam kezem végig merev férfiasságán, és imádtam nézni ahogy élvezi mozdulataimat, így hát óvatosan húztam rajta végig többször kezem föl és le.
- Lili!! Én sem fogom bírni. - bukott ki belőle érzékien, és ekkor elrántotta magáról kezem, és mire magamhoz tértem már bennem volt. Tüdőmből valami hörgés -féle szakadt fel ahogy a csúcshoz közeledtem, amire rátett egy lapáttal, hogy folyamatosan nyakamat csókolgatta. Erős vállába próbáltam kapaszkodni, de már egyre nehezebb egy lábon élvezni hevességét.
- Csak add át magam nekem. - kérte de ekkor hirtelen kicsusszant belőlem. - Gyere! - húzott ki, és a vágytól kavargó fejjel azt tettem amit mondd. Újra csípője köré kapott majd a fürdőszoba pultra rakott. - Nem akartam, hogy ne élvezz teljesen.
- Jó, de most már dugj meg!! - hajtottam hátra fejem és érzékien végighúztam kezem melleim között.

- Egy szexi dög vagy! - kapott egyik mellbimbómra miközben újra belém hatolt. - Azt akarom, hogy életed egyik legjobb dugása legyen. - lökött egyre nagyobbakat, hasamban pedig egyre nagyobb gombóc alakult ki amit éreztem hamarosan szétrobban, ám olyan csodálatos volt minden, hogy nem akartam hamar véget vetni neki. Szerelmem hangja is egyre mélyebbről tört föl, ami csak még szexibbé tette őt. - Egész nap erre vágytam.
- Én is. - kiáltottam fel, és ekkor testem megfeszült míg végül kitört belőlem a gyönyör ami átjárta minden porcikámat, és mint valami csodálatos villám alsó tájékomon távozott. Ekkor Zlatan újra gyorsabb sebességre kapcsolt, majd egy hangos morajjal belém élvezett.
- Atya Isten ez….
- Rohadj jó volt! - pihegtem, még mindig elbódulva az orgazmustól. - Soha nem kellett volna, hogy ilyen sok idő kimaradjon.
- Soha nem lesz már ilyen. - csókolt meg és újra felkapott.
- Mit szólnál hozzá, ha folytatnánk az ágyban is? - nevetett fel, és egy heves csók után az ágyra lökött, hogy ott folytassuk ahol a fürdőbe abbahagytuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése