Resta con me: V. Évad II. rész!

Tehát most itt állok a tükör előtt, és valami nagyon szexit keresek. Lent már elkészült a vacsora, ami Zlatan kedvence, és még magam sem tudom, hogy sikerült ennyire tökéletesre.
– Szerintem, ha erre felkapsz egy inget nyert ügyed van. – lépett be Heléna, és végignézett piros csipkés fehérnemű szettemen.
– Mikor jön?
– Azt mondta, hétre, de már mindjárt negyed nyolc.
– Akkor mi lépünk! Ha úgy van, Alexander holnap is aludhat nálam. Vincenttel ellesznek. – Mosolygott biztatásul, és összefogta mézszőke haját.
– Annyira köszönöm. – öleltem át. – Annyira jól esik, hogy te mindig hittél nekem.
- Ne sírj, mert elkenődik a sminked, és nem tudom újra ilyen szépen megcsinálni. – simogatta meg arcom kedvesen.
– Szerinted sikerül?
– A tesóm egy makacs barom, de szeret, csak még tartja magát. Na meg az a szőke ribanc sem tesz neki jót, – tűnődött el. – de hidd, el már jobban húz feléd a szíve, mint előtte. Legyél ügyes és szexi.
– Köszönöm, elköszönök Alexandertől. – futottam le a lépcsőn, és amikor elmentek, újra izgatottá váltam. Zlatan eredetileg a fia miatt jött el hozzám, de Heléna kitalálta, hogy inkább csábítsam vissza. Így most csipke fehérneműben és a hófehér ingben vártam őt. Fél nyolc körül végre begördült az autója. A szívem a torkomban dobogott. A kulcs fordult, Zlatan pedig nagy hanggal belépett. Próbáltam természetesen viselkedni és lassan lépdeltem felé, hogy üdvözöljem.

– Lili, te meg – mért végig tekintetével – én…
– Már vártalak! Gyere beljebb! Iszol valamit? – néztem rá és megállapítottam, hogy piszkosul jóképű, pedig közel volt már a negyvenhez. Mogyoró barna szeme alatt ráncok jelentek meg, hosszú hajában néhány ősz hajszál vegyült. Fekete farmert és elegáns inget vett fel, amit egy bőrdzsekivel kombinált. Úgy tűnt, mintha készülne valahova, de bíztam benne, nem így lesz, és magam mellett tudhatom akár egész éjszaka.
– Köszönöm, de nem. Inkább mennék. Hol van Alexander? – nézett szét és kicsit közelebb jött az előszobába.
– Nemsokára jön, csak Helénával van. Miért nem veszed le a kabátod?
- Mert a fiamért jöttem és tényleg mennék. Bár úgy látom te is készülsz valahova. Talán randid lesz?
– Ugyan hova gondolsz? – nevettem fel és szexin közeledtem felé. – H nem tudnád, férjnél vagyok. Amúgy ha már itt tartunk, te vagy kiöltözve. Én csak egy fehérneműben vagyok. – lépkedtem hozzá egyre közelebb.
– Csak dolgom volt a városban. Sokára jönnek meg a tesómék? Lehet, felhívom őket. – kapta elő telefonját, de én gyorsabb voltam, és kikaptam kezéből.  – Hé, Lili mit csinálsz?
– Majd jönnek! Tudod, milyen szétszórt a húgod, és még Vincent is ott van. Addig ihatnál valamit. Főztem is. A kedvencedet, és egyedül olyan rossz enni. Kérlek, maradj Zlatan! – pillantottam rá esdeklően és kislányosan a hajammal kezdtem babrálni.
– Lili, sietnem kell. – Tiltakozott. – add vissza mobilom.
– Már egy kis időt sem tudsz eltölteni velem? – tettettem szomorúan, és egész közel mentem hozzá.
– Nem erről van szó, csak fáradt vagyok, értsd meg!
– Akkor aludj itt! Nem zavarna, és talán átbeszélhetnénk ezt a hülyeséget, amit a fejedbe vettél, és végre visszaköltözhetnél hozzám és a fiadhoz. A családodhoz. Maradj legalább vacsorára!
– Oké, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor maradhatok egy kicsit, de előbb telefonálnom kell. Odaadnád?  – szólt megadóan, én pedig újra bizakodni kezdtem, és felé nyújtottam a mobilt.
– Akkor gyorsan megterítek, és előkeresek egy finom bort.
– Lili, nem kell a bor, ugyanis vezetek, – szólt oda telefonnyomkodás közepette.– csak eszek pár falatot, és már itt sem vagyok.
– Igazán itt is aludhatnál. Legalább...
– Lili, ne kezdjük el, jó? – állított le, majd mikor a hívott fél felvette arrébb ment, hogy ne halljam, miről beszél. Ez eléggé zavart, de úgy voltam vele, nem kezdek kérdezősködni. Gyorsan kiraktam a két tányért, poharat, majd az ételt is gondosan az asztalra helyeztem. A halnak tényleg nagyon jó illata volt, a zöldségek sokszínűsége pedig jól mutatott mellette. Reméltem, szerelmem tetszését is elnyeri az íze, főleg, hogy nem sokszor tálaltam fel ilyen különleges ételt, amivel nem is lett volna gond, ha tudnék főzni. Kivettem az estére készített bort a hűtőből, és vártam, amíg Zlatan befejezi a telefonálást. Már vagy jó öt perce ültem az asztalnál, rá várva, aztán megelégeltem. A lépcső előtt megláttam a cipőjét, a korláton pedig a kabátja pihent. Felszaladtam a lépcsőn egész a hálószobáig, míg megláttam Zlatant az ágyon ülve, még mindig telefonnal a kezében.
– Miért nem jössz már le? – szegeztem neki a kérdést, mire felnézett és mintha tőle szokatlan módon zavarba lett volna. – Minden kihűlik.
– Mennem kell, majd hívlak, ha elindultam. – zárta le rövidre és kinyomta a készüléket.
– Kivel beszéltél? – érdeklődtem.
– Csak… nem érdekes.
– Biztos fontos lehet, ha ilyen sokáig tartott. – jegyeztem meg, és melléültem az ágyra. – Ha ez a szoba mesélni tudna….
– Inkább együnk! – állt fel, és az ajtóhoz lépett, de én nem akartam hagyni magam.
– Akkor csak felszínes, semmitmondó dolgokról fogunk beszélgetni?
- Lili, nem értem miről kéne beszélni? – nézett rám értetlenül. Barna szemeiből semmi érzelmet nem tudtam kiolvasni, ami nagyon zavart. Tényleg ennyit jelent számára a házasságunk, és a majdnem tíz év? – Vacsorázzunk meg nyugodtan jó? Nem szeretnék ma este még több konfliktust.
– Még több? Miről beszélsz? – álltam fel, csábosan igazgatni kezdtem az ingem. A hatás nem maradt el, és végre azt a csillogást láttam Zlatan szemében, amire vártam.
– Én csak összevesztem ma egy ismerősömmel, de nem érdekes.
– Szerinted kigombolva, vagy begombolva legyen ez a felső gomb? – fordultam felé, és igyekeztem úgy tenni, mintha ez csak egy ártatlan kérdés lenne.
– Szerintem mindegy. Mindenhogy jól áll. – felelte gyorsan és aprón elmosolyodott, amit imádtam, és átfutott agyamon, mennyire jó lenne megcsókolni. – Csinos vagy mindenhogy, bár nem tudom, miért nem vettél fel normális ruhát.
– Nagyon is tudod. – léptem közelebb csendesen. Éreztem az illatát, ami még az a parfüm volt, amit tőlem kapott. – Miattad.
– Miattam nem kellett volna, és most inkább együnk. Kezdek éhes lenni. – törte meg a pillanatot, és már ott sem volt. Bosszankodva mentem utána és semmi ötlet nem jutott eszembe, amivel az ágyba csábíthattam volna. A vacsora közben Alexanderről, és a csapatról beszélgettünk. Megdicsérte, de amikor borral kínáltam elutasította. Akármennyire próbálkoztam, az ötleteim kezdtek fogyni, és biztos voltam benne, ha ma nem marad, talán már sosem leszünk együtt.
– Köszönöm a vacsorát, Lili. Tényleg nagyon jó volt. – dőlt hátra a széken elégedett arccal.
– Nem szeretnél még egy kicsit itt maradni? Talán megnézhetnénk egy filmet, vagy valami.
– Inkább mennék. Fáradt vagyok, és szeretnék már ágyba kerülni.
– Azt már én is nagyon szeretném.  – léptem mögé és gyengéden masszírozni kezdtem izmos vállát. Éreztem, mennyire feszült, és mennyire igyekszik tartani magát, ami csak kis ideig ment.
– Már el is felejtettem mennyire jól csinálod.
– Miért nem ülsz át a kanapéra. Akkor talán más dolgokat is eszedbe juttatnék? Nem kell sietned sehova. Addig maradsz, ameddig akarsz, hiszen ez a te házad.
– Meg a tiéd, hiszen a feleségem vagy. – ölelt magához végre.
– Nagyon kérlek, maradj itt ma este Zlatan, és legyünk kicsit együtt. Nem kell beszélgetni, csak maradj velem.
– Nem lehet. – tiltakozott, ám mégis egyfajta kettősséget éreztem mozdulataiban. – Még találkozóm lesz, és nem is erről volt szó.
– Kivel találkozol még ilyen későn? – kérdeztem, és a választ Zlatan telefonja adta meg, aminek a kijelzőjén Diletta neve jelent meg a hozzá tartozó képpel. A telefonhívás hidegzuhanyként ért, és egyből világosság vált, mi folyik a hátam mögött. Felesleges lett volna kérnem, ne vegye fel, hiszen úgysem teljesítette volna. Míg beszélt, én könnyes szemmel ültem a kanapén és a falon lévő esküvői képüket néztem. Úgy látszik, megint az én hülyeségem miatt szakítunk, és megint csak miattam. Ahogy a szememet törölgettem, Zlatan halkan mellém ült.
– Ez nem az, aminek gondolod, mi csak barátok vagyunk, és megmondtam már neki, hogy a munkakapcsolaton kívül nem lehet köztünk semmi.
– Mégis vele akartál találkozni ahelyett, hogy rendbe hozd a házasságod.
– Csak egy munka miatt.
– Nem lényeges. – néztem rá, és most kívántam először azt, bárcsak ne szeretném ennyire. – elköltöztél, és tovább léptél. Megértettem.
– Nem léptem tovább! – mondta kemény hangon – Én nem léptem tovább, csupán csak nem tudom mit kéne tennem. Nem mondtál nekem igazat, és olyan dolgokat teszel, ami nem te vagy, Lili. Idióta nulla súlyú munkákat vállalsz el, amivel nem csak a saját, de az én hírnevemet is rossz fényben tünteted fel, holott semmi szükséged a pénzre. Hazudtál nekem, és amikor kérdeztem, hogy mi a helyzet, akkor is vetítettél. A barátaimat nyilvánosan megalázod, és rossz dolgokat terjesztesz róluk.
– Most Dilettáról van szó, vagy másról is?
– Dilettáról, természetesen, de mondhattam volna mást is.
– Ki mást?  - akadtam ki.
– Gigiorol is elég kemény cikket írtál, meg az ügynökömről is.
– Az a zsírdisznó két forintért az agyját is eladná, ha az érdeke úgy kívánná, Gigio pedig ment utána és cserbenhagyta az Ac Milant, hogy egy olajmágnás semmilyen múlttal nem rendelkező csapatban játsszon!
–  Nem tudod mik voltak a körülmények!
– Jobb is!
– Lili, teljesen más lettél amióta visszaköltöztünk Milánóba, és nem tudom, hogy miért.
– Nem lettem más, csak te távolodtál el tőlem, miután jóban lettél Dilettával, aki elvette a munkámat, és most ő van ott, ahol nekem kéne lennem. Az én munkámat csinálja! – mondtam ki hangosan, szinte kiabálva a fájó szavakat.
– Lehet, hogy nem kellett volna jeleket küldened a főnököd felé, miközben én itt voltam.
– Én nem küldtem jeleket, ellenben az a buta nő, alig várja, hogy lehúzd a bugyiját és az ágyadba ugorjon!
- Diletta egy kedves, vicces lány, de semmi nincs, és nem is volt köztünk. Mikor szakított a barátjával, senki nem volt mellette, mert a családja messze van, és nem tudott csak úgy hazarepülni a vírus miatt. Velem beszélte meg minden baját, és azt mondta, olyan vagyok neki, mint egy nagy testvér, aki segít.
– Na ne röhögtess Zlatan! – képedtem el a naivitásán.
– Lili, mikor érted már meg, hogy minden Dilettával és velem kapcsolatos dolog csak a fejedben létezik?
– Mégis elmentél és itt hagytál. – töröltem meg szemem. – Mégis, hogy ne kombináljak, amikor nemsokkal a kiköltözésed után máris vele vacsorázgattál? Össze voltam törve, és ha a húgod és Maja nem lett volna itt, még most is csak az ágyon feküdnék és sírnék.
 – A sírás most is megvan. – vetette oda.
– Bunkó vagy és érzéketlen! – hagytam ott, majd kirobogtam a konyhába, hogy felbontsam a palack vörösbort. Nem is érdekelt semmi, csak azt akartam, hogy Zlatan menjen el, én pedig egy kád vízben megigyam az egész üveggel, és újra csak sajnáltassam magam.  Reméltem, mire visszaérek, Zlatan már nem lesz ott, de tévedtem.
–  Mondd, miért nem mész már el a francba és dugod meg azt a hülye kurvát?
– Nem igazán értem mi a bajod! Először azt akarod, hogy maradjak aztán meg elküldesz?
– Úgysem velem akarsz lenni, hanem vele, hiszen ha velem akarnál lenni, akkor nem hagytál volna el!
 - Lili, azért mentem el, mert csalódtam benned, és a dolgokhoz való hozzáállásodba. Nagyon megváltozott a személyiséged, én pedig úgy éreztem, veszélybe sodrod a karrierem.
– Szóval megint csak saját magad nézted a családod helyett!! A tökéletes Zlatan, az Oroszlán, akinek csak a foci a szent, én meg magasról le vagyok szarva!
– Tudod mit, tényleg jobb, ha megyek. – állt fel mérgesen.
– Helyes! Menj is el! – néztem szemébe, és csak úgy lekaptam magamról az inget és a kanapéra hajítottam.
– Istenem, Lili fejezd már be, és fogd be a szád! – hallottam hangját, de még megfordulni sem volt időm, mikor a karjait a derekam körül éreztem, a hátam pedig a falnak nyomódott, ahogy mohón szájon csókolt. Egyből tűzbe jött az egész testem, ahogy megéreztem kőkemény férfiasságát. Nem is akartam gondolkozni, és nem is érdekelt, mi lesz velünk holnap, csak azt akartam, hogy újra felvigyen a hálóba, és úgy tegyen magáévá, ahogy csak ő tud.
– Szeretlek, kérlek maradj velem. – néztem fel rá, közben benyúltam a pólója alá. Jól esett éreznem meztelen bőrét. Ám válasz helyett újra csak szenvedélyesen megcsókolt, és újait bugyim alá vezette. Mellkasom egyre gyorsabban járt, a szívem zakatolt, agyam pedig teljesen kikapcsolt. Nem is érdekelt, hogy nem válaszol, csak átadtam magam neki, és engedtem, tegye azt velem, amit akar. Felvitt az emeletre, és gyengéden az ágyra rakott.  Végre ő is megszabadult a ruháitól, én pedig már a látványtól is gyönyör közeli állapotba kerültem. Próbáltam felülni, hogy kényeztessem mellkasát, de ő visszalökött az ágyra, és elveszett a lábaim között. Hallkan felsikkantottam, ahogy ajkait megéreztem legérzékenyebb pontomon, és erősen hajába túrtam. Hasamban egyre nagyobb lett a gyönyör gombóc, amit egyre nehezebben tudtam kontrolálni.
– Zlatan, elélvezek! – lihegtem a szoba csendjébe, mire újra fölém kerekedett, és forró csókkal hallgattatott el.
– Azt még nem akarom. – majd egy pimasz mosoly után a melleimet kényeztette. Úgy gondoltam, átveszem az irányítást, és egy forró csók után a hátára fektettem. Kényeztetni kezdtem izmos testét, aminek minden négyzetcentiét imádtam, közben férfiasságát vettem kezelésbe.
– Lili, állj le. – nézett bele szemembe. – Nem szeretném, ha vége lenne, mikor ilyen jó.  – erős kezei a hajamba túrtak, és végigsimítottak gerincem mentén egész le a fenekemig. – Nagyon szexi vagy.
– Te is, és nagyon hiányoztál. – csókoltam meg, és egy óvatos mozdulattal férfiasságába ültem. Míg kezei mellemet, fenekemet markolta, én diktáltam az ütemet. Zlatan megbabonázva nézett rám, és én is végig a tekintetét kerestem. Kezeim, hol a mellkasán, hol az ágy támlájába kapaszkodott. Próbáltam addig húzni a gyönyört, ameddig tudtam, de mikor Zlatan a nyakamat kezdte csókolgatni, a hasamba lévő gombóc felrobbant, és jóleső remegés járta át minden porcikámat. Szerelmem teste is megfeszült egy pillanatra, ezután óvatosan feküdt le a párnára, hogy egyenetlen légzését stabilizálja. A szívem még mindig őrült gyorsasággal dobogott, ahogy legördültem róla.
– Ez már nagyon hiányzott. – nézett rám, és mosolyától szinte elolvadtam. Mindig tudta, mivel tud hatni rám. Kisimítottam egy tincset arcából, és lágy csókot adtam ajkára.
– Nekem is, és nem akarom, hogy ennek vége legyen. Szeretném megoldani.
–  Sajnálom, hogy elfutottam, és nem álltam melletted, akkor mikor szükséged lett volna rám.
– Jól esett volna, de már nem lényeg, és minden van valamiért. A lényeg, hogy most itt vagyunk újra egymásnak.

– Holnap visszaköltözöm. Persze, ha még visszafogadsz.
– Azt hiszem, még elgondolkozok rajta. – nevettem fel, és újra magamhoz vontam őt.