⚽Helyzetjelentés: Életmódváltás, fogyás I. rész. ⚽

                                                                84-ről 67-re, 46-ról 42-re 

 Sziasztok!!!!

Mivel az évfordulóra kirakott poszton még dolgozom, és hála Istennek sok pozitív visszajelzést kaptam a fogyási programommal kapcsolatban, úgy gondoltam, erről írok Nektek.  
Az elején szeretném leszögezni, hogy két posztot fogok írni. Az egyikben magáról a programról, az élményeimről és a vele járó dolgokról fogok írni, a másikban képekkel szeretném megmutatni azokat az ételeket, amiket én eszek, és talán segítek Nektek is, hogy ti is elinduljatok ezen az úton. 

Akkor kezdjünk is bele! 

Az egész úgy indult, hogy egy ideje éreztem, és persze tudtam, hogy eléggé elszaladt velem a ló a súlyommal kapcsolatban. Karácsony körül 84kg-ot mutatott a mérleg. De akkor úgy voltam vele, hogy nem érdekel, mert jól éreztem magam a bőrömben, és akik szeretnek, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Persze észrevettem, hogy nagyon sok ruhám már nem jött rám, és a képeken is láttam a sok ételnek a hatását. Alapjáraton stessz evő vagyok, ami annyiból áll, hogy bármilyen lelki probléma felmerül, én étellel csillapítottam ezt a "bajt". A másik az írás. Néha a kettő együtt jár.

Az utóbbi években eléggé sok volt a stessz, én pedig ettem, mert jól esett, és nem is érdekelt, mi lesz utána. Mozogni világ életemben utáltam, és nem is bírtam, hiszen nagyon hamar kifulladtam, és gyorsan izzadtam is. De ezt betudtam annak, hogy szívbeteg vagyok és kész. 

Nagyon szerencsés vagyok a családommal, mert ha utalgattak is rá, azért nem vágták konkrétan a szemembe, hogy kövér vagyok.  Persze, féltették az egészségemet, mert ők is látták, hogy pár méteres mozgás után úgy fulladok, mintha kilómétereket szaladtam volna. 

Mivel babát szeretnénk a férjemmel, az édesanyám keresett egy nőgyógyászt. Azt mondta, hogy nagyon sok a súlyom, és ő így nem fog velem dolgozni. Előtte mindenképpen foggyak le, olyan 66 kiló körülre, de legalább 70 kiló alá. 
Számomra nagyon meggyőző volt, és rajta éreztem először azt, hogy ha én is megteszem amit kér, akkor segíteni fog. Sok jó dolgot mondott és biztatott, hogy sikerülni fog. 
Ő ajánlotta nekünk Dr. Worum Endre Főorvos Urat, aki az OptiWeight program vezetője. 
Hozzá januárba mentünk el. Volt mérlegelés, csípő- és derékmérés, fényképet is készítettek. 
 A doktor úr ismertette a programot és mutatott pár ételmintát, amiket majd fogyaszthatok. 
Őszintén, akkor még magam sem gondoltam, hogy tényleg csak ezeket fogom enni, hiszen a megbeszélt 800-900 kalória akkor még borzasztóan kevésnek bizonyult. Megbeszéltük a rendelés menetét, és megismerkedtem Judittal, aki pszichológusként dolgozik. Neki is nagyon sokat köszönhetek. Ha problémám volt, neki írtam, vagy telefonon tartottuk a kapcsolatot. Jól esett ez a figyelem, amit tőle/ tőlük kaptam a program során, mert amikor magam alatt voltam és már majdnem feladtam az egészet, mindig kaptam tőlük pozitív megerősítést. 

Január 18-án kezdtem el fogyasztani a programban megadott ételeket. Akkor 81kg voltam.
Ezeket - amint már írtam az elején - a következő posztban képekkel mutatom meg. Itt most legyen elég annyi, hogy mindegyik külön tasakban van, por alapú, és vízzel kell felönteni.  

Minden nap 5x ettem, és elég hamar beletanultam a menetbe. 
Reggelire általában shaket ittam, hét- fél nyolc körül. 
Nagyon sok féle shake van, nekem a csokoládés és az erdei gyümölcsös ízlett a legjobban.

A következő étkezés 10 óra körül volt esedékes. Ilyenkor egy szelet 125 kalória körüli csokit ettem. Abból is nagyon sok féle van, de én a tejcsokisat kedveltem meg.

Ebédet egy órakor iktattam be. Itt már lényegesen nagyobb volt a választék, és időbe is telt, mire kitapasztaltam, hogy miket szeretek. Általában bolognait ettem, ami szintén por állagú, és miután hozzáöntöttem a 200 ml folyadékot, beraktam a mikróba. Ott picit összeállt, és nagyon finom íze lett. A végén már raktam bele egy db lapka sajtot, de inkább próbáltam magában enni. 
Másik nagy kedvencem a karbonara tészta volt, amit víz helyett tejjel lehett hígítani, így az íze is finomabb volt. Természetesen ezt is mikróban kellett melegíteni. 

Uzsonnára négy óra körül 125 kalóriás leveseket ettem. Én a zöldség, és a tyúkhúslevest választottam a legtöbbször. A zöldségleves a por jellege ellenére nagyon finom, és a tyúkhúslevesnek is finom illata volt. 

Az utolsó étkezésre hét-fél nyolc körül kerítettem sort, és itt is a carbonara tésztát, vagy a bolognait variáltam. De volt, hogy mexikói tacot ettem, amibe volt egy kicsi bab, és hiába volt picit csípős, nekem nagyon izlett. Jöhetett még brokkolis tészta, esetleg egy brownie.

Ezek mellett nagyon sok vizet ittam, és bármilyen nehéz is volt, elhagytam a kólát, és mozogni kezdtem. Különböző Youtube videókat nézegettem, és sok mindent kipróbáltam, míg két videó volt az amire azt mondtam, ez nekem való. Azóta is azokra tornázom, és az állóképességem lényegesen javult.
Az elején azonban még azok sem mentek ilyen jól, és volt, hogy öt perc után elfáradtam. 
Most már simán tudok félórákat is sportolni, és a gyaloglás ( amit egyedül még mindig utálok) sokkal könnyebb. Általában a férjemmel sétálok, mert egyedül még mindig bennem van egy bizonyos szorongás. De már szívesebben elmegyek egyedül a boltba, és nem érzem magam rosszul, ha a Tescoba kell mennem. 
A diéta nem csak testileg tett jót, de lelkileg is. 
Sok minden megváltozott bennem: más felfogást, önbizalmat és lelki erőt adott. 

De ne gondoljátok, hogy könnyen ment!
Az első hónapokban rendszeresen éhesen mentem aludni, vagy annyi vizet ittam, hogy már fájt a hasam. Sokszor álmodtam azt, hogy egy nagy hamburgert vagy rántott húst eszek. Volt olyan, hogy sírtam, hogy nem érdekel és beleszarok az egészbe, de utána rájöttem, hogy a baba miatt képes leszek végig csinálni, és tényleg több hónapig csak a poros/tasakos ételeket ettem. Semmi melléevés nem volt, és nem csaltam egyszer sem. A családi étkezéseknél is vigyáztam, és most már ott tartok, hogy kevés étkezés után sem vagyok éhes. 
Az első hónapban nagyon hamar lement 6 kiló, és az alakom is kezdett változni. Olyan ruhákat vehettem fel amik már évek óta a szekrényben voltak, és nem jöttek rám. A fogyásom azonban nem volt egyenletes. Lement 2-3 kiló, majd napokig egy dekát sem csökkent. Ilyenkor rendszeresen elkeseredtem, és a családomnak kellett bennem tartani a lelket. Aztán megint megindult egy picit, megint megállt. 

A legjobban rizs és a sült krumpli hiányzott. Később a rendes tészta. De szerencsére édesség hiányom sosem volt. Hála annak, hogy a diétában csokit is ehetek. 

Múlt héten voltunk a nőgyógyászomnál és jól esett, hogy elértem azt a célt, amit kitűztem magamnak. 
Jelenleg 66-67 kg vagyok, és a doktor úr tanácsára már nem csinálom tovább a ketogén diétát. A kalória számot is megemelhettem. 
Jelenleg furcsa az, hogy ehetek olyanokat, amiket eddig nem, de még nem nagyon merek visszaszokni a korábbi ételekre. Tisztában vagyok vele, hogy pillanatok alatt fölszaladhatnak rám újra  a kilók. Ezt úgy próbálom megakadályozni, hogy nem eszek kenyeret, naponta kétszer tornázok, és vacsorára a fiókban lévő tasakokból választok addig, amíg el nem fogynak.

A kalória számlálása sosem volt az erősségem, mert a diszkalkúliám miatt nem igazán tudom kiszámolni az adagokat. Ilyenkor általában a férjem segít. 

Igazából most is csak a baba lebeg a szemem előtt, és bízom benne, hogy nem hiába csináltam ezt végig, és meglesz az eredménye. 

Remélem, hasznos volt a posztom, és kicsit ti is beleláttatok ebbe az életmódba. Én tiszta szívvel és őszintén ajánlom Nektek ezt a diétát, és higgyétek el, bár nem könnyű, teljes mértékben megéri.  A következőben hozok egy komplett étrendet, és megmutatom képekkel együtt, hogy miket ettem hosszú hónapokon át. 

 
Köszönöm, hogy elolvastad.
Hamarosan jelentkezek!

Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi, Andrea!