⚽ Megismerni és megszeretni 19.⚽

Sziasztok! A következő résszel szeretnék köszönetet mondani annak, hogy itt voltatok velem egész évben, és néha kommenteltetek. Higgyétek el már pár szavas hozzászólással is feldobtátok a napomat.  Köszönöm a követőimnek is, hogy még mindig nem iratkoztak le. 

Fogadjátok sok szeretettel a legújabb fejezetet, és Boldog Új Évet Kívánok Nektek! 💗😚
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗

 Chiara: - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem nem kis meglepetéssel a hangomba, és végignéztem az előttem álló férfin, kinek bőrkabátján apró vízcseppek csillogtak, barna szemei pedig félénken néztek rám. 
- Bejöhetek, vagy nem állsz szóba velem? – kérdezte csendesen, mire egy aprót bólintottam Stephan pedig követett a konyhába. 
- Ugye nincs valami baj Nellava? 
- Dehogyis, mikor eljöttem éppen alváshoz készülődtek. - ült le velem szembe és egy pár perc csönd után ő törte meg a csendet. - Nem akartam, hogy úgy menj el, hogy nem tisztáztuk a dolgokat. 
- Én se szerettem volna, de te nem akartál velem értelmesen beszélgetni. - néztem rá és tekintetem megakadt tökéletes ajkaink, amit már nagyon szerettem volna megcsókolni. 
- Tudom, de tényleg sok minden összejött, és úgy gondoltam pár percért felesleges feljönnöm. 
- Ó értem, szóval felesleges! Tényleg semmi tétje nincs csak a kapcsolatunk! - vetettem oda gúnyosan és inkább felálltam, de ő visszahúzott. 
- Ülj vissza, és hallgass meg! 
- Miért? Te sem hallgattál meg engem. 
- Chiara nem veszekedni jöttem el. - fogta meg kezem. - Nekem is hiányzol, és én is szeretlek még mindig. Bocsáss meg, hogy ennyi ideig haragudtam rád, és, hogy olyanokat gondoltam rólad, ami nem volt igaz, de te is megértheted, hogy mennyire szarul esett, hogy a saját házamba a nőmre rámászik egy féreg. Felment bennem a pumpa, és úgy éreztem, hogy igaza volt anyámnak, és te is olyan vagy, aki csak kihasznál. Meg kellett emésztenem a dolgokat, és tisztán kellett látnom, és akármennyire is hihetetlen nekem is időre volt szükségem, és arra, hogy rájöjjek, nem akarok nélküled, lenni. Esetleg adhatnánk még egy esélyt a kapcsolatunknak és folytathatnánk tiszta lappal?  - nézett mélyen szemembe, és olyan kétségbe esettnek tűnt. 
- Stephan én holnap elutazom, és most a munkára kell koncentrálnom, és az, hogy ennyi ideig bizonytalan voltál abba amit mondtam neked, engem is megingatott. Úgy gondoltam a kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon alapszik, és amit én mondok neked, azt biztosra veszed, de kiderült ez nem így van. 
- Ezentúl másképpen lesz. Ígérem Chiara! 
- Napokig sírtam miattad Stephan - álltam fel - és mikor már úgy gondolom túljutok az érzelmi válságomon, idejössz és tények elé állítasz, én pedig újra össze vagyok zavarodva. 
- Nem kell, hogy így érezd! - lépett közel hozzám, és óvatosan a pultnak döntött. Közelségétől remegni kezdett a lábam, parfümje illata beindította fantáziámat. - Sose fogok kételkedni benned. - emelte fel fejem, és megsimogatta arcom. 
- Jobb lenne, ha most elmennél. - kezdtem egy erőtlen tiltakozásba, amit eleresztett a füle mellett.
- Annyira szexi voltál a meccsen. Nagyon jól állt rajtad az a ruha. - Nagyon hiányoztál Chiara. 
- Stephan, kérlek, ne csináld ezt! - suttogtam, de már túl régóta vágytam érintéseire. Focistám óvatosan levette rólam köntösöm és lágyan a nyakamba csókolt, amitől megborzongtam a szívverésem pedig azonnal felgyorsult. Próbáltam lenyugtatni magam, és miután gyengéden eltoltam tüzes tekintetébe néztem. - Lehet ezt nem kéne ma este. Korán kelek, és amúgy sem beszéltük át a dolgokat. 
- Szerintem mindent megbeszéltünk! - mosolygott rám édesen, majd vadul megcsókolt, én pedig talán engedtem is volna neki, de bevillant Ludovica arca. 
- Stephan állj le! - húzódtam el, és mérgesen a szemébe néztem. - te nem is azért jöttél, hogy megoldjuk ezt a dolgot, hanem, hogy lefeküdj velem.
- Nem értem mi a gond azzal? Elvégre így is megoldhatjuk, és legalább mindketten élvezzük is a dolgokat. - kacsintott, ám én inkább méregbe gurultam.
- Az, hogy nem akarok úgy elmenni, hogy megdugsz, és azt gondolod majd minden rendbe lesz. Semmi nem jön helyre pár menettől. - tártam szét karom. 
- De Chiara mondtam, hogy hiányzol, és szeretlek, és hogy nem fogok kételkedni benned soha. Mi kell még több? - kérdezte és mérgesen a hajába túrt. - Elolvastam az interjúdat is, ami nemrég jött ki, és tudom, hogy szeretsz. Tetszett a nyilatkozatod, és nagyon örültem minden szavadnak, ami velem kapcsolatos. A képek is menőek, és...
- Miért beszélsz most nekem erről? - húztam össze szemöldököm és nem értettem miért vált ilyen gyorsan témát. 
- Mert a napokba kaptam egy szuper felkérést, és ha kibékülnénk, mehetnénk együtt a fotózásra. Nagyon jó reklám lenne neked és a szalonodnak, és végre újra együtt lehetnénk. Úgy, mint régen, mert szeretlek. 
- Szóval te így akarod megoldani? - nevettem fel gúnyosan. - eredetileg is az volt a terved, hogy idejössz, megfektetsz, és azonnal rábólintok? 
- Dehogy is Chiara. Ne gondolj ilyet, csak eszembe jutott, hogy talán menő lenne, és Kínába pedig nem kéne a kapcsolatunkon agyalni. 
- Istenem Stephan! - sóhajtottam fel szemem pedig megtelt könnyel. - csak az üzleti dolgaid miatt akarsz velem, lenni mikor én tiszta szívből szeretlek. Én nem jutok szóhoz, de komolyan.... 
- Félre érted a helyzetet kicsim. Te is szeretsz és én is szeretlek téged. Ez pedig csak egy kiváló lehetőség. Ami még anyagilag is megéri mindkettőnknek. Gondolom egy út Pekingbe nem olcsó dolog. 
- A meghívottak költségeit fizetik a szervezők.
- Ó én nem tudtam. - lepődött meg, és gyorsan folytatta - de a pénz bármikor jól jön, és én csak segíteni szeretnék neked.
- Kérlek, most menj el. - töröltem meg szemem, és a szívem majd belesajdult a fájdalomba. 
- Chiara nem úgy van, ahogy gondolod. - mentegetőzött.
- Stephan menj el!!! - emeltem fel a hangom, és mikor már az ajtóba volt még utána szóltam. - és fotózkodj inkább Ludovicával!! - csaptam be nagy hanggal az ajtót, és sírva aludtam el.
Taxival mentem ki a repülőtérre és a két átszállás után próbáltam ellazulni a hosszú útra, ami eseménytelenül telt. Mikor leszálltam a gépről egy teljesen más világba csöppentem. Szinte alig beszélt valaki angolul, ám nagy nehezen sikerült eljutnom a szállodámba. Izgatottan vártam a másnapot, és ügyeltem arra, hogy figyeljek az időeltolódásra. A szobámat a modern egyszerűség képviselte, és szép látványt nyújtott a magasból a városra. Újra térképet ragadtam, és miközben ettem pár falatot igyekeztem megnézni, hogy jutok el a holnapi konferenciára. Igaz, hogy még világos volt, de túlfáradtnak éreztem magam a városnézéshez, így inkább elaludtam. Kopogásra ébredtem fel, és mikor kinyitottam az ajtót egy ismeretlen dús szőke hajú lány állt az ajtóba.
- Hello te vagy Chiara? - érdeklődött és akkor vettem észre, hogy egy nagy bőröndöt húz maga után.
- Igen én, te pedig? 
- Emma Jones. Hollandiából, és nekem is ez a szobám. Csak a hülye gépem, meg az itteniek nulla segítsége miatt később értem ide.  - magyarázta és kék szemeibe bizonytalanságot láttam.
- Nem tudtam, hogy nem egyedül leszek, de akkor gyere be nyilván. - mosolyogtam kedvesen, és próbáltam nem kiakadni a változás miatt. Emma lerakta csomagjait és ezután próbáltuk megismerni egymást. Kiderült, hogy még csak huszonkét éves, és csak nemrég óta tetovál. A szülei miatt vállalta el az utat, akik eléggé elvannak eresztve anyagilag. Megmutatta a tetoválásait, amik kimondottan tetszettek, és a történetük is. Örültem, hogy ő is így vélekedik az én munkáimról. 
- Mivel az apám üzletember sokat jártunk Kínába, így nagyjából ismerem a nyelvet, de azért nem beszélek tökéletesen. 
- Azt gondoltam tudnak angolul a helyiek. - ismertem el, mire ő csak felhorkantott. 
- Sajnos csak pár ember, de azok is néha olyan görények, hogy még te kérsz bocsánatot, ha segítség kell. Ha gondolod én szívesen segítek neked addig míg itt vagyunk. 
- Az nagyon jó lenne, mert nekem ez iszonyat ismeretlen és ijesztő is.
- Ne félj, és ha kérdésed van, csak szólj, de most elmegyek, lefürdök és rendelek valami kaját. Inkább itt együnk, mint valami étterembe ahol nem tudod milyen csirkének álcázott húst eszel. 
- Köszi, a tanácsot. - mosolyogtam rá, és úgy gondoltam a sors igazán a segítségemre sietett Emma képébe.
Vacsora után még beszélgettünk Emma pedig újabb tanácsokkal igyekezett ellátni, amiket felírtam a papíromba. Megbeszéltük, hogy mindketten ugyanazokon az előadásokon veszünk részt, így mindenhova próbálunk ketten menni. Másnap már tűkön ültem, és idegességembe a mosdónál kezdtem meg a reggelem.
- Jól vagy? Mennünk kéne. - állt a fürdőszoba ajtóba a lány, fekete pólóba és fekete szaggatott farmerjébe. 
- Persze, lehet ez a tegnapi vacsora. 
- Európai gyomornak furcsa lehet az itteni koszt. Ha kérsz gyógyszert, van nálam. 
- Már sokkal jobb. Elkészülök és indulhatunk is. - nyugtatta meg. Egy bőr leggingset és egy hosszabb tunikát vettem magamra, és egy kényelmes csizmát, ami elnyerte szobatársam tetszését is. Az első dolgunk a pénzváltó volt, majd próbáltuk elérni a szervezőt is, akit csak többszöri hívásra sikerült. Végül Emma úgy döntött a térkép alapján menjünk metróval, hiszen itt elég nagyok a távolságok. Hatalmas volt a tömeg, és iszonyatosan sok volt az épület. A különböző stílusok egymást érték, de nagyobb nézelődésre sajnos nem volt időnk, mert semmi esetre sem akartunk elkésni. Egy kisebb csarnokba voltak az előadások ahonnan a világ minden tájáról érkeztek tetováló művészek. Voltak nagyon profik és kezdők is. Az előadások nagyon érdekesnek bizonyultak, és örültem, hogy egy nagy kivetítőn a technikai videók mellett még angol feliratú szövegek is mentek. Este felé küldtem Nellanak egy üzenetet, majd Emma azt tanácsolta menjünk vissza a szállodába inni párat. Ahogy egyre jobban megismertem úgy kedveltem meg őt. Elég bőbeszédű és talpra esett csajnak tűnt. Imádta a művészetet, és a különleges dolgokat. Én is meséltem neki a lányomról, a szalonomról és kicsit az életemről. Csodálkozott, hogy ilyen fiatalon lettem anyuka, és tiltakozott, hogy ő még biztos nem akarna gyereket. Jó volt valakivel beszélgetni, aki csak annyit lát belőlem amennyit én mondok neki, és mégsem ítél el. Vacsora után újra elkapott a rosszul lét, és ez egész másnap is végigkísért. Próbáltam figyelni, de rengetegszer kellett kijárnom a mosdóba. Emma kezdett aggódni, de én továbbra is az ételekre fogtam. Igyekeztem új emberekkel megismerkedni, és végre elkezdődött a saját munkák bemutatása is. Erre önkénteseket hívtak, akikkel egy hatalmas csarnokba kellett dolgozni. Elmondták mit akarnak én pedig megcsináltam. Néha adódtak vicces szituációk a nyelv hiány miatt, de viszonylag hamar megértettük egymást. Én is körbe járta másokat, és figyelmet, azokat, akik tőlem teljesen más technikákkal dolgoznak. Ha nem lettem volna szarul talán még élveztem volna a szombati napot. Vasárnap több híres művész tartott előadást, és bemutatták mikre lehet számítani az ágazatba. Mik az újdonságok, vagy mi az, amiket nem ajánlatos már használni, vagy a vendégnek már nem illő ajánlani. Különféle minták és technikák sorakoztak fel, mi pedig igyekeztünk mindent ledokumentálni. Emma még videózott is. Gyűjtöttem a névjegykártyákat és jó érzés volt, hogy én is sok pozitív kritikát kaptam. Sőt az egyik amatőr kategória versenyébe még a legjobb háromba is bekerültem, amire iszonyat büszke voltam. 
- Totál kidőltem ma is. - rúgta le cipőjét Emma mikor már újra a szállodába voltunk. Szokás szerint újra a mosdó felé vettem az irányt, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.  - Szerintem jobban tennéd, ha Rómába elmennél egy dokihoz. 
- Ugyan semmi bajom sincs. - vontam vállat, és a hányáson kívül tényleg így éreztem. 
- Kérdezhetek egy magánjellegű kérdést? - ült az ágya szélére, és mikor bólintottam belekezdett egy igen furcsa elméletbe. - Mikor volt meg utoljára a menstruációd? Csak mert nem lehetséges, hogy babát vársz? 
- Ugyan Emma dehogyis. - tiltakoztam, de ahogy számoltam az időt rájöttem, hogy eléggé késik, és a fogamzásgátlót sem vettem be azon az estén mikor Stephannal utoljára együtt voltunk. 
- Lehet, csinálni kéne egy terhességi tesztet. 
- Ó Istenem nem lehetek terhes. - pánikoltam. - Jelenleg a volt pasimmal eléggé szarba vagyunk, és egy gyerek semmi képen nem lenne jó. 
- Lehet ez fog újra összehozni benneteket. Ilyen jó pasit én nem hagynék veszni. - mosolygott és igazat kellett adnom neki. Stephan valóban jóképű férfi. 
- Szerinted mit csináljak? 
- Mi lenne, ha elmennénk gyógyszertárba és vennénk egy tesztet. Holnap úgyis laza nap lesz, és már a hazaútra készül mindenki. Lesz időnk elugrani terhességi tesztért. 
- Ott tudnak angolul? 
- Nem valószínű, de majd én beszélek vagy mutogatunk. Ne aggódj Chiara, buli lesz. De most aludjunk, mert ez a mai nap volt a csúcs. 
- Ezzel egyet értek. - bújtam én is ágyba, és azonnal álomba merültem. A következő nap tényleg nagyon laza volt. Szinte csak beszélgettünk a többi művésszel. Egy darabig nem is láttam Emmát se, de voltam már annyira magabiztos, hogy a lány nélkül is elboldogultam. Kicsit még sajnáltam is, hogy holnap vége lesz. Emma segítségével megvettük a tesztet, amit a szobánkba akartam megcsinálni. 
- Mi lesz már?!! Mikor végzed el? - türelmetlenkedett, de én még nem éreztem késznek magam rá. 
- Mi van, ha pozitív? - pillantottam rá, mire kézen ragadott és betessékelt a fürdőbe. 
- Most pedig láss hozzá!! Gyerünk, told le a bugyid és csináld! – pattogtatott kemény hangon.
- Értettem. - nevettem fel, és idegesen elvégeztem a tesztet, míg végül enyhe sokkban jöttem ki a fürdőszobából.