⚽ Stephan El Shaarawy történet 3. rész. ⚽

Stephan: Reggel idegesen és várakozással telve ébredtem. Kicsit éhes voltam, de a hűtőm kongott az ürességtől. Úgy döntöttem elmegyek és bevásárolok. Gyorsan átöltöztem egy melegebb szettbe, és beültem az autómba. Az úton azonban eszembe jutott, hogy talán még Chiara sem reggelizett, így a szupermarket helyett egy pékségben kötöttem ki. Miután felmértem a kínálatot bőségesen bevásároltam figyelve arra, hogy egyenlő arányban legyen sós és édes is a péksütemények között. A fánkokat pedig úgy válogattam, hogy ne csak finomak, de mutatósak is legyenek. Büszke voltam magamra és nagyon vártam, hogy láthassam barátnőm meglepett arcát, mikor beállítok hozzájuk a bőséges reggelivel. Szerencsémre az alsó kapu nyitva volt, így könnyen bejutottam a tömbházba ahol szerelmem lakása volt. Egy nagy levegő után megnyomtam a csengőt és újra felmértem a zacskók tartalmát. Pár percig vártam, míg az ajtó mögül a lány kicsit morgós hangját hallottam.

- Istenem ki a jó ég az ilyen korán? Ráadásul szombaton? - eztán nyílt a zár és megláttam a hálóingben öltözött kócos hajú szerelmemet.

- Stephan te meg mit keresel itt? - lepődött meg és mérges arca egyből mosolygóssá változott.

- Csak úgy gondoltam reggelizhetnénk együtt. Vettem egy csomó fánkot, meg sós pogácsát. - emeltem meg a kezemben lévő zacskókat. 

- De aranyos vagy. Gyere be! - invitált és előre ment, hogy mutassa az utat. Míg követtem felmértem hálóinge alatti testét. Egyszerűen örülten szexi volt, főleg úgy, hogy jól láthatólag semmit nem viselt a vékony anyag alatt. Fantáziámat egy pillanat alatt beindította a sok csillag alakú tetoválás, ami a lapockájától a csípőjéig terjedt. Elképzeltem, ahogy végigcsókolom őket, miközben Chiara búgó hangja a nevemet suttogja.

- Egy pillanat és főzők kávét. - rángatott vissza a valóságba, és kikapta kezemből a zacskókat, hogy megnézze tartalmukat. - ezek nagyon jól néznek ki. Biztos finomak is. Mindjárt kirakom őket egy nagyobb tányérra, de előbb gyorsan átöltözök. Éhes vagy? - Indult a fürdő felé, de én megfogtam kezét és visszahúztam egy forró csókra.

- Mi lenne, ha esetleg kistányérra raknánk párat, és amíg Nella alszik, bemennénk a szobádba?

- Stephan nem lehet. - nézett rám és bár láttam tekintetében, hogy szeretné mégis elhúzódott, és válaszom nélkül az előbb említett hely felé indult, de még a válla felett hátra szólt. - Várj meg! Csak egy perc, és ameddig lefő a kávé, kirakhatnád a csészéket is. Abban a szekrényben vannak. - mutatott a mosogató felettire.

- Rendben. - sóhajtottam lemondóan és miközben a reggelit készítettem elő egy magas, kócos hajú férfi lépett be a konyhába egy szál alsóban.

- Hú de jó ez a kávé illat. Ó és mi ez az isteni reggeli? - Mérte fel a terepet majd mikor észrevett szemei kikerekedtek. - Baszki és Stephan El Shaarawy a konyhába!! Atya ég a kedvenc csapatomból az egyik legjobb játékos. - túrt bele zavarában hajába.

- Jó reggelt! Te ki vagy? - Érdeklődtem, de vele ellentétben és cseppet sem örültem a véletlenszerű találkozásnak. Magamban nem tudtam eldönteni, hogy a meglepettségem vagy a mérgem volt- e nagyobb. Mégis ki ez és miért van egy szál alsóban Chiara lakásában? Talán másokkal is találkozgat rajtam kívül? Ám mielőtt a férfi megszólalt volna barátnőm lépett ki immáron felöltözve, egy piros pulóverbe és szakadt fekete nadrágba. Haját már felkötve viselte, és csak pár kósza szál keretezte arcát.

- Látom már megismerkedtetek!

- Azt nem mondanám. - morgolódtam és a lány átlátott a helyzeten, így azonnal kapcsolt.

- Ő itt Carlo a lányom apja. Ő pedig Stephan El Shaarawy akivel már egy ideje együtt vagyok. - magyarázta, és miután tudatosult bennem a férfi szerepe Chiara életében csak még rosszabbul esett, hogy itt van.

- Carlo Acero. - nyújtotta kezét felém, én pedig elfogadtam. - Igazán örülök, hogy megismerhetlek végre így testközelből is.

- Köszönöm. Stephan El Shaarawy  - nyögtem ki, és akármennyire is szerettem volna mást nem ment, hiszen agyamba bevillant, hogy Carlo valószínűleg itt tölthette az éjszakát, amiről a lány elfelejtett szólni.

- Remek! - csapta össze kezét Chiara. - Annyira örülök, hogy megismertétek egymást. Akkor reggelizünk? Már a kávé is kész van.

- Szuper. Mindjárt kiöntöm. Te hogy kéred Stephan? Chiara kávézási szokását már ismerem, de a tiédet még nem. - kezdte, de mikor összemosolyogtak barátnőmmel az étvágyam teljesen elment. Inkább felálltam és az ajtó felé sietve felkaptam kabátom.

- Hova mész? - fogta meg karom Chiara, de ekkor már az ajtó másik oldalán voltam. - nem úgy volt, hogy együtt reggelizünk?

- De igen, úgy volt.... hogy együtt. Te meg én, esetleg a lányod, de arról elfelejtettél szólni, hogy a volt férjed is itt lakik.

- Nem a férjem! Sosem voltunk házasok. - mentegetőzött.

- Nem az a lényeg, csak...

- Igazad van, de tegnap este derült ki, hogy hotelban lakik én pedig nem akartam, hogy drága szobára költse a pénzét. Nella miatt is jó, ha itt van és látja, hogy a szülei jól kijönnek egymással. Nem akartam eltitkolni, ne haragudj! Kérlek, gyere vissza és reggelizz velünk. - nézett rám azokkal a szép szemeivel, aminek képtelenség volt ellenállni, de többféle érzelem kavargott bennem. Egyrészt féltékeny voltam erre a fickóra, másrészt minden pillanatot Chiaraval szerettem volna tölteni.

- Stephan ha most visszajössz talán még a szobámat is megnézheted. - incselkedett tovább én pedig erre már végképp nem tudtam nemet mondani, így kézen fogva újra beléptem a konyhába ahova már Nella is kijött, és nagy mosollyal üdvözölve maga mellé terített.

- Mi volt a gond?  - kérdezte Carlo, de Chiara gyorsan elintézte annyival, hogy valamit gyorsan meg kellett  beszélnünk. A lányok kipakolták a maradék ennivalót is a zacskókból, majd reggeli közben a napi programot beszéltük meg. Carlo kitalálta, hogy elviszi lányát a közeli korcsolyapályára. Bár eleinte kényelmetlenül éreztem magam, a végén felengedtem, és még élveztem is a régi történetek hallgatását, de éreztem, hogy vigyáznom kell Carloval hiszen sokszor kaptam rajta, hogy vágyakozva néz barátnőmre. A reggeli végeztével szerencsére gyorsan leléptek így kettesben maradhattam szerelmemmel.

- Köszönöm, hogy mégis maradtál. - mosolygott rám szépséges szemeivel, miközben az üres tányérokat pakolta a gépbe.

- Sajnálom, hogy kiborultam, de furcsa volt a régebbi párodat félmeztelenül látni, és kicsit szíven ütött a tudat, hogy veletek lakik.

- Csak addig, amíg nem megy vissza. Tudod a házassága válságba került. Persze erről egyedül csak ő tehet. - tette hozzá epésen, de az okait nem kérdeztem, és ő sem magyarázta tovább. Miután az utolsó tényár és a helyére került közelebb jött, átfogta a nyakam, és mélyen a szemembe nézett.

- Stephan én tényleg hálás vagyok, hogy maradtál. Olyan sokat számít, hogy Carlo láthat téged, és Nella is azt, hogy bár van másik kapcsolatom azért még az apjával is jóban maradok.

- Tudom, hogy a lányod az életed. nem fogok közétek állni soha.

- Köszönöm, de most mi lenne, ha betartanám, amit ígértem, és megmutatnám a szobám? - csúsztatta kezét a felsőm alá, és a folyosó felé hátrált. Közben végig csókoltuk egymást és egyre jobban kezdtünk belemelegedni a dolgokba. Chiara szobája egyszerre volt csajos és vagány, de annyira nem néztem körbe, hiszen szerelem ruházata alatti részre koncentráltam. Óvatosan az ágyra döntöttem és illatos testét kényeztettem. Már rólam is lekerült a felső mikor a telefonom zavarta meg az édes pillanatot.

- Mi lenne, ha nem vennéd fel? - suttogta fülembe, de mivel a tesóm dallama szólt, így kénytelen voltam felvenni. Manuel sosem keres csak úgy én pedig inkább felkeltem, és kihalásztam készülékemet nadrágomból.

- Hello öcsi merre vagy már?

- Chiaraval, de mi a baj? Hova kéne mennem?

- Ne mondd, hogy elfelejtetted a meglepetést, amit pont a csajodnak készítettél? - Hallottam meglepődött hangját.

- Basszus, tényleg. - Jutott eszembe az ajándék, amit az esti vacsora után tartogattam. - Maximum egy fél óra és ott leszek.

- Rendben addig megvárlak a bolt melletti kávézóban.

- Köszi, Manuel. - szóltam és miután leraktam a telefont csalódottan a lányra néztem. - Ne haragudj, de dolgom van, ami teljesen kiment a fejemből. De este találkozunk, és megígérem, hogy mindent bepótolunk.

- Rendben, menj, ha kell, és nagyon várom az estét. Szia. - állt fel a lány, és egy forró csókot adott.

- Este hétre érted jövök. - öleltem át, majd elindultam a kedvenc virágboltom felé, ahol már tesóm várt.

- Szia, öcsi, már azt hittem sosem érsz ide. - Üdvözölt nagy hanggal testvérem, de mikor elmagyaráztam neki mi történt sajnálkozva nézett rám.

- Ne haragudj, de hát te akartad ezt a tömérdek virágot.

- Igen igazad van, csak már majdnem egyenesben voltunk.

- Este majd bepótoljátok. Amúgy ki vigyáz a lányára? Szóljak a feleségemnek, vagy...

- Nem kell, mert itt van a volt férje. - szóltam kicsit morcosan, és elmeséltem neki a Carloval való találkozásomat.

- Veszélyes?

- Nem tudom, de jobb, ha távol tartom őket egymástól. Persze Chiara csak barátként tekint rá, de mégis csak van egy közös gyerekük és nem rövid múltjuk. Félek, hogy talán vissza akarná kapni.

- Ne idegeskedj, mert szerintem eléggé megbántotta ahhoz, hogy Chiara ne tudjon újra bízni benne. De gyere már, mert lefagyok. - húzott az ajtó felé, én pedig alig vártam, hogy elkészíthessem a meglepetést álmaim nőjének.

Chiara: Ahogy Stephan elment egyszerűen nem találtam a helyem. Mivel lányomék sokféle programot szerveztek tudtam, csak estefelé érnek haza. Főzni nem kellett így elhatároztam, hogy a jövő heti munkáimat nézem át. Elkezdtem a rendelt tetoválásokat sablonra rajzolni, hogy ezzel is menjen az idő. Mivel eléggé sok volt bőven belementem a délutánba mire elkészültem az összessel. Büszkén dőltem hátra mikor Nella nevetését hallottam, ezután pedig nyílt az ajtó és belépett rajta az én hidegtől piros arcú, csodálatos szemű angyalkám. Nyomában Carloval.

- Sziasztok. Milyen volt a mai nap?

- Szuper volt anya! Apa elvitt korcsolyázni, aztán moziba. Felültünk a kerékre, elmentünk a karácsonyi vásárba ahol finom puncsot ittunk. - mesélte csillogó szemekkel.

- Azt ne felejtsd el, hogy még sült gesztenyét, és meleg kalácsot is ettünk.

- Ó igen, tényleg. Nagyon jól éreztem magam anya. - ugrándozott kislányom.

- Örülök neki kicsim.

- Jaaa és nézd, még ezt is kaptam. - vette le kabátját, ami alatt egy csillogó nyaklánc volt, egy fél angyalszárny medállal.

- Ezt igazán nem kellett volna. - néztem az apjára.

- Szeretnék neki mindent megadni, amit szeretne.

- Igen, de...

- Te is kaptál ajándékot. Mutasd meg apa!! - vágott közbe lányom, mire Carlo elővett egy apró dobozt, amibe egy csodálatos apró köves fülbevaló volt.

- Carlo én...

- Csak fogadd el, kérlek. - lépett közelebb.

- Rakd fel anya!!

- Nella én...

- Kérlek!!! Próbáld fel! - erősködött, én pedig megadtam magam nekik. Való igaz fantasztikusan állt, a kövek pedig csillogtak a fényben.

- Csinosan áll. - állt mögém Carlo, hogy ő is felmérje.

- Ez tényleg túlzás. Nem érdemlem meg. - fordultam szembe vele.

- Sokkal többet érdemelsz, mint amit valaha is kaptál tőlem. Sajnálom, hogy elrontottam, és...

- Ezen már késő rágódni, és ha most megbocsájtasz, megyek készülődni a randimra. - hagytam ott, és bevonultam a fürdőbe. A zuhany alatt viszont sehogy sem tudtam kiverni fejemből az előbb történteket. Mégis minek vesz nekem ilyen dolgokat, és mit jelentsen ez, amit az előbb mondott? Talán újra érez valamit? Vagy mégis miért lett ennyire jó? Hiszen ő hagyott el egyedül egy gyerekkel, és ő utazott a világ másik végére egy hatalmas összeveszés után. Lehet, hogy Stephan miatt féltékeny? Remélem nem fog semmi ostobaságot csinálni, amivel tönkretenné azt, ami kezd jól alakulni Stephan és köztem. Kiszálltam a víz alól, és gyorsan bevonultam szobámba. Egy fűzőt vettem felsőm alá, ami több szempontból is praktikusnak bizonyult. Elnyomta hurkáimat, kiemelte és feltolta melleimet, így azok sokkal nagyobbnak tűntek, mint valójában. Egy fekete eléggé kivágott csipke felsőt vettem rá, ami éppen annyira volt átlátszó amennyire kellett, így egyszerre volt egyedi és szexi. Alulra pedig egy rafinált szoknyát, ami oldalt vágása miatt, úgy tűnt bármelyik pillanatban szétnyílhatna. Elképzeltem Stephan arcát, és magamba reméltem nem tartja túl közönségesnek szettemet, amit direkt erre a vacsorára választottam ki. Fekete hajam végére ezúttal apró vörös csíkokat raktam. A sminkemet nem vittem annyira túlzásba, és csak a szememet húztam ki egy erősebb tussal. Fél hétre pedig már készenlétben vártam, hogy Stephan megérkezzen. Nem akartam nagyon Carlo előtt mutatkozni, de lányom miatt át kellett beszélnem az estét és a holnapi napot is, de úgy, hogy Nella ne tudja meg, hogy nem alszok itthon.

- Carlo átjönnél egy kicsit? - kiabáltam a nappaliba, ő pedig pár percen belül átjött.

- Szeretnék megbeszélni pár dolgot. - kezdtem, de a férfi mintha nem is reagált volna szavaimra. - figyelnél rám?!

- Persze, csak.... mondd, ebbe akarsz elmenni? - csodálkozott, és még mindig nem vette le szemeit melleimről.

- Talán valami bajod van vele? - húztam fel szemöldököm rosszallóan.

- Nem, csak ha a focistád meglát, azonnal leakar fektetni. Igazán szexi vagy.

- Köszönöm, pont ez a cél, és ezért is akartam veled beszélni. Nella ugyanis nem tudja, hogy nem alszok itthon, és szeretném, ha ez így maradna. Kérlek, segíts neki, ha kell a fürdésnél, aztán küld az ágyba még éjfél előtt. Ha pedig reggel még nem lennék itthon, mondd, hogy dolgom van.

- Vasárnap? Mégis mi?

- Nem tudom, találj ki valamit.

- Chiara nem túl gyors a tempó?

- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá, de nem az. Stephan tökéletes pasi, aki kedves és úgy érzem a kapcsolatunk eljutott oda, hogy magasabb szintre lépjünk.

- Lehet, várnotok kéne. - szólt, és hangja idegesen csengett.

- Nézd, majd én eldöntöm egyedül, vagy Stephannal.  - zártam le a beszélgetést, de Carlo továbbra sem mozdult. - Akarsz még mondani valamit?

- Csak, hogy vigyázz magadra, és ne csinálj olyat, amit megbánnál.

- Nem fogok, hidd el! Szeretem Stephant. - néztem mélyen a szemébe és láttam, hogy az utolsó mondatom meglepte.

- Akkor én már csak Nellára vigyázok. Jó szórakozást, és ha holnap kérdezné, majd kitalálok valamit.

- Köszönöm. - bólintottam, és újra megnéztem magam a tükörbe, miközben a férfi kiment. Magamba mégis elgondolkoztattak a szavai, és újra millió kérdés keringett fejembe, amiken nem volt időm gondolkozni, hiszen az ajtó csengő berregése betöltötte az egész lakást.

- Jövök már!  - szóltam ki hangosan, és ajtót nyitottam. Stephan csodaszép szemei azonnal felcsillantak amint meglátott, és nekem is tetszett, amit belőle látok. Egy csókkal üdvözöltem, majd még pár utasítást intéztem Nellának is. Carlo eközben végig szúrós szemmel méregette focistámat.

- Megígérem anya, hogy időben fekszek, és szót fogadok apának.

- Rendben, akkor köszönöm. Sziasztok. - léptünk ki izgatottan a hóesésbe, és összebújva vártuk a taxit.

- Nem is kérdeztem reggel, hogy van a lábad? - érdeklődtem, már az autóban.

- Már kicsit jobb, de szerintem az idényben már nem lépek pályára.

- Sajnálom. Biztos nem lehet kellemes. - simogattam meg karját.

- Nem, de legalább több időt tölthetek veled.

- Ennek én is örülök. Tudod vártam már a mai estét.

- Én is, és boldog vagyok, hogy nem kell már időre hazaérned. - simogatta meg hosszú hajam.

- Igen, Carlo sokat segít most így nekem. - ismertem be. - A lányomnak is jó, ha itt van.

- Tudom, de azért remélem nem lesz itt sokáig.

- Még csak pár hét. - szóltam, de Stephant ez cseppet sem nyugtatta meg. Többet azonban nem beszéltünk Carlorol, hiszen a taxi megállt egy elegáns étterem előtt ahova belépve lágy zene fogadott és egy pincér, aki az asztalunkhoz vezetett. Szerelemem segített levenni kabátom, és mikor az alatta lévő ruhámra pillantott szinte azonnal leesett az álla.

- Milyen csinos vagy ma este is.

- Köszönöm, te is. - mondtam, mikor végignéztem öltözetén, ami egy sötét farmerből, és egy világosabb rózsaszín ingből állt. - Elintézted a dolgot, amit délelőtt elfelejtettél?

- Igen, persze, és hamarosan te is megláthatod. - sütötte le édesen szemét. A vacsora közben a munkáról és az ünnepekről beszélgettünk. Én még mindig tartottam a szüleivel való találkozástól, de újra megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Nem tudtam még Nellaival addig ki lesz, de bíztam benne, hogy talán Carlo marad még egy kicsit, de mikor ezt megosztottam Stephannal nem tűnt boldognak.

- Szerintem kiváló babyszitterek vannak, ő pedig mehetne a dolgára.

- Karácsonyeste senki nem fog a lányomra vigyázni. - nevettem fel, és még az ötletet is képtelenségnek tartottam.

- De igen, ha jól megfizeted.

- Stephan nekem nincsenek felesleges euróim erre. Carlo pedig az apja, evidens, hogy mint most is vigyáz rá. Amennyi időt kihagyott a lányom neveléséből éppen ideje, hogy beletanuljon! - magyaráztam hevesen.

- Persze, csak gondoltam talán lehetne velünk, és akkor titkolózni sem kéne.

- Felakarod vállalni, hogy egy olyan nővel jársz, akinek gyereke van?

- Gondoltam erre is. - nézett mélyen a szemembe, nekem pedig nagyon jól estek szavai. Ezzel bebizonyítaná, hogy nem szégyell, és tényleg szeret.

- A szüleid mit szólnának hozzá?

- Eleinte lehet, meglepődnének, de úgyis kénytelenek lennének elfogadni, hogy lett egy fogadott unokájuk.

- Stephan azért ne siessünk még ennyire előre. - állítottam le lelkesedését zavartan, és inkább egy nagyot húztam boromból. - De gondolkozok rajta, ígérem.

- Jó, én csak neked akarok jót.

- Köszönöm. - hálálkodtam, és újra vissza tértünk a munkához. A karácsonyi témát már nem is érintettük. A desszert után Stephan felsegítette a kabátom, és a taxi hozzá vitt. Egyre idegesebb, és feszült voltam, hiszen tudtam ma megtörténik az, amire már rég volt példa az életembe. Persze Carlo óta is voltak kapcsolataim, de nagyon ritkán jutottam el bárkivel is az ágyig. Alapjáraton nem vagyok olyan, mint amit az emberek azonnal gondolnának rólam,  a férfiak pedig meglepődnek, hogy nem teszem szét azonnal a lábam. De Stephan más, és vele úgy gondolom megtaláltam azt, akit szeretek. Szerelmem háza csodálatos volt. Az ajtón belépve egy hatalmas előtérbe csöppentem, amiből egy csodálatos étkezővel egybenyitott konyha nyílt. Másik oldalt egy hosszabb folyosó után a lenti fürdő, jakuzzi és szauna kapott helyet. Az emeleten a lépcső után négy szoba és egy fürdő szoba volt. Még csak egyszer voltam Stephan lakásán, de akkor is csak azért, mert valamit itthon felejtett a randi előtt, és akkor is csak az előszobáig jutottam.

- Gyere be! - invitált, és lesegítette rólam a kabátot. - Annyira csodálatos vagy.

- Köszönöm. - pirultam el. - nagyon szép a házad. - léptem beljebb a konyha felé. Stephan kirakott két poharat, de nem töltött bele semmit, hanem kézen fogva végighúzott a folyosón, aminek végében a nyugi helyiség volt. Legalábbis focistám így nevezte a jakuzzit és a szaunát.

- Egy kis meglepetésem van a számodra. - suttogta, és izgatottan ajtót nyitott. A szavam is elállt a rengeteg rózsasziromtól, illatos gyertyától, és színes hangulatvilágítástól. Az egész olyan volt, mint egy gyönyörű álom.

- Ezért kellett elsietnem délelőtt, hogy ezt leszervezzem. Remélem, tetszik. - lépett közelebb, és kezembe adta az egyik poharat, amiben már pezsgő gyöngyözött. - Úgy gondoltam igazán megérdemeljük ezt a kis kényeztetést.

- Nagyon szép, én pedig boldog vagyok veled. Köszönöm ezt a sok virágot. - néztem újra körbe.

- Olyan jól érzem magam veled Chiara. Mindent megakarok adni neked. Igyunk kettőnkre, és arra, hogy egy csodálatos, romantikus éjszaka vár ránk, mikor csak egymással kell foglalkozni.

- Igyunk erre. - koccintottuk össze a poharakat, majd miután kiittuk a tartalmát Stephan egy fürdő ruhát nyomott a kezembe, amit gyorsan átvettem.

- Milyen? - kaptam le köntösöm.

- Csodálatosan áll. Őrületesen szexi vagy. Gyere be gyorsan. - kért, én pedig lassú léptekkel a rózsaszirmokon lépkedve beültem mellé a vízbe. Stephan egy percig sem teketóriázott, és azonnal átfogta derekam. Hosszú percekig csókolóztunk, és éreztem, hogy alig bírok magammal. Kellett ez a férfi, és tudtam én is kellek neki, amitől csak még izgatóbb volt a dolog. Stephan ajkai egyre lentebb kényeztettek, én pedig hátradőlve kínáltam fel magam neki. Teljesen kikapcsoltam, és nem érdekelt az sem, hogy nem egy puha ágyban, hanem a habok között tesz magáévá. Imádtam izmos testét végig simítani, és beletúrni rakoncátlanul vizes hajába. Egy pillanat alatt lekapta rólam a fürdő ruhát, majd átkarolva csípőmet kiemelt a vízből.

- Hova megyünk? - raktam le óvatosan lábam, és kihámoztam magam vizes öleléséből.

- Csak van még egy meglepetésem. - suttogta, de láttam, hogy ő sem bírja sokáig. Odavezetett a masszázs asztalhoz majd egy üvegcsét vett elő, amiben illatos olaj volt. - Úgy gondolom, megérdemled, hogy addig kényeztesselek, amíg el nem lazulsz. Kicsit még mindig feszültnek tűnsz. 

- Inkább izgatottnak. - néztem rá, és mikor levette a kupakot az enyhén vaníliás illat egy perc alatt betöltötte a helyet. Óvatosan masszírozott miközben végigcsókolta nyakam és hátam. Szememet becsukva élveztem a mozdulatait, de alig bírtam visszafogni magam, hogy ne forduljak meg és másszak rá ott helyben. Olyan tökéletes volt, és annyi mindent megtett már értem, hogy valószínű sosem fogom tudni meghálálni. Elviseli, hogy van egy lányom, és mégis feltétel nélkül szeret. 

- Szeretlek Stephan. - bukott ki belőlem, és ekkor megfordultam, és forrón megcsókoltam, Stephan pedig nem foglalkozott már az olajjal csak szorított magához, és újra a vízbe húzott. - Nem mondasz rá semmit. Talán te még nem...

- De igen. Én is szeretek Chiara. Nagyon szeretlek, és mindent megtennék érted. 

- Már így is rengeteg mindent tettél értem. Ez a sok gyönyörű dolog. Még egy férfi sem volt velem ilyen. - szóltam és szemeimet ellepték a könnyek. Stephan letörölte ezután kiszállt a vízből és nekem is egy köntöst nyújtott. Felmentünk a szobába, ahol újabb meglepetés fogadott, hiszen csakúgy, mint lent itt is rózsák és gyertyák vettek körbe mindent. Szerelmem ráfektetett az ágyra és gyengéden lehámozta rólam a köntöst. Beletúrtam hajába, és elvesztem csodálatos szemeibe. 

- Stephan én már régóta nem....

- Ne foglalkozz most ezzel. - suttogta. - csak élvezd, amit teszek veled. 

- Stephan. - sóhajtottam fel mikor melleimet kényeztette. Testemet azonnal átjárta a forróság, ami a hasamba apró gombóccá zsugorodott össze. Egyre jobban átadtam magam neki, de mikor már úgy éreztem célba vagyunk a telefonom visító hangja szakította meg az édes pillanatot. 

- Kérlek, ne vedd fel Chiara! - könyörgött, de én nem engedtem neki, így meztelen testtel felkaptam a készüléket, aminek kijelzőjén Carlo nevét olvastam. 

- Valami probléma van? - érdeklődtem. 

- Nella nem érzi jól magát. - hallottam volt párom hangját. - nagyon fáj a hasa, és a feje. 

- Van fájdalomcsillapító a gyógyszeres fiókba. Adj neki egy felet, és próbáld megnyugtatni. - tanácsoltam, de elég nehéz volt a beszélgetésre koncentrálnom, ugyanis Stephan végig csókolgatott. 

- Téged szeretne. 

- Carlo én most nem tudok elmenni, mert...

- A pasid fontosabb, mint a saját lányod? - kérdezte vádlón. - Nella beteg te meg arra sem vagy hajlandó, hogy haza gyere? 

- Carlo tudod mennyire fontos ez nekem és te vagy az apja. Próbáld megoldani! 

- Úgy látom a focistád átvette a helyet Nellától. Gratulálok remek anya vagy! Majd kitalálok valamit, élvezd csak az estét. - csapta rám és rájöttem igaza van. Mégis mi történt velem, hogy előtérbe helyezem a kapcsolatomat? 

- Mi a baj? - nézett rám Stephan kérdőn. 

- Sajnos mennem kell. Nella nem érzi jól magát. 

- Carlo nem tud segíteni neki? 

- Én vagyok az anyja. - kaptam fel köntösöm, és szerelmem egyre mérgesebb lett. 

- Viszont ő az apja! Ne hagyd, hogy elszúrja ezt a tökéletes estét. 

- Stephan még rengeteg lehetőségünk lesz együtt lenni. 

- Ne menj haza légy szíves! - fogta meg kezem, és tekintete még mindig tüzes volt. Istenem mennyire szerettem volna maradni és odaadni magam neki, de nem lehetett. - Lehet nem is annyira komoly, és...

- Nellának szüksége van rám. Bocsáss meg! - szomorkodtam, ezután visszasiettem a fürdő részleghez és magamra kapkodtam ruháimat, Stephan pedig követett. 

- Akkor menjünk el ketten és meglátjuk, mi van a kislányoddal. Aztán ha jobban van, visszajöhetnél ide. 

- Stephan hidd el én is annyira szeretnék veled lenni, mint te, de nem lehet. Sajnálom. Most pedig hívok egy taxit és megyek. - tárcsáztam a számot, és bemondtam a címet.

- Mikor találkozunk legközelebb? 

- Nem tudom, majd hívlak. Köszönök mindent. Vigyázz magadra. - csókoltam meg, de ő nem akart elengedni. 

- Hagy menjek veled! - erősködött, de én nem engedtem az elveimből. 

- Jobb lesz, ha te maradsz. Megígérem, mindent bepótolunk, és olyan éjszakát töltünk együtt, ami még ennél is romantikusabb lesz. - simogattam meg édes arcát, és ekkor begördült az autó, én pedig hazaindultam. Szinte rohantam a lépcsőn, és nagy hanggal léptem be a lakásba. 

- Megjöttem! - köszöntem, de Carlo leintett. 

- Halkabban már elaludt! 

- Elaludt? De azt mondta fáj a hasa és a feje. 

- Úgy is volt, de jobban lett a gyógyszertől, amit adtam neki. - magyarázkodott. - Sajnálom, hogy hazakellett jönnöd, de... 

- Miért nem szóltál, hogy megoldottad a dolgokat? Miért keltettél bennem lelkiismeret furdalást, amiért megpróbálom jól érezni magam mással? - szegeztem neki a kérdést, és borzasztóan mérges voltam rá.

- Hirtelen bepánikoltam! - mentegetőzött, de ekkor már megértettem, hogy nem is akarta megoldani az ügyet, és megakarta akadályozni, hogy együtt legyek Stephannal. 

- Szemét módon felhasználtad a lányomat a tervedhez!! 

- Mégis milyen tervemhez? 

- Nem akartad, hogy Stephannal  töltsem az éjszakát! 

- Az a fiú nem is hozzád való. 

- De igen, és minden csodálatosan alakult, amíg te el nem basztad! 

- Akkor menj vissza hozzá! Bánom is én. 

- Már nem lehet. - huppantam le szomorúan a kanapéra. - már elmúlt a varázs. Inkább megyek, lefekszek. 

- Chiara nem akartam tönkretenni a dolgokat, én csak...

- Ugyanúgy hazudsz, mint régebben. Semmit sem változtál. Jó éjt! - köszöntem el, ezután lemostam a sminkem és bebújtam Nella mellé, aki békésen szuszogott. Egy puszit adtam arcára, és könnyek között álomba merültem.