⚽ Fanfiction rendelésre: Stephan El Shaarawy.... folytatás. ⚽

Sziasztok!

Mivel többen is kértétek, itt az oldalon, Twitter üzenetben és egyéb helyeken így elhatároztam, hogy megírom a folytatását az előző Stephanos fejezetnek. Remélem, tetszik majd nektek, és ha szeretnétek folytatást nyugodtan megírhatjátok, és talán egy címet is kitalálhatnánk neki, mert őszintén fogalmam sincs mi kéne. De ha másról olvasnátok azt is szívesen fogadom, és ha szeretnétek a Stephanoshoz is írhattok ötleteket, én pedig történet formájában megírom. Ajánlok figyelmetekbe egy másik oldalt is, ahol remek cikkeket olvashattok többek között tőlem, és másik három blogos társamtól.  Four Ladies Blog

Akkor jó olvasást: 💖😊😉

Chiara:

 Már majdnem egy hónapja alkottam egy párt Stephannal, viszont még mindig csak a kezdő fázisban tartottunk, amit rendszeres találkozók, üzenetváltások és forró csókcsaták tettek ki. Ám ennél messzebb nem mentünk. Talán féltünk, hogy elmúlik ez a különleges varázs. Na és persze ott volt a lányom, aki a kezdeti rajongás után kicsit kétkedve nézte kapcsolatunkat. Főleg az után, hogy az apja az ünnepek előtt hazautazott, és bejelentette elválik. Mindketten nagyon meglepődtünk, hiszen Nellával abban a tudatban voltunk, hogy a házassága stabil lábakon áll. A karácsonyig már csak pár hét volt hátra, és mi Stephannal közösen terveztük az ünnepeket. Kicsit furcsa volt, hogy most nem csak a lányommal, hanem szerelmem családjával is találkozok majd. 

- Szóval akkor Manuel és Giulia lesznek a házigazdák? - érdeklődtem miközben kézen fogva sétáltunk a városban, amit a hideg idő ellenére is nagyon szerettem. 

- Igen, és már nagyon várom, hogy együtt legyünk. Öten, másnap pedig a szüleimmel, míg a lányod a barátnőivel van. 

- Hogy mi? - lepődtem meg, és egy pillanatra megálltam, hogy szembenézzek vele. Nem voltam még felkészülve az ilyen jellegű találkozókra. 

- Nyugi imádni fognak. - simogatta meg arcom, majd lágyan megcsókolt, de én most nem tudtam átadni magam a pillanatnak. Való igaz Stephan sem egy átlagos pasi, de vajon hogy állnának egy olyan nőhöz, aki tetováló szalonban dolgozik, maga is kivan varrva, ráadásul még egy kilenc éves lánya is van. Mennyire mehetek el az ilyen dolgokba, hogy ne verjem ki a szüleinél a biztosítékot? 

- Meséltél már rólam? - érdeklődtem mialatt újra tovább sétáltunk, és a város kezdeti fényeit csodáltuk.

- Persze megemlítettelek, de azt szeretném, ha megismerjenek. A részletekkel még ráérünk. 

- Részletekkel? Mire gondolsz? - kaptam szaván, és egyre idegesebb lettem. 

- Semmi én csak...  - kezdte idegesen, de én tudtam mire gondol. 

- Nem mondtad meg, hogy van egy lányom?!! 

- Chiara én...

- Basszus Stephan miért titkoltad el? Aztán majd ott állok megsemmisülve. Biztos azt gondolnák, hogy túl meggondolatlan és felelőtlen voltam. Vagy ami még rosszabb egy olcsó ribancnak...

- Most miért mondasz ilyet? - forgatta meg szép szemeit. - Csupán csak szerettem volna, ha előbb téged ismernének meg, és csak utána a  tényt, hogy anya vagy. 

- Szóval szerinted titkolnom kellene Nellát, hogy jobb fényben lássanak a szüleid? 

- Nem, csak értékesebb vagy, mint amit ők gondolnának rólad. - Magyarázta, de kicsit fájt a tudat, hogy titkolnom kell magam. Persze azért az jól esett, hogy Stephan nem akarja, hogy rossz embernek tartsanak. Már épp a metró lejáróhoz értünk, és én igyekeztem nem érinteni a témát többet, bár a fejemben az is megfordult, hogy ha Stephannak ez gondot okoz, jobb lesz, ha csak kettesben ünneplünk Nellával. Stephan felajánlotta, hogy hazavisz, de én jobbnak láttam, ha metróval megyek, így legalább egyedül áttudom gondolni a dolgokat. 

- Ugye holnap találkozunk és áll még az, hogy eljössz velem vacsorázni? 

- Majd meglátjuk... egyelőre átgondolom ezt a dolgot. 

- Chiara nem akartalak megbántani! - emelte fel fejem, és letörölt egy apró könnycseppet arcomról. 

- Nem bántottál meg. Vigyázz magadra Stephan. - Köszöntem el egy csók után, és lesiettem az aluljáróhoz, hogy elérjem a következő járatot. 

Stephan:

Sajnáltam Chiarát, de akkor sem mondhattam meg a szüleimnek, hogy huszonhat évesen már van egy kilenc éves lánya, és szerencsére erről bátyámat, és feleségét is sikerült meggyőzni. Talán apám nem is, de anyám biztos kiakadna, én pedig már mindent előkészítettem. Az alig egy hónapja tartó kapcsolatomat már most komolyabbnak éreztem, mint az előtte lévők bármelyikét. Chiara nem csak gyönyörű, de okos is volt, aki imádta a művészeteket, a sportot, extrém néha bohókás stílusát pedig kezdtem egyre jobban megszeretni. Már nem volt szokatlan az erős smink, a furcsa ruházat, és a különleges haj, amit ha úgy volt kedve naponta változtatott. Sosem éreztem unalmasnak mellette az életet, és ha nem volt mérkőzésem, vagy edzésem azonnal rohantam hozzá. Szerettem volna már magasabbra emelni kapcsolatunkat, de barátnőm lányára hivatkozva hátrált. Pedig én szívesen megszerveztem volna Giuliát vagy tesómat gyerek pásztorkodni, és Nellának semmi baja nem lett volna. Reméltem a holnapi vacsorán végre rátudom venni, hogy töltse nálam az éjszakát. Hazaérve írtam egy üzenetet neki, hogy nagyon szeretném, ha elfogadná a holnapi meghívást, és finoman utaltam a nálam alvásra is. Chiara nem váratott sokáig a válasszal, én pedig boldogan olvastam a szívekkel teletűzdelt igen szót. Öröm járta át a testem és már most elkezdtem szervezni az éjszakát. Úgy terveztem a vacsora után együtt lazulhatnánk a jakuzziba, majd mikor már kellően egymásra hangolódtunk mehet az összebújás. Minden tökéletesnek kell, hogy sikerüljön, hiszen rengeteg minden múlik rajta. 

Chiara:

 Hazaérve még mindig Stephanon és a szülein gondolkoztam. A fotók alapján nem tűntek annyira keménynek, de azért jobb a biztonság. Nella a televízió előtt ült és Carlóval valami bugyuta filmet néztek. Mióta a férfi elvált rengeteg időt tölt nálunk, amiről persze Stephan nem tud semmit, mert úgy véltem felesleges elmondanom neki, hiszen semmi jelentősége nincs számomra. 

- Szia, anya, hogy sikerült a találkozó? - szólt ki lányom a szobából. 

- Egész jól. - vettem le kabátom - Holnap együtt vacsorázok vele és... aztán meglátjuk. 

- Igen? - néztek rám mindketten, de lányommal ellentétben Carlónak azonnal leesett a dolog, és utánam jött a konyhába. Fekete haja most is ugyanolyan kócosan állt, barna szemeiben pedig még mindig ott bujkált az a kisfiús csillogás, amit régebben imádtam, de mióta Stephan képbe került már nem mozgatott meg. 

- Vacsoráztatok már vagy összeüssek valamit? - fordultam felé, de ő nemlegesen megrázta a fejét. 

- Már ettünk. Hoztam kaját a kínaiból, most meg pattogatott kukoricát eszünk. 

- Oké, köszönöm. - mosolyogtam.

- Szóval holnap vacsora, és....egyéb dolog? - mosolygott huncutul. 

- Nem tudom. Szerinted túl gyors? 

- Ha hozzánk viszonyítjuk biztos nem. - vágta rá, én pedig hangosan felnevettem. Való igaz mi már az első randin egymáséi lettünk, amiből jött Nella. 

- Kicsit félek, mert beakar mutatni a szüleinek karácsonykor. Most pedig tudom, hogy nem csak aludni akar. 

- Nézd, fontos neked ez a fiú? 

- Igen. - válaszoltam határozottan. - Tudod, úgy érzem, mellette az lehetek, aki vagyok, és egyre jobban beleszeretek. Nem akarom elszúrni, és ha esetleg holnap valamit rosszul csinálok, akkor....

- Semmit nem fogsz rosszul csinálni, mert ha szereted, akkor automatikusan jön minden. 

- Nem tudom, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak. 

- Ha ott lesz az idő, akkor úgyis tudod majd Chiara, de azt tudd, ha megbánt vagy valami, akkor velem gyűlik meg a baja. 

- Aranyos vagy, és köszönöm Carlo. - öleltem meg, és mérhetetlen hálát éreztem iránta. 

- Én szívesen vigyázok holnap Nellára. Elmegyünk korizni, megnézünk egy filmet a moziban. Utána megint rendelhetünk kínait, majd vacsora után megfürdetem és még mesét is olvasok neki. 

- Carlo, Nella már kilenc éves. Nincs szüksége mesére, de a többit köszönöm. - szóltam és belenéztem barna szemeibe. 

- Chiara, bármire is van szükséged, én itt leszek. Haza amúgy sem mehetek, és szeretnék egy kicsit több időt tölteni a lányommal, hogy bepótoljuk, ami kimaradt. 

- Miért nem mehetsz haza? - néztem rá, és nem értettem a dolgot. 

- Mert a válás nagyrészt az én hibám miatt jött létre. 

- Vagyis....

- Vagyis félreléptem, és.... 

- Mondd, hogy ez nem igaz?! 

- Sajnálom, de nem bírtam megállni, hogy ezt tegyem. Leona gyönyörű, meg minden, de alig figyelt rám és a kapcsolatunkra az utóbbi időkben. Csak a festményei és a kiállítása érdekelte. Na meg persze a lányunk Ruby. Én meg összejöttem az iskola olasz tanárnőjével, akivel nagyon rosszul indult a viszonyunk, mert beszóltam neki, hogy rossz a kiejtése és én szégyellem magam, hogy a gyerekek ilyen gyatra minőségben tanulják a nyelvemet. Utána ő beszólt a rajztanári képességeimre, és egyre többször veszekedtünk, és piszkáltuk egymást, míg a dolog addig fajult, hogy az egyik vitánk közben lesmárolt a raktárban. Olyan heves volt, és őrületes, hogy ott helyben megtörtént a dolog. 

- Az eszem megáll! - túrtam bele hajamba, és nem is értettem Carlo viselkedését. - Na és mi van a másik lányoddal? 

- Ruby még csak kétéves. Fel sem fogja a történteket. 

- Ugye tudod, hogy szemét vagy! 

- Igen, igazad van, és hidd el mikor kiderült Leona is totál kibukott. De most lépek, és holnap hívj, ha kellek. Jó éjt Chiara. - köszönt el és egy puszit nyomott az arcomra. Bármennyire is mérges voltam rá, most mégis tudtam nem hagyhatom egyedül. 

- Hol laksz most? 

- Az egyik szállodába. Majd csak január végén megyek vissza. Nagyon sok szabadságom van, az iskola pedig azt mondta vegyem ki. 

- Carlo maradj itt. Nem kell drága szobára költened, hiszen itt is van elég hely. Nella is biztos örülne, ha az apja vele lenne. 

- Nem akarok zavarni, és...

- Maradj apa! - hallottuk az ajtóból Nellát.

- Te meg mióta hallgatózol?  - lépett hozzá Carlo, és reméltem a megcsalást nem hallotta. 

- Csak most jöttem ki. Elfogyott a kukorica. - mutatott az üres tálra, amit a pulton lévő zacskóból újra töltöttem. Carlo végül elfogadta az ajánlatomat, és még aznap este beköltözött a vendégszobába. Tanácsomra többször próbálta felhívni Leonát, aki azonban nem vette fel. Én este még válaszoltam Stephan üzenetére, és biztosítottam róla, hogy áll a holnapi vacsora, és benne vagyok abban is, hogy vele töltsem az éjszakát. Miután Nella elaludt, én is ágyba bújtam és alig vártam, hogy újra Stephan közelében legyek.