4/16⚽️ Finisben⚽️

Sziasztok! Az esküvő előtti utolsó rész, ahol megint köszönöm az együttműködést Eszternek és Klaunak. 😉 Nektek pedig jó olvasást. Puszi: Andrea! 

Evelina: Lili a hétvégén jelentkezett is. Épp az ebédet készítettem, amikor megszólalt a telefonom.

- Evelina, szia. Elküldtem e-mailben a teljes létszámot és egy ülésrendet.

- Köszönöm Lili, közben már intézem a szervezést, a dekorációt. Holnap pedig a meghívókat is megtervezem.

- Annyira hálásak vagyunk neked Evelina, nem is tudom, hogy köszönhetnénk meg, hogy mindent elintézel.

- Ugyan, hiszen ez a dolgom, én köszönöm, hogy rám gondoltatok – s miközben ezt mondtam, érkezett egy sms-em. Gyorsan megnéztem és láttam, Zlatan az. Lilivel még megbeszéltünk néhány dolgot, majd elköszöntem, és ezután néztem meg Zlatan üzenetét.

„Szia! Arra gondoltam, mivel Lili a szerelmem neve, lehetne liliomból a virág, a dekoráció, vagy amire gondolsz. Szeretnék neki örömet szerezni. Remélem, lehetséges.”  

Zlatan ötlete nagyon tetszett, emiatt azonnal tárcsáztam annak a virágüzletnek a vezetőjét, akivel kapcsolatban állok. Már félig-meddig összeálltak a színek és dekorációk a fejemben. Mindenképpen jól jött a liliom ötlete, hiszen fehér, én pedig pirosra gondoltam, ha már Manchester United. A rózsát mindenképp fontosnak tartom, ebből lehetne a csokor, illetve a férj kitűzője is. Az ötletek csak úgy cikáztak a fejemben, amit el is mondtam a virágbolt vezetőjének is. Egy héttel később minden összeállt. A hotellel megbeszéltem a menüsort, akik biztosítottak arról, hogy ezeket ők a megfelelő időre elvállalják, elkészítik. A torta és a sütemények ügyében is értesítettem a szervezőirodámmal kapcsolatban álló üzletet, hogy mikorra kérnénk a tortákat. A koncepció mindenképp a fehér illetve a vörös kombinációja volt, kértem rá néhány rózsát illetve piros szalagot, a torta csipke mintázatú lenne. A dekoráció is ebben a színekben lenne elkészítve. A terítő mindenképp fehér, ahogy a tányérok is. A szalvéta piros-fehérből állna. Az asztalokat rózsák díszítenék, míg a székeket piros szalaggal kötjük majd át. A héten elkészültek a meghívók is, amelyeket egy találkozás alkalmával átadtam Lilinek és Zlatannak.

- Nagyon szépek ezek a meghívók – nyújtotta át az egyiket Lili Zlatannak. Épp a Starbucksban ültünk le egy gyors kávéra, mindhármunknak sok volt a teendője.

- A piros-fehér kombináció nagyon jó Evelina. Erről eszembe jutott valami – mosolygott Zlatan.

- Szerintem egyre gondolunk – kortyoltam bele a kávémba. – A hotelt három napra foglaltam le, esetleg meg lehetne kérdezni a résztvevőktől, ki igényel szobát az esküvő éjjelére. Gondolom, ti előző éjszaka már a hotelban szálltok meg. Tudjátok, hogy az utolsó éjjelt külön kell tölteni – húztam mosolyra a számat.

- Tényleg, ezt el is felejtettem. Zlatan, aznap éjjel máshol alszol – ugratta Lili kedvesét, aki vette a lapot és hasonlóképpen tett.

- Nos, az esküvő utáni napon 5 óráig kell elhagyni a hotelt, természetesen a dekorációt illetve mindent addigra kell elvinni. De ezeket majd a cégem intézi. Előtte való napon pedig két órától mehettek, mi már reggel elkezdjük a díszítést.

- Rendben, köszönjük. A fodrász és a sminkes az esküvő reggelén fog érkezni, velük megbeszéltem mindent. A ruhámat előző nap elvisszük. Már nagyon izgatottak vagyunk.

- Elhiszem Lili. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy életetek legszebb napja legyen. Keresni foglak titeket, ha bármi felmerülne. A menüt még egyeztessük akkor – mondtam, majd elővettem a mappám, amelyet kinyitva a menüsort mutattam a párnak. Azt hiszem, elnyerte a tetszésüket, és miután megmutattam, milyen menükártyára gondoltam, rögtön igent mondtak. Később, amint hazaértem, eszembe jutott, hogy a dekoráció lehetne még fehér-piros világító gömbökből. A zene miatt aggódtam a leginkább. Az jutott eszembe, hogy egy kedves ismerősöm pont Dj, ezért mindenképp megkérdezném tőle, hogy elvállalná-e Lili és Zlatan esküvőjét. A másik, ami a cégem ajándéka lenne, hogy szintén egy nagyon kedves barátnőm gyönyörűen hegedül. Szerintem az esküvő elején egy szép hegedűszó biztosan tetszene a párnak. Közeledett a karácsony. Lili és Zlatan már kézhez kapták a meghívókat, ki is küldték a rokonoknak. Lefoglaltam azon vendégeknek a szobákat, akik az esküvő után a hotelban töltenék az éjszakát. Örömömre mi is részt veszünk Juannal az esküvőn, ami nagy megtiszteltetés volt a számomra, mivel Lili engem kért meg konferálónak.

- Evelina, nem jössz aludni? – kérdezte Juan egyik este.

- Még az italokat megrendelem az esküvőre. Esetleg nem tudod, mi Zlatan kedvence? – fordultam hátra, miközben Juan már alváshoz készülődött.

- Szerintem mindent megiszik – kacsintott.

- Annyira izgatott vagyok, szeretném, ha minden jól sikerülne.

- Hiszen szuper vagy, annyi esküvőt leszerveztél már – jött közelebb és csókot nyomott a homlokomra.

- Tudom, mégis. Megrendelem az italokat, aztán megyek utánad.

- Rendben – nézett vissza Juan. Az italokat miután megrendeltem, még egyeztettem azoknak szállításáról a hotellal. A napokban a dekoráció miatt aggódtam. Londonból rendeltem néhány dolgot, ami késve ugyan, de karácsony előtt érkezett meg, emellett az ültető- és menükártyákkal is foglalkoznom kellett. A cukrásszal való utolsó egyeztetéskor megbeszéltük a tortát és a süteményeket.  Karácsonykor olyan jól éreztük magunkat a családdal, rengeteget utaztunk, de szemeim előtt az egy héttel későbbi esküvő lebegett, hogy minden rendben legyen. Juan igyekezett kizökkenteni a gondolataimból, de ő is tudta, mennyire szeretném, ha tökéletes lenne az a nap. Zlatannal is beszélt, aki szintén izgatott volt a közelgő esemény miatt, miközben én Lilivel e-maileztem karácsony után. Eszembe jutottak a virágok, ezért még utolsó körben a virágüzlet vezetőjével is egyeztettem. A dekoráció teljes egészében összeállt, plusz el is készíttettem őket a dobozba, amelyeket majd előző nap elszállítunk a hotelbe. Az esküvő 29-én négy órakor kezdődik, előtte még a részleteket, adatokat egyeztetnünk kell az anyakönyvvezetővel is.

December 27-én délután megszólalt a telefonom. Amikor felvettem, gyereksírást hallottam a héttérben, majd Lili szólt bele a telefonba.

- Szia, Evelina! Minden rendben? – érdeklődött, miközben beszélt valakihez.

- Természetesen. Én reggel indulok a hotelhoz és elkezdjük a díszítést, de mindenképp beszéljünk előtte, mert szeretném, ha meglepetés lenne minden.

- Annyira hálásak vagyunk neked. Mi szerintem délután érkezünk majd, akkor viszem a ruhámat is, illetve Helena fogja a hajam és a sminkem elkészíteni.

- Rendben. Kérlek titeket, hogy az adataitokat hozzátok magatokkal, hiszen mindent le kell adni az esküvő előtt.

- Persze. Viszont Evelina, ugye a sajtó távol marad az esküvőtől?

- Természetesen. A hotelt is értesítettem erről. Semmi esetre sem engedhetnek be paparazzokat.  Tudom, hogy mekkora bajt tudnak okozni. Eddig szerintem nem tudnak semmit, majd későbbiekben kiadtok egy nyilatkozatot.

- Igazad van. Rettenetesen izgatott vagyok, hihetetlen, hogy mindjárt itt van a nagy nap.

- Nagyon hamar eljött, de ez lesz a legemlékezetesebb nap a számotokra – mosolyodtam el, de feltűnt, hogy a telefon másik végében Lili szipog.

- Köszönöm, hogy a menyasszonyi csokrom is elintézted – hüppögte – Hamarosan találkozunk akkor Evelina.

- Rendben, pihenj sokat a nagy napig – nyugtattam, majd elbúcsúztunk. Aznap nagy izgalommal feküdtem le. Juannal megbeszéltük, hogy ő csak a következő este fog csatlakozni hozzám, mert még van néhány dolga. Engem úgyis lefoglal a díszítés és mindennek ellenőrzése, nem is nagyon tudnék Juannal foglalkozni. Reggel rögtön, ahogy felébredtem, összepakoltam a ruháimat, azt is, amit majd az esküvőn fogok viselni, majd elrohantam a céghez felvenni a dekorációkat és a kollégáimmal együtt a Haigh Hall Hotel fele tartottunk. Ez nem messze volt Manchestertől. A lehető legszebb hely, amit kiválaszthattam erre az alkalomra. Amint odaértünk, megbeszéltem a tudnivalókat a tulajdonossal, illetve egyeztettük a menüt, továbbá átnéztük az itallapot is. Eközben a kollégáim elkezdték a házasságkötő terem feldíszítését. A naturális színű székeket fehér átlátszó szalaggal kötöttük fel, rájuk piros masnit kötöttünk. Az asztalt liliom és vörös rózsa díszítette. Ezután kezdtünk bele az étterem csinosításába. A fehér terítőn csodálatos fehér porcelán tányérokat helyeztünk el kristálypoharakkal. A szalvéta fehér és piros színekből állt, az asztalokat rózsaszirommal illetve keskeny vázával dekoráltuk, melyben rózsafejek voltak, az asztalok két végén pedig gyertyákat helyeztem el.  A terem falain piros-fehér gömbvilágítást akasztottunk fel. A pár asztalára piros szalagot is feltűztem. Lili, mielőtt megérkezett, felhívott.

- Szia! Sziasztok! –köszöntöttem Lilit és az őt követő hölgyet.

- Hogy haladtok? – érdeklődött, amikor a csomagjait letéve bejelentkezett a recepción.

- Remekül, már csak némi dekoráció illetve egyeztetés szükséges. Kérlek, néhány papírt írj alá, hozom is őket rögtön, aztán nyugodtan fáradj fel a szobátokba. Azt az információt kaptam, hogy jelenleg két külön szobát kaptok Zlatannal, ugye, de holnap estére átviszik a csomagjaitokat a legszebb szobájukba. Egy kis ajándék.

- El vagyok ájulva – mondta, miközben felragyogott az arca. Eközben én néhány papírt aláírattam vele, majd megbeszéltük az esküvő néhány részletét.

Lili: Az ágyban feküdtünk, és egyikünk sem bírt elaludni. Tudtam, Zlatan gondolatai is az esküvő körül járnak. Magamban újra és újra átfutottam az Evelinával megbeszélt dolgokat, és bíztam benne, hogy semmi baj nem lesz. Legbelül attól rettegtem, hogy egy olyan dolgon fog elcsúszni az egész, ami olyan apró, hogy nem jutott eszünkbe, viszont az esküvőn hatalmas problémát okoz. 

- Hányra mész ki Helénáért? - néztem Zlatanra, aki a hajammal játszott. 

- Azt hiszem tíz körül, hogy délutánra már ott legyetek.

- Köszönöm, de azért te se gyere későn utánunk. 

- Megígérem, hogy időben ott leszek... legalábbis az előbulimra tuti odaérek. - Mondta, de én csak nemlegesen megráztam a fejem. Zlatan ugyanis kitalálta, hogy nem volt lány- és legénybúcsú, így előtte mindkettőnknek legyen egy kis mini bulija. Én úgy gondoltam, mivel nem ihatok, maximum a szobámban fogunk beszélgetni, míg a fiúk a hotel bárjába iszogatnak. 

- Ugye vigyázol azért az itallal, és semmi olyan nem történik, amit nem szeretnék? 

- Mire gondolsz? Táncos lányokra? 

- Esetleg. Remélem, egyik hülye haverod sem szervezett ilyesmit. 

- Ugyan, Lili, ha ilyenre lenne szükségem, felhívnám a húgodat. - piszkálódott, amit eléggé rossz néven vettem. 

- Ó, bazd meg! Teljesen megváltozott és már megbocsáss, de neked tuti, hogy nem táncolna. Fiatalabbakhoz van szokva. - vágtam vissza, mert tudtam, hogy a korára nagyon érzékeny. 

- Hidd el, sokkal jobb vagyok, mint némelyik fiatal, és ha gondolod, ezt bebizonyíthatom neked, ahogy csak szeretnéd. - húzott közel magához, de én hárítottam. Úgy voltam vele, sokkal édesebb lesz a nászéjszaka, ha egy kicsit "koplalunk", de természetesen ez nem tetszett Zlatannak. 

- Ne csináld már Lili! Holnap sem alszunk együtt. 

- De holnapután már igen, és addig pedig kibírod.

- Szenteste óta nem voltunk együtt. Miért kell ezt? - sóhajtozott.

- Mert azt szeretném, hogy a nászéjszakánk csodálatos legyen, és emlékezetes. Meg azt, hogy nagyon-nagyon kívánj. 

- Én akkor is kívánlak, ha előtte fél órával csináljuk. Ezen nem változtat semmi. - szólt és tekintetében ott volt az a rosszfiússág, amit imádtam. 

- Nem, én akkor is így akarom, és kérlek, ne csinálj olyan dolgot, amire nem tudnék nemet mondani. Jobb lenne, ha aludnánk. 

- Rendben, aludjunk! Tudod, hogy nagyon szeretlek Lili, és ha neked ez fontos, akkor bármilyen nehéz, de elfogadom. 

- Köszönöm! Jó éjt! - Szóltam és egy lágy csók után álomba merültünk. Reggel hajnali ötkor talpon voltam, majd nekiálltam a pakolászásnak. Felöltöztettem Alexandert és én is felvettem egy lazább öltözetet. Menyasszonyi és menyecske ruhámat védőcsomagolásba raktam, hogy még véletlenül se gyűrődjön vagy piszkolódjon össze. Zlatan kiment testvéréért, majd mikor Heléna odaért, együtt indultunk el a hotel felé. Útközben Alexander újra bealudt és reméltem, nem lesz vele sok gond és Maya nyugodtan tud rá vigyázni. Alig vártam, hogy lássam, mit rakott össze Evelina és csapata, és még álmomban sem számítottam arra, ami fogadott. Egyszerűen csodálatos volt minden. A díszítés, a virágok, a szalagok, és minden apró részlet. Egyszerűen tökéletesnek találtam.

- Nézd, mennyire jól néz ki minden! Mint egy álom! - mutattam körbe Helénának, és úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok. 

- Tényleg szép. Nagyon jó munkát végzett ez a csaj. 

- Igen, nézd, ott is van. Gyere, menjünk oda! - siettem elé, és megdicsértem a dekorációt, és úgy láttam, Evelinának is örömöt okoznak szavaim. Miközben a papírokat írtuk alá, bemutattam neki barátnőmet és elmeséltem, hogy Heléna Zlatan húga, és ő csinálja a hajam és sminkemet is. Egy pár egyeztetés után megjöttek Mayaék is, aki azonnal átvette Alexandert tőlem. Így egy kicsit lepihenhettem szobámban, míg az ott alvós vendégek meg nem érkeztek. Délutánra szüleim, Zlatan családtagjai és pár barát is csatlakozott a csapathoz. Legjobban mégis akkor örültem meg, mikor Stephan meghozta Zlatant. Gyorsan elébük futottam és üdvözöltem őket. 

- Lili, de csinos vagy, és csak még szebb leszel holnap. - köszöntött Stephan. 

- Köszönöm, remélem te is elhoztad az öltönyödet, kedves tanú. 

- Basszus, pont a tisztítóban van. - viccelődött, de tudtam, csak oldani akarja a feszültséget, ami egyre jobban úrrá lett rajtam. Megmutattam nekik is a szobájukat, ezután kicsit elbeszélgettem anyámékkal és ismerkedtem Zlatan rokonaival. Az este folyamán szerelmem haverjai szervezni kezdték a magán bulit, én pedig a csapat ottani hölgytagjaival elvonultam a szobámba. Ott volt anyám, húgom, Jurka, Heléna,  Alexandra, Coolen, egy kis ideig Maya, Evelina, a régebbi újságomtól Kamilla, és Victoria, David Beckham felesége. Vele kicsit furcsa volt a kapcsolatom, hiszen nagyon ritkán találkoztunk, és inkább párjaink miatt tettük azt is. De úgy gondoltam, úgy illik, ha őt is áthívom a  többiekhez, és ha mással nem, Coolennel majd elbeszélgetnek. Meglepő módon egész jól elvoltam vele, és igazán jól elszórakoztunk. Sokat beszéltettünk a kapcsolatokról, házasságról, családról, és más egyéb témákról. Sokszor előjöttek vicces dolgok, amiken mindenki jót nevetett, és összességében egy egész jó estét zártunk, ami éjfél körül ért véget. Alexandra és Heléna ment ki a szobámból legvégül, de láttam Alexandrán, hogy nagyon mondana valamit. Ezt Heléna is észrevette, így egy gyors jó éjt után elindult a szobája felé. 

- Lili, én csak annyit szeretnék mondani, hogy tudom, nem voltunk mindig barátnők, és talán csak Zlatan rábeszélése miatt vagyok itt, de örülök, hogy elhívtál. Köszönöm, hogy itt lehettem veletek este is, és tudd, csak a legjobbakat kívánom nektek, és kérlek, becsült meg úgy Zlatant, ahogy megérdemli. Állj mindig mellette, és vigyázz rá! Maxit pedig ne tiltsd el tőle, hiszen ő az apja. Sok boldogságot kívánok nektek! - fogta meg kezem, és szorosan megszorította. 

- Köszönöm, Alexandra, és hidd el, én is szerettem volna, ha itt vagy. Nem tekintek rád ellenségként, és bár volt egy-két csatánk, úgy érzem, barátnők lettünk, akik néha veszekednek, és néha én kiakadok. Köszönöm szépen, megígérem, hogy mindig Zlatan mellett állok majd és soha nem fogom megtiltani neki, hogy Maxi vagy esetleg te a közelében legyél. 

- Rendben. Jó éjt, próbálj aludni, mert holnap különleges napod lesz.

- Igen, remélem sikerül. Jó éjt. - köszöntem el, és bebújtam az ágyba, de aludni alig tudtam. Gondolataim Zlatan körül kavarogtak és reméltem, nem részegedik le túlságosan, és másnap helyt tud majd állni a szertartáson. Az óra fél kettő körül járt, mikor hangokat hallottam a folyosón, majd dörömbölést az ajtómon. 

- LILII!!! ENGEDJ BE!! LÁTNI AKARLAK!!! - kiabálta Zlatan, majd egy másik hang, talán Stephan, próbálta elvonszolni onnan. Mondván már alszok, és késő van. De szerelmem továbbra is csak ordított és verte az ajtót. 

- Mi a jó francot kiabálsz? - nyitottam ki mérgesen az ajtót, és azonnal levettem, hogy Zlatan már nem szomjas. 

- Mennyire szexi és vadító vagy. - lépett közelebb, és megpróbált megcsókolni, engem pedig megcsapott a whisky tömény szaga. - Már nagyon-nagyon hiányzol LILIII!! 

- Miért kellett így leitatni? - néztem Stephanra, aki csak állt ott és egy árva kukkot sem szólt. 

- Én nem itattam. Ivott magától is. - vont vállat. 

- Igazán figyelhettél volna rá. Nézd meg, hogy néz ki, és ráadásul felveri az egész szintet. Még csak az kéne, hogy kijöjjön az anyja. 

- Az anyám??? Miért jönne ki az anyám? – érdeklődött és szemei furcsán csillogtak felém.

- Mert ordibálsz! Jobb lenne, ha elindulnál a szobád felé és....

- NEEEMM! Veled fogok ma aludni és szexelni fogunk egész este. 

- Te is tudod, hogy nem lehet, ez a szabály. Most pedig Stephan, kérlek, vidd el, jó? 

- Megpróbálhatom. Gyere, haver. - karolta át, de Zlatan lerázta magáról. 

- Akkor is itt fogok aludni, veled!! Megkegyelmezhetnél az álló farkú vőlegényednek. 

- Jaj, Istenem, fogd már be! - forgattam meg szemem és utáltam, hogy még így is annyira vonzó. - Esetleg kaphatsz egy csókot, de semmi mást. 

- Először egy csók, aztán szex. 

- Csak az első, utána alvás. - emeltem fel ujjam fenyegetően, majd mikor Zlatan a falnak döntött, forrón megcsókoltam. Úgy szerettem volna kicsit többet, de hát ami szabály, az szabály. 

- Mondd, hogy nem dögös ez a csaj?!! - fordult Stephanhoz, aki csak bólogatott, és újra megpróbálta elvonszolni. - Ez a dögös csaj pedig a feleségem lesz, és soha senki nem veheti el tőlem!! Imádom ezt a vadító hálóingedet is!! - húzta arrébb köntösöm, hogy melleim jobban látszódjanak, de én gyorsabb voltam, és újra összehúztam ruhám.

- Kérlek, menj most aludni! Holnap találkozunk, és annyit leszek veled, amennyit csak akarsz. - simogattam meg arcát, mire nagy nehezen Stephan segítségével elindult szobájába felé. 

Stephan: Végre beértünk szobánkba, Zlatan pedig azonnal ágynak esett. Próbáltam lesegíteni róla a ruháját és úgy gondoltam jobb, ha egy gyors tusolás után én is ágyba bújok. Kittivel úgy beszéltük meg,  a mai éjszakát mi sem töltjük együtt, így én Zlatannal egy szobában aludtam. Már épp vetkőzni kezdtem, mikor Zlatan félálomba megszólalt. 

- Hé Stephan! 

- Mondd, kell valami? Hozzak vizet, vagy lavórt? 

- Köszi, nem kell egyik se, én csak annyit akarok mondani, hogy örülök annak, hogy anno elütötted Lilit és behoztad a csapatunkba. Örökké hálás leszek neked érte, és örökké vigyázni fogok rá, és nagyon fogom szeretni. 

- Ajánlom is haver! - mondtam, majd a tus alatt elmosolyodtam Zlatan szavain. Végül is az egész kapcsolatát annak köszönheti, hogy késésben voltam az edzésről és elütöttem Lilit. Istenem mennyi minden történt azóta…..