4/14 ⚽️ Esküvői tervek ⚽️

Sziasztok! A következő rész előtt szeretnék köszönetet mondani, Eszternek amiért megírta Evelina nézőpontját, és nagyon sokat segít, hogy még jobbá váljon a történet. Köszönöm még Klaunak is, aki gyorsan kijavította a hibáimat...tudom, hogy mindig van egy pár. 😀 Köszönöm lányok! 💗😉 

Lili: Már korán reggel talpon voltam, és a napi teendőimet futtattam át fejben. Először is Evelinával fogunk találkozni, akit még sem személyesen, sem pedig telefonon nem ismerhettem meg. Zlatan szerint nagyon kedves és segítőkész, és nem kell, hogy aggódjak. Igazából nem Evelina miatt aggódtam, hanem azért, hogy a nő időben elintézze az esküvőt. A milánói mini kiruccanásunk után már én is úgy gondoltam, hogy egy másodpercet sem akarok várni, és legszívesebben azonnal hozzámentem volna szerelmemhez. Úgy éreztem, újra egymásra hangolódtunk, és már nem gondolkoztam a hazaköltözésen. Gyorsan megetettem Jaffát, és miután a kutya jóllakottan nyalogatta a száját, kiengedtem egy kicsit levegőzni. Maya és Alexander még aludt, Zlatan pedig szokásához híven az edzőteremben kondizott. Igyekeztem én is visszafogni magam, és nem kritizálni, hogy ott tölti a legtöbb idejét. Büszke voltam rá, hiszen a decemberi időszakban sokat adományozott olyan családoknak, akiknek kevesebb jutott mindenből. Sőt, tudtommal jövő héten pár csapataggal a Manchesteri Alapítvány jóvoltából kórházi látogatást terveznek. Biztos voltam benne, hogy a gyerekek nagyon fognak örülni, ha meglátják a játékosokat, és a sok-sok ajándékot, amiket nekik szántak. Az alapítványon keresztül pedig családilag is átutaltunk egy nagyobb összeget, hiszen a jótékonykodást én is fontosnak tartottam. Hálás lehettem a sorsnak, hogy csak ritkán kellett szűkölködnöm, hiszen tudtam, milyen borzasztó érzés az, mikor arról kell dönteni, hogy mennyi ételt vegyek, hogy ki tudjam fizetni a számláimat. Megnéztem az alvó kisfiamat, és lesiettem Zlatanhoz, hogy megsürgessem kicsit, mert nem akartam elkésni a megbeszélt időpontról.

- Zlatan, itt vagy? - léptem be, az edzőterembe, ahol szerelmem ült az egyik fitnesz labdán.

Kezében vizes palack, nyakába sötét törölközőt terített. 

- Szia Lili, itt vagyok. Kicsit pihenek. 

- Rendben, nem akarsz átöltözni? Nemsokára indulnunk kell, hogy találkozzunk Evelinával. - huppantam le én is mellé, és ahogy ránéztem, kicsit megijedtem arcától. Szemei sokkal beesettebbek voltak, és sötét karikák éktelenkedtek alatta. Úgy láttam, kicsit sápadt is, és hangulata eléggé szomorkás volt. - Valami baj van?

- Nem, csak pihenek. 

- Ettél ma már valamit? 

- Megittam a turmixot, és ettem egy kis gyümölcsöt. 

- Valami laktatóra gondoltam. Olyan furcsán nézel ki. 

- Csak nem aludtam jól az éjjel, mert sok mindenen járt az eszem. Reggel pedig mikor bírtam volna, már csörgött az óra.

- Zlatan, nem kellett volna felkelned. - fogtam meg kezét. - Inkább gyere, egyél valami rendeset, és mára hanyagold az erőlködést. Nem akarom, hogy valami bajod legyen az esküvő előtt.

- Na igen, az esküvő. - húzta el furcsán a száját, amit nem értettem.

- Valami gond van talán?

- Nem, csak éppen azon járt az agyam, hogy ha összeházasodunk, a dolgok megváltoznak. 

- Igen, de nem sok minden. Hiszen a szerelmünk ugyanolyan lesz, ha nem sokkal intenzívebb.

- Mi van akkor, ha nem Manchesterben akarok maradni jövőre, hanem esetleg... Amerikába költöznénk át?

- Hogy hova? - lepődtem meg, ami a hangomból is eléggé kivehető volt.  - Amerikába akarsz költözni? 

- Tegnap este, mikor az esküvőt beszéltük, felhívtam Davidet. Tudod David Beckham, mert őket is szeretném meghívni. 

- Igen, és....

- Szóval beszélgettünk a karrieremről, és azt tanácsolta, hogy fontoljam meg Amerikát. Mármint az MLSZ-t, mert szerinte jó lennék ott. Csapatnak pedig természetesen az LA Galaxyt ajánlotta.

- Zlatan, de még esélyesek vagytok a BL győzelemre is! - álltam fel, és idegesen a hajamba túrtam. 

- Igen, de szerinted mennyi az esélye, hogy megverünk egy Real Madridot, vagy egy Barcát? Vagy, hogy egyáltalán továbbjutunk? Semmi, és valljuk be, eléggé gyászos most a helyzet. A szerződésem az év végén lejár, és az United lehet még a B.L-be sem fog bejutni jövőre. 

- Akkor ott az EL. 

- NEM! Nem akarom lentebb adni... játszani akarok és győzni.

- Zlatan, még fel sem épültél teljesen, így ne haragudj, de hiába edzel annyit, ha most is fáradt vagy. Alig eszel és rengeteget fogytál. Neked erő kell, és nem csak az, hogy órákig a futópadon dolgozol vagy súlyokat emelgetsz!!!! Azt a férfit akarom látni, akinek csillog a szeme és boldog.

- Csak akkor vagyok boldog, ha játszom és gólokat rúgok. Az edző világosan elmondta, hogy jelenleg nem számít rám még. 

- Még! - nyomtam meg a szót. - Hiszen ő is tudja, hogy nem állsz rá készen. 

- Készen állok! - nézett rám és szemeiből hatalmas elszántság tükröződött. - Készen állok, hogy játsszak, és ha itt nem, akkor majd máshol. Felhívtam Minot is, ő pedig támogatta a klubváltásomat. 

- Nyilván támogatta, hiszen újra teletömheti a zsebeit általad. 

- Megint hülyeségeket beszélsz. Mino nem olyan. 

- Fogalmam sincs, mivel tud így átverni, de nagyon jól csinálja! - dühöngtem, de mikor lenyugodtam, megfogtam kezét, és megsimogattam kicsit még verejtékes arcát. - Visszatérve Amerikához. - kezdtem és vettem egy mély levegőt. - Ha menni akarsz, én nem tartalak vissza téged. 

- Komolyan mondod? 

- Igen. Akármi is lesz, veled tartok. Én bárhol tudok fotózni, és nálam nincs korosztályos időkorlát. De neked már nem sok időd van a fociban, és ha ehhez Los Angelesbe kell menni, akkor legyen, de annyit ígérj meg, hogy nem döntesz nélkülem, és időben szólsz, ha eldöntötted. Világos? 

- Világos. - mosolyodott el. 

- Pár hét múlva házasok leszünk, a döntéseket pedig közösen kell meghozni, de tudd, melletted állok és támogatlak, mert semmi nem érdekel, csak az, hogy veled legyek. Ha pedig nem itt, akkor máshol. Szeretlek Zlatan!

- Köszönöm Lili, ez most kibaszott jól esett. - szorított magához, majd forrón megcsókolt. - Szeretlek, és már nem is fogok a lakodalom miatt parázni. 

- Azt jól teszed, de most csipkedd magad, mert elkésünk Evelinától. 

- Rendben, csak lezuhanyozom. Nem akarsz csatlakozni? - kacsintott rám, de én csak a fejem ingattam.

- Most nem lehet. Inkább elkészítem a ruháidat, és megnézem a fiunkat. Siess! – szóltam, majd kicsit zavaros fejjel kiléptem a teremből.

Evelina: - Üdvözöllek Evelina! – libbent be a kávézóba Lili, mögötte lassú léptekkel követte őt Zlatan.

Gyors kézfogás után helyet foglaltunk, ők pedig azonnal a fotelokba ültek. Zlatant már többször láttam játszani a pályán, férjem, Juan Mata oldalán, és a stadionban is többször összefutottunk. Jövendőbeli feleségével azonban még sosem találkoztam. Magyar származású, igazán megnyerő, csinos nő, boldog párként ültek le velem szemben.

- Nos, elnézést, hogy így decemberben zaklatunk, de mi most szeretnénk az esküvőt. Remélem, tudsz ebben segíteni. Mata említette, hogy milyen remek esküvőket szerveztél. 

- Ugyan, de nagyon köszönöm, hogy rám gondoltatok. Mikor lenne az esküvő időpontja?  - Lili és Zlatan egymásra néztek.

- Mi december 29-ére gondoltunk.

- Elég közeli az időpont – mosolyogtam.

- Sejtettük, hogy probléma lehet ebből, de mi mindenképp szeretnénk még idén összeházasodni – jelentették ki, majd egymás kezét megfogva újra szerelmes pillantásokat vetettek a másikra.

- Nos, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy csodás legyen az esküvő. Azt kérném elsősorban, hogy a vendéglistát e-mailben küldjétek el nekem. Esetleg olyan kéréseket, mint ételallergia, vegetáriánus étkezés, ilyesmi. Mindent figyelembe kell vennünk. Továbbá, hogy milyen ételekre gondoltok. Úgy tudom Lili, te magyar vagy. Az jutott eszembe, hogy be lehetne csempészni magyaros ételeket – a hölgy szeme felragyogott.

- Remek ötlet. Természetesen támogatom – Zlatan is bólogatott. Elővettem lilás naplómat, amelybe felírtam a jövendőbeli házasok kéréseit. Zlatan és Lili nem mindig értettek egyet a vendégek számában, de adtam nekik egy pár napot, hogy ezt átgondolják.

- Nagyon hálásak vagyunk, hogy megszervezed az esküvőt – mondta Lili, amikor búcsúzkodtunk.

- Teljesen szabadkezet adunk neked Evelina. Sajnos a gyermekünk miatt, illetve az én elfoglaltságom miatt nem igazán tudunk a szervezéssel is foglalkozni.

- Ne aggódjatok, elintézek mindent. Igyekszem a legjobb esküvőt megszervezni nektek.

- És diszkréciódat is kérhetjük, ugye?

- Természetesen – válaszoltam.

- Semmi sajtó. Elégszer meggyűlt a bajunk a fotósokkal – nézett Zlatan Lilire, majd rám.

- Megértelek Zlatan. Mindent megteszek, hogy az legyen életetek legszebb napja – mosolyogtam, majd kezet fogtunk. Lilivel elérhetőséget cseréltünk és megígérte, hogy a hét végéig átküldi a vendéglistát. Azt hiszem, fel van adva a lecke, hogy a pár legszebb napja legyen december 29-e.  Este, miután hazaértem, azonnal az internetet kezdtem el böngészni, hogy a helyszínt kiválasszam. Szerencsére Zlatan és párja mindenben szabad kezet adott, ami megkönnyítette a dolgom, mert szeretem magam szervezni az esküvőket. Nyilván a kéréseket mindig figyelembe veszem.  Juan nem értette, miért ülök még éjjel kettőkor is a laptop előtt, de alig tudtam figyelni rá. Elmeséltem, hogy Zlatan megkeresett és az esküvőjét szervezem. Juan nagyon örült, de látva, hogy mennyire izgatott vagyok a témával kapcsolatban, nem zavart tovább. A legnagyobb problémát az idő rövidsége okozta. Egy olyan helyet kellett találnom, ahol nyugodtan elférnek a vendégek, illetve meg is tudnak szállni az esküvő napján. Reggel, ahogy tovább kutakodtam illetve telefonáltam rájöttem, hogy arra a hétvégére elég sok a foglalás Manchesterben, ezért a külterületen rábukkantam egy hotelra, ami számomra nagyon szimpatikus volt, és már el is képzeltem Lili és Zlatan esküvőjét a képek alapján. Azonnal elküldtem Lilinek a helyet, nem sokkal később vissza is írta, hogy tetszik neki, foglaljam le. Rögtön telefonáltam a hotelnek, akiknek elmondtam a terveket és kinek az esküvőjét, szervezném a helyszínen. Szerencsére készségesek voltak, rögtön beleegyeztek, megbeszéltük a részleteket és azt, hogy hétvégén a pontos létszámmal telefonálni fogok. 

Lili: A napok egyre gyorsabban fogytak, én pedig egyre izgatottabb lettem. A menyasszonyi ruhámat egy neves manchesteri ruhatervező kreációja alapján választottam ki. A helyszínt először Coolen ajánlotta, és szerencsére végig mellettem volt, és jó tanácsokkal látott el. Mivel nem vagyok az a tipikus csajos csaj, már előre leszögeztem, hogy semmiképpen nem lesz habos-babos, vagy túl gyöngyös a ruhám. A ruhatervező egy negyvenes évei elején járó mosolygós nő volt, aki azonnal barátsággal fordult hozzám. 

- Üdvözlöm Lilien, a nevem Stephanie Allin és köszöntöm a szalonunkba, és persze Szia Coolen, hogy vagy? 

- Jól, köszönöm. Kicsit sok a munka, hogy egyel több gyerek lett a házban, de megvagyunk. Wayne is elvan az új csapatával. 

- Ennek örülök. - mosolygott rá a nő, majd felém fordult. - Szóval maga lenne a menyasszony?

- Igen, de lehetne, hogy tegeződjünk? - kértem gyorsan, és a nő készségesen bólintott. 

- A férjjelölt pedig Zlatan Ibrahimovic. 

- Igen. - bólintottam, és egyszerre nagyon büszke voltam, hogy végre eljutottunk idáig. 

- Remek, akkor majd neki is kell valami öltöny, de persze az egyelőre ráér. Most te vagy a fő, hiszen az esküvőn leginkább a menyasszonyra figyel mindenki. De lássuk csak, vannak elképzeléseid? Nézegettél már ruhákat? - érdeklődött és elővett egy vajszínű füzetet, miközben a kényelmes fotelekhez invitált.

- Igazából még nem, de azt már biztosan tudom, hogy nem szeretnék túldíszített ruhát, vagy olyat, ami nagyon habos. Inkább az egyszerű fazonúakat részesítem előnyben. 

- Semmi túldíszítettség. - jegyezte fel. 

- Igen, és valami könnyű anyagúra gondoltam. Tudom, hogy téli esküvő, de nem leszünk a szabadban, egyszer sem. 

- Egy kicsi minta sem lehet rajta? 

- De, persze lehet, csak ne legyen sok. A kevesebb több elve legyen a fő. 

- Értettem, akkor akár megtekinthetnénk pár darabot. Gyertek! - vezetett be egy szobába, ahol tömérdek ruha sorakozott a kirakott ruhafogasokon. Stephanie odahívatott két fiatalabb lányt, akik sorra hozták a szebbnél szebb ruhákat. Mindegyikbe igyekeztem belebújni, és megnézni magam a tükörben. Az összes nagyon tetszett, hiszen mindegyikben volt egy-egy olyan dolog, ami különlegessé tette, és sajnos elég nehéz volt választanom. Úgy éreztem, sosem fogom megtalálni álmaim ruháját, mikor Stephanie egy különleges csomagolásba bújtatott ruhát húzott elő. A hófehér ruhát csupán csak egy masni, és az alján végigfutó ezüstös csík tette különlegessé, én mégis úgy éreztem, ez lesz az. Pántos része mély dekoltázsban végződött, amiről tudtam, hogy Zlatannak tetszeni fog. Alig vártam, hogy felpróbáljam, majd mikor a tükör előtt álltam, úgy gondoltam, tényleg megvan a ruhám. 

- Ez csodálatos! - ujjongott Coolen, én pedig egyetértettem vele. Még sosem éreztem magam ennyire szépnek, mint ebben a ruhában. 

- Gyönyörű vagy, Lilien! - tette hozzá Stephanie is. 

- Ez igazán tetszik. - néztem rá, és úgy éreztem, örömömben elsírom magam. - Azt hiszem, megtaláltam a nekem való ruhát. 

- Nagyon jó választás, hiszen még senki sem viselte előtted ezt a modellt. Szóval te lehetsz az első. 

- Talán lehetne a masni piros? Meg tudjátok oldani? Ugyanis az esküvő színei a piros-fehér lesznek. Nyilván Zlatan miatt, hiszen az Unitedben játszik. 

- Természetesen megoldjuk, az átalakításnál ezt is beleírom. Akkor eldöntötted? 

- Igen, ez lesz a ruha! - bólogattam bőszen, és legszívesebben azonnal küldtem volna egy képet szerelmemnek, de tudtam, nem lehet. Az ára sem érdekelt, sőt még vettem egy hozzáillő cipőt, kesztyűt és fátylat is. 

- Akkor a jövő héten találkozunk a ruhapróbán. - köszönt el tőlem Stephanie. – Kérlek, szólj Zlatannak, hogy neki is kell egy öltöny. 

- Mindenképpen el fog jönni, még a héten. - biztosítottam, és a kiegészítőkkel megrakott szatyrokkal együtt kiléptünk a friss téli levegőre.