4/10 ⚽️ Betolakodó⚽️

Zlatan: Mikor Lili elment, először kicsit megijedtem, de úgy voltam vele, bármi is lesz, elbírok a fiammal. Míg aludt, én gyorsan előkészítettem az ennivalóját, a játékait és mindent, ami számára kellett. Úgy gondoltam, ha felébred én is kiviszem sétálni, ahogy azt szerelmem szokta. Ám a rossz idő miatt a tervem dugába dőlt, így mikor Alex felkelt, arra jutottam, hogy inkább lerakom a játékszőnyegre és játszani fogok vele. Sajnos rémesen hiányzott neki az anyukája, és be kellett látnom, a sok távol töltött nap meghozta a hatását. Az etetés is eléggé rémesen ment, hiszen még nem lehet teljesen ültetni, így figyelnem kellett a testtartására is. Lili szerencsére odakészítette már a pürésített gyümölcsöket, amiket kisfiam csak pár hete fogyaszt. Kicsit kétségbe voltam esve, hogy szabad-e már neki ilyet enni, de úgy voltam vele, biztos nem készítene olyat, ami nem való Alexandernek. Játszottam, sőt még énekeltem is neki, amit ő csak könnyes szemekkel fogadott, én pedig délre már teljesen kifáradtam, és átfutott agyamon, hogy szerelmem hogy tudja ezt minden egyes nap megtenni úgy, hogy közben mosolyog, és sosem tűnik fáradtnak. Nyilván Maya is besegített, de Alexanderral inkább Lili törődött. Ahogy pedig lefektettem a kiságyba, hátradőlve gondoltam a nap további részére. Valamit ki kell találnom, ha nem akarom, hogy Lili hangos sírásra érjen haza. Maya nem volt járható út, hiszen mostanában rengeteget kellett tanulnia és alig volt ideje ránk. Ahogy ezen morfondíroztam, elnyomott az álom, és mikor felkeltem, az óra délután hármat mutatott. Kétségbeesetten ültem fel, és egy hatalmas súly gördült le szívemről mikor láttam, hogy kisfiam nem sír, csak a felette lévő csilingelőt vizsgálgatja.

- Szia, kicsim, felébredtél? - mosolyogtam rá, mire felém fordította gyönyörűséges arcát, engem pedig megcsapott egy nagyon rossz illat. - Hú, úgy érzem alaposan kipakoltál. Gyere, nézzük meg, mi van a pelusban! - szóltam és óvatosan kiemeltem, majd gyengéden a kiságyra fektettem. Lehámoztam róla a pelenkáját, és próbáltam nem a bűzre figyelni. - Te aztán nem aprózod el kisfiam. - szóltam neki, és miközben bénáztam, Jaffa szaladt be valahonnan. Basszus, a kutya egész idő alatt eszembe sem jutott. Valószínű ő is hagyott valahol egy szép kupacot, hiszen kimaradt a reggeli kiengedés. A peluscsere után levittem az előszobába, és bekapcsoltam neki valami mesét. Ám Alexander figyelme csak a kutya körül forgott, és arra nézett, amerre Jaffa futott. Gyorsan feltakarítottam az ajtó előtti kutyaszart, és én is leültem melléjük. Meglepetésemre Jaffa is élvezte, hogy produkálhatja magát a fiamnak, hiszen egy csipogó játékot kapott a szájába, amire ha ráharapott, hangot adott ki. Alexander pedig nagyon élvezte és hangos nevetéssel jutalmazta a mutatványt.

- Nem gondoltam volna, hogy ez fog lázba hozni… - néztem rá, és megsimogattam puha fejecskéjét. Annyira édesen kacagott, én pedig borzasztóan büszke voltam rá. Elvégre csak délelőtt sírt, és miután megszokta, hogy nincs itt az édesanyja, egész jól viselkedett. Öt felé újra beverte a szundit, én pedig egy kicsit a saját ügyeimre is tudtam koncentrálni. Bevittem a gépemet és kicsit átnéztem üzleti ügyeimet. A foci mellett szerencsére sok egyébbel is el tudtam ütni az időt és bár borzalmasan hiányzott a játék, cseppet sem unatkoztam. Átfutottam a parfüm-ügyeimet, a ruha-dolgokat, és még a jelenleg tervben lévő sport center ügyeimre is volt időm. Ezzel egész jól elment a délután, és mire Alexandert újra etetni kellett, kint már bőven besötétedett. Etetés közben elmeséltem neki, hogy ma egy különleges mérkőzés lesz, amin sajnos már nem vehetek részt, de édesanyja a lelátóról fog szurkolni a legjobb barátjának. Eleinte furcsa volt, hogy magamban beszélek, de mikor tátott szájjal figyelte szavaimat, egyre jobban belejöttem. Örültem, hogy ennyire le tudom kötni. Az etetés után Alexander nem volt még álmos, én pedig úgy gondoltam, bekapcsolom a televíziót, és mese helyett megnézem az olasz-svéd mérkőzést. Az ölembe ültettem és mesélni kezdtem.

- Nézd kicsim, ebben a válogatottban játszott apa hosszú évekig. Én voltam a csapatkapitány, és nagyon sok győztes mérkőzéshez segítettem a csapatot. Az pedig ott anya barátja, Stephan. - magyaráztam tovább mikor a kispadot mutatták. - Milyen jó lenne, ha a tesó is velünk nézhetné és....Ó BASSZA MEG!!! - Kaptam fejemhez mikor eszembe jutott, hogy Maxinak ma nálam kellett volna lenni egész nap. Alexandra biztos megint felelőtlen apának fog beállítani, és gondolom, újra teletömi minden hülyeséggel rólam Maximilian fejét. Visszatettem hintaszékébe kisfiamat és őrült gyorsasággal Alexandrát kezdtem hívni, aki kis várakozás után felvette a készüléket.

- Szia, én annyira sajnálom. Tudom, hogy ma én voltam a soros, de.... egész nap Alexanderral voltam egyedül és totál kiment Maxi a fejemből. De ha gondolod áthozhatod most, mert nemsokára kezdődik az olasz-svéd mérkőzés. Megnézhetem vele, és itt is aludhat.

- Nem érdekes Zlatan. Maxi a szüleimmel van. Ma érkeztek Párizsból, és nekem kellett volna telefonálnom. Maxi és Gus is a szállodában van.

- Értem, de te jól vagy? - kérdeztem, mert Alexandrának meglepően szomorúan csengett hangja.

- Én csak... - kezdte, és sírni kezdett, amit utáltam, de ilyen helyzetben tudtam, nem csaphatom rá a készüléket. - Összevesztem Bennel és... ha úgy vesszük, kidobott a lakásból, és totál kivagyok, Zlatan. Anyámék a szállodában vannak, de oda nem mehetek, mert apám újra pampogni fog, hogy mennyire rosszul választottam. Én...

- Mi lenne ha, eljönnél hozzánk? - ajánlottam fel.

- Ugyan, Lili kiakadna, ha most megjelennék nálatok.

- Lili nincs itthon, mert Milánóban van. Egyedül vagyok Alexanderrel és őszintén megmondva elkelne egy tapasztalt segítség. Te sem lennél egyedül és én sem.

- Zlatan, én....

- Kérlek! Segítened kell a fürdetésben!! – kérleltem, mire a legnagyobb örömömre belement, és kevesebb, mint fél órán belül már az ajtóm előtt állt. Kinyitottam, ő pedig azonnal zokogni kezdett. Nem tudtam mit tenni, csak átöleltem és hagytam, hagy sírja ki magát. A kapcsolatunk az utóbbi időben egész jónak mondható, és bármikor ott vagyunk egymásnak, ha kellünk. A konyhaasztalhoz kísértem, és öntöttem neki egy pohár vizet. Egy darabig csak némán meredtem rá, miközben Jaffa hozzá szaladt és szeleburdi viselkedésével mosolyt csalt Alexandra arcára.

- Nem is mesélted, hogy lett egy kutyád. - nézett rám.

- Még csak két napja van itt, de máris megszerettem. Alexander is kedveli.

- Milyen nyugiban nézi a mérkőzést. - fordította fejét a televízió előtt ülő gyerekre. - Odamehetek hozzá?

- Persze. Ha gondolod, kiveheted vagy ilyesmi. - szóltam, mire gyengéden kiemelte és beszélgetni kezdett vele. Furcsa látvány volt a volt feleségemet a gyerekemmel látni, amelyik egy másik nőtől van.

- Szia, te édes csöppség! Milyen nagy vagy már te is, és milyen szép baba. Hogy viselkedtél ma? Remélem nem akasztottad ki nagyon apát.

- Voltak pillanatok, de szerencsére átvészeltem mindent. - léptem közelebb hozzájuk. - Hogy van a te fiad?

- A közös, vagy a másik? - nevetett fel. - Maxi jól és Gus is. Most mindketten a nagyszüleik társaságát élvezik.

- Ha tudtam volna, hogy apád a városba van, összefutottam volna vele. Meddig maradnak?

- Fogalmam sincs, de remélem nem sokáig. Már így is kiakasztottak engem és Bent is.

- Miattuk veszekedtetek? - érdeklődtem komoly képpel.

- Igen. - sóhajtott - Az egész úgy kezdődött, hogy anyámék váratlanul jelentkeztek be, nekünk pedig már volt programunk. Bennel úgy gondoltuk, hogy mivel ma Maxi itt lesz, elmegyünk hárman egy kiállításra, majd együtt vacsorázunk és kicsit elleszünk. Gusnak is néztem ilyen babás programokat az egyik játszóházban, és Bennek tetszett az ötletem. Ám a szüleim mindent felforgattak, hiszen Maxit állatkertbe akarták vinni, és ragaszkodtak hozzá, hogy Gus is velük menjen. Sőt, még ahhoz, hogy én is, de Benről apám hallani sem akart.

- Még mindig nem tudja bevenni? - húztam össze szemöldököm.

- Sajnos még mindig nem. Egyszerűen nincs közös témájuk, és Ben is érzi, hogy apámnak még mindig te vagy a szíve csücske. Maxihoz indított második kérdése az volt, hogy mi van veled. Pont Ben előtt. El tudod ezt képzelni, hogy mennyire rosszul eshet neki?

- Figyelj, sajnálom, de legalább Gust szereti nem?

- Igen. Mindkettő unokáját imádja, de akkor sem bírja megemészteni, hogy Benjamin nem az a foci meccsen üvöltözök, sört vedelek pasi. Hanem olyan, aki könyvet olvas, kiállításokra, színházba és operába jár. Szereti a művészetet és a jó bort. Ő egy komoly férfi, aki teljesen a te ellentéted.

- Az már egyszer igaz, de neked meg pont ilyen férfi kell, mint ő.

- Igen, hiszen bár szeretem a focit, de szívesen beülök egy remek darabra is. Számomra annyira komoly, és nekem pont ez kell. Mikor a szüleim elmentek és elvitték a gyerekeket, Ben kitalálta, hogy ő hamarabbra hozott egy tárgyalást, és utaznia kell, én meg jobban tenném, ha összeszedném a dolgaimat és ma este nem lennék ott.

- Azért ez elég szemétség.

- Igen, de őt is meg lehet érteni. Apám rém gonosz tud lenni. - magyarázta, és kedvesen megsimogatta Alex fejecskéjét mikor az a vállára hajtotta.

- Látom, kedvel téged.

- Lehet már álmos. Megfürdetjük?

- Persze. - csillant fel szemem és együtt készítettük elő a dolgokat. Alexandra nagyon sokat segített, én pedig boldog voltam, hogy itt van. Miután a fiam elaludt, magamnak töltöttem egy pohár bort, Alexandrának egy narancslét, ami mellett néztük a mérkőzést és Liliről beszélgettünk.

- Mikor akarod megkérni a kezét?

- Már megkértem. - szóltam lazán.

- Akkor mikor fogod elvenni? - puhatolózott.

- Nem tudom. Sosincs rá időm, mert mindig közbejön valami meló vagy más. Persze szeretném, de nincs rá idő.

- Zlatan, szereted?

- Persze, hogy szeretem, csak egyszerűen nem találunk időpontot.

- Arra, hogy kimondjátok az igen elég pár perc.

- Igen, de előtte rengeteg szervezés szükséges. Ezt te is tudod. Már hónapokkal előre illik leszervezni mindent, mi pedig még semmit nem választottunk.

- Akkor sürgesd meg! - ült közelebb és mélyen a szemembe nézett. - Biztos vagyok benne, hogy boldog lenne, ha végre nem csak a menyasszonyod lenne, hanem a feleséged is.

- Talán, és Lili elég egyszerű. Nem kell neki a csillogás, és a....

- Hééééé!! Állj le! Lehet, hogy ezt mondja, de hidd el, minden lány hercegnő akar lenni az esküvőjén. Biztos vagyok benne, hogy alig várja, hogy csillogó fehér ruhában vonuljon az oltár elé, ahol te várod. Tuti, hogy elő lehetne csalogatni belőle ezt az énjét is.

- Igazad lehet, és őszintén megmondva, én is nagyon szeretném, ha már a feleségem lenne. Sosem voltam még senkibe ilyen szerelmes, és úgy érzem, vele teljes révbe értem. Az életem most kezd helyre jönni. Bár az egy dolog, hogy a foci nem megy, de az, hogy Lili mellettem van, mindenért kárpótol. Holnap megbeszélem vele a lakodalmat. - álltam fel, és teli töltöttem a poharainkat. Alexandra lehúzta, majd a kabátjához ment.

- Hova mész? - érdeklődtem.

- Haza. Talán Ben nem fog kidobni újra, hiszen nincs hol aludnom és...

- Maradj itt velem! - ajánlottam fel - Még haza sem kell menned, és én is nyugodtabb lennék, hogy nincs semmi bajod.

- Aggódnál értem?

- Persze, hogy aggódnék Alexandra. Te vagy a gyerekem anyja.

- Jobb lesz, ha megyek Zlatan. Köszönöm, hogy meghallgattál, és kisírhattam neked magam. Vigyázz magadra, és puszilom a fiadat is. Jó éjt! - köszönt el, de én nem hagytam annyiban. Elé futottam és nagy rábeszélések után meggyőztem a lányt, hogy aludjon nálunk. Alexandra csak annyit kért, hadd szaladjon haza a dolgaiért, amivel gyorsan végzett, így kevesebb, mint fél óra múlva már a vendégszobát mutogattam neki.

- Itt nyugodtan elaludhatsz, de bármi van, szólj. Most lett vége a meccsnek, és nyertünk!!

- Ez fantasztikus! - örömködött ő is, majd szorosan átöleltük egymást. - Köszönöm, hogy segítesz.

- Nem kell megköszönnöd, hiszen te is ezt tennéd hasonló cipőben.

- Igen, csak mi lesz, ha Lili meglát.

- Majd elmagyarázom neki a helyzetet. Inkább próbálj megnyugodni. Ha szeretnéd, csinálok egy teát.

- Inkább letusolok, és lefekszem.

- Rendben, törölközők vannak a fürdőben. Aludj nyugodtan. Jó éjt. - mentem az ajtó felé, mire Alexandra újra leült az ágyra és sírni kezdett. Bassza meg, hogy a csajok mindig bőgnek. Nem tudtam mit tenni, hát mellé ültem és újra próbáltam megnyugtatni, amíg ő a szüleit, Bent, és mindenkit szidalmazott.

- Nagyon szépen kérlek, nyugodj meg!

- De tudod, mennyire fáj, hogy találok egy olyan férfit, aki szeret, és én is őt? Van egy csodálatos kisfiam, de a családom utálja, mert túl művészi, és túl... kedves. Benjamin tökéletes, és mindene megfelelő. Annyira nem olyan, mint  te.

- Figyelj, ha gondolod, beszélek apáddal holnap, jó?

- Megtennéd? - nézett rám és letörölte a könnyeket kék szemeiből.

- Szívesen, hiszen ha te boldog vagy, akkor én is.

- Annyira köszönöm Zlatan! - szorított magához. - De most menj, mert tényleg fáradt vagyok.

- Ha bármi van, szólj. Lehet, hogy megvárom Lilit a nappaliban.

- Rendben. Jó éjt.

- Jó éjszakát Alexandra. - csuktam be óvatosan az ajtót, miközben megígértem magamnak, hogy holnap megbeszélem Lilivel az esküvőt. Elvégre minek várjak, ha szeretem? Ő életem királynője, aki már nekem adta a legcsodálatosabb ajándékot. Most pedig én jövök. Gyorsan átfutottam az Instagrammot, és kiraktam egy képet a sajátomra, amin a svéd válogatott volt. Büszke voltam a fiúkra és alig vártam, hogy Lili orra alá dörgölhessem a győzelmet. Magam mellé tettem a bébiőrt, és hátra dőltem a kanapén.

Lili: Szomorú és csalódott voltam a lefújás után, amit még az öltözőben is éreztem. Rosszul esett barátaim szomorú tekintetét látni, és azt, hogy mennyire csalódtak magukban. Felpuffadt, vörös szemekkel köszöntem el a fiúktól és barátnőmtől. Heléna újra felajánlotta, hogy töltsem ott az éjszakát, de semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy csapata mennyire jól játszott. Egyedül annyi időt töltöttem nála míg átöltöztem, hiszen váratlanul előjöttek női dolgaim is, amitől sokkal nyűgösebb lettem. Hálát adtam magamnak, hogy a bevásárlásaim alatt az alsónemű vásárlása is eszembe jutott. Mérges voltam Zlatanra is, amiért kirakta azt a képet a svéd fiúkról. Hogy tehet ilyet, mikor tudja, mennyire idegesít? Elhatároztam, ha hazamegyek alaposan leteremtem. A hasam is egyre jobban görcsölt, amit még a Helénától kapott gyógyszer sem enyhített. A taxiban és a repülőn is csak sírni tudtam, a fiúk miatt és azért, hogy további két évet kell várni, míg Stephan újra megmérettetheti magát egy nagy tornán. Persze azért annak örültem, hogy húgom végre észhez tért és megjelent a helyszínen. Reméltem, sikerül kibékülniük és végre együtt lesznek majd. A gépen Sarától kértem egy nyugtató teát, de sehogy sem tudtam elaludni. A könnyeim még mindig peregtek, a hasamban pedig újra ezer tű szurkálását éreztem. Alig vártam, hogy vegyek egy forró fürdőt és Alexandert magam mellé rakva egy hatalmasat aludhassak. Esős időre érkeztem Manchesterbe, az óra pedig hajnali kettő körül járt. Gyorsan leintettem egy taxit és Zlatan háza elé kértem magam. Mikor a taxis meglátta, hol állt meg nagy szemekkel meredt rám.

- Csak nem maga... Lilien?

- De igen, én. - szóltam, és feltoltam szemüvegemet.

- Akkor maga Zlatan Ibrahimovic felesége.

- Menyasszonya, de a többi stimmel. Mennyivel tartozom? - érdeklődtem és a tárcám után nyúltam.

- Esetleg nem tudna összehozni egy találkozót vele és a fiammal?

- Meglátom, mit tehetek. Adja meg a számát és megbeszéljük, de most ha megbocsájt, borzasztóan fáradt vagyok.

- Ilyen későn egy ilyen fiatal nőnek eléggé veszélyes, nem gondolja? - mondta kedvesen és láttam, hogy lenullázza a fizetés számlálót.

- Tudja, most jöttem Milánóból, mert a legjobb barátom játszott, de kikaptak.

- Szóval az olasz-svéden volt. Ne szomorkodjon, inkább menjen be. Bontson egy jó bort, és ünnepelje meg Ibrával, hogy győztek a volt csapattársai.

- Sajnos én a másik félnek drukkoltam. A barátom...

- Stephan El Shaarawy miatt.

- Igen. Honnan tudja? - csodálkoztam.

- A kislányom szereti őt, és magát is kedveli. Tudja, hogy jó barátok. Mindig a Róma meccsel nyaggat, de tudja, rengeteget kell ahhoz autóznom, hogy sikerüljön. - szólt szomorúan, én pedig kivettem egy nagy köteg pénzt és a kezébe adtam.

- Tessék, vigye el a lányát a mérkőzésre, a fiának pedig megpróbálom elintézni a dolgokat, csak hívja fel ezt a számot. - firkantottam le egy papírra a sajátomat.

- Én ezt nem fogadhatom el, én....

- Kérem, tegye el, és teljesítse a gyerekei álmát. - mosolyogtam rá, és mielőtt szólhatott volna, gyorsan kiszálltam és besiettem a nagykapun. Igyekeztem letörölni könnyeimet, és magamban már fogalmaztam a szónoklatomat, amit majd Zlatan fejéhez vágok. Belépve a házba a fogason egy idegen kabátot pillantottam meg, a földön pedig egy idegen csizmát. Fogalmam sem volt, kié lehet, de mikor Alexander sírásást hallottam, már nem is érdekelt. Felkapcsoltam a villanyt és Zlatant pillantottam, meg aki álmos szemekkel tápászkodott fel a kanapéról.

- Lili, de jó, hogy hazajöttél. - lépett hozzám, de én mérgesen eltoltam magamtól.

- Így vigyázol a fiamra? - kiabáltam. - Így vigyázol rá?!!!

- Sajnálom, de bealudtam, és....

- Hagyjuk! Elegem van belőled, és a válogatottadból is! - csattantam fel és a lépcső felé indultam, de ő megfogta a kezem.

- Lili, valamit mondani szeretnék neked, mielőtt felmész a gyerekhez.

- Nem érdekel! - hagytam ott, és felsiettem Alexanderhez, ám az ajtóban földbe gyökerezett a lábam. A kiságy mellett Alexandrát pillantottam meg, kinek kezében kisfiam volt, ő pedig olyan hálóingben álldogált, amibe kivehető volt csupasz melle és alsó részei is. - Te meg mit keresel itt??!!

- Pont erről akartam veled beszélni, Lili.

- Mit keresel itt, és hogy merészeled kivenni a fiamat a kiságyából? - támadtam azonnal neki, és azzal a mozdulattal kikaptam gyerekemet a kezéből.  - Azonnal takarodj ki a hálószobánkból!!

- Lili, én csak... mosdóba mentem, és hallottam, hogy Alexander sír. Nem tudtam, hogy hazajöttél Zlatant pedig nem akartam felébreszteni... így...

- Még mindig itt vagy? – kérdeztem, mire szó nélkül kilépett a szobából, én pedig az ott maradt Zlatanra meredtem. - Mit keres itt ez a nő, és miért van hálóingben? Így bízhatom rád a fiam?!!!! Így bízhatok benned, hogy az első alkalommal, mikor nem vagyok itt, mással töltöd az éjszakát?

- Nem csináltunk semmit! Hagyd, hogy megmagyarázzam.

- NEM ÉRDEKEL! – kiabáltam, mire Alexander újra sírásban tört ki.

- Ne kiabálj! Nem látod, hogy megijeszted?

- Akkor menj ki te is innen! - néztem rá mérgesen, mire ő is követte Alexandrát, az én fejemben pedig kavarogni kezdtek a gondolatok. Hogy kerül ide ez a nő, és miért van egyáltalán hálóingben? Megnyugtattam Alexandert, majd én is lesiettem az előszobába, ahol Zlatan és Alexandra ült eléggé kétségbeesett arccal.

- NEM HALLOTTAD, MIT MONDTAM? TŰNJ EL A HÁZAMBÓL! 

- Lili, kérlek, félreérted!

- Nem érdekel a magyarázatod. Tudtad, hogy nem vagyok itthon, te pedig kihasználod az első adandó alkalmat. Pedig azt hittem, már bízhatok benned.

- Nem úgy van, ahogy gondolod. - kezdte újra Zlatan is, de én túlságosan is mérges voltam, hogy meghallgassam a magyarázkodásukat.

- Öltözz fel, és takarodj innen! - Mentem közelebb Alexandrához, és legszívesebben a hajánál fogva rángattam volna ki az esőbe. 

- Nem dobhatod ki!

- Miért nem? Talán újabb menetet terveztél vele?

- Nem, de...

- Hogy merészelsz Zlatan előtt olyan hálóingben megjelenni, amiből mindened kivan? Mit képzelsz Alexandra? Mi vagy te, egy kurva? 

- Lili, Ben kidobott és...

- NEM ÉRDEKEL! - ordítottam teljes hangerőn, mire Alexandra eltűnt az emeleten, ahonnan pár perc múlva felöltözve jött le. Szomorú arccal nézett rám, ahogy a kabátját vette, de engem cseppet sem hatott meg ez a pillantás.

- Hova mész most? - kérdezte tőle Zlatan, én pedig nagyon próbáltam tartani magam, hogy ne törjek újabb ordítozásban ki.

- Elmegyek anyámékhoz a hotelba.

- Vigyázz magadra.

- Rendben, és sajnálom. Sajnálom Lili... és....

- Még mindig itt vagy?

- Nem, már megyek. Jó éjszakát. - köszönt el, és azzal a lendülettel kilépett az ajtón, Zlatan pedig mérgesen rám nézett.

- Remélem, büszke vagy magadra, Lili. Csak hogy tudd, SEMMI nem volt köztünk, csak Ben kidobta, és nem volt hova mennie.

- Na persze. - forgattam meg szemem, de belül átfutott rajtam, hogy talán nem így kellett volna viselkednem. - Sosem láttam még ezt az undok énedet, de az évek alatt ezt is megismerem. Gratulálok. Jó éjt! - szólt lenézően, és felsietett a lépcsőn.