4/4 ⚽️ Gyülekeznek a viharfelhők⚽️

A nyár hamar eltelt, és a melegebb napok után esős, borongós időjárás következett. Sajnos ez a hideg, néhol fagyos hangulat nem csak az időjárásra volt igaz, hanem a kapcsolatunkra is. Sokat voltam magányos, hiszen miután Zlatan bejelentette, hogy marad az Unitednél folyamatosan jöttek az interjúk, a fotózás és persze az egész napos edzések. Volt olyan nap, hogy már reggel elment, és csak későn este ért haza. A csapat dietetikusa pedig egy külön étrendet rakott össze neki, amit nagyon szigorúan vett. Ez azért is volt  rossz, mert mikor Maya az iskolába volt, én készítettem el az ebédet, ami sokszor a kukában landolt. Mérges, és dühös voltam rá, és úgy éreztem elhanyagol, és a foci újra fontosabb neki, mint a saját családja. A fotósorozatot sajnos nem én készítettem el, mert a csapat sehogy sem egyezett bele. A kifogás pedig összeférhetetlenség volt, amit eléggé viccesnek gondoltam, de természetesen elfogadtam a döntésüket. Maya hiányát is eléggé megéreztem, mert volt olyan hét, hogy alig tartózkodott nálunk, így mindent én végeztem el a házba, és még Alexanderra is figyelnem kellett. Egyedül kisfiamtól kaptam meg azt a pozitív visszajelzést, ami jól esett lelkemnek. Mikor néha kisütött a nap sokat sétáltam vele a városban, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a bokor mögül kikandikáló fotósokat. Igyekeztem én is a munkámra koncentrálni, ami remekül ment. Az őszi táj csodálatos színekkel borította be a parkot, én pedig remek képeket készítettem. Alexander egyre jobban eljátszott a játékaival, és egyre többször fordult hasra. Sokat meséltem, énekeltem neki, és ezeket nagy szemekkel hallgatta. Mosolyától pedig megmelegedett a szívem. Egy szeptemberi napon is éppen egyedül voltam a házba, mikor Stephan képe jelent meg a telefonomon.

- Szia. Hogy vagy? - Szólt bele olasz barátom kedves hangon.

- Jól, megvagyok. - Válaszoltam, nem túl élénken, amit azonnal észrevett.

- Valami gond van? Rosszkor hívtalak?

- Nem, ugyan. Éppen most fektettem le Alexandert, szóval van egy kis szabadidőm. Nem lenne kedved inkább gépen beszélni? Akkor láthatnánk is egymást.

- De jó ötlet. Mindjárt bekapcsolom. - Hallottam felvidult hangját, és miután kikapcsoltam a telefonom beizzítottam a laptopom. Barátom mosolygós arca pedig pár percen belül láthatóvá vált a web kamerán keresztül.

- Hogy vagy Lili? - érdeklődött.

- Megvagyok. - vontam meg a vállam, de Stephant ennyivel nem tudtam megnyugtatni, így jobbnak láttam, ha elpanaszkodom neki a gondjaimat. - Csak kicsit magányosnak érzem magam mióta Zlatan bejelentette, hogy marad, Mayanak pedig újra elkezdődött az iskola. Sokszor úgy érzem, kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Be kell valljam, rémes egyedül lenni, ebbe a nagy házba.

- Miért lennél egyedül? Ott van Alex.

- Igen, de vele nem tudom megbeszélni a dolgaimat, és ő sem tud segíteni a házimunkában.

- Maya sokat van távol?

- Igen, van, hogy egy egész hétig oda van. Szerencsére jövő héten itt lesz, de ez a hét is katasztrófa volt. Zlatan reggel elmegy, este jön. Mindent a komplexumba csinál, és mire hazajön, már nem eszik, csak bedől az ágyba.

- Ez érthető Lili. Visszaakar térni, amihez kell a sok edzés, és kellenek az orvosi ellenőrzések is. Lehet, van egy csomó gyakorlat, amit csak felügyelet alatt csinál.

- Jó, de ennyit? Ha pedig nem ott van, akkor az itthoni edzőterembe jár le. Szinte alig beszél velem, a fiára pedig nem is tudom mikor nézett rá utoljára. Nem hogy még leüljön mellé játszani, vagy kézbe vegye. Arról pedig nem is álmodhatok, hogy az éjszaka közepén esetleg felkel hozzá, és ő rakná tisztába.

- Lili ne legyél rá mérges! Tudod mennyire maximalista, most pedig nagyon megakarja mutatni mire képes.

- Csak ez a család rovására megy. Már alig ér hozzám. - sütöttem le a szemem, és eszembe jutott, hogy a randi óta egyre jobban elmaradoznak az együttléteink, hiszen ha én próbálok közeledni, fáradságra hivatkozva egy csók után elfordul tőlem, és már alszik is.

- Próbálj meg megértőbb lenni vele. Neki sem lehet könnyű.

- Megpróbálom, de akkor is nehéz - suttogtam. - ,de inkább beszéljünk másról. - Hogy megy a foci?

- Egész jól. A múltkori mérkőzésen két gólt is rúgtam odahaza az Udine ellen.

- Ez szuper - dicsértem meg. - Gratulálok Stephan! - mosolyogtam és szívemet átjárta a boldogság. Őszintén örültem, hogy barátom formába van, és reméltem ez a széria folytatódni fog a következő mérkőzéseken is. - Annyira ügyes vagy.

- Köszi, igyekszem Jót tett ez a nyár, és sikerült kipihennem magamat.

- A tesómmal laksz még? - érdeklődtem és próbáltam nagyon figyelni arcát.

- Már nem, de azt hittem tudsz róla, hogy Kitti visszarepült Magyarországra.

- Nem, én... - lepődtem meg. - Nekem senki nem szólt erről. Miért?

- Azt hiszem, mert otthon talált egy cukrászdát.

- Én azt hittem összejöttetek - csodálkoztam, és elmeséltem neki, hogy megláttam őket mikor nálunk aludtak. - Mi történt utána?

- Semmi nem lett belőle. Vagyis, csak pár éjszaka, de azt mondta neki nem megy. Így hát hazarepült.

- Sajnálom.

- Nem érdekes, már megszoktam, és most legalább tényleg csak a focival foglalkozhatok. A nyáron úgyis kicsajoztam magam - osztotta meg velem, és édesen belepirult a mondatba.

- Örülök, hogy felhívtál tudod - váltottam kicsit komolyabb hangra. - Nagyon hiányzol.

- Te is nekem Lili, de most próbálj meg egy kicsit pozitív lenni. Igaz, hogy Zlatan sokat melózik, de csakis értetek...

- Na persze! - horkantottam fel. - Ezt te sem gondolod komolyan Stephan. Nem értünk csinálja, hanem egyedül csak maga miatt, és a hatalmas egója miatt. Mi meg örüljünk, hogy vele lehetünk.

- Gondolj arra, hogy jövőre vége.

- Szerintem ennek sosem lesz vége. Ha nem itt akkor máshol, de egyhamar nem fog visszavonulni.

- Ezt szeretnéd? - kérdezte én pedig kis gondolkodás után azonnal rávágtam, hogy igen. - Akkor mit csinálna Lili? Otthon ülne és nézze az eget? Ezt te sem gondolod komolyan.

- Nem kell, hogy itthon üljön. Van egy csomó üzlete, amiket irányítani kell. Ott van a ruha, a parfüm, meg még sok más. Azokkal foglalkozna, meg velem, és persze legfőképp a fiával.

- Nem jól látod a helyzetet, de tudom erről nem foglak meggyőzni sosem. Ő egy focista, akinek a játék az élete.

- Jó, nem érdekes, te is egy véleményen vagy vele – mondtam kicsit rosszallóan. - Tudod nem is a focival van itt a gond, hanem a velünk töltött időmennyiségről.

- Nem jövő héten lesz a szülinapja? Mit veszel neki?

- Még nem tudom. Nem gondolkoztam rajta. Mégis mit vegyek egy olyan embernek, akinek mindene megvan?

- Csak tudod, minek örülne.

- Sajnos a Bajnokok Ligája trófeát nem tudom nekiajándékozni - húztam el a szám.

- Én valami másra gondoltam.  - szólt kicsit titokzatos hangon, ami felkeltette az érdeklődésemet.

- Mire gondolsz Stephan?

- Valami olyanra, amit nem pénzen lehet megvenni... valami nagyon csajos dolog, amivel azonnal letudod venni a lábáról, és azonnal elfelejti, hogy aznap edzésre kell mennie.

- Vegyek valami szexi fehérneműt, vagy....

- Ezt rád bízom, de nem rossz ötlet. A pasik odáig vannak az ilyenekért. Viszont mennem kell. Nagyon örülök, hogy beszéltünk drágám. Vigyázz magadra, és csak fel a fejjel. Puszild meg helyettem is Alexandert.

- Én is örülök, és csak így tovább a pályán. - köszöntem el, majd felraktam az aznap készült képeimet Instagramm oldalamra. A hét szerencsére gyorsan lement, és szombaton Maya is visszatért hozzánk. Zlatan is több időt töltött házon belül, igaz velünk továbbra is nagyon keveset foglalkozott. Már az ebéd maradékait pakoltuk el, mikor láttam Mayan, hogy valamit nagyon kérdezni szeretne, de talán fél feltenni, vagy nem tudta, hogy kezdje, így én próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Először az iskoláról és a múlt héten történt dolgokról beszélgettünk, majd a végén, mikor láttam, hogy feloldódott mélyen a szemébe néztem.

- Maya valamit kérdezni szeretnél?

- Nem, én...csak... - jött azonnal zavarba, de mikor komolyabban néztem rá egy nagy levegő után belekezdett. - Úgy látom, valami probléma van köztetek Zlatannal. Esetleg történt valami a múlt héten?

- Nem, nem történt semmi. - ültem le a kanapéra ahova a lány is követett. - Őszintén megmondva alig volt közünk bármilyen kapcsolat is. Szinte nem beszélünk semmiről, és ha mégis akkor is csak a foci körül jár az agya. Sajnos az történt, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, és én nagyon egyedül érzem magam mellette. A múlt hét pedig hihetetlen rossz volt, mert reggeltől estig egyedül voltam, és... - kezdett könnybe lábadni a szemem - ,nem tudom mit kéne, tegyek, hogy újra olyan legyen, mint volt. Persze elismerem, hogy neki csak egy dolog lebeg a szeme előtt. Ez pedig a visszatérés, és a bizonyítás. De közben elfelejti, hogy van egy fia, akivel törődnie kéne.

- Lili figyelj - fogta meg kezemet. - Ugye kedden van Zlatan szülinapja?

- Igen, akkor lesz harminc hat éves.

- Mivel leped meg?

- Fogalmam sincs. Még semmit nem találtam ki.

- Mi lenne, ha valami olyat adnál neki, amit csak te tudsz? Ha érted mire gondolok? - kérdezte és kajánul felhúzta a szemöldökét.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Mondhatom az ötleteimet? - nézett rám félve, és miután bólintottam belekezdtem. - Arra gondoltam, hogy vehetnél valami dögös fehérneműt, és amíg ő lent edz, te szépen besétálnál, és bumm... ledobnád a köntösöd. Ami alatt csak az van. Biztos meglepődne, és a szava is elállna.

- Stephan is valami ilyesmire gondolt, csak ő nem mondta ki konkrétan a dolgot.

- Na, látod, akkor mire vársz! Menj vásárolgatni, én meg addig elleszek Alexanderral.

- Maya, de hétvége van, és egyedül...

- Lili ez csak kifogás!  - dorgált meg, és kicsit ideges hangon folytatta. - Megharagudnál, ha én is adnék valamit?

- Tessék? 

- Mondjuk, én süthetnék egy tortát. De persze ha nem szeretnéd, akkor nem, de ő is olyan jó velem, és úgy gondoltam mivel pénzbelit nem akarok, így ez jó lenne. - darálta el és közben, alig mert a szemembe nézni. - Szeretnék egy kicsit örömet okozni neki én is.

- Maya nincs ellene kifogásom, de szeretnék segíteni benne. 

- Akkor nem haragudnál meg? Összeírom, hogy mik kellenek és elhozhatnád, amíg én Alexra vigyázok. - állt fel és egyre izgatottabb lett. Gyorsan papírt és tollat kerített, és egy jó hosszú listát írt elő. - Ezek kellenek hozzá. 

- Rendben, még ma megveszem, holnap pedig nekiállhatunk a sütésnek.

- Annyira köszönöm Lili - ölelt meg. - Viszont most menj, és élvezd a vásárlást. - nógatott  így kabátot húztam és nyakamba kaptam a várost. A kedvenc fehérnemű boltom felé indultam, és még aznap beruháztam egy pár dögösebbnél, dögösebb csipke csodára. Bár alakom nem nagyon változott, szerencsére a hasam kezdett már visszahúzódni, így már kevésbé láttam visszataszítónak a testem. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem egy manchesteri fotós barátomat, és megkértem csináljon rólam egy fotósorozatot bennük. Nagyon megvoltam elégedve a végeredménnyel, és bizakodtam, hogy Zlatannak is tetszenek majd a fotók. Vasárnap és hétfőn pedig nagy erőkkel készültem az alkalomra, Mayaval pedig megsütöttük a gyümölcsös tortát. A lány nagyon ügyes volt, én pedig minden mozdulatát lestem, hogy később majd egyedül is eltudjam készíteni. Maya nagyon figyelmes volt, hiszen próbált nagyon alacsony kalória értékű hozzávalókból dolgozni, és inkább több volt benne a tényleges gyümölcs, mint a szárított.  A nagy nap reggelén örültem, hogy Zlatan nem ment el a komplexumba, így már korán reggel beállítottam az ébresztőm, hogy egy fantasztikus reggelit dobhassak össze. Tálcán egyensúlyozva pedig bevittem neki, amit leraktam a kis asztalra. Mellé tettem még egy borítékot, amibe pár kedves szót írtam, és amibe beleraktam a fehérneműs képeimet is. Újra bebújtam mellé és gyengéden puszilgatni kezdtem arcát, amire pár percen belül egy halk morgással reagált.

- Jó reggelt szerelmem. – mosolyogtam rá, mikor kinyitotta barna szemeit.

- Jó reggelt Lili. Hány óra van?

- Nemsokára kilenc és...

- Hogy mennyi? Basszus nem szólt az ébresztőm! - ugrott ki azonnal az ágyból.

- Kikapcsoltam tegnap este, mert..

- Hogy mit csináltál?

- Azt mondtad nem mész be és így gondoltam nem is kell, hogy korán kelj.

- Lili mit csináltál? Már rég túl kellene lennem egy reggeli gyakorlaton, és a reggelimet is elszalasztottam.

- Azt még nem. - másztam ki az ágyból és a tálcára mutattam. - Készítettem neked, sok gyümölcsöt, és...

- Ez kenyér. Ráadásul fehér... amit nem ehetek. Sőt, szalonnát sem, és a tojást is csak nyersen iszok. Sütve semmiképpen.

- De most...

- Lili nem ehetek, de te egyél nyugodtan. - mondta és gyorsan öltözködni kezdett.

- Hova mész?

- Le, az edzőterembe.

- Zlatan, de ma azt hittem nem mész el! - szóltam szomorúan.

- Nem is, csak ide le. Megyek is. Azért köszi. - lépett oda egy puszira és már ott sem volt. Csalódottan néztem a gondosan elkészített reggelit, és a levelet, amit felkaptam és utána futottam.

- Várj!

- Mi az? - fordult felém.

- Ezt neked készítettem. - nyújtottam felé a borítékot. - Boldog szülinapot Zlatan. - Öleltem magamhoz, de egy gyors csók után eltolt magától.

- Megyek.

- Nem is nézed meg a levelet?

- Majd lent! Szeretlek, és köszi. - hallottam még távolodó hangját, én pedig újra szomorú lettem, de a történteken nem volt időm gondolkodni, mert telefonom csörgését hallottam a szobánkból. Gyorsan visszaszaladtam és felkaptam a készüléket.

- Igen?

- Kovács Liliennel beszélek? - tudakolta egy ismeretlen női hang a vonal túl végén.

- Igen, én vagyok. - válaszoltam kicsit félénken.

- Melinda Rizzo vagyok, a fővárosi galéria vezetője. A volt főnökétől Paolótól kaptam meg a telefonszámát. Remélem nem bánja.

- Nem, dehogy, miben segíthetek?

- Paolo nagyon jó barátom, és mesélte, hogy még májusba lett volna egy kiállítás, amire az ön képei is esélyesek voltak, de nem kerültek be.

- Igen, ez így igaz. Sajnos nem volt elég jó a munkám.

- A napokban rátaláltam a képeire, és az újak nagyon elnyerték a tetszésemet, olyannyira, hogy azonnal elkértem a telefonszámát. A hónapban lesz egy kiállítás, amire szeretném, ha elhozna pár képet.

- Komolyan mondja? - kérdeztem és a szívem egyre hevesebben kezdett verni.

- Persze mondhat nemet is, de minden kiállított képért kap egy bizonyos összeget, és az eladási árat csak maga fogja megszabni. Úgy vélem ez egy remek ajánlat önnek.

- Mondja miből áll ez a kiállítás, és mennyi képet kell, vigyek? Mi a téma, és...

- Mivel nem ön lesz az egyedüli egyelőre elég lesz csak húsz, a mostaniakból. Az őszi és a nyáron készült képei fogtak meg leginkább. A téma pedig az évszakok lesznek. Kérem, gondolja át és döntsön.

- Már döntöttem. - vágtam rá. -,elvállamom természetesen, és nagyon köszönöm. Mikor lesz a kiállítás?

- Október 9. -én, hétfőn.

- Vagyis a jövő héten.

- Igen, délután kettőkor lesz a megnyitó, ahol bemutatom önt és még a másik kiállítót. Ezután pedig az emberek megnézik, és ha elnyeri valamelyik a tetszésüket, megveszik. Szeretném, ha előtte nap összetudnánk ugrani a városba, és a héten mindenképpen szeretném látni, milyen képekre gondol.

- Jó, rendben van. Nagyon köszönöm, hogy rám gondolt. Ez igazán fantasztikus hír.

- Akkor vasárnap találkozunk. Hívjon fel ezen a számon, ha a városba van. - mondta és lerakta a telefont. Gyorsan elmentettem a számot, és miután írtam Paolonak egy köszönő üzenetet a jövő héten gondolkoztam. Úgy terveztem elviszem magammal Mayat, és amíg mi Zlatannal a kiállításon leszünk, ő vigyázhatna rá. Esetleg még Vincentre is, és akkor Helénáék is részt tudnának venni az eseményen. Gyorsan elfogyasztottam a reggelit, és átmentem kisfiamhoz, akit épp az aznapi ruhácskájába öltöztettek.

- Szia. Átveszem én. - mosolyogtam rá, mire Maya félre állt, én pedig elmeséltem neki milyen fantasztikus telefont kaptam az előbb.

- Ez nagyon jó! Gratulálok Lili.

- Köszönöm. Már vasárnap reggel indulnánk, és hétfő este jöhetnénk haza.

- Lili én nem tudok veletek menni. - mondta és én kezdtem bepánikolni.

- Mégis miért nem? 

- Hétfőn óráim lesznek, de kedden már vagyok, és...

- Csakhogy a kiállítás hétfőn van. Nekem szükségem van rád Maya. Hova tegyem addig Alexot?

- Lili sajnálom, de mulaszthatok. Ne haragudj! - hajtotta le bánatosan fejét, és láttam rajta, hogy tényleg bántja. Ez pedig kicsit jólesett, de tudtam valami mást kell kitalálnom. 

- Nem baj, első a tanulás. Ha minden szakad, akkor Zlatan is tud vigyázni a fiára arra a pár órára, amíg én ott vagyok. 

- Vagy esetleg kérd meg Helénát. 

- Ez sem rossz ötlet, majd felhívom. - bólogattam, és etetni kezdtem kisfiamat.

- Zlatan örült a reggelinek? A képek hogy tetszettek neki? 

- Hozzá sem nyúlt az ételhez. Azt mondta ilyet nem ehet, a levelet pedig én adtam a kezébe mielőtt lement volna a terembe. 

- Biztos látta már, és alig várja, hogy veled legyen. Én is azért próbáltam a tortát olyan alapanyagokból sütni, ami kevés cukrot, vagy zsírt tartalmaz. 

- Csodálatos lett. Biztos örülni fog neki.

- Nélküled nem ment volna. - szólt mire felnevettem.

- Ezt te sem mondod komolyan, de köszönöm. Ha megetetem, Alexandert lemegyek hozzá, és majd megcsörgetlek, ha hozhatod a tortát. 

- Remek. - mondta és hangja újra izgatottan csengett. Bő negyed óra múlva felvettem egy szettet, köntöst húztam és kisfiammal a kezembe benyitottam a terembe. Zlatan éppen a futópadon hajtotta magát, és csak akkor vett észre mikor kikapcsoltam a zenét. 

- Szia. Nem akarsz beiktatni egy kis pihenőt? 

- De lehet, az jó lenne. - állította meg a gépet, és miután leszállt hozzánk lépett. Arca verejtékben úszott pólója pedig rátapadt testére. - már elég sokat futottam. - Mesélte, ahogy törölközött én pedig észrevettem, hogy a levelem érintetlenül hever az egyik puffon. 

- Nem nyitottad ki a borítékot?

- Bocsi, de nem volt időm. Hogy aludt ez a nagyfiú? 

- Jól, most evett. Nem akarod megfogni? 

- Csupa víz vagyok, talán majd tusolás után. Te miért vagy még köntösbe? 

- Mert... van egy meglepetésem, ami ez alatt van. - mentem egyre közelebb hozzá. - A közös tusolás nem is rossz ötlet. Szólok is Mayanak, hogy vigye fel Alexot - mondtam és megadtam a jelet a lánynak.

- Lili nem érek rá játszadozni, és nem most fogok beállni a víz alá.

- Pedig igazán jó lenne, és nézd meg a levelet.

- Jó, megnézem, ha neked ilyen sokat jelent. - sóhajtott, és én nagyon figyeltem reakcióját amint a képeket nézte. – Ezek gyönyörűek. 

- Nem tartod közönségesnek őket?

- Dehogy is, sőt... hú.. baromi jól nézel ki rajtuk. 

- Azt választhatod ki, amelyiket csak akarod, és élőbe is megnézhetsz bennük. 

- Jó lenne, de még sok a dolgom...

- Mi van akkor, ha azt mondom, valamelyik a köntös alatt van, de csak úgy tudhatod meg, ha megnézed.

- Szívem tudod, mennyire szeretném, de most nem lehet. Olyan szoros tervet követek, hogy nem fér bele, de este megígérem, hogy hamarabb felmegyek. Rendben?

- Azt gondoltam a mai nap csak erről szól, de nem baj, majd jövő héten pótolunk mindent. Aludhatnánk a tesódéknál is, vagy egy hotelba.

- Mi lesz jövő héten? - érdeklődött és én elújságoltam neki a kiállítást, és azt, hogy mivel Maya nem tud jönni, lehet, neki kell vigyázni Alexra.

- Lili én nem tudok elmenni. 10- én Svédországba leszek.

- Mégis mit csinálsz ott?

- Svédország- Olaszország mérkőzés van, én pedig megígértem Maxinak, hogy elviszem magammal. Már rég voltunk ketten és...

- De ez tizedikén van, a kiállítás pedig előtte nap. 

- Jó, de anyám is látni szeretné az unokáját, így már hétfőn ott vagyunk. 

- Zlatan de nekem ez nagyon fontos. A karrierem múlik rajta, és ez egy hatalmas megtiszteltetés. Nem hagyhatom ki, főleg, hogy már igent mondtam rá.

- Lili nem érdekel, én nem tudok elmenni, és te sem! Mégis mit gondolsz, hogy majd én etetem meg a fiamat?

- Üvegből is tud enni, és ha sír megnyugtatod, vagy tisztába teszed. Te vagy az apja, és megtudod csinálni.

- NEM, és... 

- Boldog szülinapot Zlatan! - lépett be hatalmas mosollyal az arcán Maya, kezében a csodálatos tortával. 

- Ez meg mi? - nézett rá szerelmem. 

- Az én ajándékom neked, amit Lilivel sütöttem neked. – magyarázta csillogó szemekkel a lány.

- Ez nem így van, hiszen én inkább csak figyeltem. Maya készítette az egészet.

- Istenem mikor fogjátok már megérteni, hogy NEM ehetek ilyesmit? – nézett ránk szigorú szemekkel.

- De ebbe minden csökkentett. Alig tartalmaz cukrot és...

- Leszarom, ez is csak a koromra emlékeztet. Inkább vidd innen a franca! - kiabált rá a lányra, aki egy szót sem szólva szipogva kisietett a teremből.

- Ezt jól elintézted. - fordultam hozzá mérgesen. - Büszke lehetsz magadra.

- Most meg mi a baj?

- MI A BAJ? Ez a szegény lány csak neked akart örömet szerezni, te meg így rárivallsz. Mit képzelsz, mit érezhet most?

- Lili ő is tudja, mit lehet és mit nem. Inkább hagyjatok békén! 

- Maya odáig van érted, te pedig ezt tetted. Még rá sem néztél a tortára, és meg sem köszönted.

- Nem érdekel Maya, és nem érdekel senki. 

- Egy önző fasz vagy aki még azt sem veszi észre mikor mindenki körülötte ugrál. Gratulálok! Jobb is, hogy te itt vagy mi meg fent. Maradj egyedül a gondolataiddal, és csak, hogy  tudd! Nélküled is elmegyek a kiállításra, és nem kell, hogy támogass. Kurva boldog szülinapot!  - vetettem oda mérgesen, és nagy ajtócsapkodás után jobbnak láttam, ha megkeresem Mayat és megpróbálom megvigasztalni.