4/2 ⚽️ Egy kis romantika nem árt ⚽️

Zlatan: Nagy nehezen túllendültünk a hatodik héten is, és Lili kezdett egyre közelebb kerülni hozzám. A vizsgálaton mindent rendben találtak, így zöld utat kaptunk a testi kapcsolatra is. Eleinte eléggé rémesen ment, mert semmi esetre nem akartam fájdalmat okozni neki, ő mégsem élvezte úgy, mint én. Az edzőközpontban is az járt a fejembe, hogy hogyan tudnám Lilit annyira ellazítani, hogy azt érezze, amit én. Ahogy a bokszzsákot püföltem megjelent előttem egy remek este képe, ahol minden tőlem telhetőt megteszek szerelmemért. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése rángatott ki, és Maxwell haverom neve jelent meg. Megtöröltem verejtékes arcomat,  és felkaptam a készüléket.

- Hello Max' mi van veled?

- Megvagyunk, köszi. Élvezem a visszavonult játékosok életét, de készülök a szezonra is a PSG-nél. Te hogy vagy? Milyen újra egy babával?

- Jól elvagyok vele. Próbálok besegíteni, ahol csak tudok.

- Nem zavar az alvásba?

- Aludhatna többet is, de azon kívül remek gyerek. Jól eszik, és nem igazán sírós baba. Gyönyörű gyerek, és Lili olyan jó anya.

- Ő jól van? A feleségemnek voltak fájdalmai a császár után.

- Neki nem voltak, vagy ha igen sosem mondta. A hat hetes kontrollon is mindent rendben talált az orvos, ám Lili még eléggé tartózkodó. Ha érted mire gondolok.

- Vigyázz rá Zlatan! Lehet, te már nehezen bírsz magaddal, de Lilinek még idő kell. Mikor egy nő szül, nehezen rázódik vissza.

- Nagyon jól értesült vagy. - Nevettem fel.

- Haver én már négyszer éltem át ezt. Tudom, miről beszélek, és igazam van. Egy nőnek azt kell éreznie, hogy nem csak azért akarsz vele lenni, hogy magadon könnyíts, hanem, hogy neki jó legyen.

- Annyira hiányzik már. Olyan csodaszép lett mióta megszült, én pedig sokkal jobban szeretem.

- Jó ilyet hallani tőled Zlatan. Egyszer majd elugrunk meglátogatni titeket.

- Bármikor jöhettek, az ajtó nyitva áll.

- Köszi, de most megyek. Vigyázzatok magatokra, és te se hajtsd túl magad! Nem éri meg.

- Megpróbálom, minden jót Max'. Hello. - Köszöntem el, és a jobbnak láttam, ha készülődni kezdek.

Az idő már dél körül járt, és reméltem Lili nem haragszik meg rám, hogy egész délelőtt itt voltam. Hazaérve azonban csak Mayat találtam, aki az ebéddel foglalatoskodott. Örültem, hogy szerelmem úgy döntött felveszi a lányt, hiszen sokat segített neki, és a fiamat is imádta. Én is kezdtem már megszokni, hogy zavarba jön a közelembe, de már sokkal hamarabb lenyugodott, mint a kezdetekkor.

- Szia. Merre van Lili? - Kérdeztem mikor lepakoltam a táskámat. A lány felém fordult és remegő hangon kezdte.

- Lili.... ő... vásárolni vannak Alexanderrel, és azt hiszem, utána kimennek majd a parkba kicsit.

- Elvitte a gépét is?

- Igen, nála volt.

- Remek, akkor még oda lesznek egy darabig. - Szóltam, majd közelebb léptem hozzá, amitől meglepődött. - Figyelj, szeretnék kérni tőled egy nagyon fontos dolgot!

- Igen? Miről van szó?

- Először is, van annyi tej a hűtőbe, ami elég lesz éjszakára? Ha Lili netán nem akarna felkelni hozzá?

- Igen, van, de miért ne akarna felkelni hozzá?

- Mert nem engedem. - Mosolyodtam el, mire a lány arca is meglágyult. Tudtam, hogy hatni tudok rá, de ez most csak előnyömre vált. - Holnap lesznek óráid?

- Nem, holnap szabadnapos vagyok, és már reggel hétkor itt kezdek nálatok.

- Mi lenne, ha nem mennél haza este?

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy, hogy aludj itt nálunk! Alexander szobájába van ágy, és mindent használhatsz, amit szeretnél. A medencét, a mozi szobát, amit csak akarsz, cserébe csak annyit kérek, hogy maradj itt este, és vigyázz a fiamra. Szeretnék egy kicsit kettesbe lenni Lilivel. Elvinném vacsorázni és nem szeretném, hogy Alex miatt ne tudjon ellazulni. Megtennéd ezt nekem? Cserébe több fizetést kapsz.

- Zlatan nem kell több pénz, hiszen nem csak azért csinálom. Szeretem a fiadat, és Lilivel is jól kijövök.... meg persze te is itt vagy, és....- habogott újra, ami nagyon vicces volt. Maya sosem tett, vagy mondott olyat, ami flörtölésre utalna, de biztos voltam benne, hogy vonzódik hozzám. Ez pedig a szívem mélyén nagyon jólesett, hiszen az önbizalmamnak is jót tett. Bár azzal eddig sem voltak gondjaim.

- Elvállalod? - Sürgettem.

- Igen, természetesen. Akkor itt maradok estére, és ügyelni fogok arra, hogy Alex a lehető legnyugodtabban viselkedjen, és ne zavarjon benneteket.

- Köszönöm. - Öleltem át, és felszaladtam a lépcsőn előkészíteni a dolgokat. Közben magamba mosolyogtam Maya vörös arca miatt. Úgy terveztem este nyolcra foglalok asztalt, majd vacsora után egy nyugtató fürdővel kedveskedek neki, körbe gyertyákkal. Ezután megpróbálom egy masszázzsal ellazítani. Mindent alaposan kiterveltem, és mikor Lili hazajött alig vártam az estét.

- Szia, Maya! Zlatan hazajött már? - Hallottam lentről hangját.

- Igen, fent van a szobába. Mindjárt kész az ebéd.

- Remek, örülök, hogy végre hazaért. Már ideje volt. Lefektetem Alexot, és jövök. - Mondta, és ütemes lépéseit hallottam, ahogy a szoba felé ért. - Szia Zlatan.

- Szia, kicsim. Merre jártál?

- Csak vásárolni voltam, és kicsit fotózgattam a parkba. Annyira szép minden, és meglepően jó idő van. Mindjárt felrakom a képeket Instára.

- Miért pakolod fel őket? Vannak elég személyesek is. - Utaltam a velem készültekre, és a családommal lévőkre is.

- Mert ez a hirdető felületem. Hátha meglátja valaki, és...

- Lili ugye nem akarsz dolgozni?

- Miért ne akarnék? Remélem, hamarosan kapok valami megbízást, hiszen a pénzem elé rohamosan fogy, és még a végén ételre sem marad.

- Miért nem vagyunk közös kasszán? - Csodálkoztam.

- Mert azért te dolgoztál meg, és megbeszéltük, hogy Alexander dolgain kívül minden külön pénzből megy.

- Ez így hülyeség. Nem akarom, hogy dolgozz.

- Én meg azt nem akarom, hogy focizz. Kvittek vagyunk. - Szólt és megdöbbentem a kijelentésén, hiszen eddig bátorított, és mellettem állt.

- Miért nem akarod?

- Mert nem akarom, hogy újra bajod essen. Szeretlek, és féltelek, hogy újra összeszedsz valamit. Velem és Alexal kéne lenned, és...

- Üljek itthon és malmozzak?

- Nem én csak...

- Focizni akarok, ráadásul minél hamarabb.

- Jó. - Zárta le, majd mérgesen kiment a szobából.

Lili: Gyorsan bekapcsoltam a laptopomat, és feltöltöttem a kint készült fotóimat a fényképész oldalamra. Szerettem, ha mások is látják a munkámat, és reméltem hamarosan egy újabb szerződést íratok alá. Nem akartam elveszteni a függetlenségemet, és tudtam, ha Zlatan pénzére támaszkodok, ez azonnal megszűnik. Szerettem azt érezni, hogy én is teszek azért, hogy ilyen jó módba élünk. Az oldalam látogatottsága az utóbbi hónapokban megnövekedett, és ez nagyon büszkévé tett. Bár azzal is tisztába voltam, hogy közre játszik benne az is, hogy Zlatan a gyerekem apja, és olykor róluk is megosztottam pár fotót. Ahogy így munkálkodtam Zlatan jött a hátam mögé, és érdeklődve nézte mozdulataimat.

- Ezeket te készítetted?

- Igen, én. Milyenek? - Néztem fel rá.

- Nagyon jók. Ügyes vagy, de miért van rólunk is fotó? Nem szeretem kiteregetni a magánéletemet.

- Ezek művészi képek, és csak kettő van. Látod? - Mutattam a monitorra. - Még Alex arca sem látszik, csak te, ahogy fogod, és vigyázol rá. Annyira édes volt ez a kép, és azt akartam, hogy az emberek ezt az arcodat is lássák.

- Mármint?

- A kedves, figyelmes és remek apát, aki valóban vagy, és akit nagyon szeretek, és nagyon féltek.

- Kicsim nem lesz baj. - Ült le mögém. - A felépülésem remekül halad, és tudom, ha visszatérek, olyan leszek, mint voltam. Egy sikerre éhes oroszlán.

- Ígérd meg, hogy ez lesz az utolsó év. - Kértem, de ő csak megrázta a fejét.

- Nem kérhetsz tőlem ilyet.

- De igen, jogom van!! Már nekem is van beleszólásom, a dolgaidba.

- Inkább ne beszéljünk erről. - Terelte el a témát, és hangja izgatott lett. - Van egy ötletem a ma estére. Ami egy remek vacsorából, habos, gyertyafényes fürdőből és masszázsból áll.

- Jól hangzik, de nem hagyhatom itt Alexandert.

- Megbeszéltem Mayaval, hogy vigyáz rá, és itt tölti az éjszakát.

- Nem akarom, hogy más vigyázzon rá. Ha éjszaka éhes lesz, Maya nem tudja megetetni.

- Ez nem igaz, hiszen van tejed, amit azzal a....

- Mellszívóval lefejtem. - Fejeztem be a mondatát. - Zlatan ez akkor sem megy. Talán majd máskor.

- Ha iderendeljük a kaját...

- Nem azon van a hangsúly, hanem, hogy nem akarom, hogy más nyugtassa meg a gyerekemet. Ő az enyém! Az én fiam és nem Mayaé.

- Lili szeretnélek kicsit ellazítani, és szeretném, ha kikapcsolódnál, és nem csak Alex körül járnának a gondolataid.

- Ezt nem lehet kikapcsolni. Amióta megszületett más ember lettem. Az én szükségleteim nem érdekelnek, csak a fiamé.

- Az enyémek sem úgy látom. - Állt fel mérgesen. - Csak egy jó estét akarok veled. Olyan nagy kérés ez?

- Neked mindig csak a saját érdekeid a fontosak!

- Ez nem igaz, mert mindent miattad csinálok!

- Akkor hagyj békén, és engedd, hogy befejezzem a munkámat, mielőtt Alexander felébred, és mehetek etetni.

- Jó, akkor lemondom az éttermet. - Szólt és bánatosan kiment a szobából, hatalmas bűntudatot keltve bennem. Igaza volt, hiszen rám fért volna egy este mikor csak vele vagyok, de féltem attól, hogy Alexnak valami baja lesz, amit Maya nem tud megoldani. A képeim feltöltése közben viszont végig Zlatanon járt az eszem, és azon, mennyire lelkes volt, és mennyire készülhetett a mai napra, így erőt vettem magamon, és lementem a konyhába.

- Pont most akartam szólni, hogy kész az ebéd. - Mosolygott rám Maya majd egy nagy tálat rakott az asztalra, amelyben illatos leves volt, teli zöldségekkel. Második fogásként pedig könnyű hús, és sok salátát szolgált fel. Nem szóltunk egymáshoz egész ebéd alatt, és láttam szerelmemen, hogy szomorú.

- Telefonáltál már az étterembe? - Érdeklődtem miközben az edényeket segítettem elrakni Mayanak.

- Nem, de azonnal felhívom.

- Inkább ne mondd le! Szeretnék elmenni veled vacsorázni.

- Lili nem kényszer, csak egy ötlet volt.

- Ami fontos neked. Szóval hányra készüljek el?

- Nyolcra. - Virult fel arca, én pedig reméltem nem hoztam rossz döntést. Ebéd után lefejtem pár üvegbe a tejem, majd mikor Alexander felébredt megetettem és a játszó szőnyegen ülve néztem, ahogy, a lelógó játékokat lesi. Néha eleresztett egy kis mosolyt, ami annyira édes volt. Örültem, hogy ilyen jókedvű baba, aki tényleg csak ritkán sírt. Maya elment a csomagjaiért Zlatan pedig a medencénél tartózkodott. Játék közben végig beszéltem fiamnak, és biztos voltam benne, hogy mindent megért. Nagyon szerettem, és már el sem tudtam volna képzelni nélküle az életemet.

- Szia, megjöttem. - Lépett be Maya egy nagyobb csomaggal a kezébe. - Hova pakolhatom le?

- A gyerek szobába.

- Köszönöm. - Szólt, majd felsietett az emeletre, és mikor visszajött mellém kuporodott. - Milyen nyugodt.

- Igen, nagyon édes, és olyan szép. Mindene egyszerűen tökéletes.

- Jól vagy? - Kérdezte váratlanul.

- Persze, csak aggódom az este miatt.

- Megígérem, hogy egy pillanatra sem hagyom magára. Hidd el jó kezekben lesz.

- Bízom benned Maya, csak mégis félek. Alig két hónapos.

- Ha ez megnyugtat, ha bármi baja lenne azonnal telefonálok neked.

- Köszönöm, de szerintem én hamarabb foglak hívni. - Nevettem fel. A délután nagy része Alex körül forgott, és azzal, hogy mindent előkészítsek Mayanak.

- Nem akarsz készülődni? - Érdeklődött mikor már közeledett az idő.

- De, megyek. - Álltam fel, és egy puszit adtam Alexander puha arcocskájára. Nehéz szívvel otthagytam és a fürdő felé indultam. Igyekeztem nem tükörbe nézni, hiszen bármennyire is megszoktam már, tudtam, ha meglátom, elborzadok testem látványától. Beálltam a zuhany alá és igyekeztem kitalálni mit vegyek fel.

Zlatan: Lili beleegyezése után boldog és ideges lettem egyszerre, így jobbnak láttam, ha egy nagy úszással levezetem a feszültséget. Csak róttam a hosszokat, és végig ő járt a fejembe. Semmi mást nem akartam, csak együtt lenni vele, és boldoggá tenni. Elhatároztam, hogy olyan ruhát veszek, amitől tudom, hogy leesik az álla, és a hajamat sem kötöm össze, hiszen Lili szereti, ha szabadon hagyom. Négy körül pedig kijöttem a medencéből és úgy gondoltam, rám fér egy kis szauna is. Bent Mayat láttam, aki Alexanderral a kezében a hűtő felé indult, miközben végig énekelt neki, csodálatos hangján. Tetszett, hogy ennyire figyel rá, és úgy tűnt nagyon szereti. Megtöröltem a hajam és én is beléptem a lakásba. Újra mosolyognom kellett, zavarodottságán, és újra megköszöntem neki a segítséget. A szauna nagyon jót tett lelkemnek, és az utána lévő jéghideg zuhanytól frissnek és energikusnak éreztem magam. Kíváncsi voltam Lili milyen szettbe áll majd elém, de mikor beléptem az ajtón azonnal kitessékelt.

- Miért nem nézhetlek, ahogy öltözöl?

- Mert nem akarom, hogy láss ruha nélkül! - Szólt az ajtó túloldaláról.

- Ezerszer láttalak már így.

- De nem terhesség után! Találd fel magad! Vannak ruháid a gardróbba is.

- Értettem. - Adtam meg magam, és az említett helyiség felé vettem az irányt. Mivel még mindig szokatlanul jó idő volt, kivettem egy kék-fehér kockás inget, és egy fehér rövidnadrágot. Az ingnek pedig kigombolva hagytam a két felső gombját, hogy mellkasom jól látszódjon. Feltettem egy barna övet, és azt az órát, amit Lilitől kaptam mikor befejeztem a Párizsi pályafutásomat. A tükör előtt állva pedig reménykedtem elnyerem Lili tetszését, és eszembe jutott, hogy a biztonság kedvéért jobb lesz, ha az én számomat is megadom Mayanak. Lesiettem a lépcsőn, és egy papírtömböt vettem elő, amire lefirkantottam a számomat. 

- Maya ezt tedd el, és ha bármi baj van, ezen elérhetsz. - Raktam az asztalra.

- Rendben, de előbb inkább Lilit hívnám. 

- Ahogy gondolod. Csak elővigyázatosságból adtam meg.

- Köszönöm Zlatan, hogy bízol bennem. - Szólt én pedig átvettem tőle a fiamat.

- Én köszönöm, hogy itt vagy és segítesz. Lilinek és nekem is nagyon jó, hogy itt vagy. Most pedig pihenj egy kicsit, én meg lefektetem. Úgy látom, kezd álmos lenni.

- Felviszem én szívesen, mert... húú de csinos valaki. - Nézett át mögöttem, és ahogy megfordultam én is hasonló véleményen voltam. Lili jött le a lépcsőről egy fehér, nagy virágmintás, pánt nélküli ruhában. Haja egyenesen omlott hátára. Bár mindig szépnek tartottam, de most egyenesen gyönyörű volt. 

- Kész vagyok. - Jött közel hozzám. - Jól nézel ki.  - Mért végig, ezután Maya felé fordult. - Felviszem én, és megmutatom a dolgokat.

- Lili mindent tudok. 

- Azért a biztonság kedvéért mégis. Egy pillanat és itt vagyok. - Fordult felém, és már ott sem volt.

Lili: Örültem, hogy van olyan ruha, ami rám jön, és reméltem nem tűnök benne hatalmasnak. Hajamat kivasaltam, majd egy kicsit erősebb sminket tettem fel, ami mégsem volt hivalkodó. Lent már Zlatan várt és fantasztikusan nézett ki. Mielőtt azonban elindultunk volna biztonságosabbnak éreztem, ha még átnézzük Mayaval a dolgokat.

- Ide készítettem a pelenkát, popsi krémet, babaolajt a fürdés után. Kis törölközőt, rugdalódzót és...

- Lili nyugi! - Fogta meg kezem. - Légszíves bízz bennem, és próbáld meg élvezni az estét.

- Megpróbálom. Jól nézek így ki? - Fordultam meg előtte, mire hevesen bólogatott. - Zlatan is olyan helyes. Nem is értem miért van még velem.

- Mert szeret, de most menj! 

- Ha bármi baj van hívj és... 

- Élvezd az estét, elvégre egy remek férfival töltheted.

- Az már igaz. - Mosolyodtam el, és hálásan átöleltem a lányt. Az étterem felé azonban idegességem nem csillapodott, inkább csak fokozódott. Mit csinálhat most Maya? Mi van, ha otthagyta és kiment úszni, vagy csak leült a televízió elé. Mi van akkor, ha magára akarja hagyni Alexot és elalszik a másik szobába. Mi lesz, ha nem hallja meg gyerekem sírását? - Állj meg! - Szóltam Zlatannak azonnal aki lassított és félreállt az úton.

- Rosszul érzed magad? 

- Haza akarok menni! Menjünk vissza! 

- De miért? Elfogunk késni.

- Nem érdekel, én...

- Lili nézz rám! - Fordította fejem felé. - Tudom, hogy ideges vagy, és ha ez megnyugtat én is féltem a fiamat, egy kicsit. De az utóbbi hetekben amit Mayaból láttam, és az ahogy Alexanderhez állt biztató. Ezért döntöttem úgy, hogy ma ő vigyázzon rá. Megígérem, hogy nem leszünk sokáig, de értsd meg szükségem van arra, hogy veled legyek. Csak veled, és te is kikapcsolódj egy kicsit. Ha probléma lenne, biztos telefonálna. Ne gondolj negatív dolgokra, csak arra, hogy együtt vagyunk. Annyira szeretlek. - Hajolt közelebb és lágyan megcsókolt, én pedig nem ellenkeztem. Beletúrtam hajába és élveztem, ahogy egyre lentebb kényeztet. 

- Elkésünk! - Toltam el fejét, mikor kezei a ruhám alá siklottak. - Inkább menjünk. 

- Rendben! - Indított és pár percen belül már az étterem teraszán ülve vacsoráztunk, és beszélgettünk, én pedig igyekeztem csak rá koncentrálni, és arra, hogy egy tökéletes estét tudjunk együtt tölteni.