Zlatan:
Ahogy visszaértem a szállodába, azonnal
tárcsáztam pilótámat, és örültem, hogy hajnali négykor már indulni tudunk.
Elköszöntem a fiúktól és gyorsan bepakoltam a maradék ruháimat is. A srácok
kicsit haragudtak rám, de megértették, hogy szeretnék már szerelmemmel lenni.
Úgy gondoltam délre már a karjaim közé zárhatom, vagy ha még pihen és jó időt
fogunk ki talán én ébreszthetem fel. Már kint vártam a taxit a szálloda előtt
mikor üzenetet kaptam. Izgatottan nyitottam meg és egy édes kisfiú képe nézett
rám, ahogy fekete hajú anyukája a kezébe tartja. Mellettük pedig Maxi mosolyog.
Örültem, hogy Alexandra biztonságosan világra hozta gyerekét, és annak is, hogy
úgy láttam fiam is boldog. Sokat tanakodtunk Lilivel és Alexandrával azon, hogy
Maxit hozzánk vesszük addig, míg Alexandra babázik, de fiam hallani sem akart
róla. Csak az anyja mellett akart lenni, így pedig mi is elfogadtuk a döntését.
Ahogy, ezen töprengtem, megérkezett a taxim, ami kivitt a géphez, és útközben
még volt időm egy gratuláló üzenetet is visszaküldeni. Szerencsére az ég tiszta
volt, és a repülőtéren sem ismertek fel sokan, így az utam a magán folyosó felé
eseménytelenül telt. Üdvözöltem Sarat, és édesapját is, akik hogylétem felöl
érdeklődtek. Megnyugtattam őket, hogy minden rendben van, majd bepakoltuk a
csomagokat, és ahogy elindult a gép azonnal álomba zuhantam.
Lili:
- Mit csináljak most? - Kérdezte Stephan és
hangja pánikszerűen csengett. - Lili mit csináljak?
- Először is, ne idegeskedj! - Mondtam és
próbáltam figyelem nélkül hagyni fájásaimat. - Ha idegeskedsz, akkor engem is
felhúzol, és az nem tesz jót a babának. Szóval nagyon kérlek, vedd elő a telefonodat,
és hívd fel Zlatant!
- Lili szerintem előbb menjünk be a kórházba
és...
- ELŐBB HÍVD ZLATANT!!! Sehova nem megyek, amíg
nem beszéltem vele, és nem érdekel, ha éppen Loláról ugrik le, akkor is itt
kell lennie mikor, megszülöm a fiát. - Mondtam, és ekkor egy éles fájás
nyilallt a hasamba.
- Lili ne mondj már ilyet! Inkább induljunk a
kórházba. MOST! - Szólt barátom, kicsit sem kedves hangon. - Beviszlek és...
- NEM! Ennek a gyereknek még bőven lenne ideje,
szóval...
- Lili ez nem játék. Jön a baba, és nem érdekel,
ha a karjaimba is kell becipelni, akkor is bemegyünk most. Szóval kérlek,
gyere. - Segített fel, majd beindultunk a konyhába. Minden lépésnél hatalmas
fájdalmat éreztem. Próbáltam nyugodt maradni, de Stephan túlságosan is ideges
volt.
- Merre van a baba táska? Milyen autóval
menjünk? Hol a kocsi kulcs? - Kérdezősködött, én pedig úgy éreztem, azonnal
lefordulok a székről.
- A baba táska fent van a szobába, az ágy
mellett. - kezdtem mire felszaladt és pár percen belül már ott is volt
mellettem, felöltözve kezében a kistáskával.
- Melyik kocsival menjünk? Melyik a leggyorsabb
és hol a kocsi kulcs?
- Az ajtó melletti szekrénybe, van a Volvo. Úgy
gondolom azzal kéne menni, mert.. aúúúú. - kiáltottam fel. - Siess már Stephan!
- Sietek, de itt annyi kulcs van, és... megvan.
Gyere. - Karolt át, és együtt kiléptünk az ajtón. Szinte alig láttam a
fájdalomtól, de próbáltam mély levegőket venni, hogy kicsit könnyítsem a
helyzetet. Stephan gyorsan kiállt a kocsival, és segített beszállni. Azonnal
indított, majd hatalmas sebességre váltottunk. Útközben pedig Zlatant próbáltam
hívni, aki nem vette fel. Kicsit mérges voltam rá, de reméltem nem Lolával van
elfoglalva.
- Stephan nem kell ennyire sietni!
- Csak bízd rám! Azonnal ott leszünk. - Mondta
és megszorította a kezem. - Végig veled leszek jó?
- Oké, köszönöm. - Szóltam és sírni kezdtem,
majd előtört belőlem az, ami már rég óta nyomja a lelkem. - Annyira félek.
- Lili semmi baj nem lesz! Minden a legjobban
fog alakulni. Megígérem. - Suttogta, majd pár kanyar után odaértünk a kórházba.
Stephan:
- Maradj itt, bemegyek, és értesítem a
nővért, hogy itt vagy. Rendben? - Néztem rá aggódva, mire bólintott én pedig
berohantam a kórházba. A recepción egy kedves nő ült, én pedig idegesen
ledaráltam neki, hogy kint van Lili, és mindjárt szül. A nő eléggé furcsán
nézett rám, de mikor bediktáltam a nevet, azonnal észbe kapott. Tudta kiről van
szó, aminek örültem. Szerencsére Zlatan mindenről gondoskodott, de az adatok
miatt várnom kellett. Hatalmas szerencsére azonban megpillantottam Dr. Conradot
aki Lili szülésze. A nőt otthagyva futottam felé, és örültem, hogy elértem
mielőtt felment volna a lépcsőn.
- Doktor úr kérem! - szólítottam meg mire felém
fordult.
- Mr. El Shaarawy, nahát, maga meg? - nézett rám
értetlenül.
- Kérem, a barátnőm...vagyis...nem a
barátnőm..vagyis.. - habogtam össze-vissza. - Szóval Lili.. Zlatan Ibrahimovic
barátnője kint van a kocsiba, és mindjárt szül, vagyis...
- Kérem, nyugodjon meg. Lilien itt van?
- Igen, és elfolyt a magzatvize.. és...
- Jó, azonnal hozunk egy tolókocsit, és
behozzuk! - mondta nyugodt hangon, majd orvosi utasításra két mentős fiú lépett
oda és kerítettek egy tolószéket. Kiszaladtam a kocsihoz, ahol kisegítették
Lilit az autóból, majd betolták az épületbe. Lili arca már egyre nagyobb
idegességet tükrözött, és én sem bírtam nyugodt maradni. Iszonyatosan féltem én
is, és reméltem minden rendben lesz a babával.
- Lilien üdvözlöm. - mosolygott rá a doktor, aki
mellett már egy nővér is állt. - Hány percesek a fájások?
- Azt hiszem, negyedóránként jönnek, de nem
tudom... én... auuu.. - kapott újra a hasához. - Még nincs itt az idő, nem
jöhet még!!! – Kezdte újra a lány.
- Nézze valószínű koraszülés lesz, de ne
aggódjon! Csinálunk pár vizsgálatot, és kiderítünk mindent. Merre van a baba
édesapja?
- Nem tudom. - suttogta Lili, és újabb
könnycseppek gördültek le arcán. - De azt hiszem már úton.
- Rendben, akkor Nancy kérem, vigyék be Lilient
a vizsgálóba. - adta ki az utasítást, mire az egyik mentős megfogta a kocsit és
tolni kezdte. Ám Lili pánikszerűen leállította őket.
- Várjon! Stephannak is jönnie kell!
- Maga családtag? - fordult felém a nővér, mire
nemlegesen megráztam a fejem. - Akkor sajnos nem jöhet be, de nyugodjon meg
Lili jó kezekbe lesz.
- Kérem, hagy jöjjön Stephan! Nem tudom egyedül
végigcsinálni. - pánikolt tovább barátnőm, mire leguggoltam hozzá és így
szóltam.
- Lili ne félj! Ez a szabály, és nem szeghetjük
meg, de itt leszek kint, megígérem, és újra felhívom Zlatant jó? Ne aggódj, és
ne sírj, mert ha sírsz, akkor a babának is rosszabb lesz. Kérlek! Annyira erős
nő vagy, és nem leszel egyedül, hiszen a nővér ott lesz veled. Rendben?
- Igen, de ígérd meg, hogy itt maradsz, és nem
mész el sehova!
- Megígérem. - szorítottam meg a kezét, és egy
puszit adtam arcára.
- Hívd fel Zlatant! - szólt még utánam mielőtt
betolták a vizsgálóba, én pedig újra Svéd barátomat tárcsáztam és reméltem
ezúttal sikerrel járok, de a telefon továbbra is néma maradt. Csak álltam a
folyosón miközben az ajtó mögül Lili sírását hallottam. Annyira szerettem volna
bemenni hozzá, hiszen tudtam mennyire egyedül érzi magát. Utáltam, hogy ez a
szabály, de mikor az orvos kilépett az ajtón eszembe jutott valami.
- Dr. Conrad valamikor említette, hogy szereti
az As. Roma csapatát.
- Igen, nagyon kedvelem.
- Nézze, nem akarok szabályt szegni, vagy
ilyesmi, de bármit képes vagyok megadni azért, hogy most Lili mellett legyek.
Nem tudom Zlatan mennyit fizetett maguknak, de én a dupláját fogom, és ha kell,
elintézem, hogy eljusson egy mérkőzésre, vagy akár egyenként találkozhat a
csapattársaimmal is. Bármire képes vagyok! - Mondtam és hangom nagyon
elszántnak tűnt. Dr. Conrad megköszörülte a torkát és így szólt.
- A fizetésemből simán eltudnék menni, csak
sajnos időm nincs rá. Pénzről pedig nem szeretek beszélni, ám mivel látom, hogy
Liliennek is fontos lenne, ha valaki fogná a kezét, úgy gondolom, tehetek egy
kicsi engedményt. Szóval nyugodtan fáradjon be.
- Köszönöm! Annyira köszönöm. - hálálkodtam,
majd átöleltem az orvost, aki kicsit meglepődött ezen.
- Nézze Stephan, menjen be, és nyugtassa
meg!
- Megteszek érte bármit! - szóltam, majd
besiettem az ajtón, ahol Lilit pillantottam meg. Egy gépre volt kapcsolva,
amiről kiderült, hogy a fájások erősségét, a mama és a baba szívhangját
ellenőrzik.
- Stephan! - vidult fel arca mikor meglátott. -
Mégis itt vagy?
- Igen, elintéztem, hogy bejöhessek.
- De jó, köszönöm. - fogta meg a kezem, mikor
közelebb ültem hozzá. - Tudtál beszélni Zlatannal?
- Igen. - füllentettem. - Már úton van, és azt üzeni,
nagyon szeret, és amint ideér a gép, azonnal rohan hozzád.
- Akkor jó. - mondta megkönnyebbülve, én pedig
reménykedtem, hogy a szavaim előbb- utóbb igaznak bizonyulnak. A nővér
folyamatosan ellenőrizte az adatokat, és megnyugtatott minket, hogy eddig
minden szépen halad. Lili kapott infúziót, amibe más gyógyszerek mellett nyugtatót
is kevertek. Ettől kicsit jobb kedve lett, és én is megkönnyebbültem mikor
végre Zlatan képe jelent meg a telefon kijelzőjén.
- Lili mindjárt jövök, csak ezt felveszem. -
szóltam, és kimentem a folyosóra.
- Basszus hol vagy már? - teremtettem le
köszönés nélkül.
- Bocsánat, csak a gépemen ülök, és elaludtam.
Nem hallottam, hogy csörög. Valami gond van?
- Lilit behoztam a kórházba. - osztottam meg
vele.
- Mi? Mi történt? Hogy van a baba?
- Elfolyt a magzatvize, és...
- Hogy mi van? – vágott bele szavamba idegesen.
- Több mint egy hónap van hátra. Miért folyt el? Nem vigyáztál rá
Stephan?
- Mégis hogy feltételezhetsz ilyet rólam te
idióta? - csattantam fel mérgesen, és nagyon rosszul esett, hogy ilyennel
vádol. - Igenis vigyáztam rá, sokkal jobban, mint te bármikor is, sőt ha tudni
akarod éppen a te hülyeséged indította meg nála szülést.
- Hogy érted ezt? – érdeklődött mire elmondtam
neki, hogy a lány a Lolás képek miatt húzta fel magát, és, hogy mennyire fájt neki,
amit látott. - De nem volt köztünk semmi.
- Rohadtul nem érdekel mit csináltál, de akkor
sem voltál itt, hanem Lolával buliztál.
- Csak egy helyen voltam vele, és Marco
szervezte be a tudtom nélkül. Stephan gondolhatod, hogy nem teszem még egyszer
kockára a kapcsolatunkat.
- Remélem, igazad van, mert ha újra kiderül
valami...
- NEM FOG! Inkább azt mondd meg, hogy van Lili?
Nem beszélhetnék vele?
- Jelenleg a vizsgálóba van, és nem gondolnám,
hogy jó ötlet, ha beszélne veled, és megtudná, hogy még több óra mire ideérsz.
- Maximum másfél óra, és ott vagyok. - mondta
mire kicsit jobb kedvem lett. - Figyelj, amint leszállok, azonnal a kórházhoz
indulok.
- Rendben, de siess, ahogy csak tudsz! Addig én
itt leszek vele. - szóltam kedvesebb hangon. Úgy döntöttem, hiszek barátomnak,
és remélem Lili is fog.
- Jó, nagyon köszönöm Stephan! - hallottam
kicsit elérzékenyült hangját.
- Bármit megtennék Liliért, tudod!
- Igen, igazi barát vagy. Meghálálom!
- Nem kell meghálálnod, csak vigyázz rá! Örökre,
és soha ne bántsd meg! - szóltam, mire barátom csak hümmögött majd bontottuk a
vonalat. Visszamentem a vizsgálóba ahol még mindig a fájásokat mérték. Lili
körül egyre több orvos, és nővér bukkant fel, akik mind az állapotát figyelték.
Szegényre egyre sűrűbben jöttek rá a fájások, és bár szerettem volna segíteni
neki, semmit nem tudtam tenni. Csak szorítottam a kezét, és nyugtatgattam.
- Mikor ér már ide Zlatan? - Kérdezte kétségbe
esett hangon.
- Mikor beszéltem vele,
akkor azt mondta, hamarosan itt lesz.
- Szeretném, ha fogná a kezem, amikor betolnak a
műtőbe. - suttogta. - Tudod nem is haragszom rá igazán, mert lehet tényleg nem
volt köztük semmi Lolával, és..
- Ne gondolj erre Lili! Ő a gyereked apja, és
hidd el a múltkori nagyon jó lecke volt számára. Nem gondolnám, hogy tönkre
tenné ezt a kapcsolatot egy pár éjszakáért.
- Remélem, igazad van, és tényleg csak
összefutottak.
- Lili, Zlatan szeret téged! - Bizonygattam,
majd ekkor barátnőm fájdalmasan felnyögött, mire két nővér ugrott oda, és
behívták Dr. Conradot is. Mindenféle szakszavakkal dobálóztak, amiből semmit
nem értettem.
- Hamarosan elindíthatjuk a szülést. - állapította
meg a doktor.
- Addig nem akarom amíg Zlatan nincs itt. - Pánikolt
Lili.
- Lilien nem biztos, hogy tudunk várni.
- Nem akarom egyedül csinálni!
- Itt vagyok én is, de ha mégse mehetek be,
akkor kintről próbállak erősíteni. Ne idegeskedj.
- Nem hívnád újra Zlatant, hogy merre tart? - kérdezte,
mire bólintottam, majd újra kiléptem a folyosóra. Szerencsére Zlatan most
semmit nem váratott magára, hiszen pár csörgés után felvette a készüléket.
- Szia, merre vagy?
- Már csak fél óra, és odaérek. Szerencsére jó
az idő, és jól haladunk.
- Akkor jó, Lilit még mindig vizsgálják, és...
- Nem adnád oda neki a telefont? - vágott bele
szavamba, én pedig megadóan sóhajtottam. Elvégre joga van beszélni a lánnyal,
és talán megnyugtatja egy kicsit. Beléptem az ajtón és barátnőm felé nyújtottam
a telefont, kinek smaragd szemei felcsillantak az örömtől mikor meghallotta
Zlatan hangját.
Lili:
- Szia, kicsim, hogy vagy? - hallottam szerelmem
hangját a vonal végéről.
- Zlatan, nagyon hiányzol. Merre vagy már?
- Már csak fél óra maximum, és amint földet érek,
azonnal rohanok hozzád. Megígérem.
- Próbálom tartani magam, de már annyira fáj, és
a doktor is folyamatosan azzal nyaggat, hogy indítsuk el. De nélküled nem megy!
Nem tudom végigcsinálni ezt egyedül.
- Nem vagy egyedül, hiszen Stephan ott van melletted,
és mindenki profi ebben a kórháza. Azért választottuk ezt a helyet, mert ez a
legjobb. Dr. Conrad pedig a legjobb orvos, aki ismer, és tudja az állapotodat.
Ha fájdalmaid vannak, akkor az epidurális előtt kérhetsz gyógyszereket.
- Zlatan az lenne a legjobb fájdalom
csillapítóm, ha itt lennél és fognád a kezem. - szipogtam.
- Én is örülnék, de....
- Amúgy nem is ma kellett volna hazajönnöd.
Miért ma jössz? Hiszen nem tudhattad, hogy éppen szülök.
- Lili ez egy hosszú történet. - hallottam
zavarba lévő hangját.
- Köze van hozzá Lolának? - puhatolóztam, és a
szívem a szokásosnál is gyorsabban vert, amit a műszerek is
kijeleztek.
- Igen, de nem olyan értelemben amilyenre te
gondolsz, kicsim. Semmi nem történt köztünk, viszont ajánlatott tett, amit
visszautasítottam. Ekkor pedig rájöttem, hogy csak te vagy nekem és téged
szeretlek a legjobban!
- Én is szeretlek Zlatan, és köszönöm, hogy
kiálltál a kapcsolatunkért. - sírtam el magam, és legbelül borzasztóan megkönnyebbültem.
Büszke voltam magamra, hogy legyőztem Lolát, és Zlatan tényleg engem szeret.
Mosolyogva adtam vissza a telefont Stephannak, ám ekkor az eddigieknél sokkal
nagyobb fájást éreztem, amik tovább sűrűsödtek, és erősödtek, így Dr. Conrad
szolt Nancy-nek, hogy adják be a fájdalom csillapítót.
- Nem várhatnánk még fél órát? - néztem rá
kétségbeesetten.
- Lili nem lehet, sajnálom. Nancy pár pillanat
múlva beadja az epidurálist, és amint zsibbadni kezd, betoljuk a műtőbe, és
kikapjuk a kisembert. Ne izguljon, ez rutinnak számít nekünk.
- Biztos nem lesz gond?
- Az értétek jók, és.....
- Meghoztam az injekciót. - lépett be Nancy majd
Stephanra pillantottam és kinyújtottam felé a kezem. Barátom azonnal kapcsolt,
és amíg megkaptam az injekciót végig erősen tartott. Éreztem a vékony tűt a
gerincembe fúródni, majd először csípő, később pedig egy feszítő érzést
tapasztaltam.
- Most zsibbadni fog, de ne izguljon, mert amint
vége a műtétnek az epidurális hatása is elmúlik, és ha úgy van talpra is állhat
majd. - Tájékoztatott az orvos, én pedig csak bólogatni tudtam. - Dőljön hátra
és hagyja, hogy hasson a gyógyszer. Kap még egy kis nyugtatót is, és nemsokára
visszajövök.
- Köszönöm. - szóltam csendesen, és Stephanra néztem,
aki még mindig fogta kezemet. - Step' és annyira köszönöm neked is, hogy
segítettél az elmúlt hetekbe, és velem voltál mindig. Behoztál a korházba, és
most is itt vagy. Te vagy a legjobb barátom, és sosem fogom tudni meghálálni
ezeket neked.
- Nem kell meghálálnod soha. Csak annyit kérek,
ha betolnak légy erős, és tedd azt, amit mondanak. Rendben van?
- Jó, de...
- Lili, én nem mehetek be veled. - szólt, és
ekkor az alsó testem egyre jobban zsibbadt, én pedig jobbnak láttam, ha hátra
dőlve várom orvosom visszatérését. Dr. Conrad nem sokat váratott magára, és
mikor bejött újra elmagyarázta mi fog történni velem. Megnyugtatott, hogy Nancy
azért lesz bent, hogy végig engem figyeljen, és vigyázzon rám, majd
előkészítettek és betoltak a műtőbe. Szemem könnyes volt, de reménykedtem, hogy
minden rendben lesz, és hamarosan a karjaim között tarthatom kisfiamat.
Zlatan:
Ahogy landolt a gépem már hívtam is a
taxit, amivel a kórházhoz kérettem magam. A szívem a torkomba dobogott, és csak
reménykedni tudtam, hogy még időben odaérjek, mielőtt Lilit betolják a műtőbe.
Mindenképpen császáros szülés mellett döntöttünk, hiszen szerelmem eléggé félt
a fájdalomtól, így a doktorok ezt javasolták. Ahogy az autó megállt a
magánkórház előtt, gyorsan fizettem, és mint valami eszelős rohantam a
recepcióhoz. Az ott lévő lány azonnal útbaigazítást adott, én pedig végig futottam a folyosón, míg az egyik ajtó előtt Stephant pillantottam, meg aki idegesen
járkált fel és alá.
- Stephan!
- Zlatan! Istenem végre! - szólt, én pedig
üdvözlésként átöleltem, majd idegesen ránéztem. - Hol van Lili?
- Már egy jó tíz perce betolták, de nem tudok
semmit. Senki nem jön ki, és nem megy be.
- Basszus, remélem, jól van. Nem lehet
bemenni?
- Nem.
- Akkor mi lesz? Csak itt várunk?
- Igen. Sajnos mást nem tehetünk. - mondta
Stephan majd leült az egyik műanyag székre, én pedig úgy gondoltam tényleg itt
az ideje, hogy személyesen is elmondjam a dolgaimat.
- Stephan köszönöm, amit Liliért teszel, és
tettél eddig is.
- Ez természetes, már mondtam a telefonba.
- Igen, és hidd el nem akartam, hogy Lola miatt
induljon meg a koraszülés. Én csak buliztam egy jót a haverokkal. Ott volt
Lola, de nem tettem semmit.
- Nem baj, hiszek neked. - nézett rám, majd
bíztatásként felém küldött egy mosolyt. - De amúgy jó volt a nyaralás? Nem fáj
már a térded?
- Nagyon jó volt, és jelenleg nem fáj semmim.
Amint lezajlik a baba körüli dolog, és Lili is megnyugszik majd, újra elkezdek
edzeni.
- Nem lesz túl korai még?
- Dehogy, hiszen amilyen hamar lehet, pályán
akarok lenni, és játszani.
- Te tudod, de én... - kezdte, és ekkor kinyílt
a műtő ajtaja, és egy barátságos nővér lépett ki, rózsaszín ruhába, bentről
pedig baba sírást hallottunk. Először Stephanra, majd rám nézett, és szája
széles mosolyra görbült.
- Örülök, hogy ideért apuka. - szólt nekem.
- Hogy van Lili? Mi van a babával?
- Jöjjön be, és megláthatja mindkettőt.
- Tényleg? Megszületett? – Dobbant
hatalmasat a szívem a hír hallatán.
- Igen, jöjjön. - mondta, de én nem tudtam
mozdulni, csak Stephanra néztem, aki unszolni kezdett.
- Mire vársz Ibra?
- Nem zavarna téged, ha én...
- Menjen be apuka! - Nevetett fel én pedig
könnyes szemmel léptem be a műtőbe, ahol megpillantottam azt a két embert, aki
a világot jelenti nekem. Lili fáradt, de mégis gyönyörű arcát könnyek
szántották végig, amik felerősödtek mikor meglátott.
- Zlatan ideértél?!
- Igen, itt vagyok. - léptem közelebb hozzájuk,
szerelmem pedig felém fordította a pólyába bújtatott apró csöppséget, akinél
szebb kisfiút még életembe nem láttam.
- Átveszi apuka? – Jött oda a nővér, én pedig
végre kezeim közé vehettem azt, akire már nagyon vártam. Óvatosan megfogtam és
belenéztem apró szemeibe amik - édesanyjáéhoz hasonlóan- smaragd zöldek voltak,
de pufi arcában megláttam kiskori énemet is. Egy puszit adtam puha fejecskéjére
és a fülébe suttogtam.
- Üdvözöllek a családban Alexander!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése