3/56 ⚽️Meglátni egy csodát⚽️

Kitti beköltözésével a romantikus és meghitt életünk azonnal megváltozott, és sajnos nem jó irányba. Mivel húgom felmondott és összevesztek Stephannal semmi dolga nem lévén nálunk lakott, és a nap minden pillanatában körülöttünk lebzselt. Szinte nem volt olyan hely a lakásba ahol kicsit kettesbe tudtunk volna lenni, és ez már egyre jobban zavart engem és Zlatan is. Mivel nem akartuk megbántani, így tűrtük jelenlétét, de ha Zlatannak elég volt, akkor lement az edzőterembe vagy úszott a medencében. Kitti hangulat ingadozása is eléggé idegesítő volt, hiszen egyik pillanatban még önfeledten nevetett valami butaságon, a másik pillanatban pedig előtörtek belőle az emlékek és zokogásba tört ki, amit - tudtam- Zlatan borzasztóan utált. Persze az én sírásaimhoz nagyon édesen állt hozzá, aminek örültem. Talán annyiban volt jó húgom jelenléte, hogy minden nap valami különleges ételt főzött, vagy sütött valami édességet, aminek nem tudtam ellenállni. Az esküvő dátumát mindig tologattuk és hiába is néztük a naptárat egyik időpont sem stimmelt. Zlatan a Június második felét Ibizán szerette volna eltölteni a barátaival, amibe bár vonakodva, de belementem. Úgy gondoltam neki is kemény volt ez az év, és a szívem mélyén tudtam, hogy megérdemel egy kis csavargást a srácokkal, és én is tudok egy kicsit lazulni, és húgommal foglalkozni. Az orvosom tanácsára már elkészítettem a kórházi kismama csomagot, amibe Kitti is segített. A várandóságom az utolsó trimeszterbe ért, és mivel féltem, hogy mit érezhet kisfiam, úgy határoztam egyelőre jegeljük az együttléteket Zlatannal. Ez egyikünknek sem ment olyan könnyen, de talán ő sokkal nehezebben élte meg mikor egy csók után átfordultam a másik oldalamra. Egyre nehezebben viseltem a terhességemet, és megint egyre jobban fáradtam. A hátam is sokkal jobban fájt, és rengeteget jártam mosdóba, hiszen mindig úgy éreztem muszáj kimennem. Ami örömet okozott a terhességben, hogy folyamatosan éreztem babámat, ahogy forgolódik. Próbáltam neki sokat mesélni, énekelni, vagy olyan zenét hallgatni, ami nyugtatóan hat rá. Zlatan is sokszor volt a közelemben mikor beszéltem hozzá, és néha ő is odahajolt a hasamhoz és elsuttogott pár kedves szót. Kittivel sokat jártunk ruhákat vásárolni, és szerelmemmel együtt végre teljesen berendeztük a babaszobát. Már a kórház is megvolt ahol szeretném kisfiamat világra hozni. Természetesen Zlatan intézett mindent, és nagyon készséges és figyelmes volt mikor elmentünk az egyik magánklinikára. Bár a hírnevével járó előnyöket sosem használtam ki, most mégis jó volt, hogy ismert focista, hiszen már a megbeszélésen is körbeugráltak minket. Megmutatták a szobát, ami nagyon barátságos volt, és ez  elmondható a nővérekről és az egész kórházi személyzetről is. Szerelmem a nyaralása előtt két héttel elvitt a kötelező ultrahangra, amit már 4D-ben tekintettünk meg. Idegesen léptem be a megszokott épületbe, ahol azonnal megcsapott a kórház jellegzetes szaga.

- Jól vagy? - Kérdezte Zlatan mikor meglátta falfehér arcomat.

- Igen, bár eléggé izgulok. Láthatjuk a babánk arcát, ami biztos csodálatos lesz.

- Hidd el már én is nagyon várom. - Mondta izgatott hangon. A váróban szerencsére nem voltak sokan és a rendelés is gyorsan ment, de ahogy fogytak az emberek a bennem lévő idegesség is egyre nagyobb lett. Próbáltam mélyeket lélegezni, amit Zlatan is észrevett.

- Nyugi kicsim. - Fogta meg a kezem. - Minden rendben lesz.

- Remélem nem lesz baja.

- Biztos vagyok benne, hogy egészséges és erős fiú lesz.

- Mint az apja. - Mosolyogtam rá.

- Az ám, és olyan helyes is. - Vigyorgott.

- Imádlak. - Nevettem fel és lágyan megcsókoltam.

- Tudod eszembe jutott valami. - Csillant fel a szeme és furcsa vágyat láttam benne.

- Micsoda?

- Még van előttünk egy pár... és  az legalább fél óra. Talán találhatnánk itt egy szobát és...esetleg...egy kicsit... - Suttogta a fülembe és forró leheletétől végigfutott a gerincemen a jóleső borzongás. Én is szerettem volna, de a fiam érdekében hárítanom kellett.

- Zlatan állítsd le magad! Te is tudod, hogy nem lehet. Féltem őt. - Raktam hasamra a kezem.

- Semmi baja nem lesz, és ezt a pántos ruhácskát két perc alatt lerángatom rólad. Te is tudod, hogy nagyon vigyáznék.

- De akkor is. Jobb az óvatosság. - Intettem le mire egy szomorú sóhaj után felállt és a közeli víztartályhoz ment egy pohár vízért. Tudtam, hogy megbántottam ezzel az elutasítással, és legbelül már én is nagyon kivoltam éhezve rá, de a fiam egészsége most többet ért pár mámoros pillanattól. Ahogy visszatért mi következtünk a sorba, és Zlatannal kézen fogva léptünk be a rendelőbe. A doktor átnézte az eddigi papírjaimat, majd megkért, hogy feküdjek fel a vizsgáló asztalra.

- Már közel az idő. - Kezdte mosolyogva. - Hogy van?

- Jól, bár többet járok mosdóba, és a hátam is sokkal jobban fáj. Meg újra előjöttek a rosszulléteim, és néha érzem a babám, ahogy mocorog, és persze imádom ezt az érzést, azért mikor a bordáim felé rúg, nem igazán kellemes.

- Már egyre kevesebb helye van, de ez ilyenkor normális. De akkor vágjunk is bele a mozizásba. Gondolom már nagyon kíváncsiak. - Nézett ránk, mi pedig csendben bólintottunk. Zlatan is közelebb ült és gyengéden megfogta a kezem.

- Ébren van? Úgy olvastam láthatjuk pislogni, vagy mosolyogni. - Szólt Zlatan és ezzel igazán meglepetett. Nem tudtam, hogy utána nézett a dolgoknak.

- Azt még nem tudom, hogy jelenleg mit csinál, de mindjárt utána nézünk. - Szólt kedvesen, miközben rányomta a gélt a hasamra. Először, csak a fekete fehér monitor képet láttuk, és a doktor elmagyarázta, hogy mit kéne látni. - Az értékek nagyon jók, a súly és a méret is megfelel annak, ami ilyenkor kell. Láthatják, hogy ott van a feje, az orra, és a mellkasa, benne pedig a dobó szív, ami természetes, hogy ilyenkor gyorsabban ver, mint a miénk. - Mutatta én pedig már kezdtem elérzékenyülni, pedig nagyon próbáltam tartani magam. - Úgy látom, eléggé felhúzza a lábát, de azért látszik, minden testrésze. A kezei és a lábai is szépen kivehető, ahogy a szervei is. Nagyon szép a gerince, és ahogy végigvezetjük, az egeret, most már teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ön kisfiúval várandós. 

- De jó. - Sóhajtottam fel, majd Zlatanra pillantottam, aki hasonló arckifejezéssel nézte a képernyőt min én. Arca feszült volt, és úgy láttam ő is próbálja tartani magát a könnyeivel szembe. 

- Most pedig átváltok 4D-re, aminél majd szemből látják a kisfiukat. - Szólt kedvesen, és átkapcsolta a monitort, amin kisfiamat szemből láthattuk. – Most egy kicsit megmozdult, ami nekünk nagyon jó, hiszen az arcát teljesen kivehetjük. A szemei csukva vannak, de ha esetleg mosolyog, vagy ásít, azt egyből látni fogjuk. - Folytatta, és ahogy kimondta a képen megjelent kisfiam csodálatos arca. 

- Mennyi édes. - Szóltam. - Milyen szép. 

- Igen, az, ez már majdnem a normál mérete, bár az arcocskája és a testalkata kicsit még gyarapszik, de a vonásai nem változnak. Ugyanilyen lesz a szája, az orra. Úgy gondolom mivel kértek képeket, erről csinálom meg, mert lehet, hogy a végén hátat fordít nekünk. 

- Köszönjük, az nagyon jó lenne. 

- Mennyi kép fog készülni? - Érdeklődött szerelmem. - Csak mert szeretnénk küldeni a családtagoknak is.

- Ebből bármennyit lehet, de egy videó felvételt is készítek, amit eltudnak küldeni bárkinek.

- Akkor elég lesz csak kettő, és a felvételt fogjuk továbbítani. - Mondtam, és ezzel mindenki egyetértett. A felvételt nézve pedig nagyot dobbant a szívem, mikor kisfiam egy édes grimasszal ajándékozott meg minket, és ekkor már nem bírtam tovább visszatartani sírásomat, és meglepődve láttam, hogy Zlatan szeme is könnyes. Egy pár percig még néztük a képeket, majd orvosom törte meg a csendet.

- Mit szólnak hozzá? 

- Gyönyörű. - Vágtuk rá mindketten. 

- Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz. - Ismerte el Zlatan. - és azt sem, hogy máris a szívemhez nő. 

- De édes vagy. - Simogattam meg arcát, és a könnyeim egyre jobban peregtek. 

- Kér egy zsebkendőt? 

- Igen köszönöm. - Fogadtam el a csomagot és felitattam könnyeimet. 

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a csoda a mi gyerekünk. - Hallottam újra szerelmem meghatódott hangját. - Ez... hihetetlen, és.. alig várom, hogy megfoghassam. 

- Én is hidd el. - Suttogtam, majd a képernyő újra átváltott fekete-fehérre, a doktor pedig elvégezte a maradék méréseket is. 

- Úgy látom nincs ok az aggodalomra, hiszen Lili egy teljesen egészséges kisfiúval várandós. Minden a legnagyobb rendben van, viszont a maga vérnyomásával lehetnek gondok. Úgy látom kicsit magas, ami koraszülést eredményezhet.

- Mit tehetek ellene? - Érdeklődtem miközben a gélt töröltem le a hasamról. 

- Szedje tovább a vitaminokat, és kérem, vigyázzon magára. Pihenjen sokat, és ne idegeskedjen semmin. Rendben? Különben előfordulhat, hogy sokkal hamarabb születik meg a baba. 

- Ez nagy gond lenne? 

- Ennél hamarabb is születtek gyerekek, akik teljesen egészségesen élnek, de azért jobb, ha akkor jön, mikor az ideje van. - Magyarázott. - Kérem, vigyázzon Lilire. 

- Megígérem, és köszönünk mindent. - Fogott kezet búcsúzóul Zlatan, majd már az ajtóban álltunk mikor visszalépet és ideges hangon az orvos felé fordult.

- Tudom, hogy eléggé szokatlan a kérdés, de szeretnék tudni valamit. 

- Csak kérdezzen bátran! - Vette fel újra a szemüvegét, én pedig érdeklődve néztem Zlatanra. Nem tudtam mit akar még kérdezni, hiszen már mindent megbeszéltünk.

- Szóval Lilivel az utóbbi hetekbe mi nem voltunk együtt és...

- Zlatan ez nem érdekes! Nem tartozik a doktorúrra! - Állítottam le és azonnal zavarba jöttem.

- De Lili tudni akarom ezt is. - Mondta majd újra az orvoshoz fordult. - Szóval azt szeretném kérdezni, hogy lehet még köztünk intim dolog?

- Nézze, nyilván fontos a testi kapcsolat, amiről természetesen a terhesség alatt sem kell lemondani. Lilinek nincs nagy pocakja, de azért vigyázni kell a hirtelen mozdulatokra, vagy arra, hogy a hasa nehogy megnyomódjon.

- De azt mondja, lehet? - Türelmetlenkedett tovább.

- Igen, bátran csinálják, de csak óvatosan, és figyelve Lilire.

- Mik azok, amikkel nem ártok neki, vagy a babának? 

- Itt van egy prospektus, amiben a terhesség közbeni együttlétekről is szó van. Nézzék át nyugodtan, és tegyék, ami jólesik. - Nyújtotta nekünk a lapot, amit vörös fejjel vettem át.

. Köszönjük doktor úr! 

- Ha bármi van, azonnal hívjon, és pihenjen sokat. Ha fáj a háta, akkor pedig a megbeszélt gyakorlatokat használja bátran. 

- Rendben. - Köszöntünk el, majd kézen fogva léptünk ki a vizsgálóból, és az autó felé indultunk. Kint nagyon fullasztó volt a meleg, és mikor beültem azonnal elővettem egy üveg vizet. Közben Zlatan arcát figyeltem, aki csak meredt maga elé. 

- Valami gond van? 

- Nem, dehogy. - Fordult felém. - Csak azt hiszem most fogtam fel ezt az egészet. Újra lesz egy fiam, aki attól a nőtől van, akit szeretek, és akivel elképzelem a jövőmet. Annyira szép volt, és annyira hihetetlen, és.... és... nagyon köszönöm Lili, hogy megteszed ezt miattam, holott nem ezt akartad.

- Ez nem igaz, csak az elején féltem tőle. 

- Szeretlek Lili, és a babánkat is. - Rakta a hasamra kezét és gyengéden megcsókolt, majd lágyan haladt egyre lejjebb a nyakam irányától a mellemig. - Sokkal jobban kívánlak most, mint mikor nem voltál terhes.

- Édes, nyugi! - Toltam el fejét.

- De az orvos is mondta, hogy lehet.

- Igen, de nem itt a kocsiban.

- Akkor menjünk haza! - Mosolyodott el édesen, és indította az autót. A lakásba érve fantasztikus illatok fogadtak, majd megláttuk Kittit amint köténybe sürgölődik a konyhába.

- Sziasztok, már mindjárt kész az ebéd, ami mellé sütöttem egy málnás süteményt. Most úgyis szezonja van. De mi volt a vizsgálaton? 

- Minden rendben van, és továbbra is kisfiú. Láttuk 4D-be és annyira szép, és megható volt.

- Sírtál? - Cukkolt mikor közelebb értem.

- Igen, eléggé. 

- Na és az apuka hogy viselte? - Kérdezte Zlatantól aki épp a lépcső felé indult.

- Jól. - Mondta egyszerűen majd rám nézett. - Lili nem jössz fel? 

- Én... 

- Inkább segíts megteríteni! Mindjárt kész, és három tányér nem annyira nehéz. - Folytatta belém a szót testvérem.

- Kitti nem beszéltél Stephannal mostanában? - Lépett hozzám Zlatan és kivette a tányérokat a kezemből. 

- Nem, de annyit tudok, hogy a barátaival jár koncertekre. Élvezi a nyarat, ennyi. 

- Lehet, beszélni kéne vele, nem gondolod? Elvégre már több mint két hete tart ez a külön élés dolog.

- Igen, de ha ő nem hív fel...

- Esetleg te is felhívhatnád. Nem gáz az. 

- Jó, de nem akarom. - Mondta Kitti és úgy láttam lezártnak tekinti a témát, de Zlatan nem hagyta annyiba. - Figyelj, én úgy gondolom, illene, ha megbeszélnétek, hiszen mindketten szeretitek egymást, és talán kibékülhetnétek, te pedig visszamehetnél Rómába.

- Megcsalt! 

- Te pedig hazudtál neki. - Vágott vissza Zlatan. - Kvittek vagytok, bár elismerem az övé durvább, de hívd csak fel, addig mi felmegyünk Lilivel és nem is zavarunk. Ha végeztél szólj, és kopogj, mielőtt belépsz a szobánkban- Húzott maga után, én pedig nem ellenkeztem. Tudtam, hogy Zlatan nagyon bevan indulva. Szinte még be sem csukódott a szobaajtó mikor a falnak döntött és olyan hirtelen és vadul csókolt meg, hogy alig kaptam levegőt. 

- Gyönyörű vagy! - Suttogta és lehúzta rólam a ruhám pántjait. - Imádom a melleidet.

- Várj! Állj le egy kicsit. Kérlek, ne legyél ennyire...gyors. - Néztem rá, és az ágyra ültem.

- Talán nem jó valami? 

- De, csak még nem olvastuk el ezt. - Mutattam az orvostól kapott lapot.

- Lili ne már, megígérem, hogy vigyázok. - Ült mellém, és ő is levette a pólóját, majd a nadrágjától is megszabadult. 

- Itt azt írja, hogy az lenne a legjobb, ha te csak feküdnél én pedig.. érted.. rád másznék. Vagy esetleg egy széken ülnél és... 

- Semmi akadálya, de először most lelazítalak. - Döntött hátra, és gyengéden csókolgatni kezdte a melleimet, amivel láttam, hogy alig bírt betelni, és őszintén megmondva sokkal jobban estek a mozdulatai, mint vártam. A mellem extra érzékeny volt a terhesség miatt, és már kezdtem teljesen ellazulni. Zlatan egyre lentebb haladt testemen, amit csukott szemmel élveztem, majd újra megláttam arcát amint rám mosolyog. 

- Na, milyen? Nem fáj semmi? 

- Nem, sőt nagyon jó. 

- Akkor oké, de szólj, ha bármi van, és..

- Nyugi, szólni fogok, és köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy.

- Mindent megtennék érted, és nem akartalak zavarba hozni a dokinál, csak egyszerűen már alig bírok magammal mikor a közelembe vagy. - Ismerte be, ami nagyon jólesett. - Tökéletes vagy. 

- Ez nem igaz, én...

- De igen, nem is értem miért vagy velem.

- Miért is? - Néztem rá és úgy tettem, mint aki keresi a válaszokat. - Megvan! A pénzed miatt, és mert ismert vagy. Menő dolog focista barátnőnek lenni. - Mondtam, és mikor megláttam zavart arcát kitört belőlem a nevetés. - Ha látnád most magad! 

- Tényleg így gondolod? 

- Nem, dehogy is. - Fogtam még mindig a hasam, és inkább felültem az ágyba. - Nem, én, szeretlek, de nem tudom megmondani, hogy miért. Nem csak a külsőségek miatt, hanem mert kedves vagy, és figyelmes, és mert tudom, hogy a fiunknak tökéletes apukája lesz.

- Szeretlek. - Húzott közelebb magához és újra kényeztetni kezdett. Mindkettőnkről lekerült az utolsó ruhadarab is, és már kezdtünk belemelegedni a dolgokba mikor hangokat hallottunk kintről.

- Lili, ha gondolod jöhettek enni. - Szólt Kitti, és egy gyors kopogás után azonnal benyitott a szobába, Zlatan pedig mérgesen rámordult.

- Nem mondtam, hogy szabad!

- Bocsi, én csak... - Habogott testvérem, és behúzta maga után az ajtót, de szerelmem agyát azonnal elöntötte a sötét köd. Idegesen felkapkodta ruháit miközben magában morgott.

- Mi a baj Zlatan? 

- Jó lenne, ha a húgod végleg elhúzna innen. Elegem van, hogy a saját lakásomba nem lehetek veled, és nem csinálhatom azt, amit akarok. Most is direkt elmondtam neki, hogy kopogjon.

- De hát kopogott. 

- Meg sem várta a válaszomat. Mit gondol? Remélem beszélt Stephannal és már este nem lesz itt.

- Édes, ne már.. véletlen volt.

- Véletlen? Egész idő alatt, amíg itt volt, nem tudtam kettesbe lenni veled, hiszen mindig ott van ahol mi!! Elegem van! Most pedig lemegyek és megmondom neki, a véleményem! - Szólt majd miután felöltözött nagy ajtócsapkodás után lesietett a lépcsőn.