3/54 ⚽️ Összeáll a kép ⚽️

Lili: Korán reggel már ébren voltam és a testvéremen törtem a fejem. Mellettem Zlatan még az igazak álmát aludta. Annyira édesen szuszogott, hogy hatalmas vágyat éreztem, hogy karjai közé bújjak, vagy addig puszilgassam, amíg fel nem ébred. Csak néztem és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Bár jobban szerettem, ha arca frissen borotvált, már az sem zavart, hogy mostanában újra bajuszt és szakállt viselt, mert szerinte így férfiasabb. Izmos, meztelen mellkasa egyenletesen emelkedett le- és fel, arca pedig hihetetlen békességet sugárzott. Számomra annyira jóképű volt, és olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy mellette lehetek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint amióta mellette élek, és ő újra visszatért az életembe. Akárki akármit mondd, tudtam, hogy ő életem férfija, akivel családot akarok alapítani, és nem érdekel, hogy mások arrogánsnak, vagy egy öntelt fickónak hiszik, én akkor is tudom, hogy kettőnk között egy kedves, szeretetteljes ember, akit megkeményítettek a gyerekkorában történt dolgok. Szemeim az alvó ember után a falakon lévő képeinkre siklott, majd enyhe mosolyra húztam el a szám, mikor az első képeink egyikére pillantottam. Magamba mindig megállapítom, hogy Zlatan sokkal jobban néz ki most, mint hat, vagy akár tíz évvel ezelőtt. A fal mellett volt a könyves polcom, amin kedvenc könyveim sorakoztak, és mivel aludni nem bírtam úgy döntöttem kimegyek egy kicsit a kertbe olvasgatni. A Májusi reggel meleg levegőt hozott, és jólesett lengébb ruhába sétálgatni a medence mellett. Kedvem lett volna beleugrani, de féltettem babámat nehogy elkapjon valami fertőzést. Lekuporodtam a kinti kényelmes fotelek egyikébe, majd próbáltam elveszni könyvembe, de gondolataim mindig visszatértek testvérem köré, így a végén már jobbnak láttam, ha feladom,  Nem tudtam meddig bámulhattam magam elé mikor Zlatan hangját hallottam a hátam mögött, aki csak egy alsónadrágot és egy fekete pólót vett fel. 

- Lili te meg miért vagy itt kint? - Kérdezte aggódó hangon, ahogy felém indult. - Már majdnem megijedtem, hogy nem vagy mellettem. 

- Ne haragudj, de nem bírtam aludni, és gondoltam kijövök kicsit olvasgatni. Olyan szép idő van, te pedig aludtál, és nem akartalak felébreszteni. Bár igazából nem nagyon tudok koncentrálni, mert Stephanékon jár az agyam.

- Nem kéne foglalkozni vele. - Ült le, és kisimított egy tincset az arcomból. - Ez az ő életük és nem a tiéd. 

- De a testvérem. 

- Én sem szólok bele Heléna dolgába, és..

- Az más.

- Nem, nem más. Ugyanúgy a húgom nekem is, akit mindig féltek. Még most is, de nem szólok bele, hiszen már úgysem hallgatja meg a tanácsaimat. 

- Ez nem igaz. - Mosolyogtam rá. 

- Na persze, látod mi lett abból, hogy nem figyeltem rá? Hozzáment egy El Shaarawyhoz. 

- Ugyan édes, Manuel nagyon rendes ember, csak sosem adsz neki esélyt. Helénát és a kisfiút is imádja. 

- Igazad lehet, majd meghívom a legénybúcsúmra, de most úszom egyet. - Állt fel, majd levette pólóját, én pedig azonnal elpirultam. "Istenem, de izmos" - Neked nincs kedved velem csobbanni? 

- Lenne, de félek, hogy valami fertőzést elkapok, és azt nem szeretném. De te ússz nyugodtan, én addig próbálok visszatérni a könyvemhez. 

- Amúgy mi ez? - Nézett rá a borítóra, amit nem értett, hiszen Magyarul volt.

- A címe: Mondd el a csillagoknak, és annyira imádom. Ez az egyik kedvenc könyvem, amibe olyan sok érzelem van. Mellesleg Olaszország is szerepet kap benne, és egy régi-új szerelem. 

- Nagyon hosszúnak, és nagyon nyálasnak tűnik. - Húzta el a száját, majd lazán hozzátette. - Inkább ajánlanám az én könyvemet. Rövidebb, érhetőbb, és képek is vannak benne, természetesen rólam.

- Már olvastam, de köszönöm. - Nevettem fel hangosan. 

- Gondolod, dedikálhatom is neked, egy privát üzenettel. - Bújt közelebb és érzékien a fülembe suttogott. 

- Megfontolandó ajánlat, de nem tudom, milyen nyelven olvasnám. 

- Van Magyarul is. - Mosolygott édesen, majd arca komolyra váltott. - Erről jut eszembe, szeretném, ha fiúnk tudna Svédül.

- Meg Magyarul is. - Vágtam rá. 

- Angolul is tudnia kell, elvégre világnyelv, és ha itt telepedünk le véglegesen, akkor meg főleg.

- De tudjon Olaszul is, hiszen az a legcsodálatosabb nyelv a világon. - Mondtam. - Igazi nemzetközi gyerekünk lesz. 

- Talán kettős állampolgár is lehetne. Svéd és Angol. 

- Magyar nem lehet, mert akkor ott kéne szülnöm. - Hajtottam le a fejem. 

- Nem hiányzik? 

- Igazából nem, mert itt van minden. - Néztem mélyen mogyoró szemeibe. - Minden, vagyis te. Senki nem kell már, mert nem az számít, hogy hol élek, hanem, hogy veled legyek. Felőlem lehetünk Amerikába vagy Afrikába, ha velem vagy nem érdekel. 

- Kicsim én...

- Hallgass meg! Komolyan mondom. Most, hogy ez van a húgomékkel, rájöttem, hogy követhetem én az álmaimat, és harcolhatok érte, de nem akarok egyedül állni a csúcson. Magányosan a siker sem esik annyira jól. 

- Ezt én is így látom, és most, hogy Stephan itt van, újra rádöbbenek, milyen hülye hibákon múlik egy kapcsolat. 

- Igen, de most menj úszni! 

- Rendben, de előbb adj egy csókot. - Jött közelebb, és egy érzéki csók után a vízbe csobbant, én pedig próbáltam visszatérni a könyvemhez, ám szinte még az első oldalon sem voltam túl, mikor Kitti neve jelent meg a telefonom kijelzőjén. Idegesen kaptam fel, és reméltem nem csinált butaságot magával. 

- Szia, mondd.

- Stephan TELEFONBA mondta el nekem, hogy megcsalt, érted?? Hogy lehet valaki ennyire gyáva? 

- Kitti sajnálom.

- Azt hittem mikor veled beszéltem még tegnap este, hogy csak egy sima veszekedés volt, aztán felhívott és benyögte ezt. - Hallottam sírós hangját. - Úgy fáj, Lili. Már a lakásba sem tudok megmaradni, így összepakoltam a ruháimat, és úgy gondoltam elmehetnék hozzátok egy kis időre. 

- Ide akarsz repülni? - Lepődtem meg, és kicsit megijedtem ettől, hiszen tudtam, ha ő idejön, meglátja Stephant. Legbelül azonban mást is éreztem, ami olasz barátom felé irányult. Dühös voltam rá, hogy így mondta meg testvéremnek a megcsalást. Ezt én is gyáva dolognak gondoltam.

- Az igazság az, hogy már a gépen ülök, és szerintem fél óra múlva leszállunk. Kijönnél elém? 

- Persze, de szólhattál volna, mert... igazából mondanom kell valamit. 

- Mégis mit? Talán zavarok? - Emelte fel hangját. - Bocsi, nem akarom megzavarni a tökéletes életeteket. 

- Nem erről van szó tesó. Örülök, hogy jössz, de.... Stephan is itt van. 

- HOGY MI? Mi az, hogy ott van? 

- Tegnap este jött, és elmondott mindent, de...

- Mikor beszéltünk akkor te tudtad már? 

- Igen, de nem akartam elmondani. Kitti ő a legjobb barátom, aki hibázott, de megbánta. 

- Szóval mellette állsz? 

- Nem, állok senki mellett, sőt ez a ti ügyetek. Nektek kell megoldani, bár ez a telefonos dolog tényleg nagyon rossz húzás. Ezt szemtől- szembe kellett volna elintézni. 

- Igen, én is úgy gondolom. - Mondta és tudtam még mindig sír, én pedig megsajnáltam. Mégis csak a testvérem, és én is pontosan tudom milyen ez az érzés. 

- Kitti gondold át, hogy mit akarsz mondani neki, és úgy szállj le a gépről, hogy már a fejedbe megvannak a mondatok. 

- Jó, megpróbálom, de akkor kijössz elém? 

- Igen. - Szóltam és leraktam a telefont. Igazán mérges voltam Stephanra aki még mindig az igazak álmát aludta a lenti szobába, és így bánt testvéremmel. Mérgemtől szinte észre sem vettem, hogy Zlatan kiszáll a vízből, és felém jön. Egyedül akkor eszméltem rá a jelenlétére mikor haját megrázva könyvem is vizes lett.

- Hé! - Kaptam fel, hogy megvédjem a további cseppektől. 

- Kivel beszéltél? - Huppant le mellém, miközben egy törölközővel próbálta szárazzá tenni magát. 

- Kitti. 

- Mi van vele? 

- Stephan telefonba mondta meg neki, hogy félrelépett. - Szóltam ideges hangon. 

- Az elég gáz.

- Milyen dolog ez? Hogy lehet egy férfi ennyire gyáva? 

- Kicsim ne idegeskedj. Legalább tudja. - Vonta meg vállát.

- De TELEFONBA!! - Emeltem meg hangomat - Tudod, mennyire fájhat ez? 

- Jobb mintha rajtakapta volna őket. 

- Persze, de...

- Királynőm, ne húzd fel magad! - Fogta meg kezem gyengéden.

- Csak eszembe jutott, mikor én láttalak meg Lolitával az ágyban, és azt nem kívánom senkinek.

- Lili már régen volt. - Szólt lágyan én pedig pár perc csönd után neki szegeztem a kérdést.

- Küldesz még pénzt neki? 

- Már két hónapja nem. 

- Akkor jó. - Fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt, de aztán újra bevillant még egy gondolat. - Mikor beszéltél vele utoljára? 

- Akkor, de semmi lényegesről nem volt szó. Csakis a pénzről. 

- Rendben, viszont Kitti hamarosan leszáll Manchesterbe, szóval összekapom magam és kimegyek elé a repülőtérre. 

- Nem akarom, hogy vezess! Állapotos vagy, a kocsid pedig elég kicsi, és... 

- Zlatan tudok vezetni, de ha aggódsz, akkor elviszem a Volvót. Az nagyobb, és biztonságosabb. 

- Nem akarom, hogy vezess!! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Majd kimegyek elé én, rendben? 

- Nem is vagytok jóba, sőt, alig beszéltél még vele. 

- Itt az ideje, hogy megismerjem közelebbről. Hiszen előbb- utóbb a rokonom lesz nem? Meg tud Svédül, így legalább tudok vele beszélgetni.

- Remélem. - Mosolyogtam rá. 

- Akkor én megyek átöltözni, te pedig csak olvasgass. 

- Nem, én azt hiszem felkeltem Stephant! Eleget aludt már. - Álltam fel, és Zlatan nyugtatásával mit sem törődve mérgesen benyitottam a fiú szobájába. 

Stephan: 

- Hogy tehetted ezt? - Rontott be Lili dühös arccal a szobámba. A nagy hangra azonnal felébredtem és álmos fejjel néztem a lányra. 

- Jó reggelt Lili, látom nem aludtál jól. - Próbáltam elviccelni a helyzetet, ami nem jött be.

- Ajánlom, hogy te se! 

- Mi a baj? - Értetlenkedtem, de belül éreztem, hogy Kittiről van szó. 

- Telefonban mondta el Kittinek a dolgokat? Mondd, van neked szíved? 

- Már nem tudtam tovább várni, és személyesen nem hallgatott meg. - Mentegetőztem.

- Nem így kellett volna. - Szólt kicsit kedvesebb hangon miközben leült az ágyam szélére.  - Nagyon rosszul van. 

- Miket mondott neked? - Érdeklődtem, ahogy próbáltam felöltözni. 

- Még tegnap este mesélte, hogy veszekedtetek, és ő nem hallgatott meg téged, aztán írtál neki egy levelet,  ő meg megijedt, hogy vége. Írt neked egy csomó üzenetet, amire nem válaszoltál. Ez volt este. Akkor még nem mondott mást, de most nemrég újra telefonált, és mesélte, hogy este felhívtad és bevallottad neki, hogy félreléptél, és, hogy annyi gerinc sincs benned, hogy felvállald a szemébe!

- Lili már nem bírtam tovább, és ti is sürgettetek. - Magyarázkodtam. - Kibukott belőlem. Lili én tudom, hogy Kitti mellett állsz, de egy kicsit az én szemszögemet is nézhetnéd. Legalább egy kicsit.

- Te vagy a legjobb barátom, akibe mégis csalódnom kellett. Nem tudok mit mondani. Szeretlek, és fontos vagy nekem, de most két tűz között vagyok. Próbálok pártatlan maradni, de Kitti mellé kell álljak, mert őt már magára hagytam akkor mikor az álmaim után futva Milánóba költöztem. Most nem fogom magára hagyni, és örülök, hogy nemsokára itt lesz nálam. 

- Mi? - Kaptam fel a fejem az utolsó szaván. - De hát én is itt vagyok. 

- Legalább tudtok beszélni, hiszen már nemsokára itt lesz.

- Lili ez nem fair. Szólnod kellett volna, hogy idejön!!

- Te mennyire voltál igazságos vele? - Szegezte nekem a kérdést, én pedig gyorsan előhalásztam telefonom, hogy repülőjegyeket nézzek. 

- Azt sem tudom, mikor megy gép Rómába. Nem találhat itt. 

- Sajnálom, de viseld a tetteid következményét, és légy férfi. - Állt fel majd kisétált az ajtón, én pedig teljes pánikba estem.

Zlatan: Már a repülőtéren álltam a kocsimmal és szerelmem húgát vártam. Őszintén megvallva cseppet sem örültem annak, hogy Kitti Manchesterbe repül, ám nem akartam veszekedni Lilivel így szó nélkül tudomásul vettem a helyzetet. Legbelül sajnáltam Stephant, de elítéltem a cselekedete miatt. Bár ő még fiatal,  és valószínű nem fogja fel a döntései súlyát. Láttam rajta, hogy szereti a lányt, és azt is, hogy szenved. Ismertem ezt az érzést, és tudom, hogy borzalmas. Mióta megjöttem Amerikából újra közel kerültünk Lilivel, és én átértékeltem a dolgaimat. Rájöttem nem csinálhatok még több hülyeséget, hiszen már nem egyedül vagyok, és mindig előttem lesz Lili arca mikor rajtakapott Lolitával. Örültem, hogy a Spanyol lány megértette, hogy nem küldök számára több pénzt, és azt is, hogy nem akarok tőle semmit. Bíztam benne, hogy így is marad, és soha többé nem fogok hallani róla. Ahogy ezen méláztam, Kittit pillantottam meg ahogy az ajtó előtt álldogál, fejét idegesen fordítja jobbra, ballra. Barna haja ugyanúgy állt, mint Lilinek, de ruházata sokkal extrémebb volt, mint amit barátnőm bármikor is viselt volna. Arcát nagy fekete keretes szemüveg takarta el, rövid köldökig érő pólóba és nagyon mini farmerba volt, lábára pedig fekete bakancsot húzott, amit a kora nyári meleg miatt nem tudtam hova tenni. Kiszálltam az autóból és felé indultam. 

- Szia. - Köszönt oda nekem én pedig egy apró puszi után elvettem tőle bőröndjét, ami meglepő mód eléggé nagynak tűnt. Együtt mentünk az autómhoz, én pedig próbáltam beszélgetést kezdeményezni. 

- Hogy vagy? - Érdeklődtem.

- Szerinted? - Nézett rám kérdőn és levette szemüvegét, hogy lássam vörös szemeit. - Baromira nem vagyok jól, és fáj, hogy Stephan ilyet tett velem. 

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ehhez te is kellettél. 

- Én? Csodálkozott. - Mégis miért mondod ezt? 

- Talán Stephan nem kereste volna máshol a boldogságot, ha kicsivel többet foglalkoztál volna vele, vagy a kapcsolatotokkal.

- Te most engem hibáztatsz amiért Stephan félrelépett? - Hallottam szinte sipítozó hangját. 

- Nem, én csak őt is megértem, hiszen én is voltam ilyen helyzetben, és tudom, hogy milyen.

- Igenis foglalkoztam a kapcsolatunkkal, sőt, pont arra napra koncentráltam, amelyiken majd összekötjük az életünket. Én szerveztem meg mindent. Stephan még egy szalvétát sem rakott arrébb.

- Nyilván a játékra koncentrál, amiben most újra jó. De persze erről neked hiába is papolok.

 - Ez nem igaz, de rengeteg a dolgom. 

- Figyelj, Kitti mondok neked valamit. - Állítottam le a kocsit a kapunk előtt. - Bent van Stephan és nagyon kivan....

- Legyen is, én is sírtam tegnap eleget. - Vágott bele a szavamba, amit nem toleráltam, de próbáltam nem felkapni a vizet.

- Lehet, úgy gondolod, nem értelek meg téged, és való igaz Stephan hibázott, viszont a barátom, akinek sokkal jobban átérzem most a helyzetét. Magányos volt, és társaságra vágyott, meg arra, hogy csodálják, de te leszartad, és... ennyi.

- Te is akkor léptél félre mikor Lili távol volt? 

- Igen, de már megbántam és tudom, hogy Stephan is. Szeret téged Kitti.

- Lili megbocsájtott neked, de...

- Elég nehezen, de igen. Esetleg te is követhetnéd a példáját. - Ajánlottam, és reméltem rátudom beszélni a lányt, hogy barátom mellett döntsön.

- Én nem Lili vagyok! Ő más és szerelmes volt. 

- Te talán nem? 

- De, csak olyan sokat balhéztunk mostanában.

- Ez nem csak Stephan hibája, hanem a tiéd is, és azért ment el Kamillával, mert..

- Hogy kivel? - Kerekedett ki a szeme, és én éreztem, hogy rosszat szóltam. Basszus Lili nagyon mérges lesz, hogy elköptem. - Kamillával???
- Nem... én nem mondtam semmi Kamillát. - Vágtam rá gyorsan, de már késő volt.
- De igen mondtál! Kamillával lépett félre? - Kérdezte megint, és hangja egyre hisztérikusabb lett. Szinte tajtékzott, én pedig próbáltam kitalálni hogyan is menthetném a helyzetet, de semmi nem jutott eszembe, Kitti pedig zokogásba tört ki. - Azzal a hülye kurvával lépett féle?? Te jó Isten! Az a ribanc bárkivel összefekszik, csak, hogy hasznot húzzon belőle.
- Nyugodj meg jó?  Nem nekem kellett volna elmondani, és bocsánat, de próbálj megnyugodni.
- Jobb, hogy elmondtad, de pont azzal a nővel?? Komolyan hogy találkoztak össze egyáltalán? 

- Nem tudom, és nem is érdekel, de emberek vagyunk, akik hibáznak, de egy apró botlást még meglehet bocsájtani.

- En nem csak egy apró botlás volt. Lefeküdt mással. Soha nem tennék ilyet.

- Ne már! - Emeltem fel a hangom, és végre kiböktem, amire végig gondoltam. - Lehet, hogy Stephant meg a tesódat átvághatod, de engem nem.

- Azt akarod mondani, hogy félre léptem? - Kérdezte felháborodott hangon. - Csak dolgoztam.

- Ennyit? - Nevettem fel. - Oké, ezt te tudod, de olyan nincs, hogy elmegyek hatra és ott vagyok éjfélig. Aztán hazaugrok két órára és ennyi. 

- Üzletvezető vagyok, aki néha beáll a pultba... és néha... táncol. - Ismerte be, és az utolsó szót nagyon halkan ejtette ki. 

- Tudtam, hogy van valami titok! 

- Oké, de Stephan ezt nem tudja. Azt hiszi, már nem csinálom, és... nem is mondhatom meg neki, hiszen kiakadna. Kérlek, ne mondd el neki! - Kérlelt mikor leállítottam a kocsit, és kiszálláshoz készülődtem. 

- Nem én fogom elmondani, hanem te. - Néztem szigorúan a szemébe, majd kiszálltam a kocsiból. Az ajtó felé azonban  nem tudtam titkolni, hogy örülök, amiért végre felfedeztem Kitti titkát. 

Sziasztok!!! Remélem tetszik az új rész is, és örömmel olvastátok! Kíváncsian várom a véleményeiteket. Sok puszi nektek és kitartás még a hétre: Andrea!