3/42⚽️ Erősnek maradni a végletekig ⚽️

Zlatan: Egy perc alatt eldőlhet minden. Lehetsz szerelmes, vagy az addig tökéletesen működő életed véget érhet. Sok minden kavargott a fejembe, és talán a fájdalomcsillapítótól kerültem ennyire bódult állapotba, de mindig Lilihez tértek vissza a gondolataim. Életem nőjéhez, és a gyerekem anyjához, akinek a tekintete sosem látott riadalmat és félelmet tükrözött. Nem akartam előtte kimutatni a fájdalmamat, és örültem, hogy a stadion elnyomta az ordításom mikor a földre érkeztem. Már ott tudtam, hogy vége, de talán a büszkeségem nem engedte azt, hogy hordágyon vigyenek le. Igenis lebírok sétálni a saját lábamon. Persze amint kiértem a kamerák kereszttüzéből felfeküdtem rá. Ekkor már nem is láttam a fájdalomtól és nem érdekelt a büszkeség se. Csak egy jó erős gyógyszerre vágytam, és arra, hogy kimondják azt, amit tudtam. Vége, ennyi volt. A kórházba betoltak a röntgenbe, majd elvégeztek egy csomó vizsgálatot. Nyomkodták, és próbálták mozgatni, ami nem ment, és végül megállapították a diagnózist. A térdembe elszakadtak a szalagok, ami már magában is csak fél év kihagyást jelent. Csalódottan és szomorúan feküdtem a szobába ahova betoltak. Telefonom megállás nélkül rezgett, de csak egy emberrel akartam beszélni. Megkerestem a névjegyzékembe és hívtam.

- Szia Stephan! - Köszöntem bele még kicsit mindig zavart hangon. - Beszélhetünk?

- Zlatan mi van veled? Hogy vagy? Mit mondtak az orvosok? - Zúdította rám kérdéseit olasz barátom. 

- Jelenleg a Manchesteri sport kórházba vagyok, és úgy tűnik elszakadt két szalag is a térdembe. Egy elülső kereszt és az egyik oldal szalag. Valószínű, ha valaha is játszom, akkor is több mint fél év a kihagyás. 

- De hogy történt?? Meglökött valaki vagy.....

- Nem bántott senki. Egyszerűen felugrottam a labdáért és ennyi volt. Egy rossz mozdulat, amiről senki nem tehet.... talán csak én a túlerőltetéssel. - Magyaráztam neki. - Jelenleg fekszem egy kórterembe és várom az orvosomat, és az ügynökömet.

- Mino odamegy? - Csodálkozott.

- Igen, mert mindent átkell vele tárgyalnom. Fogalmam sincs mi lesz.

- Vannak fájdalmaid?

- Most nincs, de elég nagy dózisú injekciókat kaptam. A fejem is most kezd tisztulni, és átgondoltam egy pár dolgot Stephan.

- Milyen dolgokat? Lili tudja már a diagnózist?

- Nem, még nem hívtam, mert....

- Zlatan hívd fel! - Mondta parancsoló hangon. - Teljesen összevan törve.

- Jó, majd beszélek vele, de most le kell raknom, mert bejött a doktor. Majd még visszahívlak, és elmondom a tervemet.

- Rendben van, de hívd fel Lilit!!!! - Mondta szigorúan.

- Ígérem, hogy megteszem, de tényleg le kell raknom. Szia.

- Szia és vigyázz magadra!

- Rendben, köszönöm. - Raktam le és tekintetemet Minora és a sportorvosra szegeztem. Az ügynökömmel nem sokszor találkozok, mert Lilivel valamiért ki nem állhatják egymást. Igaz Minot tényleg nem sok ember bírja a stílusa miatt. Tipikus olyan ember, akinek mindene a pénz, de a munkáját nagyon jól végzi, és a mi kapcsolatunk sem tartana ki ennyi éve, ha nem segített volna abba, hogy ennyi remek klubba játsszak. Termetét tekintve nem az a tipikus olasz szépfiú. Inkább a duci vonalat erősíti, ellenben orvosommal, aki korai ötvenes ellenére remek formába van.

- Megjöttek az eredmények. - Kezdte Dr. McNally. - Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel Zlatan, és beigazolódni látszik, amit tudtunk. A szalagok tényleg elszakadtak, és ezt csak műtéti eljárással lehet helyrehozni.

- Értem. - Bólintottam, és bár szerettem volna valami értelmeset kibökni semmi nem jött ki a számon. Legbelül borzasztóan csalódottnak éreztem magam.

- A jó hír viszont az, hogy ha ma sikerül telefonálnom, akkor akár már a jövő héten is megműthetik egy klinikán, Amerikába.

- Amerikába?- Kérdeztük egyszerre ügynökömmel.

- Igen, ott. Egy remek orvos végezné az operációt, aki kizárólag sport sérülésekre szakosodott. Nagyon jó hírű, és....

- Várjon! Nincs más? - Fojtotta belé a szót Mino.

- Hogy érti, hogy nincs más?

- Mi van, ha nem jó az a valaki, és az ügyfelem sokkal rosszabbul lesz, mint jelenleg.

- Nem gondolnám, hogy ennél már lehetne rosszabbul. Ha még játszani akar, akkor sajnos csak azt tudom, mondani, hogy igenis ő a legjobb. De nyugodtan nézzen utána, nem egyedül szokott dolgozni, hanem egy másik kollegájával. A nevük Dr. Freddie Fu és Dr. Volker Musahl. Ha kétségei vannak, nézzen utánuk, de garantálom, csak jó híreket fog hallani.

- Mikor kéne mennem? - Néztem rá és az agyamba azonnal bevillant Lili. Nem engedhetem, hogy velem jöjjön.

- Még ma este telefonálok neki, de úgy gondolom már Hétfőn indulnia kéne, hogy ott is megnézzék, és felmérjék a dolgokat.

- Rendben, köszönöm, doktor úr. Mindenképen elfogadom ezt az opciót, hiszen ha ő a legjobb, akkor nekem is az kell.

- Gondolja át, most pedig próbáljon meg aludni. A nővérek bejönnek és segítenek, amibe kell.

- Köszönöm. Jó éjt!  - Köszöntem el, majd Mino felé néztem. - Mit gondolsz?

- Nem tudom Zlatan! Eléggé veszélyes.

- De nincs más! - Mondtam keményen. - Megcsinálom akármi is lesz, és utána felépülök és ennyi.

- Mire felépülsz a szerződésed lejár és...

- Mino! Nem akarok, most ezzel foglalkozni. Egyelőre legyünk ezen túl, és majd meglátom mi lesz. Sosem mondtam ilyet, de most a foci várhat.

- Jó, de most mennem kell! Holnap beugrok. Kell valami?

- Nem, majd Lilivel behozatom a dolgaimat.

- Ugye nem akarod magaddal hozni Amerikába?- Kapott a szavaimon.

- Miért ne jöhetne velem? Ő a barátnőm, akit feleségül fogok venni, és jelenleg a fiammal várandós.

- Mert elveszi az eszedet!!!! - Mondta mérges hangon és barna szemei szúrósan néztek rám.

- Ugyan már Mino! Ne mondd ezt, mert nem igaz!

- Te tudod, de NEM akarom, hogy jöjjön!!! Ha felakarsz épülni fél év alatt, akkor csak a munka lebeghet a szemed előtt!

- Figyelj, nem fogok felépülni fél év alatt, ezt te is és én is tudom. Lili pedig sosem hátráltatott, csak erősített.

- Ugyan már gondolj az Európa Bajnokságra. Ott is csak az járt a fejedbe, hogy mikor kúrhatod már meg!

- Te hülye vagy! Inkább jobb lenne, ha tényleg hazamennél, és csak akkor jönnél be, ha hívlak!

- Rendben van, vigyázz magadra és szólj, ha kellek. - Mondta nyugodtabb hangon és kilépett a kórteremből, nagy csendet maga után hagyva. A nővérek segítettek a tisztálkodásba, és az öltöztetésbe is. Bár eléggé megalázónak éreztem a helyzetemet, sajnos egyedül ezekre képtelen lettem volna. Kicsit megkönnyebbülve hívtam fel édesanyámat, akinek elmeséltem a történteket. Szegény eléggé kiborult, de megnyugtattam, hogy rendben lesz minden, majd végül azt hívtam, akit már az első pillanatban értesítenem kellett volna.

 Lili: A kádba ültem és csak meredtem magam elé búsan. Szemeimből a könnyeket törölgettem és próbáltam megnyugodni. Beszéltem Stephannal és Helénával is, de Zlatan még mindig nem jelentkezett. Nem akartam felhívni, mert úgy gondoltam alszik, vagy esetleg éppen az orvosokkal tárgyal. Barátnőmtől megtudtam pár információt, ami sajnos nem derített jobb kedvre, de megígértem neki, hogy erős maradok, és mindenben Zlatan mellett állok. Mivel elhűlt a víz, jobbnak láttam, ha kijövök és megpróbálok aludni, ám ekkor megcsörrent a telefonom és végre meghallottam szerelmem hangját a vonal másik végén.

- Zlatan hogy vagy? - Kérdeztem és az, hogy erősnek mutatom magam azonnal szertefoszlott.

- Szia, kicsim, már jobban egy kicsit, és talán picit nyugodtabban is.

- Mit mondott az orvos?

- Sajnos nem sok jóval kecsegtet.

- Beszéltem Helénával és ő elmondta, hogy mi a diagnózis. Sajnálom Zlatan. - Sírtam el magam.

- Semmi baj, édes. Én is sajnálom, és kicsit dühös is vagyok ez miatt. De vannak opciók, amivel javulhat a helyzet.

- Miről van szó? - Kíváncsiskodtam miközben bekuckóztam az ágyamba.

- Dr. McNally szerint van egy orvos, aki megtudna műteni Amerikába.

- Amerikába kicsim?

- Igen, Lili ott. A pontos helyet még nem tudom, de ha sikerül lerendezni, akkor már hétfőn indulok.

- Indulok? - Akadtam meg az egyes számon.

- Vagyis indulunk Minoval.

- Ó azzal az idiótával mész? - Mérgelődtem. - Akkor velem mi lesz Zlatan?

- Lili nem hinném, hogy jó ötlet lenne repülni.

- Ugye nem gondolod, hogy mikor műtenek, nem leszek ott veled?? - Méltatlankodtam.

- Babát vársz, és nem akarom, hogy valami gond legyen.

- A magángépeddel megyünk nem?

- De igen, de Mino....

- Szóval innen fúj a szél! Ő nem akarja, hogy menjek igaz? - Kérdeztem hűvösen.

- Lili Mino csak jót akar nekem, és attól tart, hogy túl sokat fogok a magánéletemmel tölteni.

- Egy pénzéhes zsírdisznó, aki a saját anyját is eladná, ha pénz ütné a markát belőle!

- Tudod, hogy ez nem igaz kicsim. - Csitított, majd folytatta. - De most szeretnélek megkérni pár dologra.

- Igen? - Figyeltem. - Miről lenne szó?

- Be kéne hozni pár ruhát, és pár tisztálkodó szert is. A kocsimért pedig jó lenne, ha elmennél a Lowry hotelhez. Otthagytam, de nem akarom, hogy sokáig ott legyen.

- Zlatan én nem akarom azt az autót vezetni. - Ismertem be félve. - Nekem túl gyors és nem merek beleülni a kocsidba. Kérj meg mást kérlek!

- Lili neked is kéne egy jó autó. Mi van a tiéddel?

- Jó a tömegközlekedés, vagy a gyaloglás. Semmi bajom ezzel a kettővel, a kocsim pedig szervizbe van már elég rég. Kérd meg az egyik csapattársadat, vagy ilyesmi. Inkább mondd, hogy mi kell még holnapra az alapdolgok mellé.

- Semmi csak te! - Búgta édesen és úgy szerettem volna mellette lenni. 

- Jó, összeszedem a dolgokat, és holnap az első dolgom lesz, hogy beviszem. 

- Várj! Inkább akkor gyere be holnap, ha telefonálok jó? 

- Oké, rendben, nem akarlak zavarni, csak máris hiányzol. Furcsa lesz nélküled az éjszaka.

- Hidd el, nekem is! De akkor reggel hívlak, és kérlek, ne idegeskedj, mert rendben vagyok. 

- Jó! Nagyon szeretlek Zlatan! - Mondtam elfúló hangon. - A csapat amúgy nyert, és továbbjutottatok. 

- Igen, már értesültem róla. Akkor jó éjt Lili, szeretlek! - Köszönt el, én pedig jobbnak láttam, ha tényleg megpróbálok aludni. Nagyon aggódtam, és iszonyúan hiányzott is mellőlem életem férfija. Minden apró neszt meghallottam a lakásba, és sokáig forgolódtam, míg végül az az ötletem támadt, hogy bekapcsolok egy interjút vele a Youtube-on. Ennek szerencsére sikere volt és hamar álomba merültem. Reggel pedig az ajtó csengő ébresztett fel. Köntöst húztam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban egy fekete hajú, öltönyös ember állt, aki nem lehetett több harmincnál. Még sosem láttam, és kicsit féltem is tőle. Vajon mit akarhat? 

- Jó reggelt! - Köszönt barátságosan. - Maga Kovács Lilien? 

- Igen én. - Nyújtottam a kezem felé. - Mit szeretne? 

- Csak egy aláírást szeretnék kérni, és, hogy legyen kedves kinyitni a kaput, hogy beálljak az autóval. 

- Ó értem. - Bólogattam és úgy gondoltam Zlatan biztos hazahozatta az kocsiját a hotelből. Gyorsan megkerestem a kulcsot és már nyílt is a zár. Ám meglepetésemre nem a sport kocsi gördült be, hanem egy piros- fekete Mini Cooper. A meglepetéstől tátva maradt a szám és még kabátot is elfelejtettem venni, és csak köntös-papucs szerelésbe mentem ki az udvarra. 

- Elnézést, de ez mi? Szerintem nem ide szánták! 

- Pedig önnek érkezett, és itt van a levél is. Használja balesetmentesen! Viszont látásra. - Mondta a férfi majd a kezembe nyomta a papírost és már távozott is. Még mindig nem hittem a szememnek, és úgy gondoltam jobb, ha elolvasom, ami a levélbe áll. Visszamentem a lakásba és egy kávé mellett neki láttam az üzenetnek. " Drága Lili, tegnap mondtad, hogy nem jó az autód, bennem pedig már akkor felmerült egy ötlet, hogy mi lenne, ha megvenném neked álmaid kocsiját. Remélem, tetszik, és örülsz neki. A másik autóddal nem lesz gondod, mert már lerendeztem mindent. Ha gondolod, ezzel be is jöhetsz hozzám, akár most. A hotelből pedig majd Paul hozza el az enyémet. UI: Remélem, tetszik a piros-fekete szín is. Szeretlek Zlatan!" Többször is átkellett olvasnom a levelet még elfogadtam a tényt, hogy szerelmem vett nekem egy autót. Örültem neki, de kicsit mérges is voltam. Való igaz ez az álmaim kocsija, amit én is megtudtam volna venni, viszont sajnáltam rá a pénzt, amit majd inkább a gyerekemre akarok elkölteni. Gondolataim közben gyorsan összeszedtem ami Zlatannak kellhet majd beültem az új autómba és meg sem álltam a kórházig. 

Zlatan: Stephannal megbeszéltem, hogy szeretném, ha Lili Rómába lenne, amíg engem Amerikába műtenek Azt, hogy egyedül legyen itthon semmi képen nem akartam. Örültem, hogy barátom is helyesli a döntésemet és támogat. Tudtam, hogy neki is sok munkája van, még így is, hogy nem jutottak tovább az E. L-be, de ezt nem akartam az orra alá dörgölni Stephan mindent megtett a csapatért, és nem tehet róla, ha sokszor mellőzve van. Gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg, majd megláttam barna hajú szerelmemet kinek zöld szemei szomorúan néztek rám. Tudtam neki sem volt könnyű az éjszakája. Az enyém is elég rémes volt, és sokszor kértem extra adagot a gyógyszerekből. 

- Hogy vagy? - Lépett közelebb miközben levette barna bőr kabátját, ami alatt egy szürke tunikát és fekete harisnyát viselt. Nagyon csinos volt, és alig vártam, hogy átöleljem. - Mit mondtak az orvosok? 

- Nem sok jót! De gyere, ülj le ide, mert fontos, amit mondani akarok! 

- Miről van szó? Nem vállalják el Amerikába se? - Nézett rám ijedten, én pedig, hogy megnyugodjon megfogtam a kezét. 

- Ugyan dehogy. Szerencsére reggel a doki azt mondta elvállalják egy Pittsburghi kórházba. A gyógyulási idő 7-8 hónap, de lehet több is. 

- Addig mi lesz? 

- Kérlek, ne vágj közbe! - Mondtam kicsit szigorúbb hangon, mert egybe akartam neki felvázolni a tervemet. - A műtétet jövő szerdán fogják elvégezni, de én már hétfőn repülök az Államokba. 

- Akkor megyünk Amerikába! Rendben, addig elintézek pár dolgot és becsomagolok. 

- Csak én megyek és Mino, te pedig szépen itt maradsz! 

- Nem, nem!! Mégis mit képzelsz, hogy addig egyedül leszek és beleőrülök az idegességbe? - Kérdezte felháborodott hangsúllyal és szemei mérgesen néztek rám. 

- Lili nem leszel egyedül. Mindenre gondoltam, és sosem hagynálak magadra. Beszéltem Stephannal és úgy döntöttem, jobb lesz, ha visszamész Rómába.

- Úgy döntöttél? Nem vagyok egy kibaszott váza, vagy akármi, amit pakolgathatsz!! - Csattant fel és egyre mérgesebb lett. 

- Lili kérlek! - Próbáltam nyugtatni, de ő felállt és mérgesen az ablakhoz sétált. 

- Nem! Nem megyek Rómába és nem fogod megtiltani, hogy veled repüljek! Igenis elmegyek és veled leszek végig. 

- Mino majd ott lesz és...

- Ó és az a beképzelt pöcs fog segíteni majd neked mikor tusolni kell vagy esetleg felöltözni? Nem bírsz lábra állni nem tűnt fel? 

- Majd szólok anyámnak. - Vetettem fel, de Lili megint visszatudott vágni. 

- Neki Heléna mellett a helye. Zlatan én vagyok a társad, és nekem kell melletted lennem. A bajban is és nem csak akkor, ha minden csupa boldogság. - Ült újra az ágyam szélére és legbelül nagyon jólestek a szavai. 

- Nem akarom, hogy állapotosan utazz. Az nem tenne jót a babának. Maradj Stephannal és ha elengednek, visszarepülök ide és a Carrington edző központba fogok lábadozni, és erősödni. 

- Kérlek hagy menjek veled! - Mondta szinte már sírós hangon. - Nekem az sokkal rosszabb, ha nem tudok semmit, csak várok. Szóval, ha jót akarsz nekem és a gyerekednek megengeded, hogy veled menjünk. Legalább a műtétig és addig, míg biztonságba tudlak. - Mondta és ekkor már semmi nem jutott eszembe. 

- Rendben, de meg kell ígérned, hogy nem veszekszel Minoval.

- Megpróbálom, de akkor ő se legyen paraszt, és ne nézzen rám úgy, mintha undorodna tőlem. Ja és ne fölényeskedjen. 

- Megígérem, hogy a kedvedért megbeszélem vele. - Mosolyogtam rá. 

- Akkor mehetek veled Amerikába? - Kérdezte és tekintete annyira édesen csillogott, hogy nem tudtam neki ellenállni. 

- Köszönöm! - Ugrott a nyakamba, mire fájdalmasan felszisszentem, ugyanis teljes súlyával rám nehezedett megnyomva ezzel a térdem. 

- Ne haragudj! - Pattant fel azonnal. 

- Semmi baj, csak kicsit nehéz voltál. 

- Hozzád bújhatok azért? - Érdeklődött félve.

- Persze, gyere! - Helyezkedtem kicsit arrébb, úgy, hogy ő is odaférjen az ágyamba. - Felőlem itt maradhatsz egész nap. 

- Mi lenne, ha itt aludnék a másik ágyon? 

- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne. - Simogattam majd csak élveztük kicsit a csendet én pedig simogattam a hátát. Ám kisvártatva eszembe jutott egy dolog, amiről még nem is érdeklődtem. 

- Mond mivel érkeztél ide? 

- Egy csodálatos autóval, ami reggel csak úgy begurult a bejáróba. - Nevetett fel. 

- Tetszik? 

- Nagyon bejön. A színe csodálatos, és köszönöm, de igazán nem kellett volna. Nem tudom mennyibe került, de...

- Csss! Lili, ne beszélj olyan sokat. - Állítottam le és inkább lágyan megcsókoltam. 

- Tényleg nem kellett volna. Én is megbírtam volna venni, de nem akartam szórni a pénzt. Bár akinek ennyi van, mint neked. - Cukkolt, pedig tudta, hogy utálom, ha az anyagi helyzetemet hozzuk előtérbe. Sosem kérkedtem azzal, hogy mennyi pénzem van, és az autókon és a magángépemen kívül nem voltak luxus dolgaim. 

- Tudod, hogy mennyi mindent kellett ezért csinálnom? Nem csak úgy adják azokat a kupákat, és azt a sok zsetont. Nem csak álltam a pályán, mint az a bizonyos. 

- Igen tudom, és büszke vagyok rád!

- Hogy fogom így megnyerni az E. L-t? - Méláztam el és megint eszembe jutott szomorú helyzetem.

- Zlatan már így is rengeteget tettél a csapatért. 

- De még többet akarok.

- Legyen elég a két kupa és talán majd az Európa Liga trófeája is.

- Utálom, hogy nem tudok besegíteni, hiszen.... - csuklott el a hangom. - nagyon szeretnék a döntőn is betalálni.

- Eddig is remek találataid voltak.

- Lili teljesen kibuktam és...

- Ne gondolj erre. - Fogta az arcom a kezei közé. - csak az lebegjen a szemed előtt, hogy megműtenek, és sokkal jobb leszel, mint voltál. Én pedig végig melletted leszek. 

- Köszönöm, hogy itt vagy! Rengeteget jelent. - Simogattam meg és próbáltam leplezni a fájdalmamat.

- Mondtam, hogy mindig! - Suttogta, de a meghitt pillanatoknak hamar vége szakadt, mert bejöttek az orvosaim. Lili felpattant és kiment, egyedül hagyva velük. 

Lili: Jobbnak láttam, ha kimegyek és nem zavarom őket. Úgy gondoltam veszek egy kávét, meg némi harapni valót, és mikor a táskámat kerestem túlságosan ismerős hangok ütötték meg a fülemet. 

- Csak nem, hogy Lilikéhez van szerencsém? - Kérdezte gúnyos hangsúllyal Zlatan menedzsere. Egyszerűen gyűlöltem ezt az embert. A nagyképű stílusával és a pénzéhségével együtt, és azzal, hogy sosem érti meg, hogy nem csak a fociból áll Zlatan napja. 

- Szia Mino. - Fordultam felé, és végignéztem rajta. Mint mindig most is öltönyt viselt, amit világoskék inggel kombinált. - Hogy vagy? 

- Jól, de sokkal jobban lennék, ha nem találkoztam volna veled. - Vetette oda. 

- Az érzés kölcsönös! De, hogy megnyugodj, már megyek is. Hozok Zlatannak valami ennivalót.

- Itt is remek a kiszolgálás, és ez miatt nem kell visszajönnöd. 

- Nem gondolnám, hogy Zlatannak elég lesz a kórházi koszt. - Szóltam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Már éppen indulni készültem mikor utánam szólt. 

- Remélem, nem akarod még a rehabilitáció alatt is boldogítani? 

- Tessék? - Néztem mérgesen a szemébe és kezdtem felkapni a vizet. 

- Jól hallottad. Nem akarom, hogy ott legyél és elvond a figyelmét a munkáról! Ugyanis amint megműtik, maximum két hetet kap és utána újra edzésbe áll! Ezzel talán lerövidíthetjük az időt.

- Még mit nem! Neki igenis pihenésre van szüksége, ráadásul annyira amennyit csak akar! Megértetted?? Nem fogja megint túlhajszolni magát, és nem fog edzeni, csak ha ő úgy érzi világos??? 

- Lilike te ez nem értheted. Itt nem csak a fociról van szó hanem.....

- Hanem miről? Hogy tovább tömd a zsebed a nevével? Istenem ha  tudná mennyire kétszínű ember vagy, de én megmutatom neki, és Amerikába végig vele leszek. 

- Csak szeretnéd. - Szólt oda. 

- Igenis így lesz, ugyanis ő is belement, hogy mellette legyek, és nem tudod lebeszélni róla. 

- De letudom, hidd el, tudom, mivel vehetem rá. De amúgy nem is tudom, mit pattogsz drágám. Ugyanis semmi közös hozzá. 

- Ez nem igaz. 

- Tényleg? Nem gondolnám, hogy családtag lennél. Elvégre nem vagy a rokona, vagy a felesége. Jogilag senki vagy, és semmilyen információt nem fognak megosztani veled, az állapotával kapcsolatba. Akár ott ülsz a váróba akár nem. Gondolkozz el e drágám! - Mondta és tekintetéből kiáradt a gonoszság. Ekkor kijöttek az orvosok és Mino újra hozzám fordult. - És ha már kávéért indultál hozhatnál nekem is egyet. Köszönöm.  - Szólt majd otthagyott és bement Zlatanhoz, nekem pedig egy fantasztikus ötlet jutott az eszembe, amivel akár már holnaptól családtag lehetek.