3/40⚽️Mélységek és magasságok ⚽️

A februárnak nagyon gyorsan a végére értünk, és arra lettem figyelmes, hogy eljött a Ligakupa döntő, amire Zlatan egész héten keményed edzett. Sokszor túlságosan is, amit próbáltam tolerálni, és inkább a saját dolgaimra koncentráltam. A mérkőzést Londonba játszották le, és én már előre lefoglaltam a szállásom egy Wembley közeli hotelba, más csapattagok feleségeivel együtt. Mivel amúgy sem sokat találkoztunk jobbnak láttam, ha nem is zavarom, így mikor elindultam csak egy üzenetet hagytam neki az asztalon.: Szeretlek és minden jót. A kupa átadás után találkozunk. Persze szerettem volna felhívni, de biztos voltam abban is, hogy nem veszi fel. Korán reggel keltem majd magamra kaptam meleg ruháimat, bepakoltam a kisbőröndömbe és elindultam a majdnem háromórás útra. Már előtte nap megterveztem az utazást, és örültem, hogy a rosszulléteim nem olyan erősek és nem akadályoztak meg semmibe. Útközben sokat gondolkoztam a babán, és azon, hogy milyen lesz vele az élet. Boldog voltam, hogy megfogant, és reméltem, helyt tudok állni majd minden feladatba, ami vele kapcsolatos. Azt már előre megígértem magamnak, hogy ha megszületik, nem ugrok bele azonnal a munkába, hanem megpróbálok minél több időt vele tölteni. Játszani, fejleszteni és rengeteg élménnyel megajándékozni őt, és persze mindig a legnagyobb szeretetbe nevelni. Még akkor is, ha rossz, és akkor is, ha felidegesít. Olyan anya akarok lenni, akit tisztel, de nem fél tőlem, és reméltem ebbe majd Zlatan is partnerként áll mellettem. Bőven délkörül érkeztem meg a hotelba, majd bejelentkeztem és elfoglaltam a városra csodálatos kilátást nyújtó szobámat. Kicsit tévéztem majd elnyomott az álom. Arra lettem figyelmes, hogy egyre erősebben kopogtatnak az ajtómon, majd valaki a nevemet mondogatja. Felültem és körbenéztem. A szobába sötétség borult, és magamba elgondolkoztam, hogy mennyi órát is aludhattam? 

- Lili nyisd már ki!!! - Szólt újra a hang, én pedig felálltam és kinyitottam az ajtót, ami előtt Coolen állt. 

- Szia. - Köszöntem rá és felmértem ruházatát, ami barna bokacsizmából és egy elegáns fehér tunikából állt.

- Végre már, azt hittem sosem nyitod ki. - Ölelt meg majd belépet a szobámba. - Mit csináltál? 

- Aludtam. - Dörzsöltem meg álmos szemeimet. - Eléggé sokat alszok mostanában. Kérsz valamit inni? - Léptem a mini hűtőhöz majd felmértem annak tartalmát. 

- Nem, köszönöm. Inkább arra gondoltam, hogy összeszedhetnénk a csajokat és elmehetnénk együtt valamerre. 

- Én nem bulizhatok, és kedvem sincs. - Tiltakoztam majd kitöltöttem magamnak egy pohár vizet. 

- Lili csak egy vacsorára gondoltam, és talán kicsi városnézés is lehetne. 

- Ne haragudj, de tényleg semmi kedvem hozzá. Elég lesz nekem a holnapi napot végigizgulni. 

- Szerintem győzni fognak. - Nézett rám komoly képpel. - Valahogy érzem, bár Wayne nincs benne  a keretbe. 

- Zlatan bent van? - Kaptam fel a fejem, mert elfelejtettem átnézni a kezdőt.

- Igen, persze, hogy bent, csak azt gondoltam az én férjemet is pályára küldi. Hiszen ez egy kupamérkőzés. De Wayne sajnos nincs benne a kedvencek kosarába, mint Ibra.

- Még változhat holnapig minden. - Ültem le és megsimogattam a karját. - Nézd, nem akarom, hogy ez miatt más legyen a kapcsolatunk. 

- Dehogy is Lili, nem úgy értettem, csak a tények magukért beszélnek. 

- Mellesleg ha gondolod, egy vacsorába benne vagyok. - Szóltam és reméltem, hogy ettől jobbkedve lesz. A tervem bevált, majd nagyerőkkel készülődni kezdtem, míg barátnőm összevadászta a lányokat. Egy hosszú csizmát, fekete cicanadrágot és egy aranyozott csillogó ruhát vettem fel. A hajamat csak lazán megtűztem egy csattal és enyhe sminket tettem fel. Mire Coolen újra bekopogott már menetre kész állapotban voltam. 

- Készen vagyok! - Pördültem meg előtte, de ő nem tűnt boldognak. - Mi a baj? 

- Alig vagyunk páran, és aki van is már elment valamerre bulizni. 

- Akkor csak ketten maradtunk, de az is jó, és szerintem elég nekünk, ha csak ide megyünk le a hotel bárjába. Megiszunk pár koktélt és eszünk pár falatot. Mit szólsz hozzá? 

-  Nem tudom. Mindig azt érzem, én próbálom összefogni a lánybagázst, de mások nem akarják ezt. 

- Szerintem ne törődj velük! Ha ők nem akarnak, akkor nem kényszerítheted őket ilyenre. Mégiscsak felnőtt emberek, és attól még, hogy a szerelmeink rengeteget vannak együtt nekünk még nem kötelező. 

- Igazad lehet, de akkor megyünk enni? 

- Persze. - Kaptam fel a táskámat és lementünk a hotel éttermébe, ahol eltöltöttünk egy kellemes vacsorát. Sokat beszélgettünk, és sokat segített nekem, mert megosztotta velem a gyerekneveléssel kapcsolatos dolgait. Megnyugtatott, hogy ne legyek ideges, mert biztos minden rendben lesz. Hajnali egy körül értem vissza a szobámba, és magamba nyugtáztam, hogy jobb is volt ez, mintha sok lánnyal elmentünk volna valami hangos helyre szórakozni. A mérkőzés napján elmentem várost nézni, és kicsit vásárolgatni, majd este a stadion felé vettem az irányt. Szívem szerint azonnal lerohantam volna az öltözőkhöz, de biztos voltam benne, hogy szerelmem nagyon ideges, és nem zavarhatom meg. Összetalálkoztam a többi lánnyal, és együtt ültünk fel egy elkülönített szektorba. 

- Szia. - Ült mellém Rojo felesége, Eugenia. Fekete haját elfedte egy világos kötött sapkával, és nagy télikabátja kiemelte alakját. - Hogy vagy? - Érdeklődött nagy barna szemekkel.

- Idegesen. - Néztem rá, és ekkor kijöttek a fiúk a pályára én pedig nem bírtam a fenekemen maradni, így felálltam, hogy jobban lássam őket. A mellettem ülő lány pedig csak mosolygott a reakciómon. 

- Furcsa, hogy ennyire izgatott vagy, pedig ez is csak egy meccs. - Mondta unottan.

- Lehet, de azért ez nem teljesen van így. - Ültem vissza. - Szerintem igenis fontos. - Szóltam és mivel nem válaszolt inkább én is hagytam annyiba. Szememmel végig Zlatant figyeltem, aki teljesen nyugodt arcot vágott, bár az egyik ujján ott volt a kötés, ami arra engedetett következtetni, hogy ő sem teljesen nyugodt, és megint vérzésig rágta a körmét. A himnusz után pedig következett a mérkőzés. A tizennegyedik percig nem történt semmi érdekfeszítő, és akkor is csak egy lesgól zavarta meg a nyugalmamat. Megkönnyebbülve ültem vissza a székbe, és reménykedtem, hogy a vezető gólt nem a Southhampthon játékosai fogják értékesíteni. 

- Nagyon ügyesen játszik a férjed. - Dicsértem meg Rojot mikor már sokadszorra tisztázott a csapatnak. 

- Köszönöm, de ezért fizetik nem? - Rázta értetlenül a fejét a mellettem ülő, nekem pedig azonnal lejött, hogy valószínű nem leszünk barátnők. Nem is értem, hogy lehet ennyire érdektelen ezzel kapcsolatba. A tizennyolcadik percben a mérkőzés első sárgalapjára is sor került, hiszen az ellenfél játékosa egy csúnya becsúszással földre terítette Ander Herrerát. A vörös ördögök a sárga lap mellé egy szabadrúgás lehetőséget is kaptak. A labda mögött pedig Zlatan állt lövésre készen, majd egy remek rúgással értékesítette azt. A stadionba mindenki őrjöngeni kezdett és a mi szektorunkba is kitört a jókedv. Persze még korán sem volt vége, de legalább az United szerezte meg a vezetést. Folytatódott tovább a meccs, és egy- egy szívbajt hozó helyzeten kívül nem jutottak tovább a fiúk. Egészen a harmincnyolcadik percig mikor Rojo egy szép gólpasszt adott az egyedül hagyott Lingardnak és ő tizenöt méterről a kapuba talált. A stadionba egyre jobb lett a hangulat és én is kezdtem megkönnyebbülni, és még a győzelem lehetőségét is megkockáztattam. Ez utóbbi hiba volt, mert a hosszabbításba a Southampton egy szépítő gólt értékesített, Gabbiadini megmozdulásából. 

- Úgy látom ráfér a fiúkra a szünet. - Jött oda Coolen. - Hogy vagy? 

- Idegesen. - Néztem rá. - Mindenki lement? 

- Csak mosdóba. Nekik ez már annyira nem fontos, mint nekem vagy neked. 

- Lehet túlságosan is komolyan veszem de...

- Ugyan már, dehogyis. - Fojtotta belém a szót. - Miért mondod ezt? Elvégre te is szereted a focit, ahogy a párodat is. Ami pedig neki fontos az neked is. Én is így vagyok vele, és kár, hogy Wayne még mindig nincs a pályán, de bízok a második félidőbe. 

- Innen könnyű felállni? – Utaltam a Southampton csapatára. 

- Persze, nem lehetetlen, de az United erős csapat, és nem gondolnám, hogy kikapjanak. Hozzak valamit inni? 

- Egy pohár víz jólesne. - Néztem rá hálásan, mire visszatért az adott itallal, egy üveg formájába. Pár perc múlva mindenki visszatért a helyére. Kezdődött a második játékrész, és a félelmeim beigazodni látszottak. Nyolc perccel a kezdés után egy szöglet következett, amit Pogba rosszul fejelte ki és ellenfélhez került a labda, majd újra Gabbiadini juttatta a hálóba a játékszert. Az állás döntetlenre állt. Idegesen temettem fejem a kezeim közé. 

- Még sok idő van, nem kell betojni. - Nézett rám Eugenia. - Én nagyon bízom bennük. 

- Én is, de kicsit megingott most ez a bizalom. - Néztem felé, majd egy jót húztam a vizes palackomból. Csak néztem az előttem zajló eseményeket, és imádkoztam, hogy a vörösök találjanak egy gólt, de a labda csaknem akart a hálóba kikötni. Zlatan még egy szabadrúgást is hibázott, és egyre közelebb került a hosszabbítás, vagy a tizenegyes párbaj. Már csak négy perc volt hátra a rendes játékrészből, a szektorba pedig mindenki elkönyvelte, hogy ez már nem lesz meg a rendes időbe. Én még reménykedtem és végre meghallgatták a szavamat, hiszen, egy remek Herrera beadás után Zlatanhoz került a labda ő pedig a hálóba fejelte. Könnyekbe törtem ki, majd mikor elhangzott a hármas sípszó a szívemről hatalmas kő gördült le. 

- Mondtam, hogy sikerül. - Állt fel Rojo felesége én pedig örömömbe magamhoz szorítottam a meglepett nőt, aki aztán velem nevetett. Megvártuk az érem és a kupaátadást is, majd a konfetti eső után elindultunk a helyünkről, és türelmesen vártuk, míg végre lejönnek a pályáról. Beletelt egy jó félóra is mire ez megtörtént, és már messziről lehetett hallani őket. Kiabálva és örömködve lépkedtek a folyosón és a többiek gyűrűjében végre megláttam Zlatant, akinek nyakába ott lógott az érem. Felé siettem majd átöleltem. 

- Szeretlek. - Ez volt az első szó, amit kibírtam préselni magamból a könnyeimen keresztül. - Annyira gratulálok. 

- Köszönöm. - Mosolygott mikor engedett az ölelésből. - Nem gondoltam, hogy itt leszel. 

- Pedig beszéltük, de egész héten alig voltál otthon. Mi ez? - Néztem a kezében lévő dobozkára. 

- Megkaptam a meccs embere díjat is. - Büszkélkedett. - Gyere be az öltözőbe. - Fogott kézen és az ajtó felé húzott. Bent már mindenki körbe-körbe ugrált. Folyt a pezsgő és ment a szokásos éneklés. Mindenki fényképezkedett mindenkivel, és természetesen a kupával is. Én is elővettem a telefonomat és lőttem pár közös fotót Zlatannal. Bő egy óra múlva pedig mindenki készülődni kezdett hazafelé. Zlatan is a fürdő felé vette az irányt, de még utána szóltam.

- Te a csapattal mész? - Néztem kérdően rá mire nemlegesen megrázta a fejét. 

- Nem, mert úgy gondoltam, hogy veled megyek a szállodába. Persze ha nem bánod. - Húzta mosolyra a száját, hiszen ő is tudta mit fogok válaszolni. 

- Mégis, hogy bánnám te tök?! - Nevettem fel és a nyakába akasztott éremnél fogva magamhoz húztam egy csókra. - Siess, addig megvárlak. 

- Rendben, ígérem, gyors leszek. - Ezután eltűnt a fürdőbe, utána pedig együtt indultunk a szálloda felé, hogy egy kicsit kettesbe is megünnepeljük a győzelmet. A következő bajnoki mérkőzésen szerelmemnek volt egy kisebb balhéja, és kapott egy sárga lapot is, mert lekönyökölte az ellenfél játékosát. Persze arról senki nem beszélt, hogy előtte alaposan ráléptek a fejére, míg ő a földön feküdt. A hírek arról szóltak, hogy akár eltiltást is kaphat, de ezt mindenki azonnal tagadta, így nem foglalkoztam vele. Jártam a vizsgálatokra, és sokat beszéltem Helénával és Stephannal is, Zlatant pedig továbbra is csak a bizonyítás érdekelte. Olasz barátom is készült a következő Európa Liga mérkőzésre, amit a Lyon ellen játszanak majd. 

- Jó lenne bekerülni a negyeddöntőbe, és talán többet lépnék pályára is. - Osztotta meg velem, egyik alkalommal, mikor társaság gyanánt vele beszéltem Skypeon. Jó volt látni, még ha csak képernyőn keresztül is.

- Én is szeretném, ha minél tovább menetelnétek, hiszen a Róma jó csapat. 

- Úgy gondolod, hogy képesek vagyunk rá? - Csillant fel szép szeme.

- Miért ne lennétek Stephan? - Kérdeztem, és tényleg így gondoltam. - A ti játékosotok vezeti az olasz góllövőlistát. 

- Ja persze, csak kár, hogy nem én vagyok az. - Túrt bele szomorúan a hajába. 

- Majd jövőre, és még nincs vége a szezonnak, pedig már jó lenne. 

- Nyugi, majd nyáron jobb lesz, és Zlatan is többet lesz otthon, na és ha eltiltják, nem játszhat három mérkőzésen.

- Nem fogják eltiltani! - Kaptam fel a vizet. - Ne is mondj ilyet, kérlek! 

- Rendben, de az Olasz sajtó már tényként kezelte. Nézd! - Mutatta meg az egyik sportújság cikkét. 

- Mondjuk, ha igaz lenne, akkor legalább nyugton lenne kicsit. - Nevettem fel.

- Igen, ez igaz, és elmehetnétek akárhová, mondjuk...

- Párizsba! - Jutott eszembe egy ötlet. - Elvégre ott van a lakásunk, amit már több mint fél éve nem lakik senki. 

- Meg Zlatannak is ott vannak a haverjai, még a PSG-s időszakból. 

- Igen, ez igaz. Szerencsére Verrattival sikerült tisztázni ezt a Lola ügyet és nem lett belőle nagy baj. 

- Gondolom eléggé sokat fizettek az újságoknak a titok miatt. - Állapította meg és igenlően bólintottam. 

- Igen, nem keveset gondolhatod, de... - Kezdtem és ekkor egy nagy ajtó csapkodást hallottam majd mérges káromkodást. - Megjött Zlatan, de úgy hallom valami nem stimmel.

- Lehet mégiscsak nekem lesz igazam, de most elköszönök. Szia, és vigyázz magadra. 

- Rendben, sok sikert, és te is vigyázz magadra Stephan! - Köszöntem el és egy puszit küldtem a kamerába, majd elzártam és lesiettem a lépcsőn. - Szia, édes. - Kezdtem kedvesen, de ő nem válaszolt csak mérges képpel nyomkodta a telefonját. - Szia Zlatan!

- Szia, Lili. - Nézett végre rám. 

- Valami gond van? - Érdeklődtem félve és leültem mellé a kanapéra.

- Eltiltottak három kibaszott mérkőzésre amiatt a kis fasz miatt! - Állt fel majd ledobta a telefonját, ami hangosan koppant az asztalon. 

- Legalább lesz időd pihenni, és regenerálódni picit! - Próbáltam jobbkedvre deríteni.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel te is! 

- Én is? 

- Anyám is ezt mondta, mikor mondtam neki! 

- Zlatan ez nem baj, hiszen sokat játszottál, és rengeteg gólt szereztél már. Lehet jobb is, hogy másnak is lehet majd lehetősége. Nem igaz? 

- Még véletlenül se érdekel, hogy másokkal mi van, bár annak örülök, hogy a következő E.L. mérkőzésen ott lehetek, de utána kihagyom a Chelsea, Middlesbrought és a West Brom elleni játékot is.

- Ezek egymás után vannak? 

- Igen, miért? 

- Az majdnem akkor két hét szabadság. - Csillant fel a szemem és már elkezdtem magamba tervezgetni egy Francia kiruccanást. 

- Igen, sajnos. 

- Van egy ötletem, de gyere, ülj már vissza! - Kérleltem majd egy megadó sóhaj után visszaült a kanapéra én pedig belekezdtem. - Tudod, van egy házunk valahol Párizs szélébe, ami eléggé kihasználatlan mostanában, én pedig arra gondoltam, hogy elmehetnénk oda. Ez kapóra is jött most.

- Ezt ugye nem mondod komolyan Lili? - Nézett rám mérgesen. - Nem gondolod, hogy elmegyek Párizsba! Természetesen fellebbezek a döntés miatt. 

- Nem kéne ezt tenned, hiszen hibáztál és...

- HIBÁZTAM? - Pattant fel. -  Nem is voltál ott, szóval azt sem tudod, miről van szó.

- Láttam a videókat! - Mentegetőztem. 

- Ugyan már Lili! Te nem láttad, hogy rám taposott?? 

- Persze, hogy láttam, de te is lekönyökölted most pedig ez a büntetés, amit elkell fogadni. 

- Látszik, hogy lószart se értesz a focihoz. - Vetette oda majd elindult a lépcső felé. Leforrázva ültem és igazán fájt, amit a fejemhez vágott, de elhatároztam nem hagyom magam. Igenis elmegyünk Párizsba. Felsiettem a lépcsőn és benyitottam a szobába ahol szerelmem feküdt. 

- Értek hozzá tudod, és rohadt szarul esett, amit mondtál.

- Örülnék, ha akkor mellettem állnál.

- Melletted állok, de ami megtörtént azzal nem lehet vitatkozni. Fogadd el és menjünk el Párizsba! 

- Hagyjál már ezzel a szarral Lili! Fogd fel, hogy nem megyek veled sehova, fellebbezek és kész! Ha pedig nem tetszik, akkor sajnálom. - Állt fel és majdnem fellökve sietett ki a szobából. Kabátot vett és a kocsi kulcs után nyúlt. 

- Hova mész? 

- El! 

- Ne menj el, beszéljük meg! - Szóltam idegesen.

- Nem akarok olyannal beszélni, aki nem áll mellettem, és csak azt nézi magának mi a jó! Nem fogod fel, hogy ezt akarom csinálni? Nekem ez az életem!

- Jó de ha mégis eltiltanak akkor elmehetünk esetleg...

- NEM MEGYEK PÁRIZSBA! - Csattant fel, majd nagy durrogva kilépett az ajtón és magamra hagyott. Bassza meg a rohad foci!