3/ 41 ⚽️Egy karrier vége? ⚽️

Már bőven elmúlt kilenc óra és én egyre idegesebb lettem. Sehogy sem találtam a helyem, ebbe a hatalmas házba. Megfürödtem, majd felmentem a hálóba. Beraktam egy kellemes zenét és egy könyvvel bekuckóztam az ágyba. Próbáltam az olvasni valómra koncentrálni, de sehogy sem ment. Gondolataim csak Zlatan körül jártak. Hol lehet? Mit csinál? Mikor jön már haza? A telefonom után nyúltam, és már majdnem feltárcsáztam szerelmemet mikor kapunyitást hallottam, és, hogy Zlatan beáll a garázsba. Megkönnyebbülve vettem tudomásul és mosolyogva elkapcsoltam a villanyt alvást szimulálva. Hallottam, ahogy belép, leveszi a kabátját, cipőjét, majd a lépcsőn át a szobába veszi az irányt.

- Lili megjöttem. Alszol? - Szólt kedves hangon, de nem válaszoltam. - Ne haragudj rám. Nem akartalak megbántani, csak felhúzott ez az egész ügy. - Lépett közelebb, leült az ágy szélére, és egy sóhaj után folytatta. - Sajnálom azt is, hogy kiabáltam, mert te nem ezt érdemled. Igazából, nem is tudom miért vagy még mindig velem, de remélem, megbékülsz, mert nagyon szeretlek. - Simította végig a karom, amitől kicsit megborzongtam. - Úgy látom, tényleg alszol. - Állt fel, és egy puszi után a fürdő felé indult. Hallottam, hogy megengedi a vizet, és igyekeztem legyőzni a gondolatot, hogy mellé álljak. Bő tízperc múlva pedig mellém bújt, és ekkor már nem bírtam ki. Felkapcsoltam a kisvillanyt, felültem és szigorú szemmel ránéztem.

- Csak neked akarok jót, és azt, hogy többet legyünk együtt. - Kezdtem mire meglepett szemekkel meredt rám. - Tudom, hogy neked ez a munkád, de lehet, hogy ezt a sors akarta így, mert érezte, hogy fáradsz.

- Én sosem fáradok el, vagyis inkább nem fáradhatok el, mert akkor kapom a kritikákat.

- Ne foglalkozz velük! - Ingattam a fejem.

- Próbálok, de nehéz, Lili, mert tudom, mire vagyok képes.

- Nem csak te vagy a csapatba!

- De azt akarom, hogy én legyek a legjobb! - Magyarázta, én pedig úgy gondoltam befejeztem. Nem fogok veszekedni, így kedvesen csak ennyit mondtam:

- Nekem akkor is te vagy a legjobb! - Bújtam hozzá, majd lágyan megcsókoltam. Kisvártatva azonban eltolt magától majd komoly hangon így szólt.

- Figyelj, lent maradt a telefonom a pulton. Nem hoznád fel?

- Nem! – Makacskodtam.

- Naa, kicsim!! - Kérlelt kiskutya szemekkel, és természetesen nem tudtam nemet mondani neki.

- Lásd jó szívem. - Kaptam a köntösöm után, lesiettem a lépcsőn, és amit a pulton találtam attól a szavam is elakadt. Egy csodálatos rózsacsokor díszelgett a közepén arany masnival átkötve. A felirat pedig ez volt rajta: Ne haragudj rám! Meghatottan végigsimítottam a szalagon és elámultam a virág fantasztikus illatán, és kinézetén. Annyira elvarázsolt a nem várt ajándék, hogy észre sem vettem, hogy szerelmem mögöttem áll.

- Hogy tetszik?

- Csodálatos. - Böktem ki elfúló hangon, majd szembefordultam vele. - De egy virágcsokorral nem győzhetsz meg, és nem fogok olyan könnyen megbocsájtani. - Játszottam továbbra is a sértődöttet.

- Akkor mivel engesztelhetlek ki?

- Egy Francia utazással? - Mondtam mire csak megforgatta szép szemeit. - Nagyon kérlek!!!!

- Lili nem tudom még mi lesz!

- De ha esetleg eltiltanak, akkor....

- Lili kérlek, ne feszegesd ezt a témát. Ha eltiltanak is jelen kell lennem a mérkőzéseken és az edzéseken. - Magyarázta én pedig egyre szomorúbb lettem. - De figyelj csak. - emelte meg a fejem, hogy a szemembe nézzen. - Cserébe megígérem, hogy az eltiltásom idején, csak egyszer megyek edzésre a két hét alatt.  A lehető legtöbb időt fogjuk együtt tölteni, jó? 

- Rendben, nekem már ez is elég Zlatan. Nem a lehetetlent akarom kérni, csak egy kicsivel több időt együtt. - Fogtam meg a kezét majd a vázával együtt felmentünk a hálóba és elaludtunk. Zlatan betartotta az ígéretét, és tényleg sokat voltunk együtt. Elmentünk vásárolni, éttermekbe jártunk, vagy csak sétáltunk a városba. Utóbbit leginkább este, mert így kevesebbszer kellett megállni, hogy fotózzák, vagy aláírást kérjenek tőle. Ilyenkor én mindig félreálltam és igyekeztem elfogadni a tényt, hogy ő egy ismert ember. Minden nap sokáig voltunk fent és mindkettőnk megmutatta azokat a filmeket a másiknak, amiket szeret, és reggel sokáig lustálkodtunk az ágyban. De aminek a legjobban örültem, hogy olyan dolgokat csináltunk együtt, amiket előtte sosem. Együtt főztünk, és ő megpróbált megtanítani XBOX-ozni, aminek az lett a vége, hogy súlyos vereséget szenvedtem. Visszavágót javasoltam, de ő elvette a kontrollert és a magasba emelte. Természetesen nem értem el, így felálltam a kanapéra. Szerelmem ekkor látta, hogy védtelen vagyok így derekamnál fogva felkapott és felvitt a hálóba. Gyengéden az ágyra rakott majd megcsókolt. Hosszú percekig csak csókolóztunk mikor bevillant valami. Gyorsan eltoltam magamtól és a határidő naptárom után kotorásztam. 

- Mit csinálsz Lili? - Nézet rám értetlenül. 

- Elfelejtettem, hogy a héten mikor kell orvoshoz mennem. 

- Orvoshoz? Miért?

- Mintha nem tudnád, hogy ellenőrzésre kell mennem, a baba miatt. - Magyaráztam és megnyugodtam, hogy a találkozó időpontja holnapra esik. - Holnap kell mennem. 

- Elmehetek veled? - Kérdezte és ez igazán meglepett. Még sosem volt velem a nőgyógyásznál. 

- Persze, hogy jöhetsz Zlatan, sőt nagyon boldog lennék! - Csillant fel a szemem. 

- Akkor ezt megbeszéltük, elviszlek, és végig bent leszek veled. Tudod nem mondtam még, de gyönyörű vagy, így várandósan. - Nézett végig a hasam, ami már jól láthatóan gömbölyödött. 

- Köszönöm, nem hittem volna, de élvezem ezt az időszakot. 

- Lehet már tudni, hogy milyen nemű lesz? - Puhatolózott mire én bólintottam. 

- Persze, már régóta tudhatnám, de eddig nem akartam. Igazából mindig arra vártam, hogy veled együtt fogom megtudni. - Osztottam meg vele és a meghatottságtól eleredtek a könnyeim. - Szeretlek, és mindnet veled akarok végigvinni. 

- Melletted leszek mindig. De most aludjunk, hogy holnap friss legyél. - Tanácsolta, majd egy gyors tusolás után egymás karjába aludtunk el. Az orvoshoz reggel kilencre volt időpontom, és örültem, hogy nem kellett sokat várnom. Kedveltem az doktort, mert nagyon komolyan vette a dolgát és olyan tanácsokkal látott el, amit hasznosnak véltem. Zlatannal kézen fogva léptünk be a vizsgálóba, amire sötét fény borult, majd mikor meglátta kivel érkeztem, dermedten bámult rá, de nem szólt egy szót sem. Nagyon vicces helyzet volt, és úgy gondoltam jobb lesz, ha bemutatom őket egymásnak. 

- Doktor úr ő a párom Zlatan Ibrahimovic. - Mutattam rá, majd szerelmem kedvesen bemutatkozott. 

- Maga sosem mondta, hogy kitől vár babát. Persze gondolhattam volna, hogy magának is van valami kapcsolata az egyik játékossal, mert mindig Unitedes barátnőkkel jött. 

- Igen, ez így van. - Feküdtem fel és ő rányomta a gélt a hasamra. Szerelmem feszülten figyelte a monitort ahol megjelent a kicsi. Már sokkal jobban kivehető volt, mint előtte bármikor. 

- Doktor úr lehet tudni milyen nemű? - Érdeklődött gyengéd hangon Zlatan, akin látszott mennyire megérintette ez az egész. 

- Ez természetes, de Lilien nem szerette volna még tudni. Esetleg elmondhatom már? 

- Igen, persze, nagyon szeretném tudni. - Válaszoltam izgatottan. 

- Oké, készen állnak? - Húzta az időt mire mindketten bólintottunk. - Rendben akkor látják azt a dolgot ott a kicsi lábacskái között? - Mutatott a képre. - Örömmel jelenthetem be, hogy egy kisfiú van születőbe. - Mondta ki és a szívemet hatalmas boldogság fogta el. - Gratulálok Lilien és persze önnek is Zlatan. - Nézett szerelemre, aki szinte maga elé meredve nézett, és csak akkor eszmélt fel mikor megsimogattam az arcát. Ekkor picit könnyes szemmel rám nézett és így szólt. 

- Köszönöm, hogy ezt megadod nekem. 

- Nélküled nem volna. - Nevettem fel, majd még egy pár vizsgálat után mosolyogva hagytuk el a vizsgálót, egy ultrahang képpel a kezembe. 

- Megmutathatnánk anyáméknak is. - Tanácsolta mikor már hazafelé indultunk. - Alig várom, hogy elmondjam neki. 

- Lesz még egy fiú unokája. 

- Igen, ez így van. - Sóhajtott fel és megszorította a kezem. Otthon pedig bekapcsoltuk a gépet és mindenkinek elújságoltuk a jó hírt. Heléna is megmutatta a kicsit, aki pufi arccal mosolygott a kamerába. Este pedig megünnepeltük egy romantikus vacsorával a napot. Már az ágyba feküdtünk és a holnapi napról beszélgettünk. 

- Holnap végre újra a pályára léphetsz. - Támaszkodtam a kezemre miközben a mellkasát simogattam. - Olyan jó volt ez a pár nap. 

- Nekem is, de igazából már alig várom, hogy újra játsszak. Ez a mai nap pedig, új erőkkel tölt fel. Tudod mikor megláttam az ultrahangon a kicsit olyan ideges voltam, és örülök, hogy egészséges, és semmi baj nincs vele. 

- Vigyázok rá nagyon! - Ígértem. 

- Én pedig rátok, ahogy csak tudok. - Szorított magához és álomba szenderültünk. Zlatannak nagyon jót tett, hogy újra játszott és tényleg tele volt energiával. A következő két mérkőzésén pedig betalált a hálóba, a csapa pedig egyre feljebb került a tabellán. A kisfiam szépen növekedett és már éreztem is őt. Szerettem mikor mocorog, még akkor is, ha éjszakánként nem bírtam aludni tőle. Az idő is kezdett tavasziasodni én pedig elővettem a gépemet és újra fotózni kezdtem a városba. Jól esett, hogy nem kell egy adott témára szorítkoznom. A munkám háttérbe szorult, helyette most inkább hobbiként éltem meg ezt. Volt, hogy órákig bolyongtam a városba, de egyszerűen élveztem a friss tavaszi levegőt, és sokszor átfutott az agyamon, hogy nem is olyan rémes ez a Manchester. A következő Európa Liga mérkőzést Április 20.- ára időzítették, és én mindenképen részt akartam venni rajta. 

- Lehet, nem kéne eljönnöd. - Mondta Zlatan a vacsora alatt és aggódva pillantott rám. - Nem szeretném, ha valami bajod lenne, a túl hangos zaj miatt, vagy esetleg valaki megnyomná a hasad. 

- Semmi bajom nem lesz kicsim! - Fogtam meg a kezét. 

- Jobban örülnék, ha a VIP-be lennél, mint eddig. Miért kell neked a közönségbe ülni? 

- Mert onnan sokkal jobb képeket tudok készíteni, és nem vagyok olyan, akinek csak a VIP a jó. 

- Eddig semmi bajod nem volt vele. A lelátón nagyon sok ember van, és nem biztos, hogy figyelnek rád. 

- Vigyázok magamra Zlatan! Ne aggódj! Felveszem a piros mezemet és drukkolok a többi szurkolóval. Igazából alig várom, már hogy a stadionba legyek. 

- Ó csak nem, hogy hiányzik neked is a  foci? - Mosolygott rám miközben a tányérokat pakolta a mosogatóba. 

- Egy kicsit igen. A hangulat, meg úgy az egész, és kicsit rossz is volt, hogy a két utóbbi meccsen, amin gólt rúgtál nem lehettem ott személyesen. 

- Semmi baj, mert éreztem, hogy velem vagy lélekbe. 

- Mindig veled vagyok édes. - Csókoltam meg lágyan. Zlatan már délelőtt elment, hogy a csapattal a megszokott hotelbe találkozzanak, és együtt készüljenek fel a mérkőzésre. Én próbáltam elérni Stephant, de sajnos nem vette fel. Tudtam, hogy rosszul érintette őket, hogy valószínű nem jutottak be a negyeddöntőbe és egy kicsit jobbkedvre akartam deríteni, de a telefon némán csengett. Belefogtam a lakás takarításába és mire végeztem már arra eszméltem, hogy indulhatok is a stadion felé. A hangulat, mint mindig most is fantasztikus volt, és nem csak az United szurkolók, de a vendégek is nagy transzparenseket raktak ki. Átverekedtem magam a tömegen és elfoglaltam a helyem, a stadion egyik pálya közeli részébe. Körülvoltam véve Unitedes szurkolókkal, és jól esett hallani az ő véleményüket is. Csendben figyeltem a beszélgetésüket és sok mindennel egyetértettem velük. Egy idősebb férfi ült mellettem, aki nagyon értett a focihoz. A többiekkel együtt én sem bírtam a fenekemen maradni, amit a mellettem ülő meg is jegyzett. 

- Még sosem láttam ilyen nőt, aki ennyire beleéli magát egy meccsbe. 

- Komolyan? - Csodálkoztam. - Pedig sok más nőnemű is rajong érte.

- Lehet, de az én környezetembe csak én vagyok ilyen. A lányaim és a feleségem is utálja. Helyette inkább valami Trónok harcát néznek. - Mesélte, és bár tudtam, hogy melyik sorozatról van szó, de sosem láttam belőle egy részt sem. - Mellesleg Ryan vagyok. - Nyújtotta felém a kezét barátságosan mire én is bemutatkoztam. A közönség felhördült és mi is a pályára tekintettünk, ahol egy Rashford passz után Mhkitaryan a hálóba vágta a labdát. A tömeg egy emberként felhördült mi pedig egymás nyakába borultunk a szomszédommal. Mivel az első mérkőzésen az eredmény 1:1- lett így a győzelem a továbbjutás miatt kötelező volt. 

- Mióta szurkol az Unitednek? - Kérdezte székszomszédom, mikor éppen nem sok minden történt a pályán. 

- Igazából csak ettől az évtől. Maga? 

- Már az idejét sem tudom, de legyen annyi, hogy az apám először egy Manchester United mérkőzésre hozott ki hat éves koromba. Most pedig már elmúltam hatvan is. 

- Ez nagyon aranyos. - Állapítottam meg. - Igazán jó lehet ilyen hosszú ideje rajongani valamiért. 

- Igen, ez egy hosszú és egyoldalú kapcsolat. - Nevetett fel. - Magának Ibrahimovic a kedvenc játékosa? 

- Igen, ő.

- A mezéről sejtettem, igazán szép darab. 

- Eredeti. - Büszkélkedtem. - A páromtól kaptam. 

- Én nem vagyok egy ilyen mezvásárlós típus, hiszen minden évben változik. 

- Az igaz. - Értettem vele egyet, és sajnos a harmincadik percben az ellenfél egy kapufa után mégis a kapuba talált. Bosszankodtunk és reménykedtünk abban, hogy a fiúk feltudnak törni még. A  védelemből Rojo kibukott és nem tudták mennyire komolya a sérülése, de körülöttem mindenki hosszabb gyógyulási időt jósolt neki, hiszen nem a saját lábán, hanem hordágyon vitték le. A csapatok nem bírtak egymással, és az állás mindkét játékrészben döntetlenre állt, így sajnálatos módon egyre közelebb került a hosszabbítás. 

- A két perc alatt még bármi lehet. - Súgta oda nekem Ryan mikor felemelték a két percet jelző táblát.

- Igen, remélem csak pozitív. - Bizakodtam, és reméltem esetleg szerelmem betalál a kapuba, de ez egyenlőre nem történt meg. Éppen a telefonommal voltam elfoglalva, hogy sms-t írjak Stephannak mikor mindenki felhördült körülöttem. Csak egy pillanatra akartam a kijelzőre figyelni, de amit láttam azt nem akartam elhinni. Szerelmem a földön feküdt és fájdalmas képpel markolászta a térdét. 

- Mi történt vele? - Érdeklődtem pánik hangon, de a visszajátszásból azonnal megláttam. Egy felugrás után hátra bicsaklotta térde, és elvesztette az egyensúlyát. - Miért nem kel már fel? Miért kell beszaladni hozzá? 

- Ajaj, ez nagy baj. Zlatan nem szokott csak így fetrengeni, főleg nem egy fontos kupa sorozatnál mikor a csapata vesztésre áll. 

- De hát miért nem áll már fel? - Lábadt könnybe a szemem. - Mi a baja???? 

- Sajnos nem tudom, de durvának tűnik, gondolom, a csapat orvosok mindjárt megállapítják.

- MI? - Néztem rá, majd újra a kivetítőre ahol még mindig fájdalmas arccal feküdt, és mikor felült láttam az arcán, hogy ennyi volt. Behozták a hordágyat, amit elutasított és segítséggel a saját lábán távozott a gyepről. - Nekem le kell mennem hozzá! - Villant be.

- Gondolod, hogy oda engednek? 

- Tudom, hogy odaengednek! Én vagyok a barátnője. - Mondtam és könnyes szemmel lesiettem az öltözőkhöz. Nem érdekelt már semmi, se a mérkőzés, se az eredmény, sőt az sem izgatott, hogy esetleg kikapnak. Az agyamba csak az zakatolt, hogy minél hamarabb Zlatan közelébe legyek és megtudjam mi a helyzet. Reméltem nem komoly és esetleg csak egy kis húzódásról van szó. A folyosókon mindenki sürgött- forgott és ekkor már éreztem, hogy nagy a baj. Az egyik ajtó mögül pedig fájdalmas hangokat hallottam ki, majd megállapítottam, hogy ez nem lehet más csak Zlatan. Elindultam az ajtó felé, de egy őr elém állt, akit még sosem láttam.

- Sajnálom, de nem mehet be! 

- De igenis bemegyek világos!! Ugyanis bent a gyerekem apját vizsgálják és tudnom kell, mi van vele!!! Értette, szóval vagy beenged, vagy olyat teszek, amit még magam is megbánok. 

- Lilien. - Jött ki a szobából a doktor - Miért nem nézed a meccset? 

- Maga szerint? Hogy van Zlatan? Bemehetek hozzá? 

- Jelenleg nem akarom felkavarni, mert...- kezdte, de én félre toltam és benyitottam az ajtón. Az orvosi szobába megláttam őt az ágyon fekve. Térde már most hatalmasra dagadt. A kép azonnal szíven ütött. A mindig erős férfi, most összetörve nézte a plafont. 

- Zlatan mi  történt? 

- Lili nem kéne itt lenned. - Nézett rám, majd óvatosan felült. - Mondtam, hogy senkit ne engedjenek be.

- Én nem senki vagyok, de mi történt? 

- Csak felugrottam és ennyi volt. Egy pillanat alatt történt az egész, de mikor ott feküdtem már tudtam, hogy vége. 

- Vége? Minek van vége?? - Pánikoltam. 

- A szezonomnak Lili. - Hajtotta le a fejét szomorúan. - Ennyi volt... egy rossz felugrás.

- Nem, nem. Ez nem igaz. - Tagadtam. - Te mindig erős vagy, és mindig felállsz, és sosem vagy sérülékeny és...

- Lili nyugi!! - Intett csöndre. - Nem lesz semmi baj, de most ki kell menned, hogy megállapítsák a diagnózist. 

- Itt maradok veled! 

- Nem, jobb lenne, ha hazamennél, és én majd telefonálok.

- Nem gondolod, hogy magadra hagylak Zlatan!!! - Háborodtam fel. - Itt maradok, és nem mozdulok mellőled.

- Kicsim nem biztos, hogy ez jót tesz most neked vagy a babának. Nem akarom, hogy idegeskedj. 

- Otthon sem lenne jobb. - Szóltam és ekkor visszajött a csapat orvos, aki egy pár mentős is követett. 

- Mehetünk Zlatan! - Mondta sürgetően, majd a mentősök lesegítették az asztalról. 

- Hova mész? Hova viszik? 

- Bevisszük a kórházba, hogy elvégezzünk pár vizsgálatot. - Kezdte az egyik mentős. 

- Vele mehetek? 

- Nem akarom, hogy gyere, és ha jöhetsz, felhívlak! Értetted? Menj haza és nyugodj meg! Kérlek! 

- Megígéred, hogy felhívsz? - Suttogtam. 

- Igen, megígérem. - Mondta és mielőtt elvezették szorosan magamhoz húztam és megcsókoltam. Nem akartam elengedni, de tudtam nincs más választásom. Kivezették a mentő autóhoz, én pedig leültem az öltözőbe és csak üveges tekintettel néztem magam elé. Pár másodperc múlva a csapat orvos jött vissza nagy sietősen.

- Itt felejtettem az egyik fájdalom csillapítót. – Magyarázta.

- Kérem, várjon! – Szóltam utána. – Tudta nekem mondani valamit?

- Nézze, őszinte leszek. Úgy állapítottam meg, hogy a térdében elszakadtak a térd szalagok.

- Az mit jelent pontosan? Mikor fog pályára lépni?

- Nem tudom, mert ő mindig is egy erős felépítésű játékos volt, viszont ez a legkeményebb focistát is kényszer pályára küldi. Ha a sejtésem beigazolódik, az azt jelenti, hogy több mint fél évet kell kihagynia. Sajnálom Lilien, de most mennem kell. Ígérem tájékoztatni, fogjuk. Egyenlőre annyit tehetünk, hogy megnézzük a röntgenfelvételeket, és elvégzünk pár vizsgálatot. Menjen haza és pihenjen le, mert a maga állapotának nem jó a sok idegesség.

- Köszönöm. – Mondtam, és mikor az orvos elment az öltözőbe rogytam és felhívtam Stephant.

- Lili mi a baj? – Kérdezte mikor hallotta sírok.

- Zlatan lesérült…. vége a karrierjének. 

Sziasztok!! Ezt a részt nagyon nehezen írtam meg!  Próbáltam nem túl érzemes lenni, de azért átjöttek a dolgok. Igazság szerint a videót még mindig képtelen voltam rendesen megnézni, ami lehet látszik is. Remélem így is tetszett. Szépséges hétvégét nektek! Puszi. Andrea  😉