2/ 26. Fejezet! ⚽️ Viszlát Párizs! :). Évadzáró? ⚽️

Mikor Stephan elment üresnek éreztem magam és alig tudtam mit kezdeni a helyzettel, hogy nincs velem. Borzalmasan hiányzott a legjobb barátom még így is, hogy tudtam már csak pár hét és az esküvőn találkozunk, aminek már biztos résztvevője leszek, hiszen nagy erőfeszítésekkel és hatalmas ideg gombóccal a gyomromba felhívtam Helénát és bocsánatot kértem a viselkedésemért. Sajnáltam, hogy úgy leordítottam a fejét és mikor megosztottam vele, hogy Rómába költözök meglepődött, de elfogadta a döntésemet. Nem szólt semmit és nem kérdezett a miértekről sem. Tudta ő is, hogy Zlatan nem hívott fel az óta mióta Angliába költözött. Igaz, hogy alig telt el egy hét, de ez akkor is bántott és a végén már engem is hidegen hagyott és a napi sms-eim is elmaradtak, hiszen választ egyikre sem kaptam soha. A mérkőzés előtti napon azonban sehogy sem tudtam elaludni. Kamilla elment egy záró buliba, hogy ott is fényképezgessen, de én túlfáradt voltam így inkább lefürödtem és egy jó levessel a kezembe bekuckóztam az ágyamba, majd elindítottam kedvenc sorozatomat. Már bőven belefeledkeztem az eseményekbe mikor csöngettek az ajtón. Furcsálltam, hiszen még éjfél sem volt és Kamilla általában jóval hajnalba szokott hazatámolyogni egy- egy partiból valami idegen, pasival az oldalán. Már ha nem egy híres focistával megy a szállodába, ugyanis a Stephannal történt incidens óta eléggé kicsapongó életet élt és kezdtem félteni, hogy mi lesz ennek a vége, bár egyelőre nem szóltam neki az észrevételeimről. Kikászálódtam az ágyból és az ajtó felé indultam. Kinyitottam és a szívem hatalmasat dobbant amint az előttem álló férfira tévedt a tekintetem. Egy pár másodpercig köpni-nyelni nem tudtam, főleg miután végig mértem és meglepő mód nem laza öltözetbe, hanem tökéletes öltönybe állt előttem, amit imádok rajta, ám amikor picit megnyugodtam előtört belőlem a haragos énem és lazán csak így köszöntöttem a vendégemet.

- Minek csöngettél nincs kulcsod? – Szegeztem neki a kérdést majd válaszát meg sem várva a konyhába indultam Zlatan pedig utánam.

- De, csak Manchesterbe maradt. – Hallottam erős hangját és próbáltam nem gondolni arra mennyire szeretném átölelni és megcsókolni, csak úgy üdvözlés képen.

- Remek. Mit akarsz, talán itt maradt még valami?

- Lili én azért jöttem, mert hiányzol. – Mondta és nagyon fájt, hogy ilyeneket mondd és tudtam, hogy hibásnak érzi magát, hiszen ő is láthatta a telefonján a hívásaimat és az üzeneteimet.

- Igazán? Nem is gondoltam, bár lehet, hogy Manchester és Párizs között van egy láthatatlan üvegfal, ami nem engedi át a hívásokat és a telefon üzeneteket.

- Lili ne már. – Mondta fáradtan miközben leült velem szembe az egyik székre. – Sajnálom, de annyi dolgom volt és annyi helyre hívtak, hogy tényleg semmi időm nem volt arra, hogy telefonáljak neked, amikor pedig tudtam volna te már mélyen aludtál.

- Ezt most fejezd be, és ha csak hülyének tudsz nézni, akkor talán, távozhatsz is, mert ebből elegem van. – Mutattam a bejárat felé.

- Lili nem haragudhatsz rám! – Jött közelebb hozzám.

- Mégis miért nem, mert te vagy Zlatan a Manchester Istene?? Ne röhögtess már!

- Láttad?? Marha jól visszavágtam szerintem. – Akadt fent a témán, de én csak a fejemet ingattam. Sosem fog megváltozni.

- Idióta vagy és meggondolatlan és az emberek megint egy egoista pöcsnek fognak gondolni. Persze nem járnak messze az igazságtól, de akkor is. Mondd minek jöttél vissza?

- Mondtam már, hogy hiányzol és most aláírtam meg lerendeztem a dolgaimat van rád időm.

- Ó hogy van rám időd? – Emeltem fel a hangom. – Akkor most mindjárt meghatódok ettől a kedves gesztustól. – Néztem a szemébe szigorúan és bevonultam a szobámba, de Zlatan utánam jött és levette a zakóját. Mennyire sexi volt ebben a fehér ingben, és kedvem lett volna a nyakkendőjénél fogva berángatni magam mellé.

- Félre érted, és megint patáliázol a semmiért. Megmondtam, hogy hívlak és…

- Mégsem tetted.

- Lili- Vett egy mély levegőt majd leült mellém az ágyra. – Mikor akartad elmondani nekem, hogy Stephanhoz költözöl?

- Szóval innen fúj a szél. – Esett le és tudtam, hogy csak azért jött ide, mert roppant féltékeny.

- Heléna elmondta és azt gondoltam, ha már a pasid vagyok, megosztod ezt a fontos döntést velem.

- A pasim vagy? Ne haragudj, de mostanában nem igazán vettem észre, hogy mellettem állsz, drága szerelmem. – Mondtam és az utolsó szót nagyon gúnyosan ejtettem ki, ami neki cseppet sem tetszett.

- Kicsim kérlek.  – Próbált közelebb húzódni. – Annyira hiányoztál.

- Nem kell tenned nekem a széped Zlatan. Igen elköltözök, mert a húgod volt olyan kedves és eladja a fejem felöl a lakást.

- Miért nem mondtad el ezt nekem? Kitalálhattunk volna valamit, sőt én mondtam is neki, hogy megveszem.

- Nem kell megvenned, hidd, el nekem már van másik opcióm.

- Stephan? – Nézett rám kérdőn.

- Igen, jobb lesz ez így, mert…

- Remek, szóval megint így akar magába bolondítani.

- Mi a szarról beszélsz? Nem akar magába bolondítani, hanem nem akar magamra hagyni.

- Annyira édes vagy drágám és naiv. – Próbálta megfogni a kezem, de én felálltam. Jobb, ha nem az ágyon ülve beszélgetünk. Számomra túl veszélyes ilyen közel ágy mellett lenni vele.

- Stephan a legjobb barátom és nagyon sokszor velem volt mikor te elmentél. Kibuktam és ő vigasztalt és akármit elmondhattam neki, mert sosem zavarta a panaszkodásom. Egy olyan ötlettel állt elő, ami teljesen megfelel nekem és még olcsóbban is kijövök. Hidd, el ez nem arról szól, hogy újra összejövünk vagy valami. Elvégre csak a barátom, de a legjobb és nem akarom, hogy elhajtsd mellőlem. Fontos nekem és az életem nélküle egy lócitromot sem érne.

- De nem vagy belé szerelmes igaz? – Nézett rám és tekintete aggódva figyelte a válaszomat.

- Nem, nem vagyok, én csak mérges vagyok rád és csalódott, hiszen újra elfelejtettél.

- Nem felejtettelek el kicsim. – Jött közelebb hozzám és mikor hátat fordítottam neki átölelte a derekam. Jóleső érzés volt és nem is hiszem el mennyire vágytam már arra, hogy karjai közt legyek. – De tényleg rengeteg programom volt. Bocsáss meg! – Suttogta a fülembe, majd lágy csókokkal borította be a nyakam, amitől az egész testemet átjárta a forró borzongás.

- Ne csináld ezt, mert nekem ez…

- Cssss. – Hallgattatott el. Éreztem, hogy újra csak elgyengülök. – Örülök, hogy hordod a tőlem kapott ékszereket.

- Persze, hogy hordom. Fontosak nekem, hiszen tőled kaptam mind kettőt.

- De a gyűrűt még mindig a középső újadon viseled, ami nem annyira jó jel.

- Ha jól viselkedsz, lehet, átkerül máshova is. – Mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme, de nem akartam, hogy annyira örüljön, hiszen még eléggé sértődött voltam, és próbáltam visszakanyarintani a témát az eredetihez.

- Tudod az is rosszul esett, hogy a közösségi oldalaidon eléggé aktív voltál az elmúlt hétben, de rám…

- Lili legalább tudtad, hogy jól vagyok. – Próbálta elviccelni, de ekkor felcsattantam.

- Szerinted mit érzek most? – Néztem fel rá és próbáltam nagyon szigorúnak tűnni.

- Remélem még mindig azt, amit én. – Simogatta meg az arcom majd lágyan megcsókolt, én pedig csak élveztem, hogy újra elveszhetek az édes csókba, és bár borzasztóan nagy erő kellett tudtam mivel vághatok vissza. A szemébe néztem majd kemény hangon rászóltam.

- Most pedig menj ki!! – Toltam ki az ajtómon mire értetlenül nézett rám.

- De én azt hittem, hogy…

- Mit? Hogy idejössz és a karjaidba omolva lefekszek veled??? Azt gondoltad belenézek a szemedbe és elolvadok?

- Hiányzol. – Próbálkozott tovább és cuki szemekkel nézett rám, amitől talán egy pillanatra el is gyengülnék, de a fejembe ez már el volt döntve. Sosem éreztem ellene ilyen erősnek magam és gyorsan ki akartam használni jelenlegi állapotomat. Megtudja, kivel játszadozzon máskor.

- Te is hiányoztál nekem, mind lelkileg és mind testileg, viszont gondolkozz el a viselkedéseden. Aludj a vendégszobába, ami persze nem Kamilláé, hanem a másik. Takaró és párna van, törölköző a fürdőbe. Jó éjt. – Majd egy arc puszi után rácsaptam az ajtót. Zlatan egy darabig csak állt értetlenül, majd pár perc múlva feladta és elsétált az általam kijelölt új helyére. Büszke voltam magamra és próbáltam kiverni a fejemből a piszkos gondolataimat mikor meghallottam a víz csobogását a fürdőbe. Megnéztem a sorozatomat majd jólesően elaludtam azzal a tudattal, hogy életem szerelme jól van és semmi baj nem érte, sőt még mindig annyira szeret, mint én őt. Másnap reggel félkómás fejjel botorkáltam ki majd egy idegen pasival találtam szembe magam a fürdőbe. A srác fehér alsóba és kócos hajjal állt a tükör előtt én pedig miután felmértem elismerően bólintottam a látványon. Kamilla végre jól döntött, hiszen a tükör előtt egy kockás hasú, édes mosolyú pasi állt. Borzalmasan ismerős volt, és mikor eszembe jutott ki az meg kellett kapaszkodnom a polcba. A férfi rám villantotta vakítóan fehér fogsorát és a kezét nyújtotta felém.

- Hello, jól vagy? A nevem Antonie Griezmann.

- Lili. –  Mondtam kábultam én alig bírtam levenni tekintetemet a testalkatáról.

- Ó bocsi, hogy felébresztettelek csak Kamilla még alszik, de nekem mennem kell. – Kezdte a fiú, de én annyira zavarba voltam, hogy vörös fejjel sarkon fordultam, és elindultam abba a szobába ahol Zlatan aludt. Szerencsére már ébren volt és éppen a mobilját nyomkodta.

- Jó reggel szerelmem, mi ez a fej?  - Érdeklődött.

- Semmi csak… basszus KAMILLA LEFEKÜDT Griezmann-nal

- Mi?– Vágott értetlen fejet barátom mire a reakciójától hangos nevetésbe törtem ki.

- A fürdőbe van egy szál alsóba és te jó ég!!!  – Emlékeztem vissza a látványra, ami akár órákig is leköthetné a figyelmemet.

- Az a pasi egy idióta.– Vágta rá gyorsan Zlatan.

- MI? Miért mondasz ilyet, hiszen nem is ismered. – Emeltem fel a hangom.

- Te talán igen? Sokkal jobban focizok, mint ő. – Szólt mire újra csak fejem ingattam. Eszembe jutott, hogy két opcióval is visszavághatnék, például, hogy mégiscsak a Franciák jutottak be a döntőbe, vagy esetleg, hogy a kint lévő fiú már majdnem nyert egy B.L trófeát, aminek sajnos szerelmem még a közelébe sem állt, de nem tettem, hanem csendben figyeltem amint Zlatan előkap az egyik fiókból egy világos pólót és egy rövid szárú farmert.

- Mellesleg ennek a pasinak felesége van, és úgy tudom egy kislánya is. Kamilla már túlmegy minden határon. – Mérgelődtem.

- Lili miért foglalkozol mással? – Nézett rám. – Inkább csinálj egy kávét.

- CSINÁLJ EGY KÁVÉT? – Emeltem fel a hangom. – Mi vagyok a cseléded? Bazd meg készíts magadnak! – Mordultam fel mérgesen majd kicsörtettem a konyhába. Szerencsére a focista már elment így semmi zavarba ejtő dolog nem történt. Mikor nekiláttam a reggeli elkészítésének Kamilla jött ki álmos fejjel.

- Jó reggelt Lili. Ez a tegnapi buli eszméletlen volt és…

- Mégis mit képzelsz magadról Kamilla? – Fordultam felé szigorúan. – Eddig egy szót sem szóltam a viselkedésedről, mert nem érdekelt milyen pasikkal fekszel össze, de most mikor reggel belebotlottam a Francia játékosba átfutott az agyamon, hogy ez már sok!!! Tényleg sok!! Mi vagy te egy kurva?

- Tessék? – Csodálkozott barátnőm. – Nem értem miért vagy ennyire kiakadva. Csak egy éjszaka volt és…

- EZ A PASI NŐS és van egy cuki kislánya, aki még nincs egy éves!! Mégis mit képzelsz? Egy nős pasit csábítottál el!!! Komolyan nem érzed mennyire olcsó lettél?

- Szerintem ne beszéljünk arról, hogy ki feküd össze nős pasival Lili.

- Hogy érted ezt? – Húztam össze a szemöldököm.

- Én felvállalom a tetteimet, sőt ha kell, még többször is megtenném, mert ez is én vagyok, de te iszonyú álszent vagy és még engem nevezel kurvának. – Nevetett fel. – Mondd Zlatan mi volt, amikor összefeküdtél vele, mert ha jól tudom neki is volt felesége és egy kisfia. – Vetette oda nekem és erre nem tudtam visszavágni, és ekkor bejött Zlatan, de miután látta, hogy mennyire fagyos a helyzet és egy szót sem értett a vitánkból inkább elvonult a fürdőbe.

- Mi a fene történt veled Kamilla? – Érdeklődtem más hangsúlyra váltva. – Te nem ilyen vagy, és nem tudom mikor és főleg, hogy miért lettél ilyen.

- Úgysem értenéd meg. – Nézett rám és szemeibe mintha könnyek csillogtak volna.

- Akkor mondd el!! Itt vagyok és bocsánat, hogy kiabáltam. Szeretném tudni ha valami baj van, mert mostanában nem voltam valami jó barátnő. – Ismertem be és eszembe jutott az, mennyire csúnyán beszéltem Helénával is.

- Lili ezt nem mondhatom meg neked, mert félek, hogy megharagudnál rám.

- Barátok vagyunk és számíthatsz rám. – Léptem hozzá közelebb mire Kamilla leült az asztalhoz és így szólt.

- Minden Stephan miatt van. – Nézett rám, és én nem értettem barátom hogy kerül a képbe, de Kamilla folytatta.

- Mikor Stephannal találkoztam én egyből beleszerettem és, mikor lefeküdtem vele az csodálatos volt és hihetetlen. Aztán másnap tényleg elhittem, hogy lehet valami köztünk, hiszen tényleg szuper volt az a nap. Rengeteget csókolóztunk és nevetgéltünk együtt. Jól éreztem magam vele Lili és azt gondoltam lehet belőle kapcsolat, de nem így lett, mert dobott. Aztán pedig történt az a bizonyos eset, amit mai napig is szégyellek. – Sütötte le a szemét és kifújta az orrát. – Mikor Stephan ilyen sokat volt veled fájt látni, de főleg az esett rosszul, hogy levegőnek néz. Nem ilyennek ismertem meg, de nem is érdekel már, és úgy voltam vele, hogy igaz, hogy neki nem kellek, de másnak még igen és elindultam a lejtőn. Akárhányszor sikerült egy hódításom eszembe jutott Stephan, és az, hogy igenis jó nő vagyok. Lili kellett az önbizalom löket és tegnap még a szokásosnál is elkeseredettebb voltam így mikor Griezmann odajött hozzám és meghívott egy italra elfogadtam aztán kialakultak a dolgok. Sajnálom Lili, de Stephan annyira letette az önbizalmamat, hogy csak így tudtam vissza szerezni. Egy idióta vagyok. – Temette fejét a kezébe én pedig átöleltem és megvigasztaltam. Sajnáltam Kamillát, de akkor sem akartam, hogy ilyeneket tegyen.

- Figyelj te egy gyönyörű nő vagy! Mi lenne, ha a döntő előtt még beszereznénk pár új ruhát.

- Az jó lenne. – Törölte meg a szemét és végre mosolygott.

- Elvonultak a viharfelhők? – Jött ki Zlatan mire mindketten felnevettünk. Jól esett, hogy Kamilla kiöntötte nekem a szívét és úgy gondoltam beszélek Stephannal, hogy a lakodalmon próbáljon meg kedves lenni vele. Este már mindenki nagyon izgatott volt és az utcán szinte alig lehetett megmozdulni az ember tömegtől. Megcsináltuk a kötelező melót majd beültünk a helyünkre. A hangulat szinte leírhatatlan volt. Sok meccsen voltam már kint, de itt érezni lehetett, hogy itt minden rúgásnak és helyzetnek hatalmas tétje van. Én személy szerint Portugáliának Kamilla pedig Francia országnak drukkolt és a mérkőzés Portugália 1-0ás győzelmével ért véget, ami eléggé meglepte a Franciákat, hiszen ők mindenáron a saját nemzetük fiaiban bíztak. A sajtó még sokáig attól volt hangos, hogy Ronaldot lerúgták és ez adott erőt a Portugál fiúknak, de személy szerint biztos vagyok benne, hogy egy az edzőjük egy erős válogatottat verbuvált össze a döntőre. Hulla fáradtan, de boldogan estünk haza és egy pohár pezsgővel koccintottunk arra, hogy sikeresen túléltük ezt az egy hónapot, én pedig visszagondoltam az előző fél évre és megállapítottam magamba, hogy jó döntéseket hoztam. Nagyon vártam már milyen lesz Stephannal együtt lakni. Bizalommal vártam Zlatan új évét is az új csapatával és reméltem sikerül neki elérni azt, amire vágyik. Nagyon vártam már Heléna esküvőjét, ami még egy pár hónapja szinte elképzelhetetlen lett volna számomra. Ahogy körbe néztem a lakásba elfogott a hála érzete és boldog voltam, hogy ilyen tökéletes barátaim és életem van. Ezzel a tudattal a fejembe bújtam be Zlatan mellé majd őt átölelve hajtottam álomra a fejem.