2/14 Fejezet.

Sziasztok!! Új rész!! Jó olvasást és várom a véleményeket :).  Mellesleg fogalmam sincs mi lehetne a címe szóval azért nincs neki. Ha gondoljátok adjatok neki és akkor majd kirakom 

Puszi Andrea :). 

A tudat, hogy egyedül maradtam szinte mellbe vágott. Felhívtam Stephant és mérgembe leteremtettem. Szegény szinte meg sem tudott szólalni a dühtől, amit rázúdítottam.

-          Lili hallgass meg! – Szólalt meg végül. – Nem akartam, hogy szétmenjetek.

-          Ó dehogy nem! Mégis miért mondtad volna el akkor Zlatannak az egészet? Annyira kétszínű és….

-          Kétszínű? Én vagyok kétszínű mikor lefeküdtél velem éreztél valamit irántam nem?

-          Stephan én….

-          Éreztél nem? – Hallottam hangját és tudtam, hogy igaza van, mert én is akartam vele a sexet.

-          Igen, de most nem erről van szó.  – Magyarázkodtam, de ezzel nem hatottam meg őt.

-          Akkor miről? Nem csak én vagyok a hibás, hogy megtörtént, hiszen te is ugyanúgy akartad mint én.

-          Igen, de miért kellett azt hazudnod, hogy KÉTSZER Stephan?

-          Nem tudom, csak kicsúszott a számon Lili, és olyan jó volt végre azt látni, hogy neki is szarul esik valami.

-          De hát azt hittem a barátok örülnek annak ha a másik boldog.

-          Igen, de én azt szeretném, ha velem lennél boldog drágám. – Hallottam szomorú csendes hangját.

-          Stephan kérlek! Ezt már annyiszor megbeszéltük.

-          Tudom, de akkor is ez a paraszt nem való hozzád

-          Jó hagyjuk. Nem érek rá a hülyeségeidre. Remélem büszke vagy magadra. – Majd mérgesen lecsaptam a telefont. Felhívtam Kamillát, hogy mind a négyen megyünk holnap a megnyitóra. Este elmentünk haza és lepakoltuk Kamilla cuccait is. Henriett és Márk jobbnak látták, ha szállodába laknak én pedig nem erősködtem. Kaptunk egy autót is, amivel könnyebben el tudunk jutni majd a meccsekre. Este vacsora közben pedig végignéztük az összes menetrendet, útvonalat, és azt milyen meccsekre kell majd elmennünk. Eléggé nagyok voltak a távolságok és csak hálásak lehettünk az újságnak, hogy autót raknak a seggünk alá.

-          - Nagyon kemény lesz ez az egy hónap hallod. Minden nap három vagy kettő meccs. Főleg, hogy nem igazán szeretem a focit. – Aggodalmaskodott Kamilla mikor már a menetrendeket böngésztük.

-          Nyugi jó lesz. Én már nagyon várom Igazi kihívás. Szerencsére nem korán kezdődik, így mindig kialudhatjuk magunkat.

-          Ja főleg ha nem kétórás az út. – Nevette el magát. – Amúgy jól vagy? Ne haragudj, de annyira furcsa vagy mióta beszélgettél Zlatannal.

-          Ne, de bocsi, erről nem szeretnék beszélni. – Álltam fel az asztaltól. – Mi a holnapi program?Kell valakivel interjút készíteni vagy ilyesmi? – Tereltem el a szót.

-          Nem csak a megnyitó és a meccs. Csinálunk egy pár fotót és kész. Paolo nem mondta, hogy kell más. Inkább a képek a lényegesebbek.

-          Rendben van, kivel kell legelőször majd beszélni? Csak jó lenne belőle legalább alapszinten felkészülni.

-          Azt hiszem, csak szombaton kell az egyik játékossal Gareth Bale-lel interjúzni. Tudod ő a Real Madrid focistája.

-          Remek és hogy tudunk a közelébe kerülni?

-          Edzéses és majd még felhívok egy pár embert. – Nézett rám Kamilla. Ezért is örültem, hogy vele voltam együtt. Remek kapcsolatai voltak és hatalmas rábeszélő képessége. Még a lehetetlen interjút is nyélbe tudja ütni. Úgy gondoltam elmegyek aludni mikor kopogtattak az ajtón.

-          Várunk valakit? – Néztem rá Kamillára, de ő csak a vállát vonogatta. Odamentem az ajtóhoz és mikor kinyitottam Stephan állt előttem.

-          Te meg mit keresel itt? – Kérdeztem cseppet sem kedvesen.

-          Azért jöttem, mert nem akarom, hogy haragba legyünk Lili.

-          Erről már lekéstél. – Mondtam és be akartam csukni az ajtót, de ő nem engedte.

-          Kérlek, engedj be. – Nézett rám és nem tudtam neki ellenállni.

-          Gyere be. – Sóhajtottam és Stephan hatalmas vigyorral az arcán belépett mögöttem a lakásba. Körbe nézett majd mikor meglátta Kamillát jobbnak láttam ha bemutatom őket egymásnak.

-          Stephan ő a munkatársnőm Kamilla, Kamilla ő itt…

-          Stephan El Shaarawy. – Ujjongott Kamilla. – Élőbe még helyesebb vagy.

-          Köszi te is jól nézel ki. – Bókolt a lánynak, amitől Kamilla teljesen elvörösödött.

-          Miért jöttél? – Kérdeztem megbontva az ismerkedésüket.

-          Mert beszéltem Zlatannal és….

-          Ó ne haragudjatok, én elmegyek, lefekszek. Jó éjt. – Köszönt el Kamilla mi pedig leültünk az asztalhoz.

-          Miért ment el? – Csodálkozott.

-          Gondolom, nem akar a magánéletembe avatkozni.Nagyon nem volt fair amit tettél. – Néztem bele a szemeibe, és átfutott az agyamon, hogy annyira szeretem Stephant, és én örülnék ha találna már egy olyan lányt aki mellett leakadna rólam. Biztos vagyok benne, hogy én nem tennék keresztbe ha látnám rajta, hogy fülig szerelmes.

-          Lili én nem tehettem mást.

-          De mért? Miért fáj az neked, hogy boldog vagyok?

-          Vele? – Csodálkozott.

-          Igen vele, mert te is tudod, hogy nem olyan mint aminek mutatja magát. Stephan ő az életem szerelme. – Mondtam és kibontottam egy üveg bort. – Én nem tudok másra gondolni csak arra, hogy szakított velem pedig tudom, hogy szeret engem és most… elbasztam neki a dolgokat, mert mi van ha nem tud koncentrálni?

-          Értem nem is aggódsz?

-          Dehogy nem, mert te a legjobb barátom vagy, de ez nem ugyanaz. Amit irántad érzek az…

-          Az micsoda? – Jött közelebb és a pulthoz nyomott, majd végigsimította az arcomat. Furcsa érzés volt, mert akaratom ellenére is jólesett az érintése.

-          Stephan ne. Kérlek, ne tegyük tönkre a barátságunkat egyetlen mámoros pillanat miatt.

-          Csssss. – Hallgattatott el. – Ne beszélj csak csókolj meg! – De mikor ezt kimondta eltoltam magamtól és rákiabáltam:

-          Basszus állj már le!

-          Mi van? – Ment egy kicsit hátrébb. – Mi a baj?

-          Nem tehetem meg. Kérlek, menj el. – Kerültem ki. – Én nem beléd vagyok szerelmes….

-          Ugyan már Lili miért akarod magadat becsapni?

-          Ez nem becsapás Stephan. Én Zlatant szeretem és ez nem fog megváltozni pár csók miatt. Főleg így, hogy tudom, hogy ő is szeret és miket tett meg a kapcsolatunkét.

-          Igazán? Vicces, mert te azt hiszed ott hagyta Alexandrát….

-          Mert ez így is van.

-          Tényleg? Akkor szerinted most hol alszik? – Tette fel a kérdést és igazán gondolkodóba estem. – Na ugye. Nyilván, hogy Alexandrával a KÖZÖS otthonukba.

-          Ez nem igaz, mert ő az edző táborba alszik a többi csapattaggal vagy egy szállodába vagy akárhol, de….

-          Nem, ő ALEXANDRÁVAL alszik. – Emelte fel a hangját.

-          Nyilván csak Maxi miatt. – Mentettem Zlatant.

-          Gondolj, amit akarsz, de hidd el nagyon át lettél vágva Zlatan módra és én aki szeretlek csak megakarjak védeni.

-          Nem kell megvédeni semmitől, mert őt szeretem, és most tényleg hagyd el a lakást. – Néztem rá szigorúan majd az ajtó felé mutattattam.

-          Akkor..... én…. sajnálom, de nem fogom feladni Lili. Meglátod, hogy nekem lesz igazam, de akkor már hiába jössz hozzám sírva. – Nézett rám bánatosan majd kilépett az ajtón.