13. fejezet. Happy B. Day??!!!

Leültünk a kanapéra és miután megnyugodtam beszélgetni kezdtünk. Mi négyen. Mindenről és annyira jó volt…. Mint régen… és mégse. Hihetetlen volt az, hogy újra mellettem van és foghatom a kezét. Ennyi hónap után. Szinte semmit sem változott talán csak egy kicsit izmosabb lett. Iszonyúan hálás voltam Stephannak, hogy ezt tette miattam. Tudtam, hogy ez egy hatalmas erőfeszítés volt számára.

- Szóval akkor hol lesz a szülinap? – Nézett rá Zlatan.

-  Szülinap??? Azt hittem, hogy már megünnepeltétek. – Mondtam. Tudtam, hogy neki most volt a 30. szülinapja a múlt hónap elején. Sajnáltam, hogy nem tudtam vele lenni, és hiába tudtam, hogy Heléna elment hozzá mivel éppen rosszba voltunk nem tarthattam vele.

- Tudod az én szülinapom is most volt 27. –én… és… szóval Zlatan ezért IS jött. Meghívtam a bulimra. – Basszus. Sokkolódtam le. Együtt élek ezzel a pasival és még a szülinapja dátumát sem tudom megjegyezni. Borzalmasan zavarba lettem.

- Stephan ne haragudj…. Én….

- Semmi baj Lili…. Elfelejtetted. Nem érdekes. Eléggé sok minden foglalt le mostanában.

- De akkor hol lesz? – Érdeklődött Heléna.

- Úgy terveztem, hogy először beülhetnénk, valamerre kajálni aztán persze bulizhatnánk is. Felőlem bármelyik klub jó lesz és nem úgy gondoltam, hogy négyen, hanem a csapattagok közül is egy pár haverom.

- Rendben. Megszervezzem? – Kérdezte Zlatan.

- Nem köszi. Viszont nekem mennem kell…. Lili te gondolom maradsz.

- Igen ha nem baj. – Majd átöleltem és a fülébe suttogtam, hogy „köszönöm”. Este Heléna elment otthonról és csak a miénk volt a lakás. Annyira fantasztikusan éreztem magam újra mellette.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy.

- Nekem is furcsa egy kicsit de…. örülök neki.

- Mikor mész vissza?

- Holnap után. A hétvégén már focizok.

- Rendben és…. hogy haladsz?

- Nagyon jól. Lehet szoktad nézni a….

- Nem. Egyetlen meccsedet sem láttam, ne haragudj. Egyszer megpróbáltam, de…. nem bírtam. Bocsánat.

- Semmi baj.

- Most haragszol rám? – Bújtam közelebb hozzá.

- Nem. Rád sosem tudnék haragudni drágám. Szóval akkor igazán elvagyok Párizsba. A foci nagyon jól megy és a csapat is az első perctől kezdve befogadott. Egyedül csak te hiányzol. De rettentően. Alexandra az őrületbe kerget azzal, hogy mindenkinek úton útfélen nyilatkozik. Rettentően gyűlölöm a sajtót, de ő kikészül, ha egy héten nem ír róla legalább egy újság. A terhessége minden mozzanatáról tudatja a világot. Ráadásul folyton hisztizik és… nem szeretem. Ő nem te vagy. Stephannal eléggé gyakran beszélünk és az egyik legutóbbi telefonálás során szóba jöttél te is. Azt mondta eléggé rosszul nézel ki és már attól fél, hogy depresszióba esel. Ekkor úgy döntöttem, hogy látni akarlak. Nem érdekelt, hogy Alexandra miket hord majd össze. Megmondtam neki, hogy eljövök és kész. Na meg persze itt volt a szülinapi buli is. Mindenképpen eljöttem volna, mert nem érdekel tényleg senki más a világon csak TE és felőlem Alexandra annyit patáliázhat amennyit csak akar.

- Ez meredek. – Mosolyogtam.

- Nem akarok nélküled visszamenni. – Nézett rám és hangja nagyon komolyan csengett.

- De akkor mi lesz a babával? 

- Nem tudom, de erre ráérünk akkor gondolni nem igaz?

- Alexandra nem hozta még fel az esküvőt?

- De… sőt… folyamatosan ezt a témát feszegeti. Soha nem fogom elvenni. Az egyedül, akit elvennék az te lennél.

- Tényleg? – Lepődtem meg. – Én… nem is tudom.

- Talán nem szeretnél hozzám jönni?

- De…. nagyon is. Jó ég, de még mennyire.

- Akkor gyere velem Párizsba és elkezdhetjük szervezni a dolgokat.

- Kedves és édes vagy és téged szeretlek a világon a legjobban, de még egy évet várni kell. 

- Szerinted kibírom én azt az egy évet még? - Nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt és végre megkaptam azt, ami a repülőtéri esemény után annyira hiányzott. Másnap barátnőmmel elmentünk vásárolni a fiúk pedig együtt szervezkedtek a városba.

- Na milyen volt a tegnapi nap? – Érdeklődött Heléna, amikor már nagy csomagokkal megrakodva egy kis koktélozó teraszán cseverésztünk.

- Szuper, és… köszönök neked is mindent.

- Sosem haragudtam rád igazán.

- Akkor jó. Ennek örülök. – Mosolyogtam rá. - Tudod ez az egész őszi idény egy káosz volt és…. az érzelmeim rohadtul ingadoztak és….

- Lili tudom, hogy szereted Zlatant, de… ő nem a te embered. – Fogta meg a kezem. – Figyelj, tudom, hogy nehéz elfogadni a tényt, de ő visszamegy, és minden ott folytatódik ahol abbamaradt. Azt, hogy pár napot együtt lesztek és lefeküdtetek még nem változtat semmin.

- Szerintem meg igenis változtat. – Néztem rá és igyekeztem nem figyelembe venni, hogy a könnyeim kezdik csípni a szemeimet.  – Zlatan szeret… és….

- Lili kérlek!!!! 

- Nem akarom, hogy meg mondd mit tegyek és azt sem, hogy Ő mit érez!! Mégis honnan tudod???

- Jó szeret. Igen, szeret… de… Lili értsd meg, hogy ez így nem mehet tovább. Nem teheted tönkre magad miatta. Lépj túl a testvéremen. Én itt vagyok neked, ha kellek.

- Annyira gyűlölöm, hogy igazad van! – Fújtam ki az orrom. – Gyűlölöm azt a rohadt kurvát és…. bocsánat. – Jutott eszembe, hogy mit mondtam. Helénával pont azért vesztünk össze, mert csúnyán beszéltem Alexandráról. Ő teljesen kiáll mellette, és alig várja, hogy megszülessen a baba. – Figyelj Heléna…. Szeretném ezt a pár napot kiélvezni vele jó? Utána megígérem, hogy megpróbálok talpra állni. Rendben van?

- Oké. Még a ma este a tiétek. Használd ki, de Stephant NE bántsd meg!! Nagyon sokat tett azért, hogy Zlatan most itt van.

- Rendben. – Mosolyogtam majd elindultunk hazafelé. A buli előtt még négyen beültünk vacsorázni egy neves étterembe. Stephan megkapta az ajándékot tőlünk és boldog voltam, hogy mosolyogni látom.

- Totál tele ettem magam. – Nevettem a taxiba. – Most úgy nézek ki ebbe a ruhába, mint valami bálna.

- Ugyan már te vagy a legcsodálatosabb lány a világon. Jó választás volt Heléna. – Dicsérte meg testvérét Zlatan, mert tudta, hogy magamtól sosem tudtam volna kiválasztani ezt a ruhát, Tűzpiros és mélyen dekoltált  aminek a mell részénél apró csillogó kövek voltak. Pont nem az amire az első pillanatban szavaztam volna. Heléna rózsaszín ruhában a fiúk pedig öltönyben pompáztak mellettem. Imádtam mikor elegánsan vannak felöltözve…. Akkor nem is a focistát látom bennük, hanem az elegáns lovagot. Zlatan pedig olyan volt mint egy herceg. Magas hosszú hajú és őrületesen szexi. De azért Stephan sem okozott csalódást, csak ez a torna csuka az öltönyhöz nem volt a legelőnyösebb választás, de Stephan mindig is az extrémitásáról volt híres.

- Itt a tesóm. – Kiáltott fel Stephan mikor meglátta Manuelt. Ismertem Stephan testvérét és tudtam, hogy ő egyengeti a karrierjét, de általában többet van úton, mint hazájába. Olyan üzletemberféle, akinek rengeteg kapcsolata van. Szerencsére nem volt nehéz rábeszélnem, hogy jöjjön el a bulira.  

– Ki intézte ezt el? – Kérdezte Stephan mikor átölelték egymást.

- Én voltam. – Mosolyogtam rá. –  Igaz, hogy húzta a száját deee azért eljött. – Piszkáltam Manuelt.

- Ugyan már. Egy ilyen csodaszép lánynak azonnal igent mondanék bármikor.

- Na jó bemegyünk? – Szállt ki Heléna is az autóból. – Eléggé hideg van itt kint.- A terembe hatalmas volt a tömeg. Stephan sok csapattársa is itt volt és rengeteg lány. Helénával rengeteget táncoltam és Zlatannal is sokat voltam együtt.

- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy. – Öleltem át mikor egy nyálas lassú zene ment.

- Én is…. De… el kell mondanom valamit… amiről tudnod kell.

- Rossz hír? – Tudakoltam.

- Lehetséges.

- Akkor ne mondd el ma…. Majd csak holnap. Ez legyen a kettőnk estéje is. – Csókoltam meg.

Stephan szemszöge: Manuel és a többiek hatalmas hangulatot csináltak. Hiába a tesóm hatalmas party arc. Rengeted csodaszép lány volt ott. Szinte csak kapkodtam a fejem, mert mindenki az én közelembe akart kerülni. Éppen egy barna hajú lánnyal voltam elfoglalva, akivel akár lehetett is volna valami, de Lili iránti érzelmeim nem engedték a tovább lépést. Oldalra néztem és láttam, hogy csak úgy csillog, a szeme mikor arra a bunkóra néz. Vajon fog még engem is ennyire szeretni, mint mielőtt megcsaltam? A zene után azt láttam, hogy Zlatan kiment a teremből. Tekintetünk találkozott és ismertem már annyira, hogy láttam valami nem okés. Elnézést kértem a táncpartneremtől és követtem őt.

- Hú de rohand, hideg van. Ne hozzak egy kabátot? – Kezdtem a beszélgetést.

- Nem… köszi. Jó ez a friss levegő.

- Te meg mi a szart csinálsz? – Lepődtem meg mikor Zlatan kezébe egy cigarettát láttam.

- Nyugi ez csak elektromos. – Fordult felém, de a válasza cseppet sem nyugtatott meg.

- Valami gond van??? Talán nem érzed jól magad?

- De szuper… és tényleg, köszi a meghívást, de…. hatalmas bajba vagyok.

- Mégis miért?

- Alexandra teljesen kikészít. Én ezt nem fogom tudni tovább csinálni Stephan!  - Nézett le rám.

- Akkor hagy ott!! Te nem ilyen vagy Zlatan hanem kemény és szókimondó. Most pedig egy csaj zsarolgat.

- Nem tehetek mást. A szülei kurva befolyásosak és bármit elérnek, hiszen rengeteg pénzük van és….

- Az nem minden. Te tehetséges vagy!!

- Baszhatom a tehetségem, ha a politikus apuka kezei aki mellesleg a PSG egyik fő akárkije mindenhova elérnek... nem fogok padozni életem végéig.

- De mégis mi a baj???

- Alexandra azt akarja, hogy vegyem el… és én igent mondtam.

- MIT CSINÁLTÁL??? – Háborodtam fel. – De hát Lili….. itt van Lili és…. – Habogtam és bele se mertem gondolni ez neki mennyire fog fájni.

- Elvette volna a gyerekemet.

- Ezt nem teheti meg.

- De igen… ők MINDENT megtehetnek. Hát nem érted??? – Tárta szét a karját és egy jó nagyot szívott a cigarettából. – Egyedül az vigasztal, hogy a munkámba tényleg oda tudom tenni magam. Mellesleg Decemberbe lesz az esküvő és szeretném, ha te lennél a tanúm.

- Zlatan én…. ÚR ISTEN!! Addig már…. Miért ilyen hamar??

- Mert Alexandra ezt akarja.

-  Undorító.

- Az… és az a legszomorúbb, hogy ő nem ilyen volt, hanem egy szuper dögös, kedves és vicces lány. Most meg egy hárpia, aki csak követelőzni tud és….

- Sziasztok. Nem jöttök be? – Jött ki Lili. – Eléggé hideg van, és úgy látom, mindjárt esik. – Nézett fel az égre. Mennyire édes volt és mennyire meg akartam óvni ettől a sok fájdalomtól, ami rá vár.

- Mondd el neki te! – Hagytam ott őket és jobbnak láttam, ha bemegyek a terembe. Vettem magamnak egy italt és egy húzásra ledöntöttem a pohár tartalmát.

Lili szemszöge:

- Mit kell elmondani? – Néztem Zlatanra. – Azt a rossz hírt, amit bent is el akartál? – Léptem közelebb hozzá.

- Igen… elmondjam most vagy???

- Nem… mondtam, hogy ez legyen a mi esténk.

- Lili akármi lesz is én… szeretlek.

- Tudom, de most gyerünk be, mert megfagyok. – Majd kézen fogva a terembe indultunk. Éjfél felé észrevettem, hogy egy szőke csak folyamatosan Zlatant bámulja. Cseppet sem tetszett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Helénával nem tudtam megtárgyalni az esetet, mert úgy láttam Manuellel igazán jól elvannak. Elmentem mosdóba és mire visszaértem Zlatan a bárpultnál ült és azzal a szőke csajjal beszélgetett. „ Nagy levegő elvégre csak dumálnak” – Mondtam magamnak, és ekkor odajött Stephan egyik csapattársa és felkért táncolni. Nem mondtam neki nemet, de végig Zlatanon tartottam a szemem. A csaj csak vigyorgott rá, mint a vadalma és a haját babrálta. „ Ez flörtöl a pasimmal” – Jutott eszembe, de nem akartam beleavatkozni. Nem tűnhetek egy féltékeny kis libának mindenki előtt. De akkor már igazán felment bennem a pumpa, mikor a lány a combjára rakta a kezét és simogatni kezdte, majd a nyakkendőjénél fogva közel húzta magához és a fülébe suttogott valamit.

- Ne haragudj, de ki kell mennem. – Kértem bocsánatot a tánc partneremtől és jobbnak láttam, ha kimegyek a teremből.

Stephan szemszöge: Láttam Zlatant amint azzal a szőkével dumál és láttam, hogy Lilinek cseppet sem esik jól. Nem akartam beleavatkozni, mert önző módon reméltem, hogy összekapnak. Ha ez a szemét nem tudja megbecsülni, akkor már nem is érdekel. Hiába sír, hogy Alexandra idegesíti, akkor sem tesz ellen semmit. Csak magát sajnáltatja. Láttam Lilit, hogy az ajtó felé megy és sír. Utána mentem és utolértem amint a szemközti parkhoz sétál.

- Lili várj meg!! – Futottam át az úton.

- Stephan menj vissza a vendégeidhez. Én csak… kijöttem egy kicsit levegőzni.

- De itt meglehet fagyni. – Vettem le a zakómat majd ráterítettem. – Gyere vissza.

- Nem… addig nem akarok amíg Zlatan azzal a csajjal dumál.

- Jó… rendben… ezt már nem bírom tovább.

- Tessék? – Nézett fel rám.

- Az elmúlt három hónapba mást sem tettem, csak körülötted ugráltam. Azt néztem NEKED mi a jó és, hogy mivel lehetne jobb kedvre deríteni téged. Mindenben csak a te előnyödet kerestem és….

- Stephan kérlek, ne beszéljünk erről.

- De igen beszélünk, mert rohadtul unom, hogy ki lettem használva. Mind érzelmileg és testileg is…de az már más dolog elvégre én is ugyanúgy akartam…vagyis akarlak, mint régen, de…. én… ezt már nem bírom nézni, amit csináltok.

- Akkor ne nézd és hagyj minket békén. – Fordult el tőlem és elindult az egyik pad felé. Ekkor azonban eleredt az eső és már baromira fáztam.

- Lili gyere be.

- Nem…. hagyjál békén Stephan. Te nem tudod milyen szar most nekem.

- TALÁN NEKEM NEM AZ????  - Kiabáltam rá és még magamon is meglepődtem. Sosem kiabáltam senkivel és főleg Lilivel nem akartam. – Bocsánat…. De nekem sem könnyű. Itt vagyok VELED és látom, hogy min mész keresztül. Nekem is rossz, főleg az a tudat, hogy bármit teszek, én sosem leszek annyira jó a szemedben, mint az a tapló paraszt, akit a legjobb haveromnak nevezek. De ez is csak miattad van!!! MINDEN MIATTAD TESZEK!!! MINDENT!!!!! Te meg szarsz rá!!! 

- Stephan kérlek. – Hullottak a könnyei és annyira sajnáltam. – Te nem tudod, mennyire szeretjük egymást.

- EGYMÁST?? Esetleg csak te őt. – Az eső egyre jobban esett és az ingem is átázott, de eldöntöttem addig nem megyek be míg velem nem jön.

- Mondta, hogy szeret.

- Mondta?? Te jó ég!! Annyi mindent mondott már és mégis itt tartotok, hogy nem veled van hanem egy szőke csajjal.

- Beszélgetnek.

- De Alexandrával már nem csak beszélgetni fognak hamarosan. – Vetettem neki oda.

- Miről beszélsz?? – Jött közelebb.

- Semmiről… menjünk be!

- Stephan… érzem, hogy szeret! – Bújt hozzám és ekkor már nem tudtam magamba tartani. Meg akartam védeni mindentől és lehet, jobb lett volna, ha nem így tudja meg, de nem volt más választásom. Fel kellett nyitni a szemét.

- Akkor miért veszi el Decemberbe Alexandrát?? – Kérdeztem. Lili felnézett rám és csak a fejét rázta.

- Nem… nem veszi el. Mondta nekem, hogy az egyedüli, akit elvenne, az csak én vagyok.

- HAZUDIK MINT A VÍZFOLYÁS!! De tudod, mit leszarom, csukd be a szemed és élj rózsaszín ködbe tovább… nem érdekel, de tudd, hogy én csak vigyázni akarok rád. – Mondtam csendesen majd jobbnak láttam, ha magára hagyom. Borzalmasan rosszul esett, hogy nem hallgat meg és fájt a tudat, hogy mit kell még elviselni.

- Stephan várj! – Jött utánam majd mikor megfordultam átölelt és megcsókolt. Csak faltam az ajkát és már az sem érdekelt, hogy a hideg esőben állunk.