8. fejezet. Egy új szerelem???

Alig egy hónap telt el az incidens óta. Stephannal nem békültünk ki, sőt nem is beszéltünk. Azt mondta nem akar kapcsolatot, mert fontos a nyári felkészülése. Nagyon fájt, de elfogadtam. Elmentünk nyaralni Helénával egy hétre Görögországba és egy kicsit Magyarországon is voltam. Bár nem volt valami felhőtlen a viszony. Főleg, hogy anyám elvonón apám börtönbe. Szép kis családom van mondhatom. Nem csoda ha mindig menekültem otthonról. Örültem, hogy barátnőmmel ténylegesen nincs harag kettőnk között. Zlatan is sokat volt távol tőlünk. Egy szép Augusztusi estén éppen azt ünnepeltük, hogy több mint egy éve Olaszországba vagyok. Sétáltunk a városban és sok bárba betértünk. Mégis józanok maradtunk. Rengeteget nevettünk és bolondoztunk. Heléna váratlanul egy telefonhívást kapott és azt mondta azonnal haza kell mennie, így kettesben jártuk tovább az utcákat Zlatannal. Furcsa mód egyre többször úgy éreztem, hogy nagyon vonzónak találtam. Szerettem benne ezt a kettősséget amit mind felém mint pedig a médián keresztül mutat. Bármiben számíthattam rá. Olyan volt mint egy nagy testvér, aki még őrülten szexi is. Egyik nap sétáltunk és egyik pillanatról a másikra eleredt az eső és mivel már nem voltunk messze hazulról ezért sietve, gyalog szerrel tettük meg az utat. Heléna nem volt otthon így ketten léptünk be a lakásba.

-          Ez aztán a nyári eső. – Mosolygott rám. Fehér vizes pólója teljesen rá tapadt.

-          Én…. átöltözök. – Fordítottam el a fejem róla, majd bementem a szobámba. Totálisan hülyének és zavartnak éreztem magam. Mégis mi van velem? Hiszen csak BARÁTOK vagyunk. Még mindig Stephant szeretem, de… akkor mik ezen a furcsa érzelmek? Keresgélni kezdtem a szekrényembe egy otthoni cuccot mikor kopogtattak az ajtón.

-          Tessék!  - Szóltam ki mire Zlatan berobogott. Még mindig csak farmernadrág volt rajta én pedig zavaromba szinte szólni sem tudtam.

-          Lili nem tudod a tesóm hova pakolja el a ruháimat? – Nézett rám mérgesen.

-          Azt gondolom a…. fürdőbe van. Éppen vasalás alatt állnak. – Mosolyogtam rá. Nálunk Heléna volt az ügyeletes háziasszony és mivel most Svédországba van sok mindent közösen vállaltunk be Zlatannal. Persze többségben én csináltam a dolgokat ami nem annyira volt jó, tekintve, hogy Zlatan idehordta a dolgait és már-már életvitelszerűen itt lakott a saját lakását pedig csak akkor használta ha valami foci cuccért kellett hazaugrani.

-          Rendben van. – Fordult meg és újra kiment én pedig utána, hátha én is találok valami normális öltözéket. A fürdőbe megtaláltuk a ruhákat szépen összehajtogatva, amit persze Zlatan egy perc alatt felborított, hiszen természetesen a legalsó ruhadarab kellett neki.

-          Mondd mért nem tudsz vigyázni? – Kérdeztem.

-          Mert az kell… ennyi. – Nézett rám értetlenül. - Te nem öltözöl át? 

-          De… igen…. csak…  - Próbáltam beszélni, de nem bírtam mert Zlatan letolta a nadrágját és ott állt előttem egy szál alsónadrágba.

-          Nyugi ezt nem veszem le. – Nevette el magát mikor meglátta milyen képet vágok.

-          Jó… én… nem... én.. – Habogtam mint valami idióta. – Mondd mióta tetováltatsz?

-          Már rég óta. Az előző csapatomnál voltam mikor megtetszett. Szeretem…. És még tuti fogok is csináltatni egy párat.

-          Csodaszépek. De ott nem furi a bőröd? – Tudakoltam.

-          Nem. De ha gondolod, megnézheted. – Majd felém nyújtotta a kezét. – Ezen van az tesóm születési dátuma az apámé és az anyámé. – Mondta majd megsimítottam a csuklója belső részét. Semmi változást nem éreztem, csak Zlatan levegő vétele vált egy kicsit gyorsabbá és furcsa mód az én szívem is kezdett egyre gyorsabban verni. Felnéztem rá majd szemébe különös csillogást láttam. Tekintete letévedt a mellemre, aminél talán a vizes ruha miatt vagy talán a hirtelen jött forróságtól láthatóvá vált kemény mellbimbóm. Az ő teste is észrevehető változásról árulkodott a boxere környékéről. Igyekeztem erről nem tudomást venni, bár eléggé tetszett a látvány.

-          Én…. azt hiszem bemegyek a szobába. – Törte meg a csendet és zavartan elment. A ruháit azonban ott hagyta és úgy gondoltam beviszem neki. Bekopogtam a szobába, de nem jött hang így úgy gondoltam benyitok. Zlatan a tv előtt ült és nyomta a FIFAT.

-          Lili menj ki! – Förmedt rám alig, hogy kinyílt az ajtó.

-          Csak ott hagytad a ruhádat.

-          Jó rakd le és menj ki!!! – Utasított és egy percre sem vette le a szemét a képernyőről.

-          Valami baj van?

-          Nem…. éppen játszok és…. bassza meg… - Dobta el a konzolt. – Miattad elrontottam. Mondtam már, hogy húzz ki!!

-          Jó…. Ne haragudj, nem akartalak megzavarni. – Ezután én is elvonultam a szobámba és ezen a fürdőszobai eseményen gondolkoztam. Vajon mi váltotta ki ezt belőle?? Na és BELŐLEM?? Éreztem, hogy kezdek többet érezni iránta és talán Zlatan sem volt közömbös irántam. Ennek látható jelét is adta az előbb. Tudtam, hogy csak akkor játszik, ha ideges. Szóval most biztos nem mehetek be megbeszélni a dolgokat. Inkább vacsorát kezdtem csinálni és mikor megérezte az illatokat ő is kijött. Ezúttal már felöltözve. Csendben ettünk ami nagyon zavaró volt.

-          Szoktál Stephannal beszélgetni? – Érdeklődtem.

-          Nem, de ha jól tudom nyaralni van.  – Szólt monoton hangon. – Szoktál még gondolni rá?

-          Igen… persze. Elég sokat, és… lehet, ha nem verekedtek össze akkor….

-          Hogy mi van? – Kapta fel a fejét.

-          Ha nem verekedtek össze akkor talán kibékülünk ugyanis nem téged vittelek volna haza hanem vele lettem volna.

-          Azt gondolod én vagyok a hibás? – Mérgelődött.

-          Nem ezt mondtam…

-          De igen. Pontosan ezt mondtad Lili!!! – Majd olyan erővel vágta be a mosogatóba a tányért, hogy az majdnem széttört.

-          Zlatan én…. csak azt mondta, hogy nem tudom miért kellett összeverekedni.

-          Ez magánügy. Most pedig megyek játszani.

-          Nem fogsz lerázni. – Álltam elé. – Mondd meg miért volt ez a balhé?

-          Nem tartozik rád!

-          A volt pasimról van szó… tehát rám tartozik! – Néztem csodaszép mogyoró szemeibe. Mire vett egy levegőt és ezt válaszolta:

-          Jó rendben… van egy csaj aki nagyon tetszik… és ő eléggé megbántotta, amit én nem néztem jó szemmel. Ennyi. Most pedig….kérlek engedj be a szobámba.

-          Ki az a csaj?

-          Lili kérlek!!! – Forgatta a szemét. – Nem akarok a magánéletemről beszélni.

-          Jó akkor hagyjuk!! Veled nem lehet rendesen beszélgetni!! – Ezután mérgesen otthagytam és beindultam a szobámba.  A következő napon megbetegedtem. Az aznapi munkákat át kellett raknom a jövő hétre. Heléna pedig még mindig Svédországban volt. Zlatan is épp aznapra időzítette a hazalátogatását, de mégsem utazott el, mert azt mondta nem fog így egyedül hagyni. Tényleg eléggé rémes állapotban voltam. Sokat hánytam, és fájt a hasam, fejem. Sehogy sem bírtam elaludni. Zlatan erősködött, hogy elvisz orvoshoz, de határozottan kijelentettem, hogy nem megyek sehova. Két napig ápolt és aggodalmaskodott mellettem. Olyan jól esett, hogy így törődik velem. Teát főzött meg vitaminokkal traktált. A harmadik nap után már kicsit jobban voltam és leültem mellé a kanapéra ahol éppen valami fociismétlést nézett.

-          Köszönöm szépen.

-          Mégis mit? – Nézett rám nagy barna szemeivel.

-          Azt hogy segítettél és mellettem maradtál. Nem mindenki ilyen önzetlen, és… rólad sosem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire… - kerestem a szavakat. – rendes és kedves legyél.

-          Hiába ez is én vagyok.

-          Komolyan köszönöm. Te az utóbbi egy évben mindig ott voltál, ha valami bajom történt, akár negatív akár pozitív dolog ért.

-          Mindig melletted leszek. – Húzódott közelebb. – Ne sírj már. Egy ilyen édes lányhoz nem ez illik. – Simogatta meg az arcom.

-          Akkor mi? – Néztem fel rá mire se szó se beszéd megcsókolt. Villámcsapásként ért a csókja mégis mintha ezer éve erre készülnék. Átvetettem a csípőjén a lábam és az ölébe ültem. Csókjai beborították a nyakam majd levette a melltartóm és gyengéd csókokkal borította el a melleimet. Éreztem, hogy megkeményedik a férfiassága és egyre sürgetőbb volt, hogy magamba érezzem őt.

-          Menjünk be a szobába. – Suttogtam majd öleltem szorosabban magamhoz.

-          Lili tényleg ezt akarod? – Nézett bele a szemembe. – Nem akarom, hogy megbánd vagy, hogy ezután megváltozzon valami közöttünk, mert…

-          Jaj fogd már be és csókolj meg!!! – Állítottam le, majd felkapott a karjaiba és bevitt a szobájába, hogy ott folytassuk, amit elkezdtünk kint. Egész éjszaka megállás nélkül egymással voltunk elfoglalva. Zlatan hol vadabbul, hol gyengédebben tett magáévá, míg végül hajnaltájba az esti csillagok után mi is álomba merültünk.