2/16. Fejezet. ⚽ Olaszország- Svédország: A nagy meccs kicsit másképp!!! :). ⚽🇸🇪🇮🇹

 Sziasztok!!!  Ezt az új részt nem csak én írtam hanem egy kedves blogos társam is besegített akinek ezúton is köszönöm a munkáját. Nagyon sokat segített :). Jó olvasást és várom a véleményeket. :). 

Annyira boldog voltam, és annyira fantasztikusan sikerült a tegnapi éjszakánk, hogy hatalmas vigyorral a fejemen léptem ki a konyhába ahol már Kamilla és Heléna fogadott. Az óra kilencet mutatott és én úgy terveztem, hogy gyorsan felöltözök, majd még átnézek pár dolgot Gareth Bale-ről, hogy ne tűnjek idiótának az interjú előtt.

-          Valaki nagyon boldog ma reggel. – Nézett rám Kamilla. – Csak nem hogy jól sikerült az éjszaka?

-          De igen, fantasztikus volt. – Újságoltam el, majd Helénára néztem, aki cseppet sem volt boldog. Sőt egyenesen undort láttam az arcán. Úgy gondoltam nem foglalkozom vele. Nem tudom miért változott meg ennyire felém, de nem hittem, hogy a megcsalás miatt lett volna ilyen. Éreztem, hogy itt még van más is a pakliba. Úgy döntöttem egy kicsit rá is játszok, hátha kibukik belőle valami.

–  Zlatan egyszerűen fantasztikus. Még sosem találkoztam ilyen pasival, aki nem csak, hogy szexis, de az ágyban is őrületen nagyot alakít. Hiába eget rengető vele a sex…

-          Fejed már be! – Csattant fel Heléna és tudtam most elértem a célomat. – Mondd, nem látod mennyire undorító, ahogy viselkedtek? Nem értem miért vagy ilyen.

-          Milyen? – Tudakoltam. – Mondd, mi a fene bajod van velem, mert nem hiszem, hogy ez a megcsalás a bajod, hiszen ennél már sokkal durvább dolgokat is túlélt a barátságunk.

-          Oké elmondom. – Nézett rám szigorúan. Mennyire hasonlítanak most egymásra Zlatannal. Ő is ugyanúgy néz mikor nagyon mérges rám. – Az a bajom, hogy te semmibe veszed azt, hogy ebbe az egész kapcsolatba annyira jól elvagytok és a tesóm is annyira jól elvan, és annyira leszarjátok Maxit, akinek meg nagyon hiányzik az apja és sokat sír utána. Zlatan pedig ahelyett, hogy ahogy ígérte neki a fiával foglalkozna, idejár hozzád és veled van.

-          Heléna nem tehetek róla.

-          De igenis tehetsz. – Csattant fel. – Mert amíg a tesóm tegnap itt hetyegett veled, azzal az erővel, Maxival is törődhetett volna, ugyanis alig látja mostanában a fiát. Alexandra pedig teljesen kivan, hogy Maxi csak az apját akarja, és ezzel nem tud mit kezdeni. Felfogtad milyen az mikor egy négyéves gyerek sír valaki után és te nem tudod megnyugtatni?

-          Nagyon sajnálom, de akkor sem tehetek róla, bármit mondasz. Zlatannak sosem fogom megtiltani, hogy a fiával legyen, de Alexandrának már nincs köze hozzá.

-          Csupán csak a gyerek anyja.

-          Mondd, mi a fenét kéne akkor tennem? Talán tagadjam meg ha Zlatan velem akar lenni, mert azt nem bírom megtenni. Neki nem fogok nemet mondani, ha velem akar lenni és erre se te se senki nem kérhet meg!!!

-          Lányok ne legyetek már ilyenek. – Szólt közbe Kamilla. – A legjobb barátnők vagytok már régóta nem? Akkor ne legyetek kiakadva. Heléna neked is igazad van, biztos nem ismerem a helyzetet, de Lili tényleg szereti a tesódat és jogos, hogy nem utasítja el. Viszont Lili te pedig mondhatnád Zlatannak néha, hogy menjen el Maxihoz vagy csináljon vele közös programokat. Érted?

-          Én buzdítsam erre?

-          Igen ugyanis senki másra nem hallgat csak rád. – Mondta Heléna egy kicsit megenyhülve. – Tegnap Maxi annyira sírt és alig bírtuk. Csak akkor nyugodott meg mikor találkozott az apjával. Nem akarom, hogy Maxi sérüljön.

-          Nem fogom hagyni és megígérem, beszélek Zlatan fejével jó?

-          Oké rendben van. – Mosolygott majd átölelt. – Ne haragudj a tegnapi gorombaságom miatt, de tényleg annyira kiborított Maxi sírása… és…

-          Nem kell magyarázkodni. Tudom, hogy szereted őket és nem baj, ha Alexandrával is jóba vagy. Sőt szeretném, ha úgy mennénk Zlatan meccsére Hétfőn, hogy közel üljünk egymáshoz.

-          Remek ötlet. Mi a mai program? – Kérdezte.

-          Egy interjú Gareth Bale-lel és utána meccs képek majd este Angol- Orosz.

-          Ott interjúzunk?

-          Legyen? – Néztem Kamillára.

-          Nem tudom, lehet, majd felhívom Paolot és megérdeklődöm. Meg még a televíziósokkal is összekélne már hangolódnunk.

-          Akkor csak a két esti meccsre mentek? – Érdeklődött Heléna.

-          Igen. Zlatan amúgy mikor ment el?

-          Fogalmam sincs, mikor felkeltem már nem volt itt, de akkor én bevonulok a fürdő szobába.

-          Rendben van. – Szóltam majd én is elvonultam átöltözni. Heléna nem jött velünk a Walesi meccsre. Jóval kettő óra előtt értünk oda, hogy el tudjam készíteni az interjút a friss BL győztes játékossal. Kedves volt és igazán jó válaszokat adott. Az eredmény végül 2-1 lett Wales számára. Nem sokáig időztünk, mert a következő meccs helyszínére is oda kellett érnünk, ami kilenckor kezdődött. Interjúzni szerencsére nem kellett, mert így is alig-alig értünk be a helyünkre és az idióta tévések is keresztbe tettek nekünk, hogy saját riporterükkel készítették el az anyagot. Az angolok eléggé rosszul játszottak és csak a második félidőben sikerült megszerezniük a vezetést. Mikor Rooney-t lecserélték akkor jött a baj. Az Oroszok a hosszabbításnál behozták az egyenlítőt. Fáradtan és kimerülten értünk vissza Párizsba. Egyikünknek sem volt kedve bulizni csak bedőlni az ágyba és aludni reggelig. Vasárnap reggel gyorsan átküldtem az anyagokat Paolonak majd felhívtam Zlatant, de nem vette fel a telefont. Szerettem volna vele lenni és esetleg Maxival hármasba szervezni egy olyan programot, amit mindketten élveznek majd. Ma csak az esti meccsre megyünk el. Németországi csapatnál több játékossal kell interjúzni, mert Paolo szerint érdeklik az embereket. Megbeszéltük Kamillával, hogy ezt ő fogja megcsinálni. Nem igazán szeretem őket, és sokkal jobban szerettem volna Zlatannal lenni és csak úgy összebújni valahol vele. Egész nap nem hívott így nem tudtam programot ajánlani neki. Stephannal is próbálkoztam, de ő is lepattintott. Sajnos rengeteget kell edzenie és bizonyítani szeretne a szövegségi kapitánynak. A hangulat nagyon jó volt és a Németek pedig odatették magukat. Már a 19.-percben vezettek és ez az előny csak még egy góllal nőtt mikor Bastian is megrúgta a maga gólját. A végeredmény 2-0 lett.

-          Ez a hétvége egy katasztrófa. – Mondta Kamilla mikor hazafelé vezettünk.

-          Igen az. Nagyon fáradt vagyok, de feldob a tudat, hogy holnap Zlatan játszik. Annyira, de annyira imádom, mikor focizik. Olyan izmos és sexi elolvadok tőle.

-          Paolo azt mondta, hogy koncentráljunk az Olaszok meccsére. Tehát sem a Spanyolra sem a Svédre nem kell kimennünk.

-          Mi van? – Rökönyödtem meg. – De nekem interjút kell csinálnom Ibrával.

-          Igen, tudom, hogy így gondoltad, de most csak az Olaszokra kell koncentrálnunk. Nézd, tudom, hogy Zlatan miatt akarod látni a Svédeket, de ez egy munka mi dolgozni jöttünk ide.

-          Szerinted én nem csinálom jól a feladatomat? – Néztem rá mérgesen. Még a végén kiderül, hogy Kamilla nem is olyan jó fej, mint gondoltam.

-          Ezt egy szóval sem mondtam, de téged most elvakít ez a fene nagy szerelem. de kérlek ne Zlatan legyen az első. Teljesen csőlátásod van és...

-          Tessék? Ez nem igaz, eddig minden interjút megcsináltam és fotóztam is és csak most kértelek meg, hogy beszélj te a németekkel, mert nem tudok németül.

-          Lili hagyjuk, úgy látom, sehogy sem tudlak meggyőzni. - Nézett rám és szemei fáradtan csillogtak. Tényleg nagyon melós lesz ez az egy hónap.

-          Még ott van a Péntek. Akkor két legyet üthetünk egy csapásra.

-          Igen ebben igazad van. – Mosolyogtam. – Ez jó ötlet. Remélem Stephan is jól fog játszani. Szeretem, és nem akarom, hogy csak üljön. Olyan gyorsan tud futni és a Romába is szuper gólokat rúgott. Örülnék tőle egynek.

-          Én is. – Mosolygott rám Kamilla. –  Tényleg nagyon jóképű. Mellesleg kinek drukkolsz? Olasz vagy Svéd?

-          Ez nehéz kérdés, és tényleg nem tudom. De nekem az is elég, ha mindkét fiú gólt rúg és boldog.

-          Én Stephannak örülnék jobban. Mármint Olasz győzelemnek.

-          Talán egy kicsit én is, hiszen ott sokkal több játékost ismerek. A svédeknél meg csak Zlatan van. Mellesleg ha nem lenne ez az E.B. felőlem még Gareth Bale is elmehetne mellettem úgy, hogy az sem tudnám kicsoda. – Mondtam mire Kamilla felnevetett.

-          Két lány beszélget a fociról, akik alig értenek hozzá.

-          Én sem sokat konyítok csak kb mióta a fiúkkal így jóba lettem, de nemzetközi szinten pfúúúú elég durva. – Néztem Kamillára. Másnap aztán írtam Zlatannak, hogy kihagyjuk a Hétfői meccset, de a Péntekin ott leszek. Erre nem írt vissza semmit, így úgy gondoltam ezt hagyom annyiba. A hétfői Olasz meccs is nagyon fárasztó volt így is, hogy leadtuk Zlatan meccsét, aki miután felvette a telefont kiakadt, hogy bezzeg El Shaarawy meccsére elmegyünk, de az övére nem. Örültem viszont, hogy Stephant láttam és a többi fiút. A mérkőzés után pedig étbeszéltünk mindent majd egy búcsú puszival váltunk el. Sokat törtem rajta a fejem és bármennyire is akartam nem bírtam kiverni azt az édes mosolyát a fejemből, amikor lefújták az első győztes meccsüket. Svédország viszont eléggé lebőgött, mert csak 1-1-et játszottak és azt a gólt, sem Zlatan szerezte. Ez is idegesítette Zlatant, akivel sem kedden sem szerdán nem bírtam találkozni, és mikor felvette a telefont akkor elmondta mindennek Stephant, ami nagyon rosszul esett. Nyilvánvaló megvédtem a legjobb barátomat, amiből hatalmas veszekedés kerekedett és Zlatan csak úgy rám csapta a telefont. A Magyarok is fantasztikusan ügyesen vették az akadályokat. Igazán büszke voltam arra, hogy Magyar vagyok és rengeteg sok barátot és ismerőst hozott az utunkban a sors. Pénteken volt Zlatan és Stephan összecsapása. Talán a döntőn kívül ezt a meccset vártam a legjobban. A meccs előtt már fél órával elfoglaltuk a helyünket Kamillával, így bőven volt időnk megnézni, míg a fiúk a pályán melegítenek.  

 -  Na, most kinek drukkolunk?  - Jött felém Heléna szorosan fogva Maxit maga előtt.  Alexandra most nem tudott eljönni, így csak Maxi, Heléna, Kamilla és én drukkoltunk a csapatnak. Zlatan fia természetesen az apja által aláírt pólóba feszített Helénával együtt. Mi Kamillával olasz mezben díszelegtünk, mert hát mégiscsak azt a lapot képviseltük. Stephantól a mérkőzés előtt megkaptam az előző meccsen viselt mezét így én abban virítottam. Olyan jó volt az illata. Először Zlatant szúrtam ki. Bár őt nem nehéz, hiszen a magassága miatt kitüremkedik a többiek közül. 189 centis magasságával a többiek fölé tornyosul így tekintélyt parancsol a társai között. Persze nem a méretei miatt lett kapitány hanem, mert a Svédek közül ő ér a legtöbbet. Az Olaszoknál pont a másik végletet kellett keresnem bár Stephan sem alacsony mégis csak a hajával és persze a tudásával lehet megkülönböztetni messziről. A nemzeti mez tökéletesen feszült izmos mellkasán és a haja is tökéletesen volt belőve, mint mindig. Éppen freestylozott a rózsaszín cipőjében. Imádtam ezt az árnyalatú cipőit és reméltem, hogy legalább egy gólt rúg majd velük. Sajnos Stephan nem kezdett, mert mintha bemelegítésnél húzta volna az egyik lábát, de ennek persze lehet, más oka van. Sajnos nem látok bele mások fejébe, pedig néha jobb lenne. Nem értem a kapitány miért nem becsül meg egy ilyen kaliberű játékost, mint Ő. Szerintem a csapatban bőven beférne, hiszen remekül gyorsul és a labdalevétele is mindig pontos. A góljai pedig szépek. De másrészről lehet jobb is, hogy nem játszik, mert még mindig féltem Zlatan haragjától. Féltem, hogy képes lenne egy durvább belépéssel eltörni Stephan lábát, csak hogy megmutassa ki az úr a háznál. Zlatan még a kezdőrúgás előtt lenézett az olasz kispadra és megejtett egy gúnyos vigyort. Nyilván büszke volt arra, hogy ő a kapitány és nagy megelégedéssel töltötte el a tudat, hogy Stephan padozik. Elkezdődött a mérkőzés és az első tíz percben mindkért oldalon voltak kisebb nagyobb helyzetek, de az egyik csapat sem talált a kapuba, de az első félidő vége előtt öt perccel egy kényszerítő után Pellé talált a kapuba. Az eredmény 1-0 Olaszországnak. Láttam Zlatanon, hogy majdnem felrobban a méregtől. Hevesen gesztikulált és utasítgatta a társait, majd ha valami nem a kedve szerint történt, akkor kiabált azzal, aki a közelében tartózkodott. A meccs negyven harmadik percében végre kapott egy jó labdát és becsavarta a kapu bal felső sarkába. A gólöröme pedig páratlan volt. Még sosem láttam tőle hasonlót. Oda futott az olasz kispad elé, majd megállt Stephan előtt. Felhúzta a mellkasáig a pólóját majd széles vigyorral a száján mutogatni kezdte még ennyi idősen is tökéletes izmait. A sok néző és a játékosok tátott szájjal nézték a mozdulatot. Nyilván nagyon kevesen tudták miért teszi ezt Zlatan, de biztos voltam benne, hogy ehhez nekem is van közöm. Stephan csak fapofával ült és mintha egy kis mosoly csillant volna fel a szája sarkából. A szünetben az állás döntetlen maradt. Amíg a többiek a fejmosást és a taktikai utasítást kapták az öltözőbe Stephan szorgalmasan melegített. Ő már akkor tudta azt, amire szerintem senki sem számított. A következő játékrészben nem nagyon voltak helyzetek és úgy tűnt mindkét csapat beletörődött volna a döntetlenbe. A kilencvenedik percben végre beállították Stephant. Még három percet kapott a hosszabbítás miatt. Láttam Zlatanon, hogy a szemei villámokat szórnak felé és komoly aggodalom alakult ki bennem, hiszen borzalmasan féltettem Stephant.  Mikor már szinte mindenki bealudt elindult egy akció olasz részről. Pontosan passzolták a labdát egymásnak majd egy beadás után a 22.-es számú játékos sarokkal juttatta a labdát a kapu bal alsó sarkába. A stadion szinte felrobbant. Az olaszok egymás nyakába ugrálva szinte magukból kikelve őrjöngtek. Mikor Stephan berúgta következett a gólöröm. Még sosem láttam Stephant a pályán vetkőzni, mert ő is tudja, hogy ezért sárga lap jár. Levette a mezét és félmeztelenül elindult felém. Átugrott a kordonon és megcsókolt. Talán a hirtelenségtől, vagy, mert tényleg akartam visszacsókoltam. Nyelve puhán ért az enyémhez enyhén nyirkos teste pedig közel került hozzám. Csak pár perc múlva tudtuk elengedni egymást, és mikor Stephan visszament a pályára a kivetítőn még mindig engem mutattak amint fülig elvörösödve ültem Kamilla mellett. Lefújták a meccset és az olaszok győztek. Örültem is meg nem is. Zlatan szinte tajtékzott a dühtől és a következő pillanatban azt láttam, hogy vérbe forgó tekintettel elindult Stephan felé és orrba vágja.

- Te jó ég!! – Sikítottam fel. – Mit csinál Zlatan?? – Hangomba hatalmas pánik vegyült, és mikor láttam, hogy próbálják lekísérni őket egyből az öltözők felé vettem az irányt. A csapat már bent volt a folyosón és Zlatant többen is próbálták lefogni. Stephan pedig egy jeges zacskót nyomott az orrához. Láttam rajta, hogy nem akar balhét, de nem tudhattam Zlatan mikor sérti meg annyira, hogy az ő agy is eldurran.

- Te meg mi a jó fenét csináltál?? – Ordítottam oda Zlatannak. 

- Ez a rohand kis szemét. Mit képzelsz ki vagy te?? – Kiabálta Zlatan. Még sosem láttam ennyire kikelve magából és szinte megrémített.

- Állítsd már le magad!! – Fogtam meg a kezét és én is próbáltam elhúzni Stephan irányából.

- Lili hagyd nem érdemes, nem tudja felfogni, hogy már a második meccsén is lebőgnek. Egy nagy nulla vagy haver. – Lökte oda neki Stephan.

- Fejezd be te is! – Szóltam rá. -  Mérhetetlenül gyerekesek vagytok.

- Lili, sajnálom de… ez a kis piszok. Mégis hogy meg téged megcsókolni mikor te az ÉN barátnőm vagy.

- Lili nem a barátnőd, hiszen te mondtad neki pont, hogy szüneteljetek nem?? Megcsókoltam és neked az fáj, hogy visszacsókolt. – Mondta Stephan.

- Ha nem tudnád nemrég megdugtam. Te mikor húztad meg utoljára? A csók még nem sex, te kis idióta.  – Mondta Zlatan, de mikor rám nézett egyből megbánta mit mondott. – Lili én…

- Mekkora egy rohadék vagy. Nektek ez presztízskérdés???? Elegem van belőletek és addig nem szólok egyikőtökhöz sem, míg nem viselkedtek úgy, mint egy FELNŐTT!! Felejtsetek el!! – Hordtam le őket és szó nélkül otthagytam őket a stadionba. 

2/ 15 Fejezet. Indulhat az E.B. :).

Zlatannal közös lakásunkban négy szoba van. Már egész szépen berendeztük és jó lett volna vele csak kettesbe itt lakni, de úgy éreztem ez már sosem fog valóra válni. Sok dolgot áthozott már a másik lakásából és berakta őket a közös hálószobánkba és a többi helyiségbe. Szeretem ezt a helyet, mert tényleg nem egy hodály, hanem csak egy csendes kis zug, egy kicsit távolabb Párizs közepétől. Sokszor álmodoztam azon, hogy majd itt fogjuk felnevelni a gyerekeinket, de így, hogy Zlatan jövőre már máshova igazol, ez az álom kezd egyre távolibb lenni. Végignéztem a nappalin ahol krémszínű bútorok és világos színek uralkodtak mindenhol a falakon pedig pár közös kép rólunk, a barátinkról, és egy mez amelyiket Zlatan az első válogatott meccsén viselt és mivel magyar vonatkozású ezért a Puskás díját is áthozta amit 2013-ban nyert.Nem akartam, hogy a foci nagy szerepet kapjon, de ebbe a két dologba belementem. Kamilla az egyik én a másik vendégszobába alszok. Abba a szobába ahol együtt voltunk még nem mentem be mióta itt vagyok, viszont amikor Stephan elment nagyon rosszul éreztem magam és muszáj volt a dolgai közelébe lennem. Beléptem a szobába, kinyitottam a szekrényét és kivettem belőle egy inget, majd némi keresgélés után találtam egy parfümöt is, amit tudtam, hogy az övé és befújtam vele a ruhadarabot. Magamhoz szorítottam és mélyen beszívtam azt a kellemesen férfias illatot, ami rá emlékeztetett. Eszembe jutott mikor legelőször megláttam Stephan lakásának ajtajában. Nagyon furcsa volt, hiszen akkor is bejött, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire mély érzelmeket táplálok majd iránta. Főleg amilyen távolságtartó volt az elején. Felvettem az inget, ami eléggé nagy volt rám, de jelen pillanatban cseppet sem érdekelt, majd befeküdtem az ágyba. Újra eszembe jutott amit Stephan mondott és be kellett látnom, hogy tényleg igaza lehet, hiszen nem tudtam vajon Zlatan most hol tölti az éjszakát, hiszen erről nem tárgyaltunk. Reméltem, hogy ha igaz is amit Stephan mondott csak Maxi miatt lakik újra Alexandrával. Próbáltam el hessegetni a képet a fejemből, hogy esetleg újra együtt vannak, és egymásba gabalyodva ölelkeznek az ágyban, de sehogy sem ment, majd furcsa kavargós álomvilágba merültem. Reggel hangokra lettem figyelmes. Mintha Heléna hangját hallottam volna távolról, de próbáltam az agyamat meggyőzni, hogy ez sehogy sem lehetséges. A hangok viszont egyre valóságosabbnak hatottak és már Zlatan hangját is hallani véltem.

-         Szerintem a hálóba alszik, de nem akarok benyitni. Nem lenne jó, ha tudná, hogy itt jártam, mert tegnap eléggé világosan elmondtam neki a helyzetünket. De ha ő ott alszik, akkor te aludhatnál a másik vendégszobába jó?

-         Nekem minden megfelel. Mellesleg ez a Kamilla jó fej?

-         Nem tudom, de nagyon csinos és szinte ugyanolyan zöld a szeme, mint neki. És ha Lili vele dolgozik úgy gondoltam így célszerű, hogy neki is felajánlom a lakást.

-         Rendes vagy. Akkor én lecuccolok és írok Lilinek egy cetlit és elmegyek a találkozóra. – Hallottam Heléna ideges hangját.

-         Biztos ne menjek veled? Délután lesz csak edzésem és legalább elfoglalom magam. Nincs kedvem edzőterembe menni.

-         Nem kell, ez az én ügyem és neked első a foci.

-         Alig bírok koncentrálni, rohadtul felhúzott tegnap Stephan. Egy idióta lett. – Mondta Zlatan mérgesen.

-         Csak szerelmes és ezt elnézheted neki, hiszen annyira..

-         Mi van ha Lili is szereti és azért feküdt le vele újra meg újra???

-         Azért feküdt le vele, mert magányosnak érezte magát, de ezen ne agyalj már viszont én most megyek.

-         Én is mennék, csak a szobába van a cipőm.

-         Akkor mindenképpen be kell nyitnod. – Hallottam újra Helénát és tudtam, hogy ez már nem álom, hanem ez a valóság. Felültem az ágyba majd gyorsan kimentem a szobából. A konyhába Helénát és Zlatant pillantottam meg.

-         Jó reggelt. Te jó ég hány óra és Heléna? – Lepődtem meg barátnőm láttán.

-         Szia Lili, jó a pizsid.

-         Ó… basszus én…. – Néztem magamra és eszembe jutott, hogy Zlatan egyik inge van rajtam.

-         Egész jól áll. – Szólt Zlatan és édesen elmosolyodott. – Jól aludtál?

-         Igen, de merre van Kamilla?

-         Azt mondta, hogy van egy kis dolga, de te aludj nyugodtan, mert csak este lesz program.

-         Heléna annyira jó, hogy itt vagy. – Öleltem meg barátnőmet.

-         Én is örülök. – Mosolygott rám.

-         Hogyhogy itt vagy és mért nem szóltál, hogy jössz?

-         Mert csak tegnap este derült ki. Egy megbeszélésre jöttem, meg ha már itt vagyok akkor összefutottam a tesókámmal.

-         Meddig maradsz?

-         Előre láthatóan kedden megyek vissza.

-         Akkor meg tudod nézni Zlatan meccsét is.

-         Igen arra készülök.

-         Lehet, hogy egy nagy égés lesz az egész. – Szólt Zlatan mikor visszajött a szobából kezébe egy cipős dobozzal.

-         Ugyan már miért mondasz ilyet? Mellesleg kértek kávét? Gyorsan átöltözök és akár reggelizhetnénk is valamerre. – Ajánlottam fel, de Zlatan csak a fejét ingatta.

-         Nekem mennem kell, de Heléna felőlem maradhat.

-         Nem nekem is mennem kell, mert tizenegyre beszéltem meg a találkozót.

-         Zlatan nem kell menned, hiszen ez a te lakásod és….

-         Lili ne. Tegnap megbeszéltünk mindent. – Nézett rám miközben egy Nike cipőt próbálgatott.

-         Legalább csak várjátok, meg míg átöltözöm. Kérlek Zlatan! – Néztem rá esdeklően.

-         Jó maradok. – Sóhajtott megadóan.

-         De nekem mennem kell, Lili ne haragudj, de nem késhetek el. Majd mindent elmondok, és beszélünk még. Sziasztok. – Köszönt el Heléna és kilépett az ajtón. Villám gyorsan bevonultam a fürdőbe, majd egy lenge mélyen kivágott piros nyári ruhát vettem fel. Nem ezt terveztem, de mivel életem szerelme itt volt tudtam, hogy nem léphetek ki csak egy szakadt farmerba és egy pólóba elé. Szerencsére a hatás nem maradt el mert mikor meglátott szinte a szava is elállt.

-         Szóval kérsz kávét? – Kérdeztem mintha nem vettem volna észre mit váltottam ki belőle, majd hosszú barna hajamat igazgattam.

-         Én persze.

-         Amúgy hol aludtál tegnap? – Vetettem fel csak úgy mellékesen a kérdést.

-         A csapattagokkal.

-         Értem és nem baj, hogy bementem a hálóba?

-         Nem dehogyis sőt akkor fekszel be az ágyba amikor csak akarsz.

-         Sajnos egyedül nem jó ott aludni. – Néztem rá ártatlanul. – Csak veled.

-         Ezt jólesik hallani. – Csókolt meg és éreztem, hogy egyre jobban megkíván. Úgy gondoltam húzom kicsit az agyát.

-         Mellesleg Stephan tegnap itt volt.

-         Igen és mit akart? – Nézett rám kérdően és én elmeséltem neki, hogy miután lepattintott mérgesen felhívtam és idejött bocsánatot kérni.

-         Megbocsájtottál neki? – Nézett rám.

-         Szerinted?

-         Nem tudom csak te. –Majd a nyakamat kezdte puszilgatni, amitől totál beindultam.

-         Nem, sőt elküldtem, mert mondtam neki, hogy csak te számítasz nekem, még ha te most éppen nem akarsz velem lenni.

-         Sosem mondtam ezt én csak… Gyönyörű vagy ma. 

-         Tényleg tetszek? – Néztem rá és mondata melegséggel töltötte el a szívem.

-         Igen, mert ez a ruha és én. Basszus tudtam, hogy hiba volt ide jönnöm. – Fordított hátat hirtelen.

-         Miért mondod ezt?

-         Mert így jelensz meg és én újra nem tudok az elveimnek megfelelni.

-         Milyen elveidnek? – Érdeklődtem.

-         Hogy tartom magam ahhoz, amit már egyszer elmondtam neked. Hagyjuk egymást egy kis időre, erre meg sexi vagy és én totál idiótának érzem magam melletted és legszívesebben behúználak az ágyba.

-         Akkor mire várunk? – Mentem közelebb hozzá és éreztem, hogy férfiassága majdnem kiszakítja a nadrágját. Felültetett az asztalra majd fentebb tolta a ruhám én pedig levettem róla a felsőjét. Sietve lerángatta rólam a bugyit, de mikor lehúzta volna a nadrágját megjött Kamilla.

-         Jó reggelt. Hoztam kaját Ez a város egyszerűen csodaszép és annyi az ember. Hello. – Lepődött meg mikor meglátott minket amint próbáljuk rendezni a ruházatunkat.

-         Szia. Jól aludtál? – Érdeklődött Zlatan.

-         Igen köszönöm szépen, hogy engem is befogadtál. Mellesleg mennyivel tartozok, vagy, hogy egyezzünk meg az árba?

-         Milyen árba? – Értetlenkedett Zlatan aki még az előbbiek hatása alatt állt.

-         Amiért itt alhatok?

-         Ne viccelj már Kamilla. Lili a barátnőm és mivel te a munkatársa vagy nem kérek pénzt tőled.

-         Főleg, hogy már így is teli van vele. – Viccelődtem, de Zlatan csak a fejét ingatta. Nem szerette ha az anyagi helyzetéről beszélünk.

-         Velünk reggelizel? Bár már majdnem ebédelhetünk is. – Érdeklődött Kamilla.

-         Sajnálom lányok, de mennem kell.

-         Zlatan ne már – Fogtam meg a kezét. -  Figyelj, befejezhetnénk, amit az előbb beszéltünk. – Néztem rá mosolyogva, miközben felvettem a földről a fehér neműmet.

-         Nem. – Mondta ellentmondást nem tűrő hangon és a szeméből már kialudt az a tűz, ami még az előbb annyira hajtotta. – Ne kísérj ki. – Majd otthagyott minket Kamillával, de a cipő, amiért elvileg jött itt maradt.

-         Most megzavartam valamit ugye? – Vette le a helyzetet Kamilla mikor látta, hogy újra szomorú vagyok.

-         Nem érdekes. – Töröltem le a könnyeimet és próbáltam nem arra gondolni, hogy ha ő nem jön már rég Zlatannal szeretkeznék. Nekiálltunk enni majd megnéztük, hogy mikor kéne kimenni a megnyitóra. Szinte sehogy sem tudtam odakoncentrálni a melóra és Kamilla többször is elmagyarázta az adatokat, míg végül felállt és így szólt.

-         Lili ne haragudj, de totálisan használhatatlan vagy. Tegnap itt volt El Shaarawy most meg Ibra és te olyan vagy mintha itt sem lennél. Valami baj van?

-         Semmi. - Néztem Kamillára. Még nem ismertem eléggé ahhoz, hogy tudjam mi az, amit elmondhatok neki és mi az, amit nem.  Lehet, beszivárogtatná az újságba némi plusz pénzért és az egyikünknek sem lenne jó. Nyilván megérezte bizonytalanságomat, mert így szólt.

-         Lilien bennem megbízhatsz, mert én nem mondom el senkinek sem a dolgokat.

-         Jó rendben. – Adtam meg magam. Ezután egy nagy bögre kávé mellett elmeséltem neki az egész történetet. Egészen attól a ponttól amikor Stephan elütött a biciklivel, vagy amikor először feküdtem le Zlatannal. A lakodalmat és azt, hogy ígéretet tettem Zlatannak, hogy vigyázok a barátjára és tulajdonképpen ezért jöttem újra össze Stephannal.

-         De mindig is őt szeretted ugye? – Utalt Zlatanra.

-         Igen. Tudod lehet nem így lett volna, ha akkor nem csal meg azzal a vörös csajjal, Talán így kellett lennie nem?

-         Fogalmam sincs viszont mindkét pasi nagyon jóképű. – Pirult el.

-         Igen ez az. Ezért nehéz ez az ügy. Szerinted hülye vagyok? Csak mert néha úgy érezem, mindkét pasit szeretem és egyikőjüknek sem tudok ellenállni.

-         Igaz, hogy mindketten helyesek, de én Stephant választanám. Fiatalabb és sokkal kedvesebb is nem? Na és azok a csodaszép szemei és a mosolya. – Áradozott Kamilla.

-         De igen, viszont valahogy vonzódok a rossz fiúkhoz. – Nevettem fel. ­- Mikor indulunk? – Tereltem a munkára a beszélgetést.

-         Nem tudom. Azt nézem, hogy a megnyitó helyszíne nem messze van innen.

-         Szuper akkor mit csináljunk délután? Menjünk egyből oda és fotózgassunk, vagy beszélgessünk, szurkolókkal. Mi legyen?

-         Ó ez jó ötlet. A szurkolókkal lehetne egy olyan montázst készíteni, amibe sok nemzet van együtt. Ami megmutatná, hogy ez egy olyan világesemény, ami összehozza az embereket és új barátságok kezdődhetnek akár még úgy is, hogy csak a foci nyelvén tudsz beszélni.

-         Igen szuper. – Örültem Kamilla ötletének, majd miután felpakoltam a dolgaimat elindultunk a városba. Fantasztikus volt a hangulat és annyira élveztem ezt a sok színes forgatagot. Az emberek kedvesek és előzékenyek voltak. Nyoma sem volt az ellentéteskedésnek. Persze nagyon sok rendőr rótta az utcákat, de nem volt annyira nyomasztó. Még Stephannal is sikerült összefutnom és bár haragudtam rá egy kicsit de jólesett a közelébe lenni. Kamilla pedig szinte elolvadt a jelenlétébe, ami kicsit zavart, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A képek szuperül sikerültek és minden annyira tökéletes volt. Kamilla perfektül beszélt franciául így még a nyelvi nehézségek is megoldódtak. Kettő körül Heléna hívott és megbeszéltük vele egy találkozót. Bemutattam egymást a két lánynak és Heléna elmagyarázta, hogy miért van itt Párizsba.

-         Nem csak az E.B. miatt jöttem ide, hanem mert kaptam egy olyan lehetőséget, amit nem hagyhatok ki. Bár ezt Zlatannak köszönhetem, de már nem érdekes. Tudod, hogy nem akartam a nevét felhasználni, de ezt ő szervezte meg nekem. Terjeszkedhetnénk és mivel már Zlatannak van saját ruha márkája ezért az üzletbe is árulhatom, viszont ehhez az kell, hogy itt is nyissunk egy boltot. Francia országba csakis a mi üzleteinkbe árulhatják a márkáját és reményeim szerint eléggé sikeres lesz ahhoz, hogy ne csak Párizsba, hanem az ország nagyobb városaiba is nyithassunk üzleteket.

-         Ez fantasztikus Heléna. – Örvendeztem. – Annyira-, de annyira örülök neked.

-         Nem is tudtam, hogy Zlatannak van ruha és parfüm márkája. – Mondta Kamilla.

-         Jaja és még egy energia ital szerűséget is reklámoz, meg persze a Volvot. A Franciák imádják a tesómat.

-         Nem is csoda, hiszen őt csak szeretni lehet. – Gondolkoztam el. A megnyitó nagyon szép volt és hangulatos. David Guetta és Zara Larsson énekelték az E.B hivatalos dalát, ami eleinte nem tetszett, de most, hogy szinte mindenhol az szól, már kezdem megkedvelni. A meccs nem volt valami izgalmas, de végül a Franciák behozták a várható eredményt. A Románok nem kis bánatára. Úgy döntöttünk, hogy a mérkőzés után megiszunk valamit Párizsba. Mikor hazafelé autóztunk Heléna telefonja szólalt meg és reménykedtem, hogy Zlatan az, de aztán biztos voltam benne, hogy Alexandrával beszélget.

-         Mi van vele? – Tudakoltam mikor lerakta a készüléket.

-         Semmi, csak kérdezte, hogy mikor játszanak először Zlatanék, mert Maxi mindenképpen ki akar menni az apja meccsére.

-         Értem. Oda mi is megyünk és lehet, hogy beszélnem is kell vele.

-         Munka miatt vagy, mert te szeretnéd?

-         Nyilván munka miatt. – Tettettem a felháborodottat.

-         Na és mással nem tudsz beszélni a Svédek közül?

-         Basszus csak őt ismerem és ő a csapatkapitány is és…..

-         Jó oké értem, de utána se piszkáld és ne is hozz fel semmi személyeset.

-         Tessék?

-         Nem akarom, hogy felkavarodjon, és ne tudja a 100%-ot adni, mert ez nagyon fontos meccs. Kell az a kurva három pont.

-         Heléna én csak egy interjút készítek vele. Mellesleg nem is értem, hogy miért baj, ha megbeszélem vele a kapcsolatunkat.

-         Talán azért, mert nem kéne felzaklatni.

-         Úr isten ő nem egy baba, hanem egy felnőtt férfi és….

-         És mi? Hagyd őt békén! Ezerszer elmondta már, hogy szünetelni akar veled.

-         Heléna mi a bajod? – Kérdeztem és nagyon meglepett, hogy ennyire mérges rám.

-         Szerinted mi a bajom? Zlatan otthagyta érted a családját és éppen válni készül, te meg MEGCSALTAD!!! Hogy tehettél ilyet? Maxi nagyon hiányolja az apját, de neked semmit sem számít a tudat, hogy érted mindent feladott, hiszen mikor úgy érezted egyedül vagy jól elszórakozgattál mással is. Mellesleg most két legjobb barátot is sikerült egymásnak ugrasztani.

-         Nem akartam, hogy ez legyen belőle én tényleg szeretem Zlatant.

-         Akkor büszke lehetsz magadra, mert egy négyéves gyerek érzelmeivel is játszol.

-         Azt hittem nem haragszol rám. – Mondtam csendesen mikor megérkeztünk Zlatan lakására, ami előtt Alexandra és Zlatan kocsiját láttam. Maxi Zlatan kezébe volt és csak ölelte az apját. Elfogott a bűntudat és annyira idiótának éreztem magam, főleg, hogy Kamilla az egészet végighallgatta. Heléna és Kamilla kiszállt én pedig egyedül maradtam az autóba. Láttam, hogy Kamilla bemutatkozik Alexandrának és kedvesen elcseverésznek. Nem sokkal Zlatan lerakta Maxit és elindult felém. Úgy gondoltam, jobb, ha kiszállok és üdvözlöm őket. Alexandra rózsaszín nyári ruhájával nagyon szép volt Zlatan pedig mint mindig most is őrülten sexi.

-         Szia. – Köszöntem rá és láttam tekintetében azt a tüzet, ami reggel is ott volt.

-         Csak a cipőmért jöttem, mert reggel itt maradt.

-         Nem baj. Alexandrával jöttél?

-         Nem csak Maxi látni akart én meg mondtam, hogy itt vagyok így idejöttek.

-         Látom megvan a cipő. – Néztem a kezébe tartott dobozra.

-         Igen. – Mosolygott- jó volt a mai meccs?

-         Eléggé unalmas volt, de az ünnepség csodálatos.

-         Remek. Mi hétfőn játszunk. – Osztotta meg velem.

-         Tudom, amúgy kell is veled majd beszélnem, feltéve ha a tévéseket elérem. Interjút adsz majd?

-         Igen ez csak természetes.

-         Szia, Lili anya azt mondta, hogy te vagy apa barátnője.– Jött oda Maxi és mindketten zavarba lettünk, de Zlatan lekezelte a helyzetet.

-         Igen ő  – Lepődtem meg Zlatan válaszán. – Már ismered őt kicsim.

-         Igen ismerem. – Mosolygott rám a kisfiú. Göndör haja miatt olyan volt, mint egy kis angyalka szép barna szemeibe pedig megláttam Zlatant.

-         Maximilián Ibrahimovic most megyünk haza. – Hallottam Alexandra hangját, de a kisfiú még nyűgösködött, hogy had legyen Zlatannal.

-         Sajnálom fiam, de majd hétfőn látjuk egymást jó? – Guggolt le hozzá.

-         Megígéred? – Hüppögött a kisfiú és apró könnycseppek csillogtak a szemébe.

-         Igen. – Ölelte meg az apja. Alexandra is elköszönt Helénától, Kamillától majd elhajtottak. Azt hittem Zlatan is jön velünk, de ő a kocsija irányába indult.

-         Nem jössz be?- Kérdeztem tőle.

-         Megyek a csapathoz. – Nézett rám én pedig felé indultam.

-         Szerintem igazán bejöhetnél.

-         Lili ne csináljuk ezt…

-         Mit? – Ártatlankodtam és nekidőltem az autó motorháztetejének. Próbáltam annyira sexisre venni a figurát amennyire csak tudtam. – Csak beszélgetünk nem? Maxi nagyon édes.

-         Az. Imádom. Ő az életem értelme.

-         Ugyanolyan sexi és sármos férfi lesz belőle, mint apjából.

-         Gondold? – Jött közelebb majd láttam, hogy a melleimet pásztázza.

-         Biztos vagyok benne. – Néztem fel rá és végre megcsókolt. Újra éreztem az izgalmát és elhatároztam addig nem engedem haza, míg nem töltöttünk egy együtt egy szenvedélyes éjszakát.

-         Mi lenne, ha bemennénk a lakásba?- Suttogtam a fülébe mire csak mosolygott és helyeslően bólogatott. Ahogy beértünk a lakásba Helénával találtuk szembe magunkat.

-         Valamit itt felejtettél? – Kérdezte Zlatantól.

-         Nem csak bejöttem egy italra. – Habogta Zlatan mint valami kisfiú. Nem értettem miért ilyen Heléna velünk. Úgy bánik a testvérével, mintha ő nem tudná eldönteni mit akarna.

-         Remek még én sem vagyok álmos. – Mondta Heléna, amitől majd megőrültem. Zlatanra néztem, de ő csak a fejét ingatta és követte testvérét. Teljesen elkapott a düh és utánuk mentem.

-         Mondd, miért nem hagysz minket békén? – Kérdeztem Helénát. – Szeretnénk kettesbe lenni Zlatannal és jó lenne ha magunkra hagynál.

-         Igazán? Talán valami fontos mondandód van? Esetleg újra félre feküdtél valakivel?

-         Tessék? – Háborodtam fel a feltételezés miatt.

-         Nem éppen Zlatannal terveztem és…

-         Lányok álljatok már le! – Csattant fel Zlatan. – Nézd, Heléna nem értem miért ellenőrzöl minket egyfolytában??!!! Elvileg barátnők vagytok és nem kéne veszekedni baromság miatt.

-         Baromság miatt? Basszus Lili hol volt mikor kibuktál mikor megtudtad, hogy megcsalt?

-         Tessék? – Lepődtem meg.

-         Igen így volt, ha tudni akarod Zlatan nagyon szarul volt, de te persze le se fostad, mert te boldog vagy. Pedig elvileg nagyon szereted a tesóm, hát, akit én ennyire szeretek akkor nem így viselkedek vele.

-         Nem tudtam, hogy ilyen is történt. – Suttogtam megbántva.

-         Pedig igen és most meg itt tepersz ebbe a ribancos ruhába és azt hiszed, hogy ha összefeküdtök, akkor minden megváltozik.

-         Heléna én szeretnék Lilivel együtt lenni.

-         Jó akkor csináljatok, amit akartok. – Mondta mérgesen majd kiviharzott a konyhából. Egymásra néztünk és úgy gondoltam ma már nem lesz semmi.

-         Zlatan én tényleg nem akartam neked rosszat.

-         Nincs baj csak akkor az tényleg eléggé szíven ütött. – Nézett rám, de most inkább menjünk be a szobába. Mosolygott majd bevonultunk a hálóba.