2/12. Fejezet. Ma minden kiderül??

Sziasztok!! Elhoztam az új részt. Remélem tetszik. :). Várom a véleményeket. :). 

Másnap reggel ajtó kopogásra ébredtem, majd miután felfogtam hol vagyok köntöst húztam és kinyitottam az ajtót. Stephan mosolygó arcát láttam majd se szó se beszéd betódult a szobámba egy másik fiú kíséretében, akiben Marco Verrarttit ismertem fel. Kicsit meglepett a jelenléte, hiszen tegnap nem láttam a pályán, sőt még a kispad közelében sem.

- Szia te vagy Lili? – Kérdezte és válaszomat meg sem várva a ezt mondta:

- Az én nevem Marco Verratti.

- Tudom… a barátom csapattársa vagy. – Mosolyogtam rá és mikor kék szemei kérdőn néztek rám így folytattam: - Zlatan a csapattársad nem?

- De… persze Ibra. Igen jóba vagyok vele.

- Ennek örülök. Tegnap nem láttalak játszani.

- Mert le vagyok sérülve, de hát nem tudok én meglenni ezek nélkül az idióták nélkül akik a legjobb barátaim és most klub szinten sincs semmi.

- Mindjárt itt az E.B. szóval mindenki a válogatottjával van.– Szólt közbe Stephan. – Amúgy akkor mit döntöttél? Velünk tartasz?

- Nem tudom… én… oda mehetnek olyanok is akik nem fociznak?

- Persze, hiszen én is itt vagyok. – Válaszolt Marco. – Gyere, el nem harapunk.

- De nem ám, mellesleg ha már itt tartunk mindjárt reggeli.

- Rendben, csak elkészülök, és majd átkopogok.

- Oké akkor várom. – Mosolygott Stephan és miután a két fiú kisétált a szobámból a fürdő felé vettem az irányt. Egy lenge piros pántos ruhát vettem fel hajamat pedig csak lazán összefogtam. Enyhe sminket tettem fel majd átkopogtam Stephanhoz aki sötétkék farmert és világoskék pólót vett fel. A hotelban négyes asztalok voltak és mi Graziano Pellé és egy szőke lány mellett foglaltunk helyet. Úgy gondoltam, hogy a csapat tagja ő is. Esetleg orvosi stábhoz vagy valami másik brigádhoz tartozik. Stephan bemutatott minket egymásnak és mikor a nevét mondta meglepődtem:

- Varga Viktória. – Nyújtotta felém a kezét.

- Kovács Lilien. – Mosolyogtam rá majd csak úgy kíváncsisából megkérdeztem tőle:

- Magyar vagy?

- Igen, és gondolom te is. Győrben születtem.

- Én meg Budapesten. –Mondtam és mindketten meglepődtünk viszont a két fiú arcát is látni kellett volna, ők is ugyanúgy meglepődtek, mint mi. Egész reggeli közben trécseltünk a saját anyanyelvünkön és olyan jóérzés volt egy ilyen kedves lánnyal beszélgetni arról, amit én is szeretek: a fotózásokról. Persze ő a kamera túl oldalán van, de mesélte, hogy ő is kacérkodik már a gondolattal, hogy miután befejezi a modellkedést fotósnak állna Bár ez nem mostanában lesz, mert szerencsére nagyon jól fut a szekér és sok profi megbízása van. Örültem a Magyar szónak és, hogy használhatom az anyanyelvemet. Reggeli után mindenki visszavonult a szobájába és miután gyorsan összepakoltam küldtem Zlatannak egy sms-t, hogy minden jót a mai ruha promózásra. Nem vártam el, hogy visszaírjon, de jól esett volna egy köszönöm. Ahogy e méláztam Stephan szólt, hogy mehetünk majd felpakoltam a kisbőröndömet és követtem a fiúkat. Verőfényes napsütésben léptünk ki a szálloda ajtaján, és a buszról máris a privát repülőre szálltunk, ami Milánó felé vette az irányt. Már mindenkinek megvolt a helye, de Stephan utas társa kedvesen átadta nekem a helyét, hiszen még volt pár üres. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de Stephan megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj. Annyi ismert és nagynevű játékos volt körülöttem, hogy csak kapkodtam a fejem. Jó volt a hangulat és már az enyhe idegességem is elmúlt. Főleg mikor Stephan végre csak rám figyelt.

- Félsz? – Nézett rám mikor már a levegőben voltunk.

- Nem, már nem. – Mosolyogtam rá.

- Semmi baj nem lesz. – Fogta meg a kezem. - Tudtad, hogy Zlatannak ma interjúja van? Meg ma jön ki a ruha márkájával.

     - Igen.. tudom, majd nézem élesbe.

-          Nem kérdeztél tőle? – Érdeklődött.

-          Nem… arra ami engem érdekel sosem válaszol, szóval…. nem tudom mi lesz bár talán azt is ma jelenti be, hogy hova igazol, de már nem tudok hinni neki. – Néztem rá bánatosan.

-          Gondolod, hogy elvált volna, ha nem akarna a közeledbe maradni?

-          Nem tudom… nem látok a fejébe és ez nagyon rossz.

-          Lili, ha úgy gondolod én…. szóval én reggel beszéltem vele.

-          Igazán? – Csodálkoztam. – De… ugye nem mondtál neki semmit rólunk? Vagyis a múltkori estéről? - Néztem rá, de Stephan csak hallgatott.

-          Kérlek, válaszolj már! 

-          Nem, csak annyit mondtam, hogy velem vagy most, mert összefutottunk a meccsen, de te munka miatt voltál ott… meg, hogy egy szállodába lakunk.

-          Ó basszus Stephan. – Mérgelődtem.

-          De ebben semmi nincs…..

-          Mi van, ha elkezd kombinálni?

-          Lili el van foglalva a mai chat interjújával és… azzal, hogy most otthon ő a sztár.

-          Már megint féltékeny vagy. – Vágtam rá.

-          Igen, mert mindig az jut eszembe, hogy én nem vagyok elég jó.

-          Basszus válogatott tag vagy és a klub csapatodba is fantasztikus idényed volt. Mi a fenét akarsz?

-          Azt, hogy ha az Olasz válogatottra gondol valaki, akkor egyből beugorjon neki az én nevem is, mert most ha akárkit megkérdezel, hogy a Svéd válogatottról akkor kijut eszedbe? Zlatan.

-          Stephan még csak 23 éves vagy Zlatan pedig 34. Előtted van egy egész karrier és rengeteg Európa és Világbajnokság, neki pedig lehet, hogy ez lesz az utolsó és mivel csak ő a csapat valakije nem hiszem, hogy meg fogják nyerni ezt a tornát. Egy fecske nem csinál nyarat. – Vázoltam fel a helyzetet de Stephan csak magába puffogott. Próbáltam valami más témát feldobni, de úgy láttam nem tud leakadni az ügyről, majd egy idő után csak úgy ott hagyott és átült az egyik csapattársa mellé. Kicsit haragudtam rá, de aztán meglepetésemre Viktória huppant mellém.

-          Látom egyedül vagy. Ide ülhetek? – Érdeklődött és miután enyhén bólintottam lehuppant a mellettem lévő ülésre.

-          Te most Stephannal jársz? – Érdeklődött és hosszú haját babrálta.

-          Nem, mi csak barátok vagyunk, tudod nekem van barátom…vagyis igazából most fogalmam sincs, hogy vagyunk. – Hajtottam le a fejem.

-          Lili a Svéd válogatott kapitányával kavar. – Szólt a másik ülésről Verratti.

-          Nem mondod??!! – Hüledezett Viki. – Te Zlatan..

-          Igen és nem. Nézd a mi kapcsolatunk eléggé zavaros és jelenleg is szünetelünk.

-          Nem lehet vele egyszerű, gondolom eléggé én központú.

-          Ez nem teljesen igaz. – Védtem meg szerelmemet és már csak az, hogy beszéltünk róla rádöbbentett mennyire hiányzik és, hogy mennyire szeretem.

-          Az igaz, hogy hamar durran és néha ok nélkül felkapja a vizet, de tud kedves és figyelmes is lenni és mellette sosem unatkozok.

-          Akkor Stephannal csak barátok vagytok?

-          Igen. – Vágtam rá.

-          Na és Stephan is így gondolja? Mert Graziano azt mondta még mindig te vagy neki az igazi. Pedig már nem kevés jelöltet mutattunk be neki.

-          Mutattunk?? – Csodálkoztam? -  Te is?

-          Igen, még jó múltkor küldtem neki egy fotót az egyik barátnőmről, de Stephan nem akart vele találkozni. Még mindig kötődik hozzád, bár ezt csak a vak nem veszi észre, milyen ha rád néz és milyen amikor veled beszélget. A hangja kedvesebben szól hozzád.

-          Szeretem őt és nem tudnám, nélküle elképzeli az életem, de csak barátság van köztünk Viki.

-          Nem is vonz? Megsúgom szerintem roppant vonzó férfi. – Mosolygott rám huncutul.

-          Néha igen, és hazudnék is ha nemet mondanék, de nekem más kell.

-          A Svéd kapitány. – Nevetett fel és sajnos vissza kellett ülni a helyére, mert készültünk a leszálláshoz. Stephan is mellém telepedett és hálát adtam az égnek, hogy már nem haragszik rám. Landolás után Viktóriával telefonszámot cseréltünk és reméltem még látjuk egymást máskor is.

-          Mi lenne, ha ma este nálam aludnál? Akár itt is megnézheted az interjút.– Ajánlotta fel Stephan mikor már a taxiba ültünk. – Vagyis Manuel lakásán, de ha azt vesszük, akkor nálam.

-          Kedves vagy igazán, de holnap mindenképpen be kell mennem a szerkesztőségbe és még át kell néznem pár munkámat. – Mondtam, de mikor az órára pillantottam láttam, hogy már mindjárt fél öt. Zlatan interjúja Európai idő szerint öt órakor kezdődött. Elhatároztam, hogy felhívom Helénát, hogy vannak- e már előkészületek.

-          Szia Lili. – Köszönt cseppet sem barátságosan, amit furcsálltam.

-          Szia mizu? Hogy állnak az előkészületek?

-          Jól, de én nem vagyok Párizsba.

-          Hogy hol? – Kérdeztem vissza meglepetten.

-          Párizsba van Zlatan. Azt hittem tudod, és… hogy őszinte legyek azt gondoltam te is ott leszel.

-          Nem mondta és én abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz.

-          Mondd mikor beszéltél vele utoljára?

-          Vasárnap még a meccs előtt, de egy szóval sem mondta nekem, hogy Párizsba megy, mert ha tudtam volna, akkor…. Akkor…

-          Lili jól vagy? – Kérdezte Heléna.

-          Igen… csak… annyira hülye vagyok… én…

-          Nyugodj, meg majd csak találkoztok még a héten, de most mennem kell. Szia.

-          Szia. – Köszöntem el és leraktam a készüléket.

-          Na mik a hírek? – Érdeklődött Stephan mikor látta, hogy elszomorodtam.

-          Semmi csak… te tudtad, hogy Zlatan Párizsba lesz?

-          Igen…én… tudtam…

-          Te tudtad és mégsem mondtad el??!!!! – Csattantam fel.

-          Lili mégis mit kellet volna mondanom. Azt gondoltam tudsz róla.

-          Nem… én nem tudok semmit. – Mérgelődtem – Akkor elmentem volna Párizsba és…

-          Nem velem töltöd a napot? Persze… én csak erre vagyok jó nem?

-          Tessék? Mire akarsz kilyukadni?

-          Hogy csak akkor kellek neked ha Zlatan éppen nincs a közeledbe.

-          Te jó ég Stephan te hívtál el magaddal.

-          Igen, de senki nem mondta, hogy kötelező eljönni velem és senki nem mondta, hogy pár nappal ezelőtt lefeküdj velem.

-          Ez most csak egy vicc ugye? – Értetlenkedtem és kezdtem méregbe gurulni. – Csak egy botlás volt és te is azt mondtad, hogy nem fontos.

-          Jó fejezzük be!! Nem akarok veled veszekedni Lili, mert ahhoz túlságosan is fontos vagy a számomra. – Mondta és szemei szomorúan csillogtak. A taxi először az én lakásom előtt állt meg, majd miután Stephan segített kipakolni egymással szemben álltunk az ajtóba. Eléggé kínos volt, de úgy gondoltam egy búcsúzós ölelésbe nincs semmi rossz. Magamhoz szorítottam és beszívtam kellemes illatát. Eszembe jutott Viktória kérdése: „ Nem is vonz?” De igen, de nem játszhatok, vele mikor csak a testét kívánom és az őrülten jó sexet vele. Ezt nem tehetem meg. Kikászálódtam az öleléséből és a szemébe néztem.

-          Akkor megyek. Örülök, hogy találkoztunk, és vigyázz magadra.

-          Te is, és Lili. – Szólt utánam mikor már majdnem beléptem az ajtón.

-          Igen? – Fordultam vissza.

-          Bocsáss meg nekem! Nem akarom, hogy haraggal váljunk el.

-          Nem válunk el így, hiszen barátok vagyok.

-          Oké, akkor minden jót. – Köszönt el még egyszer majd beszállt a sárga autóba és elhajtott. Eszembe jutott, hogy mindjárt öt óra így amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a lépcsőn, ledobtam a táskámat. Izgultam, hogy mi lesz Zlatannal. Gyorsan bekapcsoltam a laptopom megkerestem a live linket és csatlakoztam az oldalhoz. Pontban öt órakor megkezdődött az adás és a show. Volt egy kis műsor majd megjelent Ő. Azt hittem kiugrik a szívem annyira helyes volt. Vártam és vártam, de csak nem derült fény a jövőbeli csapatáról. Csak az A-Z márkáról beszélt és mindenféle kerülő úton tért ki a téma előle. Online és a helyszínen is lehetett tőle kérdezni ahol minden elő került csak az nem amire vártam. Volt egy emlékezetes jelenet amikor egy lány megkérdezte, hogy van- e alsó nadrág is a termékek között meg, hogy hordja-e a saját márkáját erre csak úgy felállt és megmutatta az alsóját. Nagyon édes volt, azzal a széles mosolyával tuti, hogy tudta, hogy a csajok padlót fogtak. Nem tudtam mennyi ideig fog tartani, de már egyre jobban izgultam és mikor a nő, aki feltette a kérdéseket azt mondta, hogy az utolsó kérdés jön majd felrobbantam a méregtől. Mekkora egy idióta!! Mégis mi fene volt ez? Csak a márka és mikor egy kérdező feltett egy kérdést, hogy mi lesz a jövő újra csak hablatyolt és azt vettem észre, hogy ennyi. Vége az interjúnak és szinte semmit sem tudtam meg. Csak ültem a gép előtt és csak néztem magam elé. Elsötétült a képernyő én pedig hiába nyomogattam az indító gombot nem történt semmi. Megnéztem a kommenteket ahol az egyikben az állt, hogy egy igazi üzletember és, egy számító, aki átverte a rajongóit. Nem tudom mennyi idő volt mikor a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Heléna nevét láttam a kijelzőn.

-          Szia, láttad? – Kérdezte feldobott hangulatba.

-          Igen és… meg sem tudok szólalni. Mi a fene volt ez?

-          A márka bemutatója…

-          De azt mondta, hogy bejeleni, hogy hova igazol.

-          Azt gondoltam ismered már annyira, hogy rájössz, hogy ez egy kamu.

-          Heléna én…. tényleg hittem neki, mert… én bíztam benne erre meg átvágott. Neki nem rossz ez?

-          Ő ilyen… ezt te is tudod, csak azért csinálta ezt a nagy felhajtást, hogy mindenki megismerje a márkáját. Szerinted ki a fenét érdekelné a ruha kollekciója, ha nem lenne előtte ilyen…

-          Ő Zlatan. Igenis az embereket érdekelte volna a ruha, mint ahogy a parfüm és az autó is.

-          Lili ne már. Nézd, holnap hazamegyek és átbeszélünk mindent jó?

-          Oké, de… én Csütörtökön már megyek Párizsba és nem tudom, mikor jövök vissza. Az anyagokat csak elektronikusan fogom átküldeni a szerkesztőségbe. Lehet, egész hónapban ott leszek.

-          Zlatannal?

-          Igen… lehet, de nem tudom. Baromira kiakasztott most!! – Mérgelődtem.

      - Jó. Hívd fel és beszéljétek meg – Tanácsolta Heléna majd lerakta a telefont. Annyira mérges voltam Zlatanra, hogy nem hívtam fel, hiszen még mindig nem tudtam, hogy hova igazol.

2/11. B.L. Finálé és egy kihagyhatatlan lehetőség!!

Sziasztok!!! Végre megírtam az új részt!! Remélem tetszik nektek!! 

Üdv: Andrea :). 

-         Mi volt ez? – Csodálkozott barátnőm.

-         Csak este megyek a döntőre.

-         Hurrá!  - Kiáltott tettetett örömmel a hangjába.

-         Mi a baj? – Néztem rá. – Ez csak egy meccs… és… vagy talán te is szerettél volna jönni?

-         Nem… nem azzal van a baj, hogy elmész, hiszen valamilyen szinten munka is neked, de….

-         Szuper ötlet lehet, elviszem a gépem is, bár nem tudom Stephannak hol van jegye, de hátha remek képeket tudok csinálni.

-         Hallgass már meg! – Állított le. – Nem érted a lényeget. Te a volt pasiddal akarsz vacsorázni és meccsre menni. Na meg ahogy Stephant ismerem hajnalig tartó bulizásra. Ez egy randi.

-         Nem randi, és nem is lenne, ennek értelme hiszem, valamilyen szinten van pasim.

-         Zlatannal szüneteltek és…

-         Azt hiszed, hogy megcsalnám?

-         Nem tudom, de eléggé labilis vagy és én nem akarom, hogy csak azért találkozz vele, mert most egyedül vagy… és ismerlek, és őt is. Hamar el fogsz csábulni, és akkor…

-         Basszus Heléna fejed be. Most pedig mennem kell készülődni. – Hagytam ott és egyedül indultam haza.

-         Szia, Lili. Nagyon csinos vagy. – Mosolygott rám mikor találkoztunk majd beültünk vacsorázni egy eldugottabb helyre.

-         Ugyan ez csak egy egyszerű nyári ruha. Hogyhogy itt vagy?

-         Már tegnap ide jöttem, csak… úgy volt, hogy nem egyedül leszek, hanem Viktóriával. De a dolgok nem úgy alakulnak mostanában, ahogy elterveztem, aztán pár haverommal dumáltam és mindenki ott lesz a meccsen és akkor eszembe jutottál te és gondoltam…

-         Elhívsz? – Fejeztem be helyette a mondatot.

-         Igen. Persze remélem nem baj.

-         Dehogyis örültem a hívásodnak.

-         Akkor jó ez most jól esett. – Ismerte be. Vacsora után elindultunk a stadionba ahol Stephan haverjai is csatlakoztak hozzánk. Eszembe jutott mennyit jártunk ide még mikor Stephannal egy pár voltunk és Helénával drukkoltuk végig a mérkőzéseket. Nagyon izgalmas volt az egész és mivel a rendes játékidőben a csapatok nem bírtak egymással eljött a 11-es párbaj ahol már mindenki nagyon izgult hiszen a Real Madridnak drukkolt. Stephan barátai nagyon kedvesek és viccesek voltak és sokat húzták Stephant, hogy velem van. Kicsit kínosan éreztem magam, hiszen csak barátok vagyunk, de minél jobban tagadtuk ők annál hevesebben magyaráztak. A párbajt végül a  Real Madrid nyerte ugyanis Juanfran kihagyta Ronaldo pedig berúgta a büntetőt, és levette a felsőjét, amitől kicsit szerelmes lettem. Miért fosszák meg a csajokat az ilyen gólörömtől??? A meccs után elmentünk egy közeli szórakozó helyre. Annyira boldog voltam és nem is érdekelt már Zlatan. Csak az számított, hogy mi van Stephan és Viktória között.

-         Nem megyünk ki? – Érdeklődött. Mivel barátok vagyunk nem éreztem rossznak, ha kettesbe maradok vele sötét helyen. Kiültünk egy padra és sörrel a kezünkben beszélgetni kezdtünk.

-         Mi van veletek, Viktóriával? – Kérdeztem. – Mi ez, hogy nem ő jött el.

-         Mert szakítottunk. Felbontottam az eljegyzést, mert nem szerettem igazán. Soha nem voltam belé szerelmes. Szerelem nélkül pedig nincs házasság.

-         Az igaz, sem kapcsolat.

-         Igen és… ó várj csörög a telefonom. – Mondta és egy kicsit odébb ment. Én úgy gondoltam, hogy addig megnézem Zlatan rakott e fel valami képet vagy bejegyzést, valamelyik közösségi oldalára. Mikor azonban megnyitottam a Twittert nem is rajta  akadt meg a szemem, hanem egy bejegyzésen. Egy fiatal szőke hajú lány rakott fel egy olyan képet ahol igen közel állnak egymáshoz sőt Zlatan még át is öleli a lányt. Azonnal felment bennem a pumpa. Ki a fene ez a lány… na és…. mi ez a kép aláírás. „ Köszönöm a remek estét?” Eldobom az agyam. A fájdalom szinte késként ért a szívemhez főleg miután sokkal több képet láttam róluk és mindegyik nagyon közeli helyzetben voltak.

-         Valami gond van? – Jött vissza Stephan és gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-         Nem. Minden a legnagyobb rendben. Nem megyünk vissza bulizni?

-         Dehogynem. – Mosolygott és kézen fogva bementünk az épületbe. Nem tudom pontosan hány óra lehetett mikor hazaindultunk. Az alkoholtól tisztára feldobódott hangulatba kerültem. Stephan kocsiba ültetett és össze-vissza autóztunk a városba. Remek volt a kedvem és ő is olyan jóképű és kedves volt, rengeteget nevettünk és végre teljesen elfelejtettem azt az idióta parasztot.

-         Tankolnom kell. – Mondta és beálltunk egy benzinkútra.

-         Kiszállok én is.  – Nyitottam ki az ajtót. – Egy kicsit éhes vagyok, veszek valamit.

-         Rendben, de vigyázz… egy picit sok volt az a koktél nem? – Érdeklődött mosolyogva.

-         Ugyan már. – Néztem rá széles vigyorral a képemen, majd bementem a shopba. Volt bent egy televízió ahol autókkal kapcsolatos reklámokat adtak. Felnéztem egy pillanatra és megláttam Zlatan új Volvo reklámját. Csak álltam megkövülten a bolt kellős közepén tekintetemet a tv-re irányítva és olyan szomorú lettem hirtelen. Annyira utáltam, hogy a hatalmas boldogságomból ilyen hirtelen letargiába esek és mindez MIATTA!

-         Valamit szeretne? – Jött oda egy kedves eladó lány.

-         Nem én… én csak egy zacskó ropit és kólát veszek. A barátom kint tankol, de ezt külön fizetem.

-         Rendben van. – Szólt és visszament a pult mögé. A reklámnak vége lett én pedig az autóhoz siettem. Kibontottam a kólát és egy húzásra felhajtottam.

-         Jól vagy? – Ült be Stephan a kocsiba.

-         Nem… láttam Zlatant egy másik lánnyal egy képen. Vagyis több fotón és annyira intim pillanatban voltak, és én… nem velem van.

-         Azt hittem, hogy együtt vagytok.

-         Igen, de éppen szünetelünk, tudod mi… nagyon összevesztünk és én… én hoztam fel ezt a hülye ötletet és nem kellett volna, mert…

-         Lili ne legyél szomorú – Állt le és ölelt át. – Nem szeretem, ha ilyen vagy, mert egy ilyen szép lányhoz nem ez való.

-         Olyan idiótának érzem magam. Tudod neki nem is jelentek semmit sem.

-         Ez nem igaz és ezt te is tudod! Zlatan szeret téged csak…

-         Te sosem bántottál meg engem én meg szakítottam veled. – Ekkor megcsókoltam ő pedig nem tiltakozott. Beértünk a lakására és csak dobáltuk le egymásról a ruhákat. Még mindig tökéletes teste volt és fantasztikus illata. Tetszett, hogy ennyire fiatalos és vad. Stephan mindig tudta mi az ami nekem jól esik és mire vágyom. Az agyam kikapcsolt és csak élveztem az érintéseit és a csókjait. Reggel azonban hatalmas bűntudattal ébredtem. Stephan nem volt mellettem így kikászálódtam az ágyból.

-         Jó reggelt édesem. – Köszönt mikor meglátott és adott egy puszit. – Hogy aludtál? Nemsokára kész lesz a reggeli és főztem kávét is.

-         Igazán aranyos vagy, de azt hiszem, beszélnünk kell. Mellesleg kié ez a lakás?

-         A tesómé és nem akarta, hogy szállodába aludjak mondta, hogy nyugodtan használjam, amíg ő üzleti úton van.

-         Szuper… de akkor beszélnünk kell a tegnap estéről. Egy hiba volt. Sajnálom, hogy ezt tettem veled, mert nem akartalak kihasználni.

-         Lili nem használtál ki, hiszen én is akartam, hiszen simán eltolhattalak volna magamtól, de nem tettem. Mondhatni én a gyengeségedet használtam ki.

-         Miért vagyok ennyire hülye…. Olyan vagyok mint egy kurva vagy egy olyan méhecske aki virágról virágra száll… csak én… most kettőtök között szálldosok.

-         Figyelj, mutasd meg az a képet jó? Bár szerintem csak felfújod a dolgokat és lehet, hogy csak egy rajongóról van szó.

-         Gondolod? – Kérdeztem miközben kikerestem a fotót. – Ez az. – Mutattam meg neki mire ő felnevetett.

-         Ne már Lili ez a csaj totál rá van csavarodva Zlatanra de ő nem. Látod? Ez tuti, hogy csak egy rajongó.

-         De akkor mért engedi?

-         Figyelj rám Lili a rajongóknál néha nincs korlát és van egy pár lány, aki nem tudja hol a határ. Sokan elvesztik a fejüket a tökéletes testünktől. – Mosolygott és nekem is nevetnem kellett.

-         Te nem vagy semmi, de akkor szerinted is csak erről van szó?

-         Igen, hidd el, ismerem őt és eléggé szerelemes beléd ahhoz, hogy ilyeneket csináljon.

-         Basszus Heléna meg fog ölni. – Temettem a fejem a kezembe.

-         Mért mondod ezt?

-         Ugyan, már ha megtudja, hogy megcsaltam Zlatant…

-         Héééé miről beszélsz? Hiszen nem történt semmi. – Kacsintott majd kitálalta a reggelit. Jóval ebéd után vitt haza.

-         Szia. Jó sokáig voltál. – Nézett rám szigorúan. – Mi a fene tartott eddig? Azt hittem, hogy csak egy meccs és ennyi.

-         Egy kicsit elhúzódott a buli… és ott aludtam nála.

-         Igazán? – Csodálkozott. – Szóval együtt aludtatok?

-         Igen… de…

-         Mi történt?  - Kapta fel a fejét én pedig csak zavartan ezt válaszoltam:

-         Semmi…csak… ott aludtam. – Vágtam rá gyorsan gyáván. Nem mertem elmondani, mert tudtam elmondja Zlatannak és akkor vége.

-         Igazán? Jól van. – Vonta meg a vállát. – Én pakolok, mert este megyek Svédországba. Akkor nem jössz biztos?

-         Áááá nem… tudod meló.

-         Igen persze. – Mondta majd bevonult a szobába. Hétfőn megnéztem a Svéd válogatott meccsét, de Zlatanra hiába vártam, mert egy másodpercet sem lépett pályára, ami az eredményen is meglátszott. Eközben kijött a parfümje is és sok helyen ki volt plakátozva. Pénteken megcsináltam az interjút Sergio Ramossal és elterveztem, hogy hétvégén ezen az anyagon fogok dolgozni. Nagyon élveztem a munkámat és olyan jó volt más játékosokkal is beszélgetnem és megismerni őket és azt az embert, aki ilyen remek döntőig vezette a csapatát. Annyira furcsa volt, hogy egyedül vagyok a lakásba, de cseppet sem bántam. Heléna nagyon jó barátnő, de kénytelen lettem volna a szemébe nézni a tettem után. Nagyon hiányzott Zlatan és rosszul esett az, hogy nem vette fel mikor hívtam. Délután vásárolni mentem és meglepetésemre Stephan tesójával futottam össze.

-         Manuel. – Köszöntem rá. – Hogy vagy?

-         Jól.. tegnap értem haza. Milyen jól nézel ki. – Bókolt kedvesen.

-         Köszi, te is. Milyen volt az üzleti út?

-         Szuper… persze azért szórakoztam is, de Egyiptom tényleg jó hely. Szuper üzletet kötöttem és meglátogattam az ott élő rokonaimat is.

-         Remek… beszéltél Stephannal? – Érdeklődtem. Tudnom kellett mennyit tud.

-         Igen, mesélte, hogy ott aludtál nálunk Szombaton… mellesleg ő is itt van valahol. Éppen valami új ruhát néz.

-         Ó tényleg… hát nekem mennem kell… - Hadartam gyorsan. Nem akartam összetalálkozni Stephannal.

-         Lili ne már… nem kell elmenekülnöd előle.

-         Én nem menekülök… csak… Manuel tudod mi… én mással járok és csak egy véletlen volt, hogy mi… akkor…

-         Véletlenek nincsenek.

-         Lili. – Hallottam a hátam mögül Stephant és már nem menekülhettem. Megfordultam és láttam mennyire helyes. Haja tökéletesen beállítva szemei csak úgy csillogtak..

-         Szia Stephan. – Öleltem át. – Éppen csak erre jártam és összefutottam Manuellel.

-         Örülök, hogy találkozunk. Amúgy is hívni akartalak, mert van egy újságom.

-         Igazán és mi lenne az?

-         Beválogattak a 23-as keretbe. UTAZOK PÁRIZSBA!!

-         Ez fantasztikus… gratulálok!!! – Mondtam boldogan. Annyira örültem, hogy sikerült neki. Decemberbe még nem gondoltam volna, hogy beválogatják, mert nagyon rosszul focizott, de a Romába kivirágzott.

-         Köszönöm. Szinte el sem hittem mikor megtudtam, de…. húú… Hétfőn még lesz, egy felkészüli meccsünk Finnország ellen és utána utazás!!

-         Az én testvérem… nagyon büszke vagyok rá.

-         Az is lehetsz.

-         Mit szólnál hozzá, ha ünnepelnénk? – Vetette fel Stephan.

-         Nézd… én nekem sok a dolgom és…

-         Lili ne már. – Fogta meg a kezem. – Nem kell rosszul érezned magad.

-         Te is tudod, hogy nem erről van szó… csak… - Néztem rá, de ekkor megcsörrent a telefonom és Zlatan hívott. Nagyon boldog voltam és köszönés nélkül otthagytam a fiúkat.

-         Szia, már azt hittem sosem fogsz hívni.

-         Ne haragudj, de nagyon elfoglalt voltam. Az edzések és…

-         Meg a rajongók.

-         Igen, eléggé sok van itt belőle…tudod, itthon vagyok. Mellesleg te mit csinálsz egyedül?

-         Sokat melózok. Alig jut időm valamire is.

-         Akkor biztos nem fogsz eljönni hozzám. – Hallottam a hangját. – Tudod holnap is játszunk és…. akkor már a pályán vagyok.

-         Ez jó… a múltkorit hiába néztem végig.

-         Igen, de most ha jössz, akkor… játszok.

-         Nézd, jó lenne, de sajnos Hétfőn dolgoznom kell és ha Vasárnap elmegyek akkor nem szeretnék annyit repülőzni.

-         Megértem…. Amúgy nagyon hiányzol.

-         Te is nekem, de  próbálom megóvni magam ezektől a pletykáktól így nem sokat olvasok sport híreket.

-         Lili nézd… Kedden lehet, hogy kiderül.

-         Komolyan? – Kérdeztem reménykedve. – Jó lenne, ha az EB előtt tudnám.

-         Biztos nem volna kedved elrepülni ide?

-         Zlatan szünetelünk.

-         Igen ..de… talán én nem hiányzom?

-         Dehogy nem. Miért mondasz ilyet?

-         Akkor mi a baj? Talán történt valami, amiről tudnom kéne?

-         Nem semmi, és te is nagyon hiányzol nekem Zlatan.

-         Van egy ötletem. Mit szólnál hozzá ha… Ó bocsi, de mennem kell kicsim. Majd még hívlak ígérem. – Mondta gyorsan így sajnos nem tudtam meg mi a terve.

-         Rendben van. Szia. Szeretlek. – Majd leraktam a telefonom bánatosan. Sehogy sem tudtam a melóra koncentrálni. Mi a fenét tegyek? Annyira jó lenne vele lenni, de mikor szünetelünk akkor nem… na és mérges is vagyok rá, hogy ilyen közel engedi magához a csinos lányokat. Ezt nem teheti velem. Vasárnap megnéztem Zlatan válogatottjának utolsó meccsét az Európa Bajnokság előtt. Szuper volt, de ő nem szerzett gólt. Bár legalább nyertek 3-0-ra. Hétfőn megmutattam a félkész anyagot Paolonak és szerencsére elégedett volt vele. Már éppen kimentem volna az irodájából mikor utánam szólt.

-         Lili kérdezhetek valamit?

-         Persze. Mi lenne az?

-         Ugye Pénteken kezdődik az Európa Bajnokság és arra gondoltam, hogy egy pár embert az újságtól kiküldenék rá.

-         Tessék? – Néztem rá csodálkozva.

-         Persze nem kell ott lenned egy hónapon át, ha nem szeretnéd… de.. igazán örülnék egy- egy interjúnak és… fotónak. Vannak jegyek is, amiket kaptunk… persze nem sok, de a nagyobb meccsekre és a döntőre is.

-         Ez szuper. – Örömködtem. – Mikor kéne indulnom?

-         Csütörtökön, hogy Pénteken már a megnyitóról küldhess adatokat.

-         Paolo ez… hatalmas megtiszteltetés. Mennyien mennénk?

-         Négyen… és te Kamillával mennél… ő is Magyar így biztos megértitek egymást és a Magyar válogatott felemelkedéséről is írhatnátok. Tiétek lenne a sport részleg. Kamilla interjúzna, te pedig fotóznál vagy fordítva. A másik két kollégátok pedig a divatról és a pletykákról fognak írni. Az Olasz tévésekkel is dolgozhattok együtt… ha interjúzni kell, mert ők is kiküldenek pár embert.

-         Jó ez…. én nem találok szavakat. Köszönöm Paolo.

-         Természetesen mindent az újság áll… a szállodát és… a jegyeket. Itt vannak a sajtós dolgok. A névjegykártyák, meg ami kell.

-         Semmit nem tudok mondani csak annyit, hogy köszönöm.

-         Csak a legjobbaknak adok ilyen lehetőséget Lili. – Mosolygott rám majd örömittasan kiléptem az irodából. Felhívtam Helénát, hogy elmeséljem neki a híreket.

-         Gratulálok ez fantasztikus.

-         Igen…az, nagyon örülök, mert Zlatan közelében érezhetem magam.

-         Jaja… és milyen meccsekre mentek majd?

-         Még nem tudom, de nem az összesre és nem biztos, hogy Zlatan meccsei is benne lesznek. Mellesleg jól van?

-         Igen eléggé feldobja a haza környezet.

-         Képzelem… jó is otthon lenni. – Mondtam és eltöprengtem én is milyen régen voltam már otthon Magyarországon, de sajnos semmi, nincs, amiért vissza akarnék menni. Felhívtam Stephant is a nagy hírrel.

-         Ez jó… mi lenne ha eljönnél Nápolyba ma este? Ott lesz az utolsó meccsünk és utána beülhetnénk valahova.

-         Gondolod, hogy jó ötlet?

-         Lili barátok vagyunk. – Mondta és úgy döntöttem beleegyezek. Maximum csinálok egy pár képet is. Gyorsan foglaltam egy jegyet a vonatra és elindultam Stephan felé. Útközben Zlatant is értesíteni akartam a hírről, de nem vette fel a mobilját. Még sosem voltam ebbe a stadionba, de nem volt akkora, mint a Milané vagy az Olimpico. Otthonos és barátságos volt a légkör. A fiúk jól játszottak és Stephan is a kezdőben volt. Nagyon sokat focizott és örültem volna, ha gólt szerez, de sajnos nem így lett, sőt a második félidőben még fel is rúgták. Pont azt a lábát, amit műteni kellett. Nagyon aggódtam, de nem lett komolyabb baja, főleg, hogy aztán Conte gyorsan lecserélte. 2-0- lett a végeredmény és Stephannal a meccs után beültünk a szálloda bárjába ahol mindkettőnk szobája volt. A csapat tagjai elmentek egy kicsit lazulni, de Stephan úgy döntött inkább velem marad. Elmeséltem neki mindent és mondtam, hogy eléggé félek ettől a feladattól amit kaptam és nem tudom, hogy fogok teljesíteni hiszen még sosem voltam kiküldetésben ilyen nagy tornán.

-         Ez hatalmas lehetőség nekem, de félek, hogy mi van, ha nem jól teszem a dolgom. - Pillantottam fel rá miközben a koktélos poharam szívószálával játszadoztam.

-         Ugyan már Lili ilyenekről csak ne is agyalj rendben van? Mellesleg megnézed a szobám? Remek a kilátás.

-         Na jó… úgyis egy szinten van az enyémmel.

-         Remek. Gyere. – Stephan szobájából csodálatos volt a kilátás a városra. Hozott egy nagy üveg pezsgőt és elkezdtünk iszogatni, ami egy kicsit talán a fejembe szállt. Jóval éjfél után eszméltem rá, hogy mennyire elment az idő.

-         Nekem mennem kell…

-         Ugyan maradj még…. hiszen még olyan korán van, és holnap nem kell korán kelni, mert csapat gép csak dél körül indul.

-         Kedves vagy, de… nem gondolnám, hogy jó ötlet.

-         Gyere velem,  és a csapattal. Együtt repülhetnél velünk.

-         De hát… nem vagyok csapat tag és…mégis hogy néznek majd rám a csapattársaid… mit fognak gondolni rólam??

-         - Ne foglalkozz vele. – Jött közelebb, de mielőtt valami olyan történt volna, amit nem akarnék eltoltam magamtól.

-         - Meglátom még… jó éjt Stephan. – Majd egy puszi után jobbnak láttam, ha elvonulok a saját szobámba. 

Bocsánat!!!

Sziasztok, tudom nem írtam mostanában új fejezetet, de eléggé leköt a meló... és mire hazaérek eléggé elfáradok...na és az az igazság, hogy nem sok visszajelzést kapok. Imádom ezt a történetet de nem tudom van-e értelme.... 

Viszont mivel magam miatt is csinálom ígérem szombaton hozom az új részt, hiszen továbbra sem felejtetem el ezt a szuper 3-ast. 


Remélem újra velem lesztek. :). 


Köszönöm Andrea :). 

UI: Köszönöm a feliratkozómnak, hogy velem van.... :).